Csoma: lényem legjavát adni
2015. 09. 10. 22:20CSOMA JUDIT Jászai-díjas színművész Budapestről érkezett Marosvásárhelyre, hogy évfolyamtársaival emlékezzen a színművészeti főiskolán töltött évekre. Az ő ötlete volt a nem hivatalos találkozó. Úgy vélte, négy évtized után érdemes visszatekinteni a főiskolás évekre, és a bejárt pályára. A művésznő, noha 1980-ban áttelepült Magyarországra, soha nem távolodott el Erdélytől. Az otthon és az itthon mindig keveredik – mondja. Simon Judit portréja.
Érettségi után indul Kolozsvárról Marosvásárhelyre a lány, aki kisgyermekkora óta színésznő akar lenni.
Értelmiségi családban nő fel. A zene szeretetét, a zenei tehetségét otthonról hozza. A szülei hangszereken játszanak, édesanyja zongorázik, énekel, iskolaigazgató és ezermester édesapja is több hangszeren játszik. „A szüleimnek isteni humora volt, ezt is tőlük örököltem. Anyám zsidó, apám székely, és én vagyok az eredmény. Köszönöm nekik.” Meséli, édesanyja színésznő akart lenni, de közbeszólt a történelem. Anyai nagyszülei Budapesten éltek, ott született az édesanyja. A Tanácsköztársaság bukása után a család elmenekült, Bécsben élnek Hitler hatalomra jutásáig, amikor visszatérnek Magyarországra. Szülei Budapesten, a háború borzalmai közepette találkoznak. Édesanyja hamis papírokkal ápolónőnek szegődik egy hadikórházba. Marosvásárhelyi magyar édesapja megsebesül a Torda melletti harcokban, a magyar fővárosba szállítják. A kórházban ismerkednek meg, egymásba szeretnek. Magyarországról együtt menekülnek a háború elől, Salzburgban összeházasodnak. A háború után édesanyja Bécsben akar letelepedni, de férje Erdély utáni honvágya Kolozsvárra hozza őket.
„Éreztem, édesanyám örül, hogy a színészetet választottam, talán a saját álmát látta megvalósulni általam. A főiskolán, negyedévesként többek között az anyát játszottam Tennessee Williams Üvegfigurák című drámájában, Gergely Géza rendezésében. Anyám, aki a legkeményebb kritikusom volt, és természetesen minden előadásban látott, azt mondta: ’azt hittem én jöttem be a színpadra’. Láthatóan büszke volt rám és boldog.”
A zene, az kell
Zeneóvodába jár, zongorázni tanul, de abbahagyja, úgy érzi, nem elég tehetséges. „Mindent otthonról hozunk. Önállóságra neveltek. A szüleimtől megtanultam őszintének lenni, tisztelni másokat, a barátság szentségét, nem visszaélni a bizalommal, minden körülmények között kiállni az igazságért, nem megalkudni, szeretet adni, nyitottan, előítéletek nélkül élni. Ezt kaptam útravalónak, és e szerint is élek.”
Csoma Judit kemény embernek tűnik, holott rendkívül érzékeny művész, tele együttérzéssel. Maximalista, magával szemben vannak a legnagyobb elvárásai. „Gitárt szerettem volna, megkaptam a hangszert. Autodidakta módon megtanultam gitározni, majd zenét szerezni.” Később színházi előadásokhoz komponált zenét. Nagyváradon a Szomorú angyalok, a Trón alatt a király produkciók zenéjét jegyezi.
Elsőként jut be a főiskolára, amikor nagyon kevés helyre, nagyon szigorú elvárásokkal lehetett csak felvételt nyerni. Édesanyjával utazott Marosvásárhelyre, őt küldte megnézni az eredményt. „Azzal a gondolattal jöttem a felvételire, hogy ha nem sikerül, én az életemet is eldobom magamtól”.
Sikerült, és elkezdődött a négy boldog esztendő, ami Csoma Judit számára kicsit más volt, mint a társainak. „Nem tudom, mit ragadjak ki, mint meghatározó élményt. Akkoriban a főiskola egy tagozatos volt, a négy évfolyamon harmincvalahányan tanultunk. Bizonyára léteznek fontos pillanatok, de számomra, negyven év távlatából egészében emlékezetes, szép, boldog időszak volt. Például, az Apolló klubjában néhányan összeállítottunk egy zenés előadást, amit a tanáraink olyan jónak ítéltek, hogy kibővített változatban, Színes szilánkok címmel bemutattuk a Stúdióban, a főiskola színháztermében. Marosvásárhelyen akkoriban nagyon erős volt a román társulat is, ott játszott többek között Florin Zamfirescu, Gelu Colceag, Mihai Persa, s Dan Micu volt az egyik rendező. A román kollégák az Apollóban látták az előadásunkat és felkértek, énekeljek a produkciójukban.
