Ceauşescu, az oltyánok és a III. Richárd

2016. 05. 14. 20:31

Krajován tizedik alkalommal rendezték meg a Shakespeare Nemzetközi Színházi Fesztivált, ahol ismét világhírű társulatokat láttak vendégül. Április 14. és 23. között egymást váltotta a színpadon a Tokiói Arte Saitama Színház, az A&M dél-afrikai társulat, a Worcester Repertory Színház Nagy-Britanniábol, az Izraeli Beer-Sheva Színház, vagy a szentpétervári Baltic House, amely egy Luke Perceval által rendezett darabot mutatott be. Messze a legnagyobb várakozást a Berlini Schaubühne III. Richárdja keltette, Thomas Ostermeier redezésében. Sipos Krisztina és Sarvadi Paul írása.

 

Fesztiváli hangulat a színház előcsarnokában. Jegy nélkül reménytelen

 

Jópofa plakát fogad: A sajtó szerint Krajován egymást követik a tragédiák. Igaza van. A héten: Hamlet, III. Richárd, Machbeth, Iulius Caesar. – írja rajta. Alatta, kisebb betűkkel: Nemzetközi Shakespeare Fesztivál, az a fajta dráma, amiről szeretnénk, hogy írjanak az újságok. Egy kereskedelmi bank és egy reklámügynökség közös akciójának a része ez a marketing kampány. Úgy gondolom, szellemesen használja fel a városról kialakult kétes hírnevet, az olykor előítéletekkel teli bírálatokat. Egy másikon ráadásul ez áll: Aki olvassa a sajtót, azt állítja, hogy a Fight Club Krajován van. Így igaz. Kedden Macbeth verekszik Macduffal, csütörtökön pedig Hamlet Laertesszel. Ezen már jót nevetek és belevetem magam a színházzal szemközt levő zsúfolt sétálóutcába.

Épül a Tokiói Arte Saitama Színház díszlete a II. Richárdhoz   Fotók: a fesztivál Facebook oldala

 

Bent lenni, vagy nem lenni, ezt itt a kérdés

Péntek este van, jó a hangulat a történelmi negyedben, sok a külföldi, a terasz, és nagy a hangzavar. Krajován van a Fight Club és itt egymást követik a drámák... Vajon mit szól ehhez az egészhez Olguța, a polgármester asszony, aki igaz, gyönyörűen rendbe tette, kivakarta a várost, de most előzetesben van. Ez itt A KÉRDÉS, meg aztán az, hogy ÉN hogy fogok bejutni holnap a Schaubühne előadására, hisz érkezik az sms: a III. Richárdra már réges-rég elkelt a 650 jegy. A pincér, mit sem sejtve gondjaimról, megszólít, én meg rendelek egy vörösbort. Évekkel ezelőtt megtapasztaltam, hogy a királyi család egykori borászatában (ami itt van néhény kilométerre) kiforrt italokat nem szabad kihagyni. Minima Moralia - írja az üvegemen. Minima Moralia Premium. Ion Caramitru sétál el előttem. Távolban Tompa Gábor bőr sapkája csillog és George Banu selyem sálja is lobog. Vége az utolsó mai előadásnak, sejtem, itt az ideje, hogy elinduljak én is aludni. Fáradt lettem. Kolozsvárról Krajováig ebben az országban, még mindig szinte egy egész napot kell utazni. Autóval hat órát, ha rálépsz a gázra, vonattal csaknem tízet.

 

Thomas Ostermeier rendező (Schaubühne, Berlin) átveszi a Shakespeare fesztivál idei fődíját

 

