Hinni a bábszínház csodájában

A bábok és bábszínészek mutatkoztak be Nagyváradon a Fux Feszt – I. Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválon. A seregszemlén 11 társulat öt nap alatt 17 produkciót mutatott be. Sokszínű bábos forgataggá kerekedett a fesztivál. A Fux Fesztet Tóth Hajnal kísérte figyelemmel.

A bábos találkozót Fux Pálról, a bábszínház egykori díszlet- és bábtervezőjéről, grafikusművészről nevezték el. A fesztivál idején az előcsarnokban kiállították Fux Pál munkáit: bábokat, díszletterveket.
A Fux Feszt – I. Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján hat romániai magyar (Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Temesvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad) bábszínház hivatásos társulata tartott előadást. Mindenik trupp a maga által legsikeresebbnek, legönkifejezőbbnek gondolt produkcióját hozta Váradra.
A versenyen kívül mutatkozott be a nagyhírű bukaresti Þãndãricã Animációs Színház, a váradi Arcadia Társulat, valamint a debreceni Vojtina Bábszínház, a kaposvári BábSzínTér, a pécsi MárkusZínház és a nyírbátori Szárnyas Sárkányok.
A versenyprogramban bemutaott előadásokat Urbán Gyula író, költő, rendező, Horányi László színész, az Esztergomi Várszínház művészeti vezetője, Kozsik Ildikó rendező, tanár, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínészet szakának vezetője, Varga Ibolya, a kolozsvári Puck Bábszínház rendezője és Jankó Szép Yvette teatrológus értékelte.

Szigligeti és rablómesék A megnyitón Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója elmondta: ebben az évadban tisztelegnek a színház névadója, Szigligeti Ede emléke előtt, hiszen jövőre lesz a nagyváradi születésű drámaíró születésének 200. évfordulója. Ezért az új évadban minden hónapban kínálnak majd a nézőknek valamiféle különleges, az évfordulóhoz kötődő rendezvényt. A bábfesztiválról szólván az igazgatónő hangsúlyozta: az önálló magyar színház léte lehetőséget biztosított a váradi Lilliput Társulatnak, hogy megszervezhessen egy ilyen nagylélegzetű seregszemlét és szakmai találkozót. „Szárnyaló és lelkes társulat a Lilliput. E fesztivál is e szárnyalás eredménye”. A főigazgató átadta az első jubileumi Szigligeti-emlékérmet (Deák Árpád képzőművész alkotását) Urbán Gyulának. Az író, költő, rendező visszatérő vendége a váradi bábtársulatnak. A kis Szigligeti című előadás (a darabnak Urbán a szerzője) immár a tizenkettedik rendezése a truppnál. Az előadást versenyen kívül mutatta be a nagyváradi Liliput Társulat.
A mesejáték arról szól, milyen is lehetett Szigligeti Ede gyermekként. A kerettörténetben bábok segítségével fölelevenítik a drámaíró közkedvelt vígjátékát: a Liliomfit. A komédia jó néhány momentumát beemelték a történetbe. „Valamirevaló színház nem létezhet mese és varázslat nélkül” – hangzott el az előadásban.
A fesztiválon volt vásári bábjáték és rablómese, megismerhettük Mirkó, a vándorló királyfi kalandjait, valamint Majolenka hercegkisasszony elrablásának történetét, volt afrikai mese Foltosról, a torkos zsiráfról és muzsikás verses mese Kormos István műveiből, meséltek Csipkerózsikáról és az őt elvarázsoló jó, ám meggondolatlan boszorkányról (Csipkerózsika újragondolva), bemutatták Karinthy Frigyes Madách-paródiáját, Az emberke tragédiáját, és a nézők megtudhatták Kire ütött ez a gyerek? (Janikovszky Éva műve alapján). Két eső között a nyírbátori Szárnyas Sárkányok is bemutathatták ügyességüket a Fő utcán, fölelevenítve az utcaszínházi hagyományokat. A bukaresti Þãndãricã Animációs Színház Voltaire szatirikus regényét vitte színre meglehetősen ötletesen. Candid viszontagságai során a közönség elgondolkodhatott „a lehetséges világok legjobbikáról”. A kolozsvári Puck Bábszínház előadásában Erős János mutatta meg, hogy nem mindig az izomban van az erő. A kaposvári BábSzínTér művésze, Pályi János elevenítette meg a klasszikus bábot, a Vitéz László és a csodamalom című vásári bábjátékban. Vitéz László, a piros sipkás, vidám, leleményes fickó az elvarázsolt malomnál a nagymamuci palacsintasütőjével ezúttal is alaposan elpáholta a csokipofájú ördögöket, sőt még a szellemeknek s a halálnak is ellátta a baját. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei bemutatták a Vagabondó című frappáns, ötletes rablómesét – Karel Capek története nyomán. A mese arról szól, hogyan próbál megbirkózni egy finomlelkű fiú azzal, hogy az apja végakarata szerint zsivánnyá váljék. Számos kaland után sikerül neki: vám- és adószedő válik belőle. A debreceni Vojtina Bábszínház egy gyönyörűséges, lírai hangulatú és látványos előadással, a Boldog képekkel örvendeztette meg a közönséget (versenyen kívül). Boldogfalván valóban boldogságban és békességben éldegéltek az emberek. A palócföldi népviseletbe öltözött elődök fotográfiái között hagyományokat és rituálékat elevenítettek föl a művészek.
Esténként szakmai beszélgetéseken vettek részt a művészek, bábszínházi szakemberek. Szó volt a bábszínház jelenlegi helyzetéről, szerepéről, a problémákról, a jövőbeni kilátásokról, teendőkről és még sok minden másról.

