Egy diaszpóra termékenyítő spórái

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Budapesti Történeti Múzeum szervezésében „Távol az Araráttól. Örmény kultúra a Kárpát-medencében” címmel nyílt kiállítás, majd „A kulturális transzfer lehetőségei - Örmények Közép- és Kelet-Európában” címmel tartottak konferenciát a budai várban. SZILÁGYI ALADÁR összeállítása.

Mi a közös az amerikai író, William Saroyan, az amerikai filmrendező Elia Kazan, a teniszbajnok Andre Agassi és az énekesnő Cher között? Hát a francia író, Edmond Rostand és a francia énekes, Charles Aznavour között? Ugyanaz, ami a két aradi magyar vértanú: Kiss Ernő és Lázár Vilmos honvédtábornok, illetve bajtársuk, a száműzetésben meghalt Czecz János esetében: mindannyian örmény származásúak. De épp úgy örmény gyökerű a „mieink közül” Csíky Gergely drámaíró, Janovics Jenő rendező, Hollósy Simon festőművész, Kacsóh Pongrác zeneszerző, a fotóművész Brassai, az irodalmár Lálszóffy-fivérek, akár a nemrégiben boldoggá avatott nagyváradi vértanú püspök, Bogdánffy Szilárd. – Az örmény felmenőkkel bíró neves személyiségek felsorolása oldalakon keresztül folytatható, például lapunk nemrég elhunyt barátjával, Jakobovits Miklós festőművésszel. Nem túlzás: az örmény diaszpóra szétszóródott „spórái” mindenütt termékenyítőleg hatottak azoknak az országoknak a kulturális, gazdasági, társadalmi életére, történelmére, ahol megjelentek.
Bár Örményországnak jelenleg csupán 3,2 millió lakosa van, de az anyaország hányatott történelmének betudhatóan a diaszpóra lélekszáma legalább ugyanekkora – arányaiban az egyik legnagyobb a világon.

Rövid történeti körültekintés Az örmény nyelv első írásos emléke egy 5. századi bibliafordítás. Az Örmény Apostoli Ortodox Egyházat a világ első nemzeti keresztény egyházaként tartják nyilván. Az ország Kr. u. 301-ben tette meg a kereszténységet államvallássá, tíz évvel azelőtt, hogy Nagy Konstantin engedélyezte a kereszténységet a Római Birodalomban.
Erdélyben az örmények a 17. század második felében telepedtek le nagyobb lélekszámban I. Apaffy Mihály országlása idején. A 18. század folyamán négy településen (Szamosújváron, Erzsébetvárosban, Gyergyószentmiklóson és Szépvízen) voltak népesebb közösségeik, ahol értékes könyvgyűjteményeket, egyházművészeti és egyéb jellegű műkincseket őriztek. Bár az örménység nyelvváltása a történelmi Magyarországon a 19. század végére jobbára befejeződött, napjainkig erős, kettős örmény-magyar identitás jellemzi őket. Már a nyelvváltás időszakában volt egy ellenkező irányú próbálkozás: Szongott Kristóf (1843-1907) szamásújvári tanár és lapszerkesztő armenizmus néven indított mozgalmat azzzal a céllal, hogy a fiatalok tanulják újra az őseik nyelvét. Ugyanő Lukácsy Kristóf szamosújvári plébánossal az örmény-magyar nyelvrokonság szószólója volt. A Tudományos Akadémián arról értekeztek, hogy a magyarok az örményektől származnak! (Egyébként a romániai örménység óromániai, ortodox vallását megtartó, a románságba asszimilálódott közösségének kiadványai lépten-nyomon az erdélyi örmények erőszakos magyar asszimiliációjáról írnak…)

