Rendelkezem a szükséges érzékenységgel

Eckstein-Kovács Péter a Sepsiszentgyörgyön szervezett, szeptember 1-jei Igazság Napja előtt a Mikó-ügyben kért vizsgálatot az egykori kisebbségi miniszter önmaga ellen, időközben pedig az RMDSZ ombudsmanjelöltje – román megnevezéssel a nép ügyvédje – lett, számos civil szervezet támogatásával. A kolozsvári politikust Kustán Magyari Attila kérdezte.

Mióta foglalkoztatja a gondolat, hogy ombudsmannak jelentkezzen?

Nem nekem jutott eszembe az, hogy én lennék a legmegfelelőbb ember erre a funkcióra, hanem országos – és véleményem szerint komoly – civil szervezetek képviselői jelezték, hogy ha beleegyezek, kampányt indítanának mellettem. Mivel ezek a szervezetek nem bírnak jelöltállítási joggal, előbb az RMDSZ berkein belül kellett konzultálnom erről, ahol rábólintottak, így a megtisztelő ajánlatot elfogadtam. Kár lett volna visszautasítanom ezt a lehetőséget, mert úgy érzem, ez a beosztás testre szabott lenne a számomra, hiszen karrierem során emberjogi ügyekkel foglalkoztam, rendelkezem a szükséges érzékenységgel arra a tevékenységi körre, amit az ombudsman ellát.

Huszonkét szervezet sorakozott fel a jelölés mögé. Melyek ezek?

Néhányat ismerek közülük, ilyen például a Soros Alapítvány vagy a romák helyzetével foglalkozó Romani CRISS, a sajtó tisztaságát figyelő Active Media Watch ügynökség, a közpolitikai intézet (IPP) stb. Ezeket a szervezeteket ismerem, számomra hiteles tevékenységet folytatnak.

Korábban azt nyilatkozta, hogy a tisztség kihívást jelent.

Az ombudsman intézménye, ez a kétszáz éves skandináv találmány idén éppen tizenöt éves lesz nálunk. Sok országban nagyon jól működik, és Romániában is van érdeklődés iránta, a tavalyi jelentés szerint közel nyolcezer ember kereste meg a hivatalt ügyes-bajos dolgaival. A nép ügyvédje az emberi jogok és szabadságok intézményes védelmezője, négy szakterülettel foglalkozik: az egyik szakombudsman, az egyébként RMDSZ-delegált Rücz Erzsébet általános emberi jogokkal, a nemek közti egyenlőséggel, diszkriminációs és kisebbségi, egyházi ügyekkel; a második szakember a gazdasági életben fellelhető visszásságokkal; a harmadik a fegyveres testületekkel; a negyedik pedig a szociális, családvédelmi, gyermekvédelmi kérdésekkel. Széles a skála tehát, ahol a nép ügyvédje panaszokat fogadhat; elsősorban azokkal törődik, akik nem igazán tudják érvényesíteni az érdekeiket. Az ombudsman végül is a hatalom nélküli hatalom, tehát nem hozhat rendelkezéseket saját hatáskörben, viszont megkeresheti a megfelelő állami intézményeket, felkérheti őket az egyéni panaszok orvoslására vagy a jogalkalmazás megváltoztatására.

Milyen esélyeket lát a megválasztására?

Jelenleg két másik jelöltről tudni. A Szociál–Liberális Szövetség Valer Dorneanut javasolta, aki korábban a képviselőház elnöke volt, jelenleg pedig a megbízott ombudsman, tehát egy nagy tapasztalattal bíró és tiszteletreméltó jelölt. A demokrata-liberálisok a nemrég felmentett Gheorghe Iancu professzor mellett teszik le a voksukat, aki korábban dolgozott a nép ügyvédjeként. Ezeknek a pártoknak lényegesen több szavazatuk van, mint az RMDSZ-nek, ami viszont valamennyire talán növelheti az esélyeimet, hogy az Európai Bizottság tizenegy pontos ajánlásában – ami persze nem kötelez senkit – azt javasolta, hogy olyan embert válasszanak ki, aki a politikai pártok egészének az egyetértését bírja. Most, amikor két nagy párt veszekszik egymással, és nem fogadja el a másik jelöltjét, akkor én lehetek a nevető harmadik.

