Zajcsinálással nem sokra megyünk

Jót tesz a román gazdaság egészségének, ha külső, európai uniós szintű, szigorú egyensúly-megtartási követelményeknek kell megfelelnie – vélekedik Winkler Gyula arról, hogy Románia is csatlakozni kíván a legutóbbi EU-csúcson véglegesített stabilitási paktumhoz. Cseke Péter Tamás interjúja az Erdélyi Riport 2012/5. számából.

A legutóbbi uniós csúcson véglegesítették az úgynevezett stabilitási paktumot, amely szigorú költségvetési fegyelmet ír elő a csatlakozó országoknak. Románia további huszonnégy tagállammal együtt már jelezte, hogy aláírná ezt a szerződést, Csehország és Nagy-Britannia ettől elzárkózott. Ha Csehország ezt megtehette, miért fontos Románia számára, hogy részese legyen a stabilitási paktumnak?

Ha Románia még az EU-csatlakozás előtt nem kötötte volna a gazdasági, pénzpiaci folyamatait és az árrendszerét az euróhoz, és hosszabb távon el szerette volna kerülni az euróövezethez való csatlakozást, akkor most akár az is felvetődhetne, hogy a csehekhez hasonlóan kimaradjon a paktumból. Csehország jelentősen kisebb állam Romániánál, és hagyományosan sokkal pragmatikusabb álláspontot képviselt az EU-csúcsokon és külpolitikájában egyaránt. Prága számára nem egy közeljövőben követendő cél az euró bevezetése. Ehhez képest Romániában legalább tíz éve beindult a gazdaság „eurósodása”, vagyis a román gazdaság, a bank- és pénzpiac sokkal erőteljesebben kapcsolódott az uniós fizetőeszközhöz. Manapság a miniszterek, politikusok euróban mondanak számokat, amikor például a költségvetésről beszélnek. A hazai törvények lehetővé tették, hogy bankok euróban is hitelezzenek, a multicégek pedig évek óta euróban számolják a fizetéseket, a mobilszámlákat euróban állítják ki, és a példákat még sorolhatnám. Olyan mértékben kapcsolódunk az euróhoz, illetve kereskedelmi, pénzpiaci szempontból az uniós tagállamokhoz, hogy nyilvánvaló: amikor a gazdaság helyzete lehetővé teszi, Románia csatlakozni kíván az euróövezethez. Tavaly tavasszal, amikor az úgynevezett európlusz paktum megszületett, én is azt mondtam, hogy Romániának csatlakozni kell ehhez a megállapodáshoz. Most is azt mondom, Romániának ott a helye a stabilitási paktum aláírói között, a nagymértékű euró-integrációnk indokolja ezt a döntést. Másrészt azért is jó részese lenni a megállapodásnak, mert Romániának soha nem ártott, ha olyan feltételeknek, kritériumoknak kellett eleget tennie, amelyek függetlenek a bukaresti politikumtól. Jót tesz a román gazdaság egészségének, ha külső, európai uniós szintű, szigorú egyensúly-megtartási követelményeknek kell megfelelnie.

Ellenvetésként el szokott hangzani, hogy a paktum aláírásával veszélybe kerül az ország szuverenitása. Mennyire megalapozott ez az aggodalom?

Valóban lesznek majd olyan döntések, amelyeket nem Bukarestben hoznak meg, hanem Brüsszelben. Azt üzenem azoknak, akik Románia szuverenitása miatt aggódnak, hogy ami most az Európai Unióban történik, az nem szuverenitásátadási folyamat, hanem a tagállamok szuverenitásainak összekapcsolása, összehangolása. Ne feledjük, Románia képviselve van abban a döntéshozási folyamatban, ami ehhez a stabilitási paktumhoz kapcsolódik. Az államfő részt vesz az uniós csúcs ülésein, a minisztereink az uniós miniszterek tanácsainak ülésein, és az országnak európai parlamenti képviselői is vannak.

Az EU-csúcson olyan lépésekről is hoztak politikai döntést, amelynek révén több hitelhez juthatnak a kis- és közepes méretű vállalkozások, javulhat munkahelyteremtő képességük, csökkenhetnek a rájuk nehezedő bürokratikus terhek. Hogyan növelheti egy Brüsszelben hozott politikai döntés a romániai munkahelyek számát?