A nagy kulturális seregszemle Az örmény könyvnyomtatás 500. évfordulóját világszerte megünnepelték. Ugyanis 1512-ben (más források szerint 1513-ban) egy Hakob Meghapart nevű nyomdász adta ki az első teljesen örmény betűkkel nyomtatott könyvet, az Urbatagirk-et, vagyis a „Péntek-könyv”-et. Az imádságokat és gyógymódokat, mítoszokat és épületes történeteket tartalmazó, számos képpel illusztrált gyűjtemény megjelenésének félévezredes évfordulóját először Velencében ünnepelték meg, abban a városban, ahol a kötet napvilágot látott.
A rendezvénysorozat legújabb láncszeme: Budapest. A várbeli Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) közös szervezésében „Távol az Araráttól. Örmény kultúra a Kárpát-medencében” címmel 2013. április 5-én megnyílt kiállítás ötlete négy évvel ezelőtt vetődött fel, akkor még könyvtörténeti profillal – közölte Boka László, az OSZK tudományos igazgatója.
A Kovács Bálint és Pál Emese által rendezett, szeptember 15-ig nyitva tartó tárlat legrégebbi egyházművészeti tárgyai és könyvei 18. századi erdélyi örmény templomok gyűjteményeiből származnak, eddig nem szerepeltek egyetlen nemzetközi kiállításon sem. A kiállítás kurátorai elmondták: a tárlat hét teremben tekinti át a Kárpát-medencei örménység történetét. A kiállítás valódi ritkaságokat is felvonultat, ilyen az első örmény nyelvű nyomtatott Biblia vagy az első örmény-latin szótár egy-egy példánya. Az egyik kurátor, a Lipcsei Egyetem Kelet-Közép-Európa Intézetének történésze, Kovács Bálint a ritkaságok között említette azt a kötetet, amelyből egyetlen darab létezik a világon: ez egy örmény betűkkel, de magyar nyelven szedett makulatükör, egy erdélyi plébánia polcán találták meg, ahol elfeledve pihent. A másik különlegességből, az első örmény Bibliából, amelyet Amszterdamban adtak ki, csupán két példány van a világon, az egyik most látható Budapesten. A híres nyomdász, Misztótfalusi Kis Miklós az örményeknek is készített betűket, ezek hosszú időn keresztül használatban maradtak.
Külön terem idézi fel az erdélyi örmény egyház történetét. Egy-egy spáciumban az aradi vértanú tábornokok, a dualizmus kori örmény gyökerű politikusok, közéleti férfiak, illetve festőművészek kaptak teret, és külön terem mutatja be a genocídium után, 1920 táján Budapestre érkezett emigránsok közösségét. A legújabb hullámot az 1990-ben, a karabahi válság idején elmenekültek családjai képezik. A két generáció – főleg az utóbbi tagjai – nem csak származástudatukat, hanem anyanyelvüket is megőrizték.
A sajtó számára rendezett bemutatáson a Budapesti Történet Múzeum igazgatója, Farbaky Péter elmondta: a főképp erdélyi plébániákról és más helyekről érkező tárgyak nagy része kétségbeejtő állapotban volt, restaurálásuk után hozhatták csak Magyarországra.
A tárlat másik kurátora, a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem művészettörténésze, Pál Emese arra hívta fel a figyelmet, hogy a Világosító Szent Gergely által megtérített örmények 301-ben vették fel a kereszténységet, így a világon az övék volt az első ország, amelyik e hitet tette meg államvallássá. Az Erdélybe érkező örménység magával hozta a saját keleti keresztény irányzatát, az úgynevezett gregoriánus vallást, amely nem ismerte el a pápaságot. Ám Erdélyben megállapodásokat kötöttek, ennek értelmében elismerték a római pápát, de megtarthatták saját rítusukat. Ezen változásokat – mutatott rá Pál Emese – a tárlaton is szereplő Szűz Mária-festményeken láthatjuk, amelyek főképp fogadalomból készültek. A kurátor bemutatta a 19. századból származó festményeket is, mások mellett Benczúr Gyula, Barabás Miklós alkotásait. Számos örmény felmenőkkel bíró személyiség alakította, gazdagította a Kárpát-medencei kultúrát, a róluk készült portrék is szerepelnek a tárlaton.

Armenológusok találkozója Az április 5-án elkezdődött rendezvénysorozat tudományos szempontból legfontosabb mozzanata az Országos Széchényi Könyvtár által szervezett A kulturális transzfer lehetőségei – Örmények Közép- és Kelet-Európában címmel tartott nemzetközi konferencia volt. A Lipcsei Egyetem Kelet-Közép-Európa Intézetével együttműködésben öt szekcióban a művészettörténet, az egyháztörténet, irodalom, történettudomány, kulturális antropológia és a szociológia kutatóinak előadásai hangzottak el.
Boka László, az OSZK tudományos igazgatója az Erdélyi Riport kérdésére elmondta, hogy a kiállítás és az értekezlet egy nagy projekt részeként a könyvtár ötlete volt: „A nemzeti könyvtár az ötletgazdája és egyik házigazdája az eseménynek. A szervezés három és fél éve kezdődött, annak az apropóján, hogy ötszáz éves az első, teljesen örmény betűkkel nyomtatott könyv. Kezdetben egy kisebb kiállításban gondolkodtunk, egy könyveket bemutató és művelődéstörténeti jellegű, illetve nyomdászattörténeti kiállításban. Aztán úgy alakult, hogy bővíthettük ezt a projektet, kérésemre a >szomszéd vár<, a Budapesti Történeti Múzeum szintén belépett a szervezésbe, és a kárpát-medencei örmény kultúrát felölelő kiállításban kezdtünk el gondolkodni, az említett nemzetközi konferencia mellett. A Kelet-Közép-Európa történelmét, kultúráját kutató lipcsei intézet nagy segítségünkre volt ebben. A kiállítás egyik kurátorát, Kovács Bálintot is ők delegálták. Fontos elmondanom, hogy a tárlat alapvetően a kárpát-medencei örménységre, azon belül hangsúlyosan az erdélyi örményekre fókuszál. Olyan műtárgyakat, kéziratokat, képzőművészeti alkotásokat mutathatunk be, amelyek mind ez idáig a szűkebb szakma előtt is rejtve voltak.”
A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében nincsenek örmény műtárgyak, a kiállított anyagot részint más budapesti múzeumokból kölcsönözték. Egyébként a múzeumok sem voltak tisztában azzal, hogy milyen örmény kincsekkel rendelkeznek. Másrészt leginkább a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek köszönhetően, különböző plébániákról, Szamosújvárról, Gyergyószentmiklósról érkeztek műtárgyak. Az OSZK-nak viszont nagyon sok könyve, kódexe, kézirata van, amit a kiállítás rendelkezésére bocsátottak. Boka László elmondása szerint szerettek volna a Román Országos Levéltár kolozsvári fiókjától is eredeti dokumentumokat kölcsönözni, onnan viszont csak képanyag érkezett, ami majd az angol, illetve magyar nyelvű katalógusban fog szerepelni. Ezeket a kiállításon nem lehetett hasznosítani, pedig értékes kézirattekercsekről van szó. Az eredeti anyagot a bukaresti bürokrácia miatt nem sikerült átszállítani időben Budapestre… „Amit viszont sikerült megkapnunk, annak nagyon örülünk – nyilatkozta lapunknak a tudományos igazgató –, az mintegy negyvenöt tétel, kéziratos anyagtól kezdve a festményekig. A kéziratok restaurálását az Országos Széchényi Könyvtár vállalta, a képzőművészeti alkotásokat pedig Erdélyben kellett restauráltatnia a Budapesti Történeti Múzeumnak, mielőtt átkerülhettek volna a magyar fővárosba.”

