És akkor bepörgött a város (I.)

2016. 08. 25. 22:59

A város ünnepe szépen, lassan beköltözött oda, ahol igazán a helye van: a városba. A Vásárhelyi Forgatag előzményeiről és nyitónapjáról szól Bögözi Attila rendhagyó rendezvény-naplója.

 

Portik Vilmos és Soós Zoltán főszervezők a nyitóesten

 

Visszafogta magát esőisten, se bele nem kotyogott, se nagy hangerővel bele nem bömbölt a marosvásárhelyi Forgatag nyitányába, a szervezők és a résztvevők legnagyobb örömére. Nem tudom, a főszervezők közül titokban ezért Portik Vili vagy Soós Zoli járt-e rituális táncot, annyi bizonyos, hogy a Forgatag első 24 órájában az időjárás olyan „még nem ment el a nyár, de még nem jött meg az ősz” hangulatot árasztó.

Rossz nyelvek ugyan még azt is rebesgetik, hogy titkos Forgatag-kommandó járja a Felső-Nyárád mentét és augusztus 20-tól errefelé minden egyes, a folyó felé tartó szarvast visszafordítanak az erdőbe, merthogy azt tartja a népi mondás: augusztus 21-én belevizel a szarvas a Nyárádba, és utána vége a nyárnak. Ezt a bizalmas információnkat azonban se nem cáfolták, se nem erősítették meg, de Soós titokzatosan annyit elmondott, minden sikeres rendezvénynek a legjobb társszervezője a jó időjárás. Pláne, ha az többnyire szabadtéri helyszíneken forgolódik, mint ahogy az augusztus 24-28. között Marosvásárhelyen a Forgatagnak föltett szándéka.

Több ezer példányban készült műsorfüzet segíti a tájékozódást   Fotók: Forgatag.ro

 

Lord Enyedi és a demarkációs vonal

Szó, ami szó, a főszervezők, nemcsak az „időjárás-paktumot” járták ki, hanem azt is (ez utóbbit a mindenható Polgármesteri Hivatalnál), hogy idén a Vásárhelyi Forgatag végre a belvárosban, a vásárhelyiek által Ligetként ismert városi parkban, illetve a Liget szomszédságában, a sportcsarnok előtti parkolóban zajlik, ami helyszínek tekintetében hosszú távon is tervezhetőséget jelent.

Merthogy nem volt ez mindig így.

A korábbi három Forgatag, Dorin Florea, nem éppen magyar szeretetéről elhíresült polgármester jóvoltából „száműzetésben” a Maros parton zajlott, előbb még Marosszentgyörgyön, tavaly ugyancsak a Maros-parton, de már Marosvásárhely területén. „Az volt a célunk, hogy megpróbáljuk még inkább birtokba venni a marosvásárhelyi köztereket, közelebb hozni a Vásárhelyi Forgatagot az emberekhez, hiszen a város perifériáján szervezett fesztiválok híre még mindig sokakhoz nem jut el” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak Portik Vilmos.

A Maros-partot – nagyjából a Lordok-szigetére átjáró komp és a híres hétfák közötti részt – bár mi vásárhelyiek mindig is nagyon szerettük és szeretjük, nem volt alkalmas hely egy olyan kaliberű rendezvényhez, amely szellemiségében és tartalmiakban Marosvásárhely magyarságának egészét kívánta megszólítani, példaképének pedig a Kolozsvári Magyar Napokat tekinti, nemcsak számok tekintetében (tavaly már 40.000-en forgolódtak a Forgatagon), hanem abban is, hogy a kincses városbeli rendezvény idén is Kolozsvár központjában zajlott.

Szerdán kora délután a Sörpatika nevezetű kulturális intézmény körül ültünk és beszélgettünk lord Enyedi Lóránd főúri ho-ho-horgászmesterrel, aki lordáságt a közeli „lordok szigetéről” vette, mesteri címét pedig onnan, hogy harminc évvel ezelőtt megfogadta, és azóta tartja fogadalmát, hogy addig haza nem megy egy halászatról, amíg a mesterhármas fogását meg nem ejtette. Mivel ezt a Marosban, a folyó nagyfokú szennyezettsége ellenére, a gát felett még mindig nem nagy kunszt megejteni, őlordsága a halászfogadalmat azzal nehezítette, hogy a mesterhármas fogást arra a kis patakra korlátozta, amely – még a boldog emlékezetű Félsziget idejéből, (az első időkben Florea ezt sem akarta beengedni Vásárhely területére, a Maros partra sem!) demarkációs vonalként választja el Marosvásárhelyt Marosszentgyörgytől, s nem messze a Cementlapoktól ömlik a Marosba. A patakocska még arról híres, hogy abból emberemlékezet óta halat senki sem fogott. De lord Enyedit, nem olyan fából faragták, aki könnyen feladja. Azt mondja: előbb-utóbb csak felúszik egy kíváncsibb hal a Marosból, mert semmi sem örök, mint ahogy Florea vaskalapossága sem, mert lám, csak be kellett engednie a Forgatagot is a belvárosba.

