Éltető értékőrzők

2010. 11. 17. 16:48
„A találkozóknak több céljuk van. Egyrészt a népművészek számára is fontos a tapasztalatcsere, akár olyan mesterekről van szó, akik ebből élnek, akár olyanokról, akik másodállásban végzik e munkát. Másrészt a fiataloknak is fontos, hogy lássák, milyen gazdag hagyományokkal, milyen értékes népi fonó vagy fafaragó emberekkel rendelkezünk, lássák, hogy ezt érdemes megtanulni, amihez kötődni kell és tovább vinni. Erre alapszik a régiótalálkozók ötlete. Szeptember elején Zsobokon, Kalotaszegen a népi hagyománnyal foglalkozó szakemberek gyűltek össze, majd októberben Csíkszeredában, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek, Székelyudvarhelyen pedig az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének szervezésében folytatódott az eseménysorozat. Legutóbb a Bandi Dezső Kulturális Egyesület szervezésében Maros megye adott otthont a találkozónak. Mindenhol az a lényeg, hogy összeüljenek az emberek, tapasztalatot cseréljenek, hisz mindig van olyan kérdés, amit a hogyan tovább kapcsán meg kell vitatni” – fogalmazott Tamás Erzsébet (képünkön).

Pályázati ki mit tud? A szervező szerint az ilyen találkozók alkalmával kerül sor a különböző pályázási lehetőségek információcseréjére is. „Vannak olyan pályázati lehetőségek, amiket érdemes kipróbálni, de önrész hiányában nem mernek lépni. Tavasszal volt olyan kiírás, mely 10 százalékos önrészt kívánt meg. Ha valaki például bőrvarrással foglalkozik, ebből él, és egy speciális varrógépre lenne szüksége – amit így is, úgy is meg kell vennie –, nem mindegy, hogy 10 százalékos önrésszel vagy teljes összeget kifizetve, 100 százalékban saját zsebből kell megvásárolnia. E pályázatok nagy hátránya, hogy utófinanszírozásúak, tehát először a teljes összeget elő kell hogy teremtse a pályázó, a 90 százalékot csak az elszámoláskor kapja vissza. Fontos viszont e lehetőségeket ismertetni. A régiótalálkozók ezért az információcserére is jók, a mesteremberek összeülve el tudják mondani, mi sikerült és hogyan.”
E rendezvények a civil érdeklődés felkeltésében is szerepet kapnak, a kiállítások, bemutatók rengeteg embert vonzanak. „Udvarhelyen például csodálatosan sikerült, nagyon sokan meglátogatták. A konferencia és az előadások az udvarhelyi polgármesteri hivatal Szent István termében zajlottak, míg a kiállítás az előtérben kapott helyett, de a teremben is mindent leterítettünk a művészek által hozott terítőkkel, népművészeti tárgyakkal” – sorolja a szervező. Az udvarhelyi találkozóra Erdély minden sarkából érkeztek népművészek, így Csíkszékről, Udvarhelyszékről, Erdővidékről, Háromszékről, Kalotaszegről, Marosszékről, Nyárádmentéről, de még Beszterce is képviseltette magát. „Itt volt a kalotaszegi Szilágyi Erzsébet is, aki elsőként kapta meg Romániában a népi iparművész címet. Az iparművész kapocs a jelen és múlt, hagyományunk és a jelen igényei közt. A művészek körében is van, aki tudását a nagyapjától, dédnagyapjától kapta, rendezvényeink lényege, hogy ezt a tudást a fiataloknak is tovább kell adni” – mondja el Tamás Erzsébet.