Persze, küszködtem is eleget, nem voltam jó filozófiából, tudományos szocializmusból és román nyelvtanból is javítanom kellett. Ezek a tárgyak nem érdekeltek, csak a szakmai rész volt fontos számomra.”
A főiskolán Izsák Lulu angoltanárnő azt mondja a másodéves diákjának: Judit, maga elmegy ebből az országból, mert magának szűknek bizonyul majd. „Akkor nagyon felháborodtam, eszembe sem jutott, hogy valaha elmenjek. Én Erdélyben akartam magyar színész lenni. Végül igaza lett.”
A főiskolán zenét szerez, a Thalia folk group együttessel tévé- és rádiófelvételekre, fesztiválokra jár, díjakat nyernek, hanglemezük jelenik meg.
„Négyen voltunk az együttesben: Nagy László, Bálint Péter, Daróczi Zsuzsa meg én, aztán Zsuzsa helyét átvette Szász Enikő. Később hárman maradtunk, én és a két fiú. Kategóriagyőztesként részt vettünk a romániai egyetemek fesztiválja gáláján, a bukaresti Operában, egyenes adásban közvetítette a Román Televízió.
Másik alkalommal, a Dal Angela Davisért című szerzeményemmel megnyertük a román tévé három fordulós zenei versenyét, ahol nem a csak zsűri és a közönség szavazhatott, hanem minden forduló után egy hétig a tévénézők is voksolhattak telefonon. A fordulókat Costinesti-ről, a román tengerpartról közvetítették.” A Dal Angela Davisért hónapokig vezette a román zenei toplistát, felléptek vele a Sala Palatuluiban (Köztársasági Palota), számtalanszor hangzott el a rádióban. Sláger volt.
Boross Zoltán felkérésére Horváth Károly, Józsa Erika és Bokor Ildikó (nem összetévesztendő az azonos nevű színésznővel) mellett részt vesznek az RTV magyar adásának a tengerparton forgatott zenés filmjében. „Mindez semmilyen kiváltságot nem jelentett a főiskolán. Így utólag gondolom, a tanáraink mégiscsak büszkék voltak ránk. Mindent összevetve: fiatal voltam és boldog.”
Tangó és búcsú
Elvégzi a főiskolát. Elsőként választhat, melyik színházhoz szeretne szerződni. Többfelé hívják, de Szabó József, Ódzsa megnézi minden főiskolai előadásban és Nagyváradra hívja. A váradi magyar társulat kifejezetten azért kért színésznői posztot a minisztériumtól, hogy Csoma Judit oda szerződhessen. 1975 írunk. (Akkor tanúja voltam egy beszélgetésnek, amikor Ódzsa azt mondta, 40 éve nem született ilyen tehetség a magyar színpadra. S. J. megj.)
Nagyváradon zenét szerez, főszerepeket játszik, megbecsült művész. Ala-t játssza a Tangó című parádés szereposztású előadásban. A Mrożek dráma szakmai körökben nagy visszhangot kiváltott előadását a ma Franciaországban élő Alexandru Colpacci rendezte.
Öt évet tölt Nagyváradon, majd mindenki meglepetésére úgy dönt, hogy áttelepül Magyarországra. „Édesanyám javaslatára, aki úgy ítélte meg, hogy Ceauşescu diktatúrájában megrekedhet a pályafutásom, beadtuk a papírokat az áttelepüléshez.” Időközben édesanyja megbetegszik, megműtik érszűkülettel, a műtét nem sikerül. Csoma Juditot ekkor kéri fel Alexandru Colpacci, hogy a román társultnál játssza el Pirendello Astă seara se improvizeză (Ma este rögtönözve játszunk) előadás egyik női főszerepét. A feladatot nem vállalja el, mert beteg édesanyja mellett a helye. „Akkor a színház részéről értek kisebb támadások, de azt hiszem, végül megértették, hogy helyénvaló volt a döntésem, most sem döntenék másképpen, anyám minden szerepnél fontosabb volt számomra. Mellette voltam az utolsó pillanatig. Anyám elvesztése után azt mondtam apámnak, hogy most már végképpen nem tudok itt élni, Kolozsvárra is csak ritkán mentem haza. Anyám elvesztése a mai napig feldolgozhatatlan számomra. Újra beadtuk a papírokat és eljöttünk, 1980. július 27-én.”
Lemond a román állampolgárságról, mert semmilyen viszonyban nem kíván maradni Ceauşescu Romániájával. Hontalan útlevele a kolozsvári rendőrségen várja, de ő húzza az időt, hogy a Tangóval részt vehessen az akkor rendívül rangos Bârladi-i színházi fesztiválon, melyen az egyetlen magyar társulat volt a váradi. Neves bukaresti színházak elől vitték el a fődíjat. Az előadás óriási sikert aratott, Csomának rangos bukaresti színház ajánl szerződést. Már késő – válaszolta a felkérésre.
