A kulisszák mögött, ahol a rejtély

2014. 03. 31. 12:12

Előadások vetítésével, vacsorával, workshoppal, nem utolsó sorban kulisszalátogatással – tehát bőséges programmal – ünnepelték a színházi világnapot a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Kustán Magyari Attila tudósítása.

A legkecsegtetőbb programpont természetesen az utóbbi volt, a lehetőség, hogy ledöntsük azt a bizonyos negyedik falat, sőt az összes falat, hogy betekintsünk az öltözőkbe, a raktárakba, az alagsorba, ahol Tibi bácsi négy évtizede tervezi, fúrja-faragja a színházi kellékeket. Egy elemista diákcsoporthoz csatlakozva e sorok írója is felvehette a gyermeki attitűdöt, amikor is tátott szájjal vehetjük be magunknak a színház összes rejtett zugát, és felfedezhetjük a sarokban azt is, ami nincs ott. Ez a látogató diáksereggel is előfordult, amikor kevésbé érdekelte őket a színház történetéről szóló kiselőadás – holott szórakoztató volt, és kiderült belőle, hogy a kolozsvári magyar intézmény éppen 222 esztendős –, akkor a rejtélyes biztonsági kamerák után érdeklődtek, vagy kifundálták, hogy az udvaron található kisebb lyuk egy bánya kilétét tárja eléjük.
Megismerkedhettünk ugyanakkor a színház tyúkjával, vagy inkább: a Színház Tyúkjával, Koto Mamával, akiről kiderült, előadásban is szerepelt már, nem egyszerű kenyérpusztítója a társulatnak.
Bejártuk a stúdiót, amiről a csoportot vezető Varga Csilla színésznő elmondta, olyan ez, mint a színház, csak annak kistestvére, ahol a légkondi hiányában menten elpusztulnának a kedves nézők és színészek, de meglátogattuk a nagyszínpadot is, ahol éppen egy előadásra készültek. Az alagsorban járva kiderült az is, hogy milyen mosóporral tisztítják a színdarabokhoz felvett ruhákat, aztán a büfébe terelték a gyerekeket, ahol a színészek – így szól a fáma – kizárólag narancslével ünneplik meg a sikeres előadásokat. A büfében aztán meséket hallgathattak, játszhattak, így barátkozva az éppen 222 esztendős intézménnyel.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!