 

367 esemény, 14 helyszín

Miközben szavaira sűrű fejbiccentéssel szaporán helyeselek, visszabontjuk az emlékezés fonalát azokra az időkre, amikor a félszigetelők dagasztották a vízparton a hatalmas sarakat, s a nagyszínpad előtt a nyár (általában júliusban volt a Félsziget) forrósága felcserepezte föld mohósága sem volt elegendő beinni azt az irdatlan vízmennyiséget, ami megfellebbezhetetlenül csorgott a fesztiválozók nyakába.

Ilyen idén a Forgatagon még véletlenül sem fordulhat elő, hiszen a Nagy Forgolódás Ligetbe költözésével aszfalt került a különböző helyszínek alá, ráadásul a rendezvény mind a 367 eseménye (14 helyszínen), hála a bőkezű szponzoroknak, teljesen ingyenes –, hangzott el a Forgatag előtti utolsó sajtótájékoztatón.

Portik Vilmos azt is elmondta, hogy a Forgatag tető alá hozásában 36 partnerszervezet segédkezett és 59 személy vett részt. A rendezvény díszvendége, Marosvásárhely testvérvárosa, Kecskemét lesz, az alpolgármester vezette népes küldöttségük pedig számos eseménnyel több helyszínen lesz jelen, ezeken megmutatják a településük múltját, kultúráját, gasztronómiáját, de készültek még gyerekfoglalkozásokkal és tudományos előadással, kiállítással, néptánccal, népművészeti termékbemutatóval is.

De vissza még egy pillanatra a Maros partra, ahol lord Enyedi, a demarkációs patak partján múlatja az örökkévalóságot, s ahova egyszer csak kerül még egy vicces emléktábla, mint korábban a Maros part egy másik nagy szerelmesének, Szabó Vilmos nyugalmazott földrajz-történelem szakos tanár úrnak kedvenc napozóhelyére, a Cementlapoknál (Vári Attila írta meg), ilyen szöveggel: „Itt nyugszik Szabó Vilmos nyugalmazott földrajz-történelem szakos tanár. Reggel 8-tól du 5-ig”.

Szóval, lord Enyedi azt mondta: „Remek ötlet volt, amolyan nulladik napi eseményként pálinkaversennyel nyitni az idei Forgatagot. Bizisten elmentem volna, akár a halászfogadalmamat is megszegve, hogy megnézzem, mi fán terem egy pálinkaverseny. Mert borversenyről hallottam, borkóstolón voltam is néhányan, de pálinkaverseny, az más. Oda legény kell a gátra (bocsánat, a pohár mellé), mint a harcsafogáshoz. Csakhogy érdeklődésemre azt mondták: maga a verseny, meg a zsűrizés nem publikus.” Majd rosszmájúan hozzátette: „biztosan azért dugták el a közönség szeme elől a versenyt, hogy a nagyérdemű ne lássa, miként dülöngélnek, mondjuk, a századik kupica szeszkó után a tiszteletre méltó ítészek.”

 

Egy kupica titokzatosság

Vasárnap derül ki, melyik ital lett a Forgatag Pálinkája

 

Csak egy dologban volt igaza lord Enyedinek, éspedig, hogy az idei Forgatag egyik kiemelkedő gasztronómiai eseményén, a pálinka- és párlatversenyen – jóval a hivatalos megnyitó előtt, a vásárhelyi várban – összesen száznál több mintát kellett végigkóstolnia és értékelnie a szakmai zsűri két bizottságának. Viszont dülöngélésről, nemhogy szó sem volt, hanem amint az egyik tanult kollégám, belső értesülésekre hivatkozva megírta: a zsűri minden tagja, az ítélkezés után saját személygépkocsijával hagyta el a verseny színhelyét, és egyetlen fiola sok, annyi sem zöldült volna meg, ha történetesen bármelyiküket is megszondáztatják.

A pálinka- és párlatversenyre a benevezés ingyenes volt. Az ítészek, (a Pálinka Lovagrend tagjai: Dezső Tibor – Sepsiszentgyörgy, Csipán Csaba – Nyárádszentsimon, Ambrus Levente – Oroszhegy, Kovács Elek – Etéd, Péterfi Zsolt, Somogyi Csaba, Zakariás Botond – Kibéd) egyöntetű megállapítása szerint a megmérettetésre érkezett minták jó minőségűek voltak, a kóstolás pedig az úgynevezett vak-módszerrel zajlott, ami azt jelenti, hogy a bírák egyike sem tudta, kié az épp megnyalintott mustra.