„Lekéstem a debreceni szerződtetést, mert nekem fontosabb volt a fesztivál, eszembe sem jutott cserbenhagyni a színházat, az előadást, a kollégákat.
„Harag György, a zseniális rendező, nagyszerű ember, valódi művész, amikor Marosvásárhelyen rendezte Az ember tragédiáját, én másodéves voltam és felkért, hogy írjak zenét egyes képekhez. Elkezdtem dolgozni, de a rektor nem engedte, hogy részt vegyek az előadásban. Azt mondta, első és második évben a diákok nem dolgozhatnak a színházban, ami szerintem butaság volt. Nagy megtiszteltetés volt számomra Harag felkérése, de végül nem vehettem részt a munkában. Harag látta a Kocsonya Mihály házassága előadást, amit a főiskolán mutattunk be (hetvenötször játszottuk), és amikor megtudta, hogy áttelepülök, azt mondta, sehová ne szerződjek, mert ő Győrben fog rendezni, ahol már korábban dolgozott, és ahol Törőcsik Mari volt a művészeti vezető.” Harag el akarja hívni a Kisfaludy-játékokra, mert szereti a színpadi humorát és ráérez, hogy Csoma érti az ő színházát. Ismét nem sikerül együtt dolgoznia a rendezővel. Harag felhívta, és elmondja Törőcsik elment Győrből, minden megváltozott, nem akarja, hogy a fiatal erdélyi színésznőt bántsák. „Óvni akart a csalódásoktól.”
Mindig elölről kezdeni
Végül leszerződik Debrecenbe. „Nagyváradon beugrással kezdtem a pályát, Debrecenben is”. Kezdtem elölről mindent, olyannyira, hogy adott pillanatban úgy éreztem, jövök máris haza. Elmondhatatlan honvágy gyötört. Szerencsére hamar megkaptam az állampolgárságot, és azonnal rohantam haza, egy percig sem szakadtam el a barátaimtól, Váradra jártam feltöltődni.
Amikor már ritkábban mentem, a barátaim boldogan mondták: Jutka dolgozik. Feladata van.”
Csoma nem csak feltöltődni járt vissza, hanem segíteni. Mindig akkor és ott, ahol kellett és tudott. Könyveket hord, amikor ezért börtön vagy kitiltás jár. Kislemezének a bevételét az erdélyi gyerekek megsegítésére ajánlja, mint a Cimbora Alapítvány egyik alapítója. Soha nem fordult el a szülőföldjétől, nem tagadta meg a gyökereit. Értetlenül szemléli a megosztottságot, a gyűlölködést, „mert az sehová nem vezet, csak megmérgezi az életünket”.
Negyven éves pályafutásából öt évet Nagyváradon, harmincötöt Magyarországon tölt. „Kőkemény volt mindig elölről kezdeni. Persze ez a pálya erről szól, minden évadban újrakezdesz mindent. Számomra minden feladat olyan, mintha ettől függne az életem, de ezt a pályát nem lehet másképpen csinálni, csak megszállottsággal.”
Debrecenben Gali László igazgatása alatt jól érzi magát, nagyszerű előadásokban játszik. A színház egy alkalommal az akkor még Budapesten rendezett országos színházi fesztiválon (a későbbi POSZT) a Két úr szolgája előadással szerepel, melyben Csoma Smeraldinát, dúskeblű, nagy farú, vörös orrú asszonyságként játssza. Vámos László rendező, egyetemi tanár, előadás után megkeresi, hogy elmondja neki: Judit, magával 40 éves korában nagyszerű dolgok fognak történni. Maga kortalan.
A cívis város után Miskolcra szerződik. „Először dolgozhattam Szász Jánossal, Ibsen Kísértetek előadásában Alvingnét.” Aztán következik egy évad erejéig Szeged.
Nyíregyházán Verebes Istvánt kérik fel a színház igazgatására, aki szerződést ajánl Csomának. „Pályafutásom legnagyszerűbb igazgatójával találkoztam” – mondja Verebesről.
„Igaza lett Vámos tanár úrnak. Nyíregyházán 40 éves koromban, egy évadban két olyan szerepet játszhattam el, ami minden színésznő álma, noha nekem sose voltak szerepálmaim: a Verebes István rendezte Sirályban Arkagyinát játszottam, a Szász János által színpadra állított A vágy villamosában Blanche Duboist. Nyíregyházán volt szerencsém dolgozni Mohácsi Jánossal, ő rendezte az Itt vége, pedig milyen unalmas napnak indult című előadást, melyben Lady Miltont játszottam. Örömömre Máté Gáborral is dolgozhattam Nyíregyházán, amikor vendégrendezőként állította színpadra Botho Strausstól A viszontlátás trilógiáját.
