Film, könyv és díjak az Interferenciákon
 

Film, könyv és díjak az Interferenciákon

2016. 12. 04. 21:40

A gazdag színházi program mellett az Interferenciák fesztivál Kolozsváron alternatív rendezvényeket is kínál a TIFF Házban vagy a Tranzit Házban. Sarány Orsolya egy könyvbemutatóval egybekötött díjátadón is járt, továbbá egy filmet is beiktatott az ebéd és a színház közé.

 

A könyv szerzője, George Banu a fesztiváligazgató Tompa Gábor társaságában   Fotó: Biró István

 

Tompa Gábor, az Interferenciák fesztiváligazgatója kedvesen méltatja George Banut, aki nem csupán régi, jó barátjuk, hanem segítője is a fesztiválnak. A bemutatott négynyelvű fesztiválkötetről és a fesztivál témájáról beszélget Tompa és Banu. A színház és az idegen párbeszéde című könyvben George Banu különbséget tesz az egyéni és a kollektív kivándorlás között, az idegen és az idegenek között. Az egyéni kivándorlót várják, és a kivándorlónak is vannak elvárásai, illetve miután beépül az új kultúrába, gazdagítja azt. A kollektív kivándorást elutasítás fogadja, nem tud asszimilálódni ekkora csoport, vagy éppen a kivándorló néptömeg nem akarja elfogadni az új kultúrát és a törvényeket. A színház a párbeszédet úgy tudja segíteni, hogy egy mozzanatot kiragad a vándorlás folyamatából, és azt mutatja be.

A könyv kapcsán a fesztiváligazgató és szerző az idegenek mitologizálásáról beszélgetett, illetve az idegenek hazatéréséről is. A hazatérés kapcsán kifejtették, nem feltétlenül kell elhagyd a saját kultúrád azért, hogy idegen legyél, az ember a saját környezetében is idegenné válhat. Ezek után Banu az idegen színészek más kultúrájú színházakba való belépését, beépülését taglalta.

A fesztivál idei Vlad Mugur-díját Helmut Stürmer (fotó) kapta, aki A Fuchsiada színházi installációt is elhozta a fesztiválra. A Vlad Mugur díjat annak a jeles művésznek adja a Kolozsvári Állami Magyar Színház, aki meghívottként dolgozott náluk. Az együttműködés a kolozsvári színház és a temesvári születésű, négy évtizede Németországba települt Stürmer között már 1972-ben kezdődött, a Három nővér előadással. Tompa Gábor nevetve jegyzi meg, hogy ő középiskolásként látta azt az előadást. A Három nővért követően további tíz kolozsvári produkció elkészítésében vett részt Stürmer. Rajta kívül díjat kapott az idén Szabó Réka színházkutató is, aki Vlad Mugur rendezetlen füzeteit és előadásjegyzeteit tanulmányozta és érthető formába fűzte.

A díjátadó után kezdődött a Kikötői történet (Le Havre) című 2011-es francia dráma, komédia. Az Aki Kaurismäki által rendezett film is az idegen problémáját taglalja, több szempontból megközelítve azt. A történet egy szökevény afrikai fiú, Idrissa és egy szegény cipőpucoló férfi, Marcel esetét meséli el. Marcel megsajnálja a fiút, akit a kikötőben talál és eldönti, bármit megtesz azért, hogy eljuttassa újdonsült barátját Londonba, az édesanyjához. Az eseményeket nehezíti, hogy Marcel felesége kórházba kerül, a rendőrség nagy erőkkel keresi a szökevényt, és persze pénzt is kell szerezni az utazáshoz.

A Kikötői történet című film főhőse, Idrissa és kutyája

 

A film humora az abszurd helyzetekből és a hétköznapi helyzetek fanyarúságából fakad, miközben összekapcsolja az abszurdot a hétköznapival is.

A legizgalmasabb szereplője a történeteknek Monet nyomozó, akit Idrissa előkerítésével bíztak meg. A férfi folyamatosan őrlődik az erkölcs és a munkája között, a film végéig nem tudja eldönteni, hogy megmentse a szegény fiút és az őt bújtató férfit, vagy végezze a dolgát és tartóztassa le őket. Végül ő dönt arról, hogy a fiú elszökhet Londonba, és fittyet hányva saját munkájára, hazudik rendőrtársainak, hogy Idrissa eljuthasson édesanyjához.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!