Bonyodalmak és késedelmek Boka László szólt arról is, hogy a rendezvény örmény körökbeli visszhangja óriási volt, hiszen többek között megjelent Budapesten Anahit Szimonján asszony, a jereváni Örmény-Magyar Kulturális Társaság elnöke is. „Tudjuk jól, hogy Magyarország és Örményország között máig tartó diplomáciai bonyodalmak adódtak, emiatt hivatalos örmény állami intézményből senki nem jelent meg, pedig az említett könyvet – amelynek apropójára épült volna a kiállítás –, az úgynevezett Urbatagirk-et, a Péntek-könyvet, az ottani Nemzeti Könyvtár igazgatója hozta volna személyesen magával Budapestre. (Szerk. megj.: 2012. augusztus 31-én Magyarország kiadta és Azerbajdzsánba szállíttatta a Magyarországon életfogytiglani büntetését töltő azeri Ramil Sahib Safarovot, aki 2004-ben baltával agyonverte örmény katonatársát, Gurgen Margarjánt a Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában. Az azeri elnök azonnal kegyelemben részesítette Safarovot, aki szerint „helyreállt az igazság”. Örményország az ügy miatt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal.) A külügyminisztérium segítségével többször is fölvettük velük a kapcsolatot. De egyfelől Örményországban februárban választások voltak, ezért nem tudtak biztosat mondani, másfelől a diplomáciai helyzet még mindig ingatag. Az viszont már nagy fegyvertény, hogy néhányan – ha magánmeberként is – végül csak eljöttek Jerevánból. Az OSZK jóval korábban elkezdte szervezni a kiállítást, mielőtt ezek a külkapcsolati bonyodalmak kialakultak volna. A tavaly nyáron történtek viszont eléggé lefékezték, korlátozták a kölcsönzéseket. Egyébként az időzavar az erdélyi kölcsönzések részbeni akadályoztatása miatt is adódott. Ilyen körülmények között végül örömteli eredmény volt, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként mégis megnyílhatott a kiállítás, ami szeptember 15-ig lesz látható a vármúzeumban. Elkészül hozzá a két említett katalógus, tizenegy tanulmány vezeti be, a konferencia anyagát a közlejövőben fogjuk külön megjelentetni. Ami a nemzetközi konferenciát illeti, ott huszonnégy előadó vett részt, Erdélyből, Magyarországról, Örményországból, Lengyelországból, Ukrajnából, Németországból, sőt, volt, aki San Franciscóból küldött tanulmányt, vagy volt jelen személyesen.”
Beszélgetésünk végén aziránt érdeklődtünk: bár a média úgy harangozta be, hogy magyar részről Martonyi János külügyminiszter nyitja meg a rendezvényt, végül ez a megtisztelő feladat miért jutott Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának? „Azt kell hinnem, hogy nem a diplomáciai helyzet következménye volt ez az utolsó pillanatban megváltozatott döntés – válaszolta Boka László –. Az államtitkár úr is kiemelte, hogy családi okok miatt történt így. Annál is inkább hihető, mert a szervezésben a kezdettől részt vettem, és tudom, hogy a külügyminiszter úr maga jelentkezett – ha így foglamazhatok –, mert annyira fontosnak tartotta az ország számára a jelenlegi helyzetben ezt a kezdeményezést, hogy mindenképpen személyesen szerette volna megnyitni. Ugyanakkor Kövér László, az Országgyűlés elnöke is fontosnak érezte, hogy magánemberként jelen legyen az eseményen.”