A szeptember elsejei Igazság Napja előtt jelentette be, hogy vizsgálatot kér maga ellen a Mikó-ügyben. Mi késztette arra, hogy megtegye ezt a lépést?

Nyilvánvaló, hogy ez egy olyan megkeresése a korrupcióellenes ügyészségnek, ami számomra nem hozhat sok jót. Óhatatlan, hogy ha nem is feljelentésnek, hanem megkeresésnek címeztem ezt – hiszen véleményem szerint nem követtem el semmilyen kihágást –, ebből dosszié lesz, kivizsgálás, extrém esetben akár az is előfordulhat, hogy követem Markó Attiláékat a börtönbe. Az időzítésnek egyértelműen köze volt magához az ítélethez: az volt a pillanat, amikor erkölcsi szempontból úgy éreztem, hogy lépnem kell. Magam is meg voltam győződve arról, hogy ez a per pozitívan dől el, és most is remélem, hogy ez a későbbiekben megtörténik. De amikor azt kellett látnom, hogy három kollégámra a börtön árnyéka vetül, nem ülhettem tétlen én, az a személy, aki a visszaadandó ingatlanok listájára felvettem a Székely Mikó Kollégiumot. Ugyanakkor én egy meglehetősen kényes ember vagyok, azt nem tartom követendő példának, hogy egy bírósági ítéletet megtámadjak, az viszont, hogy a saját felelősségemet firtassam, akár egy ilyen megkereséssel is, az én magánügyem.

Mikorra várható ítélet az Ön ügyében?

Az ügyészség nem egy házhoz szállító cég, amelyik ígéreteket tesz, erre tehát nincs határidő. Aminek viszont egyáltalán nem örülök, hogy én a megkeresést a központi korrupcióellenes ügyészséghez (DNA) nyújtottam be, mert szerintem ők az illetékesek a panaszom megvizsgálásában, mégis ahhoz a brassói területi korrupcióellenes ügyészséghez továbbították az ügyet, amelyik korábban bíróság elé küldte a hármakat. Azt reméltem, hogy a központi hatóság más következtetésre jut majd, mint a brassói, így azonban, miután első nap közölték velem az átutalást, úgy érzem, ez nem jó ómen (nevet).

Azt mondja, reményei szerint a fellebbezés után változik a bírósági döntés a restitúciós bizottság tagjaira nézve. Milyen esélyek vannak erre?

Természetesen változhat a döntés, egy fellebbezésnek gyakorlatilag három következménye lehet: helybenhagyják az alapfokú ítéletet, módosítják azt, tehát felmentik őket a büntetés alól, vagy elrendelhetik az ügy visszaküldését az ügyészségnek, esetleg az alapfokú bíróságnak, hogyha úgy vélik, nem mutattak be minden bizonyítékot. Jóslásokba nem bocsátkozom, de természetesen én is azt remélem, hogy ezeket az embereket nem küldik rács mögé.

Létezik egy blog, amely telekkönyv-hamisításról ír a Mikó épülete kapcsán. Mennyire tartja hitelesnek ezt, tudott-e erről?

Amikor én felvettem a hetvennégy közösségi és egyházi ingatlan közé ezt az épületet, minden egyes ügyben megvizsgáltam, hogy mennyire törvényes a visszaszolgáltatás. Mint jogász, én a rendelkezésemre bocsátott telekkönyvet láttam – amit nem Markó Attila, Marosán Tamás vagy Silviu Clim állít ki –, azon pedig fehéren-feketén az állt, hogy ez az épület az államosításkor a református egyházra volt telekelve, ez pedig bizonyította a tulajdonjogot, az egyházi ingatlanok államosításáról szóló 1945-ös törvény pedig szintén azt mondta ki, hogy ettől az egyháztól vették el. Ezek után úgy látom, egy teljesen biztos dologról beszélünk, ahol tévedésnek vagy hamisításnak nincs helye és lehetősége.

Hogyan értékeli a sepsiszentgyörgyi tüntetést?

