Az irodalom emberi kérdés, nem hatalmi

„Forradalomra, mindent átfogó változásokra lenne szükség, hogy a nagy folyamatok feletti ellenőrzés ismét az emberek kezébe kerüljön” – mondta egyebek mellett sepsiszentgyörgyi találkozóján a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb alakja, Spiró György, akit Fekete Vince költő kérdezett.

A Bod Péter Megyei Könyvtár a Holnap Históriái elnevezésű rendezvénysorozata keretében látogatott Sepsiszentgyörgyre Spiró György magyarországi író. A könyvtár Gábor Áron termében tartott találkozóra népes közönség gyűlt össze. Az íróval Fekete Vince kézdivásárhelyi költő, a Székelyföld kulturális lap főszerkesztője beszélgetett.
Fekete Vince az író méltatásában kiemelte, hogy Spiró műveit a tárgyilagosság, óriási szakmai tudás és őszinteség jellemzi, de mindenekelőtt a szeretet szava szólal meg bennük. A szakma- és az emberszereteté egyaránt.
Spiró elmondta, nem elsőször van Sepsiszentgyörgyön: a hetvenes évek végén a városban alkotó barátait látogatta meg. „Emlékszem, rengeteget dohányoztunk, és azon vitáztunk, szabad-e jambust használni a magyar verselésben” – mosolygott. A Tamási Áron Színház által is előadott Az imposztor című drámájával kapcsolatban mesélte: 1975-ben remekül fizették a színházi kritikát a lapok. Valaki felfigyelt az egyik írására és beajánlotta Major Tamásnak. A Nemzeti Színháznál a nagy tekintélyű igazgató maga mellé vette segédrendezőnek. Az imposztort az Az Ikszek című regényéből írta. A főszerepet Major Tamásra, a zseniális színészre és nagyhatalmú igazgatóra szabta, és róla is mintázta. Sokáig nem tudta, bemutatják-e vagy sem. Keveset törődik azzal, hogy drámái színpadra vihetők-e, ő irodalmi műfajként tartja számon a drámát, a rendező dolga megoldani a színpadi kérdéseket. Számos színdarabot írt, szerinte a legjobb magyar dráma Weöres Sándor színműve, A kétfejű fenevad.
Fekete Vince kérdésére kifejtette: az írásnak, a mondanivalónak mindig őszintének kell lennie, mert csak erre kíváncsiak az emberek. „Merjünk önmagunk lenni, vállalni a véleményünket.” Megjegyezte, többet kellene foglalkozni a „mellőzött” irodalommal. „A nagyokról nincs mit mondani, azokat mindenki ismeri, ezért inkább a jó, de kevés figyelmet kapott szerzők munkáit ismertetem” – mondta, és hozzáfűzte: vannak úgymond mérvadó klikkek az irodalomban. „Ne feledjük, az irodalom emberi kérdés, és nem hatalmi” – fogalmazott. Egyes hatalmak, hatalmasok a tehetségük fogytán befolyásolni szeretnék az alkotókat, de ezekkel nem kell törődni. Mindegy, hol jelenik meg a mű, Budapesten vagy a provincián, ha az jó munka, az emberek szeretni fogják, szentelnek erőfeszítést felkutatására, beszerzésére. Amúgy nem hisz a centrumban vagy a perifériákban. Ugyanúgy lehet alkotni egy kisvárosban, mint egy nagyban. A kapitalizmus rengeteget segít az irodalomnak – fejtette ki –, a sikeres művek állandóan piacon lehetnek, mert nem a hatalom dönti el, mi jelenjen meg. Nehéz ugyan felhívni az adott műre a kritikusok, az olvasók figyelmét, de ez korántsem minősíti magát a művet.
„Minden forma korszerű, ha jól csinálják” – jelentette ki az irodalmi divathullámokkal kapcsolatosan. Hozzáfűzte, nem igazán érti, napjainkban miért nem lehet úgy írni, mint Vörösmarty. Csehovot hozta fel példának, akinek művei olyan korban születtek, mikor tobzódott az avantgárd, a modern előadásforma. Csehov mégis a klasszikus előadásmód mellett döntött, mert úgy tudta igazán kifejezni mondanivalóját.
Spiró felolvasta Az ok című novelláját, majd a beszélgetés a klasszikus magyar művekre terelődött. „Kosztolányi Dezső Esti Kornél című művét túl könnyűnek találom, mintegy kiszolgálja az olvasót. Gárdonyi Géza Ida regénye is merő giccs. Ez azonban mit sem von le ezeknek a szerzőknek a nagy művei értékéből. Ha Móricz Zsigmond csak a tizedét írta volna regényeinek, akkor is világszerte elismert író lenne. Ám az iskolákban mégis a hatásvadász műveket oktatják. Holott a nagy művek tanításával jóval szélesebb jövőképet tudnának alkotni a tanulók” – magyarázta Az imposztor szerzője.
Spiró szerint 400 millió ember él jövőkép nélkül Portugáliától Szibériáig, beleértve a magyarokat is. „Egész Európa válságban van. A most-nak élünk, egyfajta apokalipszisben létezünk. Olyan ez, mint a görög, antik végzet. Puskin beszélt a »felesleges ember«-ről, aki lám, az irodalomból a valóságba lépett. A fiatalságnak sincs perspektívája, ami egész társadalmakat ás alá – fejtette ki. – Forradalomra, mindent átfogó változásokra lenne szükség, hogy a nagy folyamatok feletti ellenőrzés ismét az emberek kezébe kerüljön” – fogalmazott az író sepsiszentgyörgyi hallgatóságának.

M. Sz. I.