Ehhez elsősorban a döntések jellegét kell megérteni. Vannak olyan területek, például a közös európai piac, amelyekről a döntések Brüsszelben születnek, de gazdaságfejlesztési, szociálpolitikai szempontból a tagállamok szuverének. A mostani brüsszeli politikai döntések egy része csak ajánlás jellegű. Ezekhez Románia két módon viszonyulhat. Az első változat szerint a kormány és parlament megérti azt, hogy az országnak érdeke szinkronban fejlődnie az Európai Unióval. Az Európa 2020 program – amelyből az RMDSZ is kiindul most, amikor Erdély 2020 néven gazdaságfejlesztési programot akar kidolgozni – például nem kötelező, hiszen az EU nem hozhat ilyen jellegű kötelező döntéseket. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament azt döntötte el, hogy a vállalkozások támogatása és a munkahelyteremtés a következő évek prioritásai, ezeket a prioritásokat lehet majd finanszírozni a közös európai költségvetésből. Tehát a mostani brüsszeli döntések nyomán Románia pénzt kap az uniós alapokból munkahelyteremtésre.

Említette az Erdély 2020 fejlesztési tervet, amelyet nemrégiben mutatott be Kolozsváron az RMDSZ. A dokumentumot kidolgozó munkacsoport vezetőjeként elmondaná, mi a céljuk a tervvel, és melyek az alapelvei?

Ahogyan az Európa 2020 program megadja az Európai Unió gazdaságfejlesztési perspektíváit, az Erdély 2020 program Erdély gazdasági perspektíváit alapozná meg. A program kidolgozása kapcsolódik ahhoz, hogy idén három fontos törvénycsomagot is tárgyal majd az Európai Parlament, ezek 2013-tól lépnek érvénybe: az új közös agrárpolitika, az új regionális fejlesztési politika, illetve az Európai Unió új, 2014-től 2020-ig terjedő költségvetésének tervezete. Az agrárpolitika és a regionális fejlesztés együtt az uniós költségvetés kétharmadát jelenti. Eszerint az idén az Európai Unió is azzal foglalkozik majd, amivel mi, az RMDSZ is foglalkozunk. Vagyis a 2014-től 2020-ig terjedő időszakot tervezi meg. Ezt teszi Románia is, hiszen Leonard Orban, az uniós alapok minisztere bejelentette január elején, hogy beindul a 2014-től 2020-ig terjedő időszak tervezése. Megjegyzem, annak idején, 2006-ban elég rosszul fedeztük le a 2007-től 2013-ig terjedő uniós költségvetést Romániában. Az Erdély 2020 program nem egy füzetecske, amit két-három ember egy irodában összeállított. Célunk az, hogy széles körű konzultáció nyomán az erdélyi gazdaság reális gazdasági igényeit rögzítsük ebben a tervben. Van már egy ökonometriai modell is, amit erre dolgoztunk ki. Látjuk, hogy Románia meglehetősen gyatrán használja fel az európai uniós alapokat. Ennek egyik oka pontosan a 2006-os rossz tervezés volt. Vannak olyan pályázati irányok, ahol nyolcszor, tízszer több a pályázatokban igényelt összeg, mint a rendelkezésre álló pénz. Ugyanakkor van olyan terület is, ahol a pénzigénylés a töredéke a rendelkezésre álló összegeknek. Ez bizonyítja, hogy a tervezés rossz volt.

Hogyan történik majd a reális gazdasági igények felmérése?

Két irányban indítunk majd konzultációkat erről a kérdésről. Az egyik a szakterületenkénti konzultáció: agrárpolitikában, vidékfejlesztésben, környezetvédelemben, kis- és közepes vállalkozások területén jártas szakembereket kérünk fel a szükségletek konkrét, számszerű megfogalmazására. Ebbe a folyamatba elsősorban a minisztereinket, államtitkárainkat, a különböző kormányzati és országos intézményekben (nemzeti bankban, versenytanácsban) tisztségeket betöltő szakembereinket szeretnénk bevonni minden fontos szakterületen. Emellett a Romániai Magyar Közgazdászok Társaságának vezetője tagja az RMDSZ Gazdasági Tanácsának is. Ezek az emberek konkrét válaszokat tudnak adni a kérdéseinkre. A másik irány az önkormányzatokkal folytatott konzultáció. Nemrégiben beszélgettem az egyik székely megye önkormányzatának elnökével arról, hogyan tudnák majd összesíteni számunkra a megye településeinek igényeit. Amikor Kolozsváron az Erdély 2020 tervet bemutattuk, elhangzott: van olyan székely falu, ahol már három panzió működik és további négy épül, viszont aszfaltút nincs, nem beszélve az internet-lefedettségről és más infrastrukturális adottságokról. A településfejlesztés munkahelyteremtésre is lehetőséget ad. Bármilyen korszerű és sikeres egy panzió, a vendég nem fog oda visszatérni, ha nem teremtenek számára huszonegyedik századi körülményeket. Dátumot, határidőket nem tudnék mondani, de adott a lehetőség ahhoz, hogy a Hargita 2020, a Kovászna 2020, a Maros 2020 együtt megalkossa a Székelyföld 2020 fejlesztési programot, vagy kialakuljon a Partium 2020 fejlesztési terv is. Egy útfelújításnak nem szabad véget érnie a megyehatárnál, meg kell beszélni a szomszéd megyével, melyek az elképzelései ezzel kapcsolatban.