Szín, illat, íz összhangját kellett értékelniük az ítészeknek, végül a versenynek 17 arany-, 27 ezüst- és 21 bronzérmes díjazottja lett. Gáspár Botond társszervező, még egy utolsó titkot fellebbentett a pálinkaverseny körül, és elmondta, hogy a zsűri a 17 aranyérmes pálinkát újrakóstolta, s ezek közül került ki a verseny győztese, a Forgatag Pálinkája. A győztes nevét a titok jótékony homálya fedi vasárnap délutánig, amikor kihirdetik az I. Erdélyi Pálinka- és Párlatverseny eredményét, és sor kerül az Erdélyi Pálinka Lovagrend felvonulásával egybekötött ünnepélyes díjátadóra.

Úgyhogy lord Enyedi, ezúton is üzenem: halászfogadalmad felfüggesztését vasárnapra időzítsd, hátha jut neked is egy kupicányi a Forgatag Pálinkájából.

 

Beszéd, dal, harsona

Tompos Kátya fesztiválnyitó koncertjén a Kultúrpalotában

 

Nos, ennyi pálinkamustra után, szerdán délután a Kultúrpalota nagytermében – amit idén is zsúfolásig megtöltöttek a marosvásárhelyi magyarok – zajlott le a IV. Vásárhelyi Forgatag hivatalos megnyitója, amin részt vett dr. Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke, az idei rendezvény fővédnöke. A két főszervező mellett az egybegyűlteket többek között köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, a Magyar Polgári Párt elnöke, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, és házigazdaként a Maros Megyei Tanács elnöke, Péter Ferenc is.

Az ünnepi beszédeket a Jászai Mari-díjas színész-énekesnő, Tompos Kátya koncertje követte, akinek Keresztül Európán című albumának dalai, magyarul, franciául, oroszul csendültek fel a Kultúrpalotában. A félig orosz származású művésznő az Erdélyi Riportnak nyilatkozva elmondta: koncertjét, előadói szándék szerint, ősi erő, játékosság, színes zenei világ és műfajok egészséges keveredése jellemzi.

Akinek az effajta zene nem jött be, a Teleki-téka udvarán, mesés környezetben, szabadtéri harsona-hangversennyel múlathatta az időt. A Four Bones harsonakvartett (tagjai: Magyari Péter, Gáspár Olivér, Angyal János és Gyetvai Péter) koncertje, a hallgatóságot, a tangó, a dzsessz, a folk-, és a komolyzene gyakran egymást keresztező világába igen-igen nagy sikerrel kalauzolta el.

A Four Bones harsonakvartett koncertje a Teleki téka udvarán

 

Csütörtökön délelőtt volt főúri palotaséta a Teleki-tékában, amely bepillantást nyújtott az épület történetébe, lakóinak életébe, meg lehetett ismerkedni a téka régi és mai funkcióival, és ugyancsak a Teleki-téka volt a házigazdája a történelmi könyvek vásárának, amelyen a Kriterion, a Koinónia, Garabontzia, a Mentor és az Éden Kiadók kínálták témába vágó új kiadványaikat.

A szóforgatag keretében Oniga Erika szecessziós sétán vezette végig hallgatóságát a városon, Szász Áved Éva, a Marosvásárhelyi Magyar Örmény Egyesület titkára pedig, Örmények a város szívében címmel ugyancsak városi sétán kalauzolta az érdeklődőket.

És még jóformán el sem kezdődött a Forgatag, hiszen a szervezők a rendezvények többségét péntek-szombatra időzítették.

A folyatatás tehát következik.

Itt az Erdélyi Riportban is.

 

GONDOLATLAP

KÖVÉR LÁSZLÓ: Amikor geopolitikai játszmák közepette valamennyi európai ember szülőföldhöz való joga kerül veszélybe, akkor talán elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen minden európai polgárnak kijut a marosvásárhelyi magyar sorsból. Azaz elmondhatjuk, minden európai polgártársunk egy kicsit vásárhelyi is, csak nem tud róla.

PORTIK VILMOS: A magyar kormány segítsen, ha van ebben ráhatása, hogy az egykori székely fővárost a magyar fővárossal egyórás repülőút kösse össze, napi rendszerességgel.

SOÓS ZOLTÁN: A Forgatag, és ez az év megmutatták nekünk azt, milyen erőnk van, ha van egység, összefogás. Azt megtanultuk a történelem során, hogy jogainkat csak magunk tudjuk kivívni és meggyőződésem, hogy a IV. Vásárhelyi Forgatag is azért tudott bejönni a városba, mert harcoltunk érte.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!