A nőt könnyű

A kortárs magyar „nőirodalom” egyik legismertebb képviselőjét látta vendégül a Látó, és a G pontban szervezett beszélgetésen nagyjából elhangzott minden, ami ebben a műfajban (?), témakörben (?) hosszútűrést igényel. KISS NOÉMI estjét a Látó színpadán Parászka Boróka méltatta.

Õszül a halántéka – ez az első dolog, amit Kiss Noémin, a Látó júniusi vendégén megfigyelek, és azonnal meg is rovom magam, milyen cudar közönség vagyok. Mosolygós, életerős, hosszú lábú, széles vállú nő Láng Zsolt vendége, akinek lágy, de pontosan intonált mondatai követelik a figyelmet. Én mégis az őszülő halántékát figyelem. Nem felolvasóesthez méltó a tekintetem. Milyen lenne az író-olvasó találkozóhoz méltó tekintet? Az a beszélgetés, ami az elmúlt héten zajlott Marosvásárhelyen hosszútűrő tekintetet igényelt, amely az apró, nehezen belátható zugokba is benéz, végigpásztázza a széles horizontokat, amely elidőz, visszatekint, előre figyel, és semmiképpen sem riad meg.
A kortárs magyar „nőirodalom” egyik legismertebb képviselőjét látta vendégül a Látó, és a G pontban szervezett beszélgetésen nagyjából elhangzott minden, ami ebben a műfajban (?), témakörben (?) hosszútűrést igényel. Az, hogy milyen társadalmi terheltsége van a nőirodalomnak, mennyi probléma, hány jelenség, kérdés kibeszéletlen. Szó esett arról, milyen helyzetben van a női szerző, alkotó. Hogy jelentkeznek az egyáltalán nem gyengébb nem egymást követő, segítő generációi. Megvan, ha megvan a saját nyelve, poétikája a nőirodalomnak. De még mindig nincs például női szerkesztő, szerkesztőség, nincs háttér, támfal, erősítés. (A tudósítás szerzője, aki maga nőként, szerkesztőként dolgozott, és irodalom-kultúra szervezőként vallott már kudarcot, szorgalmasan jegyzetel, a Látó férfiakból álló szerkesztősége, több női szerző-kritikus díjazója empatikusan hallgat), elmarad a női szerzők elismerése, értékelése. Marosvásárhelyen is elhangzik újra mindaz, amiről hasonló rendezvényeken beszélni szoktak Kolozsváron, Budapesten, és szerte azokon a helyeken, ahol a női irodalom szóhoz jut. Kiss Noémi tudatosan teljesíti a kötelességét, hangjából kicseng a határozottság, a vállalt aktivizmus. Láng Zsolt átérez és tartja a távolságot. Mesél arról, hogy férfiként miért fordult a figyelme a női történetek felé, amelyek mögött nem lohol ott a „falka”. De visszakozik akkor, amikor Kiss Noémi arról beszél, miből él ma Magyarországon a (női) író. „Nem érdekel, hogy miből él az író” – mondja Láng Zsolt, látszólag hátra lépve kissé, de átcseng a radikalizmusa. Inkább az érdekli, miért ír az író. És így a dilemma visszavezet Kiss Noémi aktuálpolitikától sem visszariadó problémáihoz. Azért ír az író, mert úgy él, ahogyan él, és ahogyan él, úgy ír. Saját testében hordja ki a mindennapokat, halántékán fehérül a kreativitás. Prózává lesz a terhesség, a vajúdás, a szülés, így születnek az ikrek, így születik az ikeranya és az Ikeranya című könyv. A kórházi folyosók történetei elmélyülnek, a mama-baba blogok dzsungelében kallódó mondatok csiszolódnak, valami kijön a női térből, valahova a közösbe, ahol férfiak és nők néznek egymással szembe, ahol gyerekek fogannak, és családok élnek, vagy épp vetélnek el. Vannak városregények – jut eszembe Végel László múlt héten olvasott könyve, vannak katona- és háborús regények (Závada Pál Természetes fényét olvasom épp), lennie kell hát „magzatprózának”, vajúdó-novellának, szülés-regénynek is. Egyetlen nő ül a közönségben rajtam kívül, akinek ez a prózavilág saját élmény: a Lektor kiadót vezető Gálfalvy Ágnes, ám mindkettőnknek sietni kell haza az est után a gyerekekhez. Nincs időnk beszélgetni, vitatkozni. És nem marad a pár hetes kislányához haza igyekvő Látó szerkesztő, Szabó Róbert Csaba sem.
Hazafelé eszembe jutnak Kiss Noémi legfrissebb cikkei, például azokról a nyírségi nőkről, akiket családjuk kényszerít külföldi prostitúcióra. „Egy anyát könnyű zsarolni azzal, hogy eltarthassa a gyerekeit” – magyarázza Noémi. Egy nőt könnyű zsarolni azzal, hogy legyen gyereke. És azzal is, hogy ne legyen. A nőt könnyű – méricskélem magamban a mondatokat. És mérleget vonok: ősz a halántéka, de erős a válla. És még erősebbek a mondatai. Kis Noémi a Látó vendégeként Marosvásárhelyen járt, a szövegei ide találtak. Hátha itt is maradnak. Jobb lenne az úgy mindannyiunknak. Szülteknek és születetteknek.