Az ön nevéhez fűződik az a kerekasztal-beszélgetés is, amit Brüsszelben szervezett a kisebbségi tematikájú európai polgári kezdeményezésről. Az RMDSZ célja az, hogy az új uniós jogi eszközzel élve, egymillió aláírást összegyűjtve kérjék fel az Európai Bizottságot az uniós szintű kisebbségi keretszabályozás kidolgozására. Partner-e ebben a többi európai kisebbség?

Az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójával (FUEN) való együttműködésünk kulcskérdés ebben a folyamatban. Hiszen ha az állampolgári kezdeményezést Kárpát-medencei magyar ügyként kívánnánk tálalni, akkor ez valószínűleg csak ismétlése lenne a magyar ügyben tett eddigi európai próbálkozásainknak. Mi abból indultunk ki, hogy szükség van a kisebbségek jogainak európai uniós szintű szabályozására. Ahhoz, hogy az Európai Bizottságot rábírjuk egy kisebbségi keretszabályozás kidolgozására, a szolidaritás minél nagyobb mértékű kialakítására van szükség. A Kárpát-medence magyar közösségeinek tagjai nemcsak az Európai Unió területén élnek, és a FUEN-nek sem csak uniós tagjai vannak, hanem szerbiai, ukrajnai, oroszországi kisebbségek is tagjai. Ez azt jelenti, hogy ha sikerül valamit elérni az Európai Unión belül, az reményt adó fejlemény lehet az EU-n kívüli kisebbségi szervezetek számára is. Ennek lehet kerete a FUEN. A szervezet májusban tartja következő kongresszusát. Az RMDSZ a tavalyi kongresszusukon, Ausztriában előterjesztette javaslatát az állampolgári kezdeményezés eszközének felhasználására, ezt akkor egyhangúlag elfogadták, idén már a konkrétumokról kell beszélni.

Melyek a következő lépések ebben a folyamatban?

Beindul azoknak a szervezeteknek a megkeresése, amelyek részt akarnak venni a kezdeményezésben. A Lisszaboni Szerződés idén április elsejétől teszi lehetővé az állampolgári kezdeményezés jogi eszközének használatát. Az Európai Bizottság honlapján máris megjelentek a kezdeményezés használatával kapcsolatos gyakorlati útmutatók. Tehát időben vagyunk. Minimum hét országból kell majd aláírásokat gyűjteni, de reményeink szerint tizenegy-tizenkét uniós országban találunk a kezdeményezéshez partnereket. Ha ez sikerül, akkor mintegy húsz hónapig tartó folyamat indulhat be. Kérésünket előbb az Európai Bizottság előzetes kontroll alá veti. Lesz majd egy előzetes, adminisztratív időszak a kérés elemzésére, ez három hónapos, utána tizenkét hónapot tart az aláírásgyűjtés (írásban és interneten). Ezután újabb három hónapos adminisztratív időszak következik, amely alatt a tagállamok megvizsgálják az aláírások hitelességét, majd az Európai Bizottság válaszol a felvetett kérésre.

Mi az esélye annak, hogy ha az egymillió aláírás összegyűl, Brüsszel igennel válaszoljon a kisebbségek kérésére?

Ha az állampolgári kezdeményezés eszközét „zajcsinálásra”, figyelemfelkeltésre szeretnénk használni, akkor olyan kérést is megfogalmazhatnánk, amit mi erdélyi magyarok szívesen hallanánk: autonómiát lehetne kérni az Európai Bizottságtól. Viszont a válasz automatikusan az lesz, hogy mivel nem tartozik az EU hatáskörébe ez a kérdés, tagállami szinten kell rendezni. Ilyen megközelítéssel nyilvánvaló, hogy semmit nem tudnánk elérni. Mi uniós szintű kisebbségi keretstratégia megalkotását kérnénk az Európai Bizottságtól, és azt utána évről évre bővíteni lehetne. Ilyen jellegű kezdeményezésre már van precedens: ez a tavaly elfogadott uniós szintű roma stratégia, amely országjelentéseket is kér a tagállamoktól. Tehát megfelelő politikai konoksággal és türelemmel az etnikai és nyelvi kisebbségek ügyét el lehet juttatni olyan szintre, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament országjelentéseket kérjen kisebbségi ügyekben az uniós tagállamoktól. Ez lenne a távlati cél, amit nem lehet egy lépéssel elérni. Egyelőre azonban ott tartunk, hogy az Európai Bizottság nem ismeri el a kisebbségi kérdést uniós szinten megoldásra váró feladatnak.

Fotók: Mihály László