A szervezőkkel együtt azon a véleményen voltam, hogy ennek a megmozdulásnak a központjában az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának az ügye kell hogy álljon. Amióta Markó Attiláékat bíróság elé állították, ennek pedig már közel három éve, a restitúciós folyamat leállt. Korábban ez a folyamat működött, számos épület visszakerült a kisebbségi közösségekhez, az egyházakhoz, de amióta azt érzik, hogy egy jegyzőkönyv aláírása meghurcoltatást és börtönbüntetést vonhat maga után, a hivatalnokok behúzódtak a csigaházukba. Az is mutatja, hogy ez egy reális probléma, hogy a buzãui ítélet után a marosvásárhelyi és a nagyváradi polgármester is azt mondta, hogy nekik is van átadott, de visszaállamosítandó épületük.

Mint Traian Bãsescu volt tanácsadója, hogyan vélekedik az államfő leváltási kísérletéről?

A felfüggesztési folyamat véleményem szerint teljesen alkotmányosan zajlott, egy apró hibával, éspedig hogy az alkotmánybíróság nem állapított meg bármilyen súlyos alkotmánysértést, ami indokolta volna az államelnök felfüggesztését. Ezt illett volna tiszteletben tartania a parlamentnek. Ami ezek után következett, az már teljesen szokatlan és elfogadhatatlan egy jogállamban, a házelnökök leváltása, a nép ügyvédjének mandátumától való megfosztása, és lehet tovább sorolni a törvényesség határán, illetve az azon túl tett intézkedéseket. Ami pedig hab volt a tortán, hogy miután az alkotmánybíróság megállapította a népszavazás érvénytelenségét, húzták-halasztották, csűrték-csavarták az államelnök visszahelyezését.

Milyen következményekkel jár ez a huzavona az ország gazdasági, politikai állapotára, nemzetközi megítélésére?

Nem nekem kell erről beszélnem, megszólal helyettem az Európai Bizottság, több jelentős állam nagykövete, illetve külügyminisztere. Az, hogy ez a két pártvezér, Crin Antonescu és Victor Ponta ilyen módon nyilatkozott az Európai Unióról és a leváltási kísérletet egyhangúlag elmarasztaló európai sajtóról, hosszú időre meg fogja határozni a romániai külpolitika határait. Súlyosabb ennél, hogy Románia egy bizonytalan ország lett a befektetők és a gazdasági élet szereplőinek szemében, és annak ellenére, hogy az államfőt visszahelyezték, ez a stigma sokáig megmarad. Nagyon hosszú időbe telik majd, ameddig Románia elfoglalja a korábban elfoglalt helyét: az Európai Unió hatodik legnépesebb országa, amely kiszámítható a partnereivel szemben, lett légyen az az Amerikai Egyesült Államok vagy az EU.

Mire számít a következő hetekben? Folytatódik az állóháború Bãsescu és az USL között?

Nekem égnek áll a hajam, amikor a kohabitáció lehetőségéről vagy lehetetlenségéről beszélnek. A kohabitáció egy természetszerű állapot, amikor az államfő és a kormány, a miniszterelnök más politikai családból érkeznek, mégis óhatatlanul együtt kell működniük, mert mindketten a végrehajtó hatalom részei. Ott, ahol az államelnöknek közvetlen hatáskörei vannak, tehát a hadügy és külügy feje, a nagykövetek kinevezője, ő tartja a kapcsolatot az államfőkkel, ő képviseli az országot az Európai Tanácsban, ez intézményes együttműködésre kötelezi a feleket; az már más kérdés, hogy ez mennyire működik olajozottan.

Közelednek a választások. Jelölteti magát újabb szenátori vagy képviselői mandátumra?

Ebben a kérdésben még nem hoztam döntést. Azon túl, hogy véleményem szerint az adottságaim találnak a nép ügyvédjének fantomképével, úgy érzem, hogy meglehetősen jó parlamenti képviselő voltam, ezt a feladatot pedig jól el tudnám látni. A jelenlegi választási rendszer előírásainak köszönhetően Kolozs megyében, ahol tizenhét százalékos magyar lakosságról beszélünk, biztos mandátumra nem lehet számítani, viszont a szavazatszám miatt valahol „gerjednek mandátumok”. Azt nehéz kiszámolni, hogy ezek hol lesznek, úgyhogy egyelőre gondolkodom ezen a lehetőségen.