Maradt a polgármester is. „Bizony még az idősek közül is sokan rácsodálkoztak, hogy vannak még emberek, akik a népi mesterségekkel foglalkoznak, de érdeklődők voltak a fiatalok is. Mindenkit érdekelt valami: kérdezősködtek, hogy meg lehet-e venni, meg lehet-e tanulni ezt, kapcsolatba lehet-e lépni olyan népművésszel, aki varr, sző, hímez vagy akár bútort fest. Sok fiatalt már ott a helyszínen be tudtunk mutatni a jelen levő művésznek. Ez a lényeg. Udvarhelyt nagyon megmozgatta, de nem csak a városban, hiszen egy körutat is szerveztünk a Nyikó és a Küküllő mentén. Falvakat látogattunk meg, tájházakat, borvízmúzeumot, az idegeneknek be tudtuk mutatni, hogy nálunk is működnek a dolgok, Nyikómalomfalván székelykapu-faragó mestert látogattunk meg, ahol a fafaragók egy-egy mintánál máris elidőztek a hogyanokat és a miérteket elemezve. De felkerestük a vesszőfonót is, meglátogattuk a kőrispataki szalmakalap-múzeumot, megnéztük a rovásírásos templomot, szóba elegyedtünk a falusiakkal, akik minden településen érdeklődéssel és szeretettel fogadták a látogatókat, figyelmünkbe ajánlva a legérdekesebb, legrégibb faragott kapukat, házakat, kazettás mennyezeteket. Mindenki azonnal próbálta bemutatni a sajátját, és lehetősége szerint visszacsalogatni az érdeklődőket” – sorolja az udvarhelyszéki élményeket Tamás Erzsébet. A látnivalókon túl Halász Péter érdekes előadással adta bizonyítékát, hogy a néprajzos is holtig tanul, de lebilincselő volt Harangozó Imre néprajzkutató előadása is, aki élő legendának számít a néprajzosok körében. Előadásokat hallhattak az érdeklődők Miklós Zoltántól, Szilágyiné Erzsébettől, Zsigmond Endrétől, Lukács Andreától, P. Buzogány Árpádtól és Szatmári Ferenctől is. A hangulatot Tamás Erzsébet szerint csak fokozta, hogy népviseletbe volt öltözve a kalotaszegiektől kezdve a székiekig mindenki. A rendezvény elismerését jelzi, hogy Székelyudvarhely polgármestere, Bunta Levente nemcsak meglátogatta az eseményt, hanem – a szervezők örömére – mindvégig a résztvevőkkel maradt.

Ott hirdetjük, ahol tudjuk. Tamás Erzsébet állítja, nem elég, hogy gazdag hagyományaink, szokásaink és csodálatos népviseleteink vannak, ezeket meg kell tanulnunk eladni is. Mint hozzáteszi, nem mindig a pénzről van szó, hanem a tálalás tudományáról. „Németországban a népművészettől teljesen eltérő, az intelligens energia témájú kiállításon vettünk részt, ahová azzal a feladattal mentünk ki, hogy minden kínálkozó alkalommal élve népszerűsítsük értékeinket. A standnál napelemekről és szélturbinákról beszéltünk, de a falra egész nap térségünkről készült fotókat vetítettünk. Folyamatosan mentek a képek, szünet nélkül, amin valaki éppen fejte a tehenet, kaszálta a szénát vagy font. Az összes kulturális egyesülettől minden fotót elvittünk, ami néphagyománnyal kapcsolatos volt, mert nem tudtuk pontosan, milyen lesz a közönség. És adott pillanatban mindenki azt nézte. A kiállítás tulajdonosa, aki a fél világot körbejárta már, ott ül a kivetítő előtt, és azt kéri, ne zavarjuk. Bár ő bajor, gyermekkori élményei jutottak eszébe, és a mi fotóink alapján a lányának mutogatta, miképpen volt az ő gyerekkorában. Kérdezte, ezek mikori képek, s elképedt, mikor azt mondtuk, a múlt héten készültek. Ez is azt bizonyítja, hogy minden lehetőséget ki kell használnunk értékeink népszerűsítésére, ne szégyelljünk magunkról beszélni” – meséli Tamás Erzsébet.
A rendezvényszervezésen kívül az egyesület munkatársainak figyelme más dolgokra is kiterjed. „Sok értékes ember él a falvakon, idős emberek, akik tudnak valamit. Egyik szépen fon, sző, a másik szépen farag. A gyermekeit kistafírozta, és azért fog meghalni, mert egyedül maradt, nem érzi magát fontosnak. Tapasztalatunk, hogy ha egy idős emberrel beszélgetünk, ha mesélhet, ha meghallgatják, újra fontosnak érzi magát, ami – bár nem vagyok orvos – legalább pár hónappal hosszabbítja meg az életét, mert nem érzi magát feleslegesnek. Nem mondom, hogy ettől tíz évvel többet fog élni, de amit még él, azt boldogan teszi” – összegzi tapasztalatait Tamás Erzsébet.

Domján Levente



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!