Románnak lenni Magyarországon

A magyarországi nemzetiségekről szinte szó sem esik a magyar médiában. A köztudatban sincsenek jelen, ennek ellenére a néhány tízezres közösségeknek az asszimiláció a legnagyobb ellenségük. Traian Crestát,a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnökét Gál Mária kérdezte.

Hogyan éli meg románként ezt a zászlóháborút? Mennyire érinti a magyarországi román közösséget a két ország között kialakult diplomáciai feszültség?

A feszültségek befolyásolják a Magyarországon élő román nemzetiségűeket. Gondolom, ugyanez érvényes a romániai magyarokra is. Ha a nagypolitikában olyan történések vannak, mint a székely zászló körüli herce-hurca nyomán kialakult kormányközi feszültség, nyilván kihatással van az adott országok nemzetiségeire is. Ez esetünkben sincs másképp.

Miben nyilvánul meg?

A román média például megszállta a környékünket, kíváncsi volt arra, hogy vélekednek a magyarországi románok erről a zászlóháborúról. A magyar média nem volt kíváncsi a véleményünkre. Mit mondhatnék, hogy diplomatikus maradjak? Magyarországon 50-50 százalékban élnek olyan románok, akik itt születtek, illetve olyanok, akik Romániából települtek át különböző indíttatásból. Mindenkit másképpen érint.

Induljunk ki abból az 50 százalékból, aki Magyarországon született.

Olyan ez a két kormány között, mint egy rossz házasság. Nekünk, itt élő románoknak, nehéz igazságot tenni, mert lojálisnak kell maradni úgy a magyar, mint a román kormányhoz. Nem egyszerű tanácsot adni bármelyik félnek is. Sokszor az a vád éri az Országos Román Önkormányzat (MROÖ) vezetését, hogy mi túlságosan lojálisak vagyunk a mindenkori kormányokhoz. Én az első Orbán-kormány idején lettem elnök, majd jött nyolc év szocialista kormányzás, most ismét a Fidesz. Mindegyikkel együtt kellett működnünk, hiszen az országos önkormányzatnak az a dolga és kötelessége, hogy minél hatékonyabban képviselje a közösség érdekeit, s működtesse a létrehozott intézményrendszert. Bármely nemzeti közösség, így mi is, ezer szállal kötődik országa kormányához elsősorban intézményrendszere révén. De nekünk az érdekeinket nehéz megfogalmazni, mert a magyarországi nemzetiségieknek nincs parlamenti képviseletük, az országos önkormányzatok elnökeinek nincs immunitásuk, mint a parlamenti képviselőknek.

Hogy néz ki ez az intézményhálózat?

Az országos önkormányzatok intézményeket hozhatnak létre, tarthatnak fenn. Az MROÖ is rendelkezik egy országos Dokumentációs és Információs Központtal, egy román tájházzal Kétegyházán. Átvettük a battonyai román kétnyelvű iskolát, a kétegyházit, az elekit és a körösszakáli iskolatársulást, ahová még két település tartozik, s tárgyalásokban vagyunk a gyulai Nicolae Bãlcescu általános iskola és líceum átvételéről. Az a célunk, hogy az intézmények minél jobb feltételek mellett működjenek, minél hatékonyabb legyen a román nyelv elsajátítása, kultúránk megőrzése. Ehhez szükséges, hogy minden tekintetben partnerek legyünk az itteni kormánnyal, függetlenül annak pártszínétől.

Az RMDSZ is hasonlóan érvel a román kormányok kapcsán. De hozzá szokták tenni, hogy a mindenkori magyar kormányokkal is kötelező az együttműködés, párthovatartozástól függetlenül. Az MROÖ milyen kapcsolatban áll a román kormányokkal?

Ez egy kicsit bonyolultabb kérdés. Korábban Bukarestben államtitkárságként működött a mindenkori Határon Túli Románok Hivatala. Most miniszteri rangú személy irányítja, de a lényeg nem változott. Mi mindig együttműködtünk a hivatallal, amely segíti a határon túli románokat, lehetőségeinek keretei között anyagi támogatást is nyújt az önkormányzati intézményeknek és a civil társadalom szereplőinek. Legutóbb a battonyai román iskola részére kaptunk 26 millió forintnak megfelelő eurót.

Miért bonyolult ez az együttműködés?