Ezek és a váradi Tangó mérföldkövek voltak a pályámon, én legalábbis így érzem. Összetehetem a kezem, mert jó rendezőkkel dolgozhattam. Jó rendezővel még a kis feladat is öröm”.
Libabőrök a takarásban
A vágy villamosa szinte minden díjat elvisz a Szegedi Színháztalálkozón. Csoma még abban az évben megkapja a Kritikusok díját a legjobb női főszerepért. Később a budapesti Katona József Színház, Zsámbéki Gábor igazgató javaslatára felveszi műsorába A vágy villamosát, a nyíregyházi előadást havonta kétszer játsszák a fővárosban. Garas Dezső megnézi az előadást, majd berohan Csoma öltözőjébe: ’Maga hol volt idáig?’ „Soha nem felejtem el Garas arcát.
Kereken húsz évig dolgoztam vidéken, aminek nagyon örültem, nagyszerű dolgok történtek velem.”
Hat év után Verebes István elmegy Nyíregyházáról, Csoma még egy évadot marad, aztán felmond. Csányi János hívja a budapesti Bárka Színházhoz, oda szerződik.
Garas Dezső felkéri, hogy a Nemzeti Színházban vendégként játssza el Jordán Éva szerepét a Bartis Attila Nyugalom című regényéből készült Anyám Kleopátra előadásban. „Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra. Éreztem Garas szeretetét, az elismerését.”
Időközben Schwajda György lemond a Nemzeti Színház igazgatói tisztségéről, pályázatot írnak ki az állás betöltésére, és rövid intermezzo után Jordán Tamást nevezik ki. Szerződést ajánl Csoma Juditnak, aki örömmel írja alá. Hét évig dolgozik a Nemzetiben.
Jordánt az igazgatói székben Alföldi Róbert követi, aki „egy évad után nekem és több neves színésznek nem hosszabbította meg a szerződését, de a meglévő darabokban tovább játszottam. 2009 óta szabadúszó vagyok.”
Máté Gábor felkéri, hogy a Pesti Színházban Halász Judit betegsége miatt vegye át az Anya szerepét a Macska a forró bádogtetőn előadásban. A beugrásból több évad lesz, Williams darabját a 100. előadás után veszik le a műsorról.
Tagja még a Nemzeti Színháznak, amikor Ascher Tamás rendező hívja, hogy a Katona József Színházban vegye át Zinaida szerepét az általa rendezett Ivanovban. „Addig 12 előadás ment le, évadkezdéskor vettem át a szerepet. Tizenegy évig volt műsoron, bejártuk vele a világot. Nagyon nagy boldogság volt számomra, mert a Katonában játszani rangot jelent. Emlékszem, amikor A vágy villamosát játszottuk először a Katona színpadán. Mielőtt elkezdődött az előadás, és én álltam a takarásban a két bőröndömmel, végigfutott bennem – még most is libabőrös leszek, ha rá gondolok –, hogy micsoda nagyságok léptek arra a színpadra, és hogy én is ott fogok játszani. Mai napig jó érzés bemenni a Katonába, noha nem vagyok társulati tag, úgy érzem, befogadtak”.
Vendégmunkák sorozata
Most is Katona József Színházban játszik vendégként a Fényevők című előadásban, melyet Ascher Tamás állított színpadra. A Katona Sufni termében pedig nagy sikerrel játssza az Egy komcsi nyanya vagyok című előadást. Dan Lungu regényéből Csoma és Török Tamara írt monodrámát.
„A szabadúszásnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Én mindig társulatban képzeltem el a színészi létemet. Noha ez másképpen alakult, mégis szerencsésnek érzem magam, hiszen folyamatosan hívnak dolgozni, vannak feladataim.
Verebes, amikor átvette a Mikroszkóp Színpadot, hívott a Szép Ernő Egyfelvonásosokba, majd elhívott a komáromi Jókai Színházba, a Karinthy Színházba. Balázs Attila Temesvárra hívott vendégnek a Leenane szépe előadás főszerepére, melyet Uport László állított színpadra. Rendkívüli öröm és boldogság számomra Temesvárra utazni, ott játszani. Negyven éves pályafutásom alatt kiváló színész kollégákkal játszhattam, nagyszerű rendezőkkel dolgozhattam, akiknek köszönhetően én is több lehettem.
Tudom, érzem, valaki ott fenn szeret engem, vigyáz rám, de hogy milyen színész vagyok, azt a közönség dönti el. Én csak annyit tehetek, hogy lényem legjavát adjam fenn a színpadon és itt lenn a földön.”
A szerző felvételei
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
