Herta Müller-életképek Kolozsvárott

Szavak ördögi köre címmel Herta Müller életútját bemutató vándorkiállítás nyílt a kolozsvári Mátyás-ház galériájában. Fotók, családi iratok, s a Nobel-díjas íróhoz kötődő dokumentumok mellett fontosabb műveire, irodalmi jelentőségére is kitértek a megnyitón. Az elhangzottakat Varga Melinda foglalta össze.

A Mátyás-ház galériája zsúfolásig telt érdeklődőkkel, ha maga az író is jelen lett volna a rendezvényen, alighanem kicsinek bizonyul a kiállítótér. Az április 4-ig látogatható tárlatot, illetve az irodalmi pályát körüljáró beszélgetést a Literaturhaus Berlin, a Goethe Intézet, valamint a kolozsvári Német Kulturális Központ szervezte. Utóbbinak az igazgatója, Fabian Mühlthaler elmondta: korábban Brassóban és Kisinyovban állították ki a munkákat. A moldáv–román határátkelőnél egy határőr megkérdezte, miért szerveznek ennek az írónak kiállítást, amikor annyi rosszat mondott Romániáról. Hogy miként is vélekedik Romániáról, a kommunista rezsimről az író, arra a rendezvény további része adta meg a választ.
Több pannó német és román nyelven mutatja be Müller életútját, a gyerekkortól az érettségin át az egyetemi évekig, a fontosabb köteteken keresztül az emigrációig és a Nobel-díjig. A néző betekinthet Herta Müller szülőfalujába, Niczkyfalvába, a bánsági népviseletbe, meghitt családi pillanatokba, de láthatja érettségi oklevelét és tablóját, Niederungen című, a Kriterion gondozásában megjelent első kötetét, s a Securitate megfigyelési dossziéjából származó dokumentumot is.
Az első prózai műveket tartalmazó kötet mellett irodalomtörténeti szempontból a Bánsági Akciócsoportról (Aktionsgruppe Banat) szóló okirat is izgalmas kordokumentum, amely, mint arról Herta Müller a Nobel-díjasok bankettjén is szólt, nagy hatással volt irodalmári tevékenységére: „Õk azok, akik a városban, az anyja félelmének megfelelően, megrontották, és felelősek azért, hogy könyveket kezdett olvasni, majd írni is.”
Ernest Wichner, a Literaturhaus Berlin igazgatója és Corina Bernic, az író könyveinek román fordítója hol románul, hol németül mesélt a közönségnek, a beszélgetést vetített interjúrészletek tették izgalmassá. Arra is fény derült, hogy már gyermekkorában, az óvodában is „ellenálló” volt. Nem szívesen énekelte a román himnuszt, társai be is árulták, óvónője is megpróbálta „betörni”. A kis Herta arra hivatkozott, hogy ha nem énekel, jobban hallja a többieket.
A Temesvári Egyetemen szerzett oklevelet német–román szakon 1977-ben. Ekkor már a Bánsági Akciócsoport aktív tagja, akárcsak Albert Bohn, Werner Kremm, Johann Lippet, Gerhard Ortinau. Anton Sterbling, William Totok, Richard Wagner vagy az esten jelen lévő Ernest Wichner is.
Később a temesvári sodronygyárban dolgozott, mint fordító, ami akkoriban jó munkahelynek számított. Kelet-Németországból és Svájcból érkező alkatrészek használati utasítását, műszaki leírását kellett románra fordítania. Cudar körülmények között kellett dolgozniuk a munkásoknak: fűtetlen, betört ablakú termekben, áram nélkül. Aztán a Securitate megpróbálta beszervezni rendőrségi besúgónak, amit elutasított, azzal indokolva: alkalmatlan erre a feladatra.
1987-ben disszidált Romániából. Állítása szerint azért ment el, mert normálisan szeretett volna élni. Egy 2010-ben, Gabriel Liiceanuval folytatott bukaresti beszélgetés során erről azt mondta: undorodott a diktatúra román társadalmától. Az értelmiségiektől is, akik zöme sosem fogalt állást nyíltan, a rendszer nyelvén hallgatott, kiszolgálva azt. Szerinte a helyzet mit sem változott, a kommunista diktatúra kollaboránsai ma is magas beosztásokban dolgoznak. Egy másik interjúban arra a kérdésre, hogy szereti-e hazáját, érdekes választ adott: „mondjuk úgy, hogy szeretem”. A bánsági német irodalmi csoportról és saját, Romániában megjelent köteteiről annyit mondott: amit ők tettek, önkifejezés volt, nem ellenállás. Nem a rendszerrel szemben fejtettek ki ellenállást, hanem saját értékeik, világnézetük mellett foglaltak állást. Mint megtudtuk: a temesvári ellenzéki német írócsoport műveiből antológiát ad ki a Polirom Kiadó.
A szervezők a tárlatot később más rendezvényekkel is bővíteni kívánják, például betekinthetünk Müller securitatés dossziéjába, s a zárónapra meglepetésprogramot tartogatnak.