Ez a két ország eltérő szabályozásából adódik. Bukarestben nehezebben érthető ez a fajta önkormányzatiság, az, hogy mitől országos egy önkormányzat, hogy mi a különbség a civil társadalmi szerveződések és a kisebbségi önkormányzatok között. Mi az 1993-ban elfogadott nemzetiségi törvény alapján működünk. A leglényegesebb különbség abban van, hogy az országos önkormányzat tisztségviselőit, ahogy a helyi kisebbségi önkormányzatokét is, a lakosság választja, ezáltal ők a közösség legitim képviselői. Az intézményrendszert is az önkormányzat tartja fenn. A civil szervezetek a mindenkori civil szféra logikája és szabályai szerint működnek, más háttérrel, más reprezentativitással. Ezt nem igazán értik Bukarestben.

A magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszert romániai magyar körökben a kulturális autonómia megtestesítőjeként szokták emlegetni. Mekkora önrendelkezést biztosít Önöknek ez a modell?

Tény, hogy ez a modell Európában nem szokványos. Az országos önkormányzatnak az a szerepe hogy a hivatalos szerveknél képviselje a nemzetiségek érdekeit. Érdekvédelmi szerv, amely bővebb jogkörrel rendelkezik, mint a civil szervezetek, mert demokratikus úton választják azok a román választók, akik regisztráltatták magukat az adott közösség tagjaiként. Magyarországon ugyanis csak azok vehetnek részt a kisebbségi önkormányzati választáson, akik regisztráltatták magukat, és csak azon a településen lehet kisebbségi önkormányzati választás, ahol minimum 30 fő regisztráltatta magát.

A román-magyar államközi kapcsolatokban felmerülő problémák között, a parlamenti képviselet hiánya mellett ennek a regiszternek a léte az egyik állandó. Bukarest ugyanazt kifogásolja, amit a magyar ombudsman is megfogalmazott, hogy ez a rendszer lehetőséget ad az etnobizniszre. Valóban?

Létezik ez a probléma. A fővárosban van 23 kerület, a lakosságszám kerületenként több tízezerre tehető. Nos, egy ekkora kerületben könnyen meg lehet szervezni, hogy 30 személy regisztráltassa magát románként, s kiírható legyen a kisebbségi önkormányzati választás, s így nem valós román közösségekben, nem valós önkormányzatok jöjjenek létre. Ez egy nagyon összetett kérdés, és én azt kérdezném vissza azoktól, akik emiatt az országos önkormányzatot támadják, hogy milyen jogon kutathatom én azt, hogy ki a román és ki nem az, aki regisztrálta magát valóban román vagy sem? Végül is mindenki az, aminek vallja magát. Több próbálkozás volt a visszaélések kiszűrésére, 2005-ben, 2008-ban, 2011-ben is módosították a törvényt. Ameddig ezeket a kakukktojásokat jogilag nem lehet kiiktatni, addig a lehetőség nem marad kihasználatlan.

Van erre remény?

Erre is azt kell válaszolnom, hogy ellentmondásos kérdés. Kíváncsian várom például, hogy a népszámlálási adatok mit fognak mutatni. Amely településen, kerületben a népszámlálási adatok szerint nincs 30 román, ott a választási iroda nem fogja kiírni a választást. Csakhogy a nemzetiségi hovatartozás szenzitív adat, bevallása nem kötelező, a kérdezőbiztosok sok esetben eleve kihagyták azt. Ezek után kérdés, mennyire lesznek reprezentatívak az adatok? De nézzük a jó oldalát – az a pozitívuma viszont meglehet, hogy néhány olyan fővárosi kerületben, ahol most megkérdőjelezhető kisebbségi önkormányzat működik, a következő választáson már nem jöhet létre.

Az államközi kapcsolatokban a másik probléma az Ön által is említett parlamenti képviselet hiánya. Most új szabályozás született, ezzel új fejezet kezdődik a magyarországi kisebbségek képviseletében?

A mostani kormányzat kidolgozott egy szabályozást, ez 2014-től lesz hatályos. A legtöbb magyarországi kisebbség így sem nyer teljes jogú parlamenti képviseletet. A bejutási küszöbhöz ugyanis 16 ezer szavazat kell, ezt nagyon kevés nemzetiség képes elérni. Egyfajta kárpótlásként áll majd fel a kisebbségi szószólói rendszer, ami azt jelenti, hogy az adott közösség képviselője részt vehet a parlamenti munkában, javaslatokat tehet, de nem szavazhat.

Hány román él Magyarországon?

A 2001-es népszámláláskor 8-9 ezer román vallotta be nemzetiségi hovatartozását. Az egyházakkal egyeztetett adataink szerint mintegy 20 ezerre tehető a szám. Nagyon sokan települtek át, főképp miután mindkét ország uniós tagállam lett. Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar megyében élnek zömében a magyarországi románok, a határhoz közeli román településekről érkeztek az új tagok. Vannak, akik Magyarországon ingatlant vásároltak, de dolgozni máig Aradra és környékére ingáznak, ahol erős az ipar, más részük itt keresett munkát is.

