Változatok kézfogásra

Az új megyei vezetés beiktatása után 2008 nyarán alapvető változások történtek Háromszéken. Nemcsak a fejlesztések terén lehetett erősödést tapasztalni, hanem a közösség összekovácsolásában is. A végéhez közeledő önkormányzati ciklusról, az idei költségvetésről, illetve a politikai versenyről TAMÁS SÁNDORRAL, a Kovászna Megyei Tanács elnökével Kustán Magyari Attila beszélgetett.

Nemrég elfogadták a megye idei költségvetését. Milyen változások történtek a korábbi évekhez viszonyítva?

Az egyik legfontosabb előrelépés, hogy míg tavaly százhúszmillió lejből gazdálkodtunk, addig erre az évre ennél lényegesen több, száznyolcvanmillió lej áll a rendelkezésünkre. A pénzek kisebb részét, a működési költségeket az elmúlt években fokozatosan próbáltuk csökkenteni, hogy annál több jusson a beruházásokra. Elmondhatjuk ma azt is, hogy a fejlesztésre szánt költségek több mint kilencvenöt százaléka európai uniós pályázatokból származik – az elmúlt három évben azon dolgoztunk, hogy minél több pénzt hívhassunk le a külső forrásokból, mert már 2008-ban világosan látszott, hogy a gazdasági válság idején úgy lehet előrelépni, hogyha olyan pályázatokat keresünk, akár kormány-, akár uniós programok esetén, amelyek révén kevesebb önrésszel nagyobb támogatást lehet megszerezni. Ezt meg is tettük, ami azt jelenti, hogy jelenleg megyei szinten több mint kétszázmillió euróra van nyertes pályázatunk.

Melyek a legfontosabb elnyert pályázatok?

Az egyik legnagyobb beruházás négy várost, százezer embert érint, a megnyert pályázattal Bodzaforduló, Kézdivásárhely, Kovászna és Sepsiszentgyörgy víz- és csatornarendszerét újítjuk fel. Egy másik jelentős pályázat a megyei hulladékgazdálkodási rendszer kiépítésében fog segíteni, egy újabb pedig a megyei kórház modernizálásában. Ez utóbbi esetén arra törekszünk, hogy a kormányprogrammal korábban felújított épületet tartalommal tölthessük meg, alakítsunk ki műtőket, szigeteljük az épületet. Rendkívül fontos, hogy az egészségügyi rendszert rendbe tudjuk tenni, egyébként – halkan ugyan, de – elmondhatom, hogy Kovászna megyében a decentralizáció pozitív eredményt hozott, egyrészt béke van, a társadalmi és szakmai feszültségek, amelyek máshol tetten érhetők, itt enyhültek, másrészt a megyei kórház gazdaságilag erősödött, és a hangulatában is javult. Nyilván rengeteg tennivalónk van még ezen a téren is, de határozottan jobb a helyzet, mint korábban.

Történt előrelépés a Tízezer kilométer megyei út kormányprogram kapcsán?

Ez a program most már másfél éve akadozik, mi azonban a házi feladatot elvégeztük, mert a kivitelezési tanulmánnyal készen állunk, és sikeresen pályáztunk a fejlesztési minisztériumnál, több mint százhúsz kilométernyi út és egy híd javítására. Másfél éve húzódik ez a kérdés, én pedig az ilyesmit nem szeretem, viszont olyan mértékű beruházásról van szó, amelyet önerőből nem tudunk megvalósítani, az ilyen vonatkozású uniós pályázatok pedig már lejártak.

A megyei tanács számos apró, de fontos programot írt ki az elmúlt években, lásd a kultúrházak, székely kapuk felújítása. Milyen érdeklődés övezi ezeket a kezdeményezéseket?

A kultúrotthonok rehabilitálását célzó pályázatunk kiírásakor a megyében 116 épületet számoltunk, amely felújításra szorult, ezekből már tavaly sikerült ötvenhármat felújítani. Idén ezt a programot folytatjuk, emellé pedig a sportpályák korszerűsítését is támogatni fogjuk, hiszen láthatjuk, hogy faluhelyen a sportlétesítmények gyakran elhanyagolt állapotban állnak annak ellenére, hogy egyes településeken meglehetősen nagy az érdeklődés a sportolási lehetőségek iránt. A székelykapu-mentő programunk segítségével a helyszínen, vagy szükség esetén a Székely Nemzeti Múzeumban hozzuk helyre az elöregedett, veszélyeztetett kapukat; tudni kell, hogy léteznek százötven-százhatvan éves darabok is Háromszéken. Civil szervezetek, iskolák, énekkarok számára kétszázezer lejt különítettünk el a hagyományőrző ruházatok kicserélésére, azt tapasztalhatjuk ugyanis, hogy az idő megviselte ezeket a darabokat. A gólyamentő programot is érdemes kiemelnem, ugyanis szakemberek megfigyelése szerint a környéken valószínűleg Háromszéken van a legtöbb gólya: szeretnénk ezt az állapotot megtartani.

