Az elmúlt húsz év irodalma Árkoson

Az elmúlt húsz év erdélyi magyar irodalma téma köré csoportosult az idei árkosi E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) tábor programja. Az irodalomkritika szerepére, a térség fontosabb kulturális folyóiratainak múltjára és jelenére tértek ki, de Nyirő sokat vitatott munkássága, Berde Mária és a korabeli nőirodalom is terítékre került. Varga Melinda beszámolója.

Az elmúlt évek legsikeresebb E-MIL táborának lehettek résztvevői azok, akik augusztus 30. és szeptember 2. között Árkosra látogattak. Az írótáborok, irodalmi és tudományos konferenciák állandó rákfenéje a programcsúszás, illetve hogy bizonyos előadások objektív okok miatt elmaradnak, a költők, írók bohémsága pedig olykor rossz értelemben felülírja az ilyenkor elvárt szakmai komolyságot és színvonalat, így közönség híján a meghívott sokszor csak az újságíróknak és néhány lelkes érdeklődőnek tartja meg előadását. A tizenegyedik alkalommal megrendezett E-MIL tábor szinte mindegyik rendezvényén telt ház volt, az előadások és felolvasások pedig pontosan kezdődtek. Ugyancsak fontos pozitívum, hogy az idősebb és fiatalabb korosztály könnyen megtalálta a hangot egymással. Az első, tábornyitó este könnyed, kocsmaasztal melletti beszélgetéseiből kiindulva, amikor is Gálfalvi György, a Látó egykori főszerkesztője és Bogdán László költő, író érdekfeszítő anekdotákat mesélt a fiatalabb alkotóknak, igazat adhatunk László Noémi költő, az E-MIL elnöke ama kijelentésének, miszerint „az Erdélyre jellemző folytonosság, a generációk közötti kapocs nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is”. A tábor idei témájával kapcsolatban a szervezet elnöke hangsúlyozta: „Egy összegző tábort szerettünk volna, többek között azért is, mert idén tízéves az erdélyi írószervezet. Persze nem alakult pontosan úgy, ahogy elterveztük, hiszen nemcsak az elmúlt húsz évre, hanem tulajdonképpen az elmúlt évszázadra tértek ki bizonyos előadások.”
Nyirőtől a Látó-botrányig Az első napot Lakatos Mihály író, költő, Magyarország Kulturális Koordinációs Központja igazgatójának Nyirő Józsefről tartott előadása nyitotta. A meghívott részletesen kitért a Jézusfaragó ember, Isten igájában, Kopjafák, Uz Bence, Székelyek című kötetekre.
Ez után Erős Kinga irodalomkritikus, a Magyar Írószövetség titkára Berde Mária prózájába vezette be az érdeklődőket, így megtudhattuk, hogy az inkább irodalomszervezői tevékenységéről ismert Berde kiváló írói vénával bírt, ami a nők korabeli társadalmi helyzetének, illetve bizonyos lélektani problémáknak az ábrázolását illeti.
Az izgalmas délelőtti bevezetőt délután A helyzet komolysága. A kortárs erdélyi magyar irodalom szerkesztői szemmel című előadás követte. A Székelyföld, a Helikon és a Látó főszerkesztői, főszerkesztő-helyettesei számoltak be arról, miként vélekednek erdélyi magyar irodalmunk jelenlegi helyzetéről, illetve azt is elmondták, hogyan látták pályakezdőként azt a lapot, ahol most dolgoznak.
Így Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztő-helyettese elárulta: nagy megtiszteltetés volt számára, amikor 2004. május elsején átvehette Fekete Vincétől a Serény Múmia szerkesztését; ez előtt az Irodalmi Jelen szerkesztőjeként dolgozott, így már nem volt teljesen idegen számára irodalmi folyóiratnál dolgozni. Azt is elmondta, hogy 1993-ban került az első verskézirata Fekete Vincéhez, így kezdődött a literátori pályafutása, bár arra akkor még csak nem is gondolt, hogy irodalmi lap szerkesztője lesz.Szabó Róbert Csaba író, a Látó főszerkesztő-helyettese mindig is szeretett volna irodalmi újságnál dolgozni, így nagyon örült, amikor 2005. december elsején alkalmazta a Látó, ügyintézőként, majd Markó Béla távozása után főszerkesztő-helyettes lett.
Lövétei Lázár László, mint mondta, két-három hónappal korábban került a Székelyföldhöz, mint Fekete Vince, aki a szépirodalmi rovat szerkesztőjeként figyelemmel kísérte a fiatal alkotók munkáját. A pályakezdőkre a Látó és a Helikon is hangsúlyosan odafigyel, a Nagy Kilomertik rovat hasábjain számos ifjú alkotó kap közlési lehetőséget, a Látónak pedig saját felfedezettei is vannak, mint Márton Evelin, Váradi Nagy Pál vagy Varga Illés.