Sok hűhó semmiért

Későn kelek. Ezt szeretem a fesztiválokban: délután kezdek élni, hajnalig talpon vagyok, és aztán addig alszom, amíg csak jól esik. Két vagy három előadás naponta a létjogosultságom. Ideális egzisztencia! Gyors zuhany, kávé és cigaretta az utcán. A taxi az állomáson tesz ki. Érkeznek a kolozsvári haverok. Fiatal színis hallgatók. A lányok összedobták a pénzüket és eljöttek megnézni Ostermeier előadását. Bennem bíznak, én ígértem meg nekik, hogy majd szerzek jegyet, vagy valahogy, bárhogy bejuttatom őket is a nézőtérre. Mutatom az sms-t, húzom a szám, és azon agyalok, mi is legyen. Teszem a kemény fiút, de közben komolyan kezdek izgulni. Szerintem ők is. Nem tudtam hamarabb Krajován lenni, így lemaradtam a szentpéterváriak előadásáról, amit Perceval rendezett, elszállt rég a Tel-Avivi színház Shakespeare-je is. Lőttek a japánoknak és a mai Castelluccira úgy érzem, semmiképp nem fogunk bejutni. Kicsi térben játsszák, sok a meghívott, sokan vannak a nagymenők is. Hogy ne maradjunk le a III. Richárdról, ez egyenlővé válik az életben maradással. Hat előtt már az egyetem impozáns lépcsőin várakozunk. Nagy a tömeg. Ismerősökkel futunk össze. Fél Románia ideutazott és arra vár, hátha bejut Castelluccira és később a III Richárdra - mondja a Szentgyörgyről érkezett színész. Neki sincs, senkinek sincs jegye, de mindenki ismer valakit, aki ismer valakit, aki...  Szólnak, hogy az olaszok nem engednek be több embert. A koncepció max 120 nézőt bír el. Ők megszámolták, és biztosan tudják, hogy azok a szerencsések már bent ülnek. Van, aki nem érti és hangoskodik. Szidják a szervezőket, blamálják az egész fesztivált, Castellucciból másodpercek alatt Casstelgucci lesz, nem is olyan jó az előadása, mondják, még egy „vafankulo” is elszáll. Hogy megszokásból, vagy tényleg egy jónak ígérkező előadás elszalasztása miatt teszik, már nem derül ki. Mi elindulunk a színház fele. Valamivel több, mint másfél óra maradt az idei Krajovai Shakespeare Nemzetközi Fesztivál záróelőadásáig: III Richárd, Schaubühne Színház, Berlin.

Nem csupán a fesztivál, hanem a színház előtti tér is Shakespeare nevét viseli

 

Lelkiismeret – a gyáva mondta ezt

A karjovai Marin Sorescu Nemzeti Színház előtti lebetonozott tér William Shakespeare nevét viseli. Itt adnak elő, a fesztivál minden napján, egy nem túl sikeres szabadtéri produkciót, a Bukarestből érkezett Ocuaua színjátszó csoport tagjai. Amolyan figyelemfelkeltő, zajos, túlhangosított tanévzáró műsorhoz hasonlít. A több mint 30 fős csapat ki-be járkál a teátrumból. Az előcsarnokot öltözőként használják. Szemmel intek a pajtiknak, és besétálunk. Közben megbeszéljük, hogy bármi történjen is, nem szólalunk meg románul. A terv egyszerű: Magyaroszágról érkeztünk, Bodó Viktorral, akinek vasárnap adják át az Európa Színház Díjat. Csendesen üldögélünk a szocialista építészet e gyöngyszemében és reménykedünk, hogy egyszer csak, az óriási előtérből bekerülünk a nézőtérre. Közben a hozzánk hasonló külföldiek száma egyre csak nő, mindegyik csoport csendben üldögél és mereven figyeli a kitűzőket viselő önkénteseket, akik lassan, de rendkívül határozottan kezdenek mindenkit kitessékelni az épületből. Lépnünk kell, egy masszív barna faajtót megnyitva egy folyosón át eldugott előszobára lelünk. Jobbra, függöny mögött egy illemhely, balra egy újabb ajtó mögött kényelmes fotelekkel megrakott szoba.

Pillanatkép a berliniek várva várt III. Richárdjából   Fotó: Schaubühne.de

 

Úgy döntöttem, gazember leszek

A színház egyik munkatársa mosolyogva néz ránk, és hamar elmondja, visszakérték minden alkalmazottól a meghívókat. Történt ugyanis, hogy a vasárnapra meghirdetett díjkiosztó gálájára megjött több mint 100 kritikus, a világ minden részéről, és ők is be kell üljenek a mai előadásra. Úgyhogy ő is bujkál. Tőle tudjuk meg, hogy hamarosan megérkeznek a csendőrök, hogy minden ajtónál legalább egy-egyenruhás fog őrködni, és hogy senki nem fog bejönni jegy nélkül. De mi már bent vagyunk, mondja nevetve! És itt is maradunk! A helység, amiben együtt bujkálunk Ceauşescu egykori privát hallja. Külön illemhellyel rendelkezik! Abszolút el van szigetelve, s a díszpáholyra nyit. Már csak ötven percet kell csendben üldögélni, míg kezdődik az előadás.

Bent vagyunk a színházban, és a kelet-berlini Schaubühne III. Richárd című előadására várakozunk a volt kommunista zsarnok protokoll szobájában.

 

(Amennyiben a történet azzal ér véget, hogy szerzőink végül ott lehettek a szerencsések között, akik láthatták a berliniek III. Richárdját, akkor az előadás méltatására visszatérünk.)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!