Tizenöt perc hírnév A fesztivál záró- és egyben díjkiosztó ünnepségén a zsűri részéről Urbán Gyula szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, az ilyen jellegű találkozó lényege a barátságok szövődése, a szellemi gyarapodás, egymás jobb megismerése és megértése. Számára ez az öt nap szellemi ajándékot jelentett. Szólt Fux Pálról, arról a képzőművészről, díszlet- és bábtervezőről, aki 17 évig munkálkodott a váradi bábszínházban, s akiről ezt az új fesztivált elnevezték a rendezvénysorozat megálmodói. Urbán hangsúlyozta: Fux Pálék generációja nagy nemzedék volt. Fölidézte azokat az időket is, amikor először kezdett járni a váradi Lilliput Társulathoz, hogy rendezzen, s arról is beszélt, hogyan fejlődött a váradi trupp és a többi erdélyi, partiumi magyar bábtársulat évről évre. Hozzátette: „Ide nem kellenek magyarországi gyarmati tisztviselők, akik megmondják, mit és hogyan kell csinálni.”
A zsűri különdíját a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínháznak ítélték oda a Kire ütött ez a gyerek? című produkcióért. Az előadás rendezője, Nagy Kopeczky Kálmán azonban visszautasította a díjat. A színpadon mondott szövege távolt állt az elegánciától, de még az udvariasságtól is.
A gála után erről gesztusát magyarázva azt mondta, hogy sok fesztiválon van díjözön, miközben a színvonal csökken. A díjazás véleménye szerint nem visz előbbre. A mostani fesztivált jónak tartja, ám úgy véli, az igazi díjat mindig a közönség adja. A folyosói pletykák viszont arról szóltak, hogy Nagy Köpeczky megsértődött, amiért az általa színpadra állított előadás „csak” különdíjat kapott.
Urbán Gyula a közönség előtt reagált a sepsiszentgyörgyi rendező gesztusára. Azt mondta, vendégségben nem szokás kérni az étlapot, és illik megköszönni a meghívást. „Én kocsmában kérek étlapot”. A taps magáért beszélt.
A legjobb produkció díját a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Vagabondó című előadásának ítélték oda. Az előadás szereplői közül Páll Gecse Ákos volt jelen a gálán, aki bejelentette: nem érzi magát jogosultnak arra, hogy átvegye a kitüntetést, mivel ő már egy éve nem tagja a temesvári truppnak, szabadúszó színész és bábszínész. Egyebek mellett azt is hozzáfűzte: véleménye szerint az erdélyi magyar bábjátszás nem tart olyan szinten, hogy egymást értékelni lehessen. A fesztiválon szerinte voltak meglehetősen jó és nagyon rossz előadások. Léteznek alapvető bábos problémák, s előbb ezeket kell megoldani. Kommunikációra van szükség, nem díjakra. Erről is volt szó a fogadás után. Többen úgy vélték, hogy az ifjú ember egyszerűen vagánykodni akart, mintának tekintette a sepsiszentgyörgyi kollégát. Hát igen, mindenkinek jár tizenöt perc hírnév.
A Temesvári Csíky Gergely Színház nevében, Balázs Attila igazgató és Gálovics Zoltán művészeti tanácsadó utóbb természetesen elfogadták és megtiszteltetésnek tekintették, hogy a temesvári bábtársulat vihette haza a fődíjat. Ezt a zárórendezvény után közölték a Liliput Társulat művészeti igazgatójával.
A díjátadás végén Szőke Kavinszki zárszava után megannyi színes léggömb szállt az ég felé, hogy ekként is hírét vigyék a rendezvénynek, s az első nagyváradi Fux Fesztnek.