Az elmúlt hetekben hallani lehetett, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt Háromszéken is szervezkedik már. Hogyan viszonyul a párthoz?

Az egyik elvem az, hogy mindenkit komolyan kell venni, a másik, hogy mindig az erősebbnek, a jobb helyzetben lévőnek kell kezet nyújtania a másik felé. Ezt a gesztust nemrég megtettük, az EMNP országos elnökével, Toró T. Tiborral a találkozásunk során arról beszélgettünk egyebek mellett, hogy néhány településen össze kellene fogni annak érdekében, hogy magyar vezetés legyen: Kőröspatakon a 98 százalékos magyar többség ellenére román polgármester van tizenkét éve, Bölönben pedig félő, hogy a brassói nyomás miatt a romák legközelebb esetleg román jelöltre voksolnak. Ezek olyan nemzetpolitikai kérdések, amelyeket nem lehet egy-két tanácsosi székért eljátszani.

A Magyar Polgári Párt már négy éve pozíciókat szerzett a megyében. Jelenleg milyen kapcsolatot ápolnak velük?

Ami őket illeti, velük egy kicsit másabb a helyzet, mint az EMNP-vel, és örvendek, hogy mind Tőkés László, mind Toró T. Tibor, vagy Orbán Viktor is úgy vélik, hogy a polgári párttal nem lehet együttműködni. Nem azért, mert a mi részünkről nincs meg ehhez az akarat, hanem mert a kinyújtott kezet nem viszonozzák, mondjuk úgy inkább: le akarják vágni. Nem fogunk mi sem olyan gazdához menni, ahol mérgezik a kutat, márpedig az MPP így viselkedik, holott ez a párt egy kifutó modell, amit már nem gyártanak. Ezek az emberek begörcsöltek, megmerevedtek, és elkezdtek vagdalkozni, ami pedig nem vezet eredményekre. Léteznek adatok arra, hogy milyen támogatottsággal bírnak ma Háromszéken: az embereknek kevesebb mint nyolc százaléka szavazna rájuk. A másik adat is érdekes, a közhiedelem úgy tartja, hogy a polgári párt szavazótábora a Tőkésék táborát gyarapítja majd, ezzel szemben azt látjuk, hogy egy részük az RMDSZ-re voksolna. Az EMNP-ről őszi adatot mondhatok, akkor 12 százalékos támogatottsága volt a megyében.

Időközben azon dolgozik az RMDSZ, a háromszéki ifjúsággal karöltve, hogy száz fiatalt juttasson be az önkormányzatokba.

A Háromszéki Ifjúsági Tanáccsal együtt indítottuk el a programot, a polgármestereinkkel egyeztetve. Bár én is fiatalnak érzem magam, rendkívül fontosnak tartom, hogy azokat a fiatalokat, akik a társadalomban helyet, szerepet kérnek, támogassuk abban, hogy előrelépjenek. Annak idején én is jó néven vettem volna, ha ilyen módon segítenek, de ez már a múlté.

A friss népszámlálási adatok örömhírt jelentenek a háromszékiek számára, az erdélyi magyar lakosság száma azonban fogy. Hogyan értékeli ezeket a jelenségeket?

Száz év után első alkalommal történt meg, hogy a magyar közösség arányaiban erősödött a Székelyföldön, a románság aránya pedig csökkent, Háromszéken 22 százalékról 20,2 százalékra. Nem kell azt gondolni, hogy beolvadásról van szó, elsősorban az történt, hogy sok cigány ember tíz évvel ezelőtt románnak vallotta magát, most viszont romának. Az asszimiláció jellemzőbb a magyarokra; amióta jobb a kapcsolatunk néhány szórványban élő településsel, azóta látjuk, hogy milyen erős a magyarság beolvadása, például Hunyad megyében. Egyébként visszaigazolódott az, amit eddig mondtunk: azokban a közösségekben, elsősorban a Székelyföldön, ahol a kezünkbe tudtuk venni a saját sorsunk alakítását önkormányzati-politikai tekintetben, ott erősebb lett a magyar közösség. Amikor a megye vezetését átvettük, két fontos csapást jelöltünk ki: az első, hogy a válság ellenére fejlesszük a megyét, a második pedig a hangulatváltást célozta, hogy a székely emberek húzzák ki magukat, legyenek büszkék. Tegyenek pontot arra, hogy másodrangú polgárok volnának, merjenek nagyok lenni.