A könyves ember – Tőzsér József emlékére

„Tőzsér Józsefnek néhány évtized alatt megadatott, hogy Erdélyben a 20. század második felének és a 21. század nyitányának a felszálló, majd leszálló ágán kísérje el a könyvet. A magyar művelődés jelenkori történelmi időszakának történelmi szereplője marad.” Székedi Ferenc írása.

A könyvkiadók nem csupán Erdélyben, hanem szerte a világon összefonódtak egy-egy térség, egy-egy ország, nyelvterület szellemi életével. Mifelénk a történelem folyamán a könyveknek és a könyvkiadóknak megadatott az a közösségi szerepvállalás is, amely meghatározóvá tette részvételüket a magyar nyelv megőrzésében, a nemzeti önazonosság megőrzésében. „Könyvkiadónak lenni Erdélyben valójában hivatást jelent, ezt a hivatást töltötték be és teljesítették ki, ennek a hivatásnak adtak mindig új értelmet és új rangot olyan könyvkiadók, mint a Kós Károly által vezetett Erdélyi Szépmíves Céh a két világháború közötti korszakban, vagy a Domokos Géza által irányított Kriterion kiadó a romániai zsarnokság utolsó két évtizedében. Tőzsér József mögött szép és nagy hagyományok állottak, és ő mindig alkotó módon és tudatos erőfeszítésekkel kamatoztatta ezeket a hagyományokat. Misztótfalusi Kis Miklóst, Kós Károlyt és Domokos Gézat követve ő is jól tudta, hogy az erdélyi magyar könyvkiadó és könyvkereskedő munkája küldetést és szolgálatot jelent: a szellem küldetését és a nemzeti közösség szolgálatát.”
Az a Pomogáts Béla írta le ezeket a szavakat, akinél a magyar irodalom erdélyi vonulatainak, az erdélyi magyar művelődési életnek aligha van jobb ismerője. És nem most, hanem nyolc esztendeje. És nem véletlen az sem, hogy október második hetének esős csütörtök délutánján, Csíkszereda legrégibb temetőjében éppen ő búcsúztatta az életének 69. esztendejében elhunyt Tőzsér Józsefet, a Pallas-Akadémia könyvkiadó immár nyugalmazott, de továbbra is fáradhatatlanul tevékenykedő igazgatóját, akit nagy-nagy közösségi részvét és részvétel mellett kísértek el utolsó útjára.
Igen egyszerű szóösszetétellel, Tőzsér Józsefet bárhol Erdélyben és Magyarországon évtizedeken át könyves emberként ismerték, ez az élet pedig az olvasás és a könyvek családból hozott szeretete után immár igen jól korszakolható. 1969-ban a frissen megalakult Hargita megye egyik jól működő hálózata, a Fogyasztási Szövetkezetek szövetsége azzal bízta meg, hogy a térség legtöbb községében nyisson könyvesboltot és ahol csak lehet, terjessze az akkor még állami támogatással megjelenő és a mostaniakhoz képest alacsony árú és nagy példányszámú könyveket. Tőzsér József intézményszervezői és kapcsolattermető képességeinek köszönhetően ez olyan jól sikerült, hogy Hargita megye könyvvásárlás tekintetében az országos élvonalba került és ezt a helyét még a nyolcvanas években is tartotta. A térség lakóinak olvasás-szeretete és művelődés igényei mellett a könyvvásárlás megugrásához két tényező is hozzájárult. Az egyik: Tőzsér József rájött arra, hogy az író-olvasó találkozók igen nagy mértékben segítik elő a könyvforgalmazást, márpedig az akkor vallott ideológiai elvek az írók elefántcsonttoronyból való kitöréséről és a népi kapcsolatok ápolásáról jó ideig segítették e törekvéseket. Másrészt kialakította a könyvterjesztésnek azt a hálózatát, amely az egykori kiváló országjáró riporter, Beke György telitalálata nyomán Tőzsér-posta néven maradt fenn a köztudatban és akár a mai online, világhálós könyveladási hálózatok elődjének is tekinthető. A Tőzsér-posta lehetővé tette, hogy Erdélynek a magyar szempontból szórványnak tekinthető térségeibe-településeibe is eljussanak a könyvek, ugyanakkor a központi kihelyezések nyomán a Kárpátokon túlra kihelyezett fiatal magyar értelmiségiek is így jutottak hozzá magyar könyvekhez. És még valami: a beszerzői oldalon ez a rendszer képes volt bekapcsolódni a magyarországi könyvkiadásba és -terjesztésbe. Amikor Romániában egyre jobban megszorították az ideológiai és nemzetiségi csavart, ezek a kapcsolatok a bukaresti magyarországi külképviseleten keresztül lehetővé tették, hogy Tőzsér közbenjárásával, fondorlatos eszközökkel elsősorban a magyarországi irodalmi folyóiratok továbbra is eljussanak Erdélybe. (Nem véletlen, hogy Tőzsér József temetésén Magyarország romániai külképviseleteinek számos munkatársa jelen volt.)
Az 1989-es romániai rendszerváltás után Tőzsér Józsefre és Domokos Gézára bízták a magyarországi könyvsegélyek elosztásának megszervezését, irányítását, kisebbik részük eladását. Ezekből hozták létre a Kriterion Alapítványt, amely nyomdaépítéssel sietett az akkor éppen robbanó erdélyi magyar könyvkiadás elősegítésére. Menetközben a budapesti Akadémiai Kiadó az egykori könyvterjesztő hálózatból magánosított Pallas-könyvkereskedéssel alakított közös könyvkiadót, amely Tőzsér József vezetésével, az időközben eladott magyarországi fél visszavonulása ellenére is az utóbbi két évtized legtöbb erdélyi magyar könyvcímét adta ki, nem feledkezve meg a folyamatosságot lehetővé tevő sorozatokról, végigélve a könyvkiadás és könyvterjesztés anyagi gondjait, mozgástere beszűkülését.
Tőzsér Józsefnek néhány évtized alatt megadatott, hogy Erdélyben a 20. század második felének és a 21. század nyitányának a felszálló, majd leszálló ágán kísérje el a könyvet. A magyar művelődés jelenkori történelmi időszakának történelmi szereplője marad.