A jelenkori kortárs irodalom helyzetére kitérve Karácsonyi elmondta: Erdélyben nagyjából rendben vannak a dolgok, ha kisebb-nagyobb szünetekkel, az utánpótlás jelentkezik, a prózaterméssel viszont elégedetlen, szerinte még mindig nem születik elegendő minőségi prózai mű a fiatal erdélyiek tollából. Ami a prózát illeti, Szabó Róbert Csaba is osztotta Karácsonyi véleményét. Majd a beszélgetés a Látó körül kialakult botrányos helyzetre tért ki. Augusztus 23-án a Szociál–Liberális Szövetség színeiben megválasztott megyei tanácselnök, Ciprian Dobre egy olyan határozattervezetet szeretett volna a következő tanácsülésen megvitatni, amely ellehetetlenítette volna a magyar nyelvű Látó és a román nyelvű Vatra irodalmi folyóirat működését. A tanácselnök megszüntetné a lapok jogi státusát, a Megyei Könyvtár alintézményeibe olvasztaná be őket, felére csökkentve a lapok alkalmazottait, egy-egy főszerkesztő-helyettessel és egyetlen főszerkesztővel működtetve őket. A tervezetet semmiféle előzetes egyeztetés nem előzte meg. A példátlan és a rendszerváltás előtti idők intézkedéseit eszünkbe jutató tervezetről végül nem szavaztak. Az ügy kapcsán Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője hangsúlyozta: politikai diverziónak érzi mindezt, totalitárius időket, a diktatúrát idézik az ilyen megnyilvánulások. Bizonyos az, hogy az értelmiségi szolidaritásnak van egy etnikum fölötti jellege is, hiszen most a Vatrával közösen próbálják megakadályozni ezt az intézkedést. Fegyverszünet van, de nem hisz a „farkasok megtérésében” – hangsúlyozta a főszerkesztő. „A hatalmak mindig múlnak és az irodalom mindig marad, a hatalmaskodók, a dominanciára törekvők, az eszement őrültek azok mindig múlnak és az irodalom mindig marad” – fogalmazott összegzésképp.
Lövétei Lázár László a Látó-üggyel kapcsolatban elmondta: félretéve vélt vagy valós ellentéteket, magyar intézmény megszüntetését Erdélyben nem szabad megengedni, az ilyen intézkedéseket meg kell akadályozni.
Az érdekfeszítő programpont után a tábor aktívabb, sportot szerető poétái futballozni mentek, mások kipróbálták, milyen farakásra mászni, de voltak olyanok is, akik inkább a csendes délutáni sziesztát vagy a borozgatást választották.
Az este az ifjabb költőké, íróké volt, Zsidó Ferenc, Varga Melinda, Nagyálmos Ildikó, Balázs K. Attila és Demeter Szilárd legújabb műveikből olvastak fel.
Kritikai anomáliák, irodalmi anekdoták Másnap reggel az elmúlt húsz év irodalomkritikája volt terítéken, Borcsa János irodalomtörténész, kritikus és Borbély András lapszerkesztő, költő igencsak részletesen, a 19. századig visszatekintve járta körül a témát.
Borcsa rámutatott: hathatós anyagi támogatással több jelentős kritikai munka születhetne Erdélyben, a szépirodalmi folyóiratok, napilapok nagyobb teret szentelhetnének a műfajnak. Jó, ha a piacosabb irodalmi produkció, a folyóiratok és más kulturális médiumok, egyesületek élvezhetnek még valamilyen mértékű, nem állami támogatást, de erre sajnos kevés példa van irodalmunkban. Az is problémás, hogy háttérbe szorítják a literatúra közterületein a kritika műfaját. Megszállottságra van szüksége annak, aki kritikusként próbál tevékenykedni. Nem teljes értékű a rendszer, és ha valamely eleme gyengélkedik, az az egész működésére hat; ezt nem elég pillanatnyi gyorssegélyekkel kezelni, körültekintő újragondolásra és elvek mentén hozott döntésekre van szükség, mégpedig nagyon gyorsan – fogalmazott.
Borbély András ehhez kapcsolódóan megjegyezte: szakmai összefogás kellene ahhoz, hogy rendszeresen legyen kritikai visszhang. Az előadó részletesen kitért az elmúlt húsz év fontosabb kritikai ideológiáira, kifejtve a Cs. Gyimesi Éva, Balázs Imre József, Selyem Zsuzsa vagy Láng Zsolt által képviselt álláspontokat. Megállapította: a műfaj funkcionalitása, aktivitása tekintetében valamiféle anomália is van, és hogy különféle, irodalmi nyelvet megújító törekvésekről beszélhetünk az elmúlt húsz évben.
Délután az Anekdota és környéke. Az elmúlt húsz év irodalmi kulisszatitkai címet viselő kerekasztal-beszélgetés az elmúlt ötven-hatvan év humoros, de olykor tragikomikus irodalmi anekdotáira reflektált. Ferenczes István, a Székelyföld volt főszerkesztője, Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, illetve Gálfalvi György, a Látó volt főszerkesztője mesélt az ifjú közönségnek. A beszélgetés sikere és népszerűsége is László Noémi kijelentésének ad igazat, Erdélyben a generációk között folytonosság van. Egy-egy ilyen írótáborban pedig kiváló alkalom adódik arra, hogy a korosztálybeli különbségeket áthidaljuk.