Mi van akkor, ha az önkormányzat épületére kitűzik a román lobogót?

Magyarországon bármely intézményben, ahol román nyelvű oktatás vagy munka folyik általában megtalálható a román zászló, az országos önkormányzatnál is van.

A magyar lakosság nem kezdte kifogásolni a román zászlót?

Ez most annyira nem verte ki a biztosítékot. Voltak korábbi esetek, mindenekelőtt a 2001-es tiszai ciánszennyezés. Akkor több alkalommal elvitték az önkormányzat épületéről a zászlót, a hangulat is ellenségesebb volt. Szerintem azért vannak a diplomaták, a két állam vezetői, hogy ezeket a problémákat orvosolják. Lennének ötleteim…

Lássuk!

Mondtam már, hogy olyan ez a kétoldalú viszony, mint a rossz házasság, mi pedig abban a helyzetben vagyunk, mint a gyermek, aki nem tud választani a vitatkozó szülők között. Mindig úgy gondoltam, hogy a nemzetiségeknek a híd szerepét kell betölteniük, s ezen a hídon mindenkinek kell helye legyen az átkeléshez. Ezért az országos önkormányzat támogatja azokat a határon átnyúló együttműködéseket, amiben az elmúlt években sok szép eredmény született. A konkrét együttműködés a mindennapok szintjén is összeköt, ez a fajta népi diplomácia rendkívül hatékony. A térségi együttműködés komoly uniós hátteret tud maga mögött, olyan kitörési pontokat biztosít, amiről korábban álmodni sem mertünk, és nem utolsó sorban az együttműködő országokat közelíti egymáshoz, enyhítve a korábbi történelmi feszültségeket is.

A zászló-vita kapcsán újra felmerült, hogy vissza kellene térni a közös kormányülések gyakorlatához. Önök hogyan értékelik azt, hogy az Orbán-kormány felfüggesztette a közös kormányüléseket?

Az önkormányzat vezetőjeként tagja vagyok a kisebbségi vegyes bizottságnak. Ez a testület ajánlásokat tesz a két kormány irányába, jelezve a problémákat és a megoldási lehetőségeket. Egyszer ült össze a bizottság az elmúlt években, jegyzőkönyvet nem fogadott el. Márpedig fontos lenne, ha működne, mert épp a kényes problémák orvoslására jött létre. Ugyanígy működniük kellene más területek vegyes bizottságainak, mint a gazdasági, energiaügyi, környezetvédelmi. Korábban tizenvalahány működött, ezek készítették elő a terepet a közös kormányülésekre. A lényeg az lenne, hogy a bizottságok ajánlásait mindkét fél legmagasabb szinten elfogadja, majd gyakorlatba ültesse. Igen, hiányzik az ilyen típusú együttműködés, és hiányukban a kooperációt konfrontáció váltja fel.

Melyek a románság közösségi sérelmei? A Saguna szobrot közös kormányülésen fogadtak el, és máig nincs? Mi más van még a sérelemlistán?

Románia felé az, hogy fogadják el a kisebbségi önkormányzatiságot, fogadják el azt, hogy az országos önkormányzat ennek a közösségnek a legitim képviselete. Magyarországon azt szeretnénk, hogy biztosított legyen az intézményrendszerünk fennmaradása. Ezt várjuk el, ezt reméljük. A Saguna szobor valóban szimbólum a magyarországi románok számára. Miskolcon született, nyilvánvaló a kötődésünk. Első alkalommal nem álltak rendelkezésre a szükséges engedélyek, hagytak támadási felületet, aztán ez lett a vége. Tavaly ősszel a román kormány kérésére ígéretet tett a magyar kormány, hogy a szobor Gyulán mégiscsak fel lesz állítva.

Ha jól értem, egy ilyen szimbolikus kérdést az önkormányzat nélkül próbálnak megvalósítani?

Igen, de ezt nem tenném az érdekképviseleti sérelmek sorába. Romániában több magyar személyiségnek állítottak szobrot, s nyilvánvaló, hogy a román kormány, a kölcsönösség jegyében, szerette volna, ha egy román személyiség is szobrot kap Magyarországon. De figyelembe kell venni, hogy a jogi utat nem lehet megspórolni, a helyi közösséget pedig nem lehet megkerülni.

A magyarországi románok éltek a kettős állampolgárság lehetőségével, élnek a vele járó választási joggal?

Ismereteim szerint az itt élő románok közül nem kérték a román állampolgárságot. Egyébként úgy tudom, hogy ez a könnyített eljárás csak a moldvaiak számára adott.