Rasszizmus a román futballban

A hazai futballvilág személyiségeinek céltáblájává vált az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke, miután – sokadjára – szót emelt a labdarúgó-mérkőzéseken és a klubok szintjén megnyilvánuló rasszizmus és idegengyűlölet ellen. ASZTALOS CSABÁT az ellene irányuló támadásokról és a tanács munkájáról kérdezte Cseke Péter Tamás.

Feljelentést tett a rendőrségen, miután négy férfi megállította az utcán, inzultálta, fenyegette, „bozgorozta”. Az utcai incidens előtt fenyegető leveleket kapott. Van-e valami hír a nyomozás menetéről?

Elmagyaráztam a rendőrségen is, hogy az incidens az esti órákban történt, ezek az alakok hátulról szóltak rám. Nem fordultam meg, nem álltam le velük beszélgetni, vitatkozni, így nagyon nehéz lenne megadnom a pontos személyleírásukat. A rendőrök pedig azt mondták, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt a tettesek kézre kerítésére. Elmondták azt is: jó, hogy megtettem a feljelentést, ugyanakkor segíthetik a nyomozást a CNCD címére érkező fenyegető levelek, amelyeket szintén eljuttattam a hatóságokhoz.

Korábban kijelentette, hogy félti a családját. Továbbra sem kér védelmet a kormányőrségtől?

Nem, nem gondolkoztam még ezen. Ez elég szokatlan szituációt jelentene számomra.

Az incidens az után történt, hogy a Hivatásos Labdarúgó Liga (LPF) elnöke, Miticã Dragomir és Gigi Becali, a Steaua tulajdonosa is az Ön leváltását kérte a Steaua–CFR mérkőzésen történtekkel kapcsolatos megjegyzései miatt. Mi váltotta ki ennek a két embernek a haragját?

Azzal válthattam ki, hogy éveken keresztül állást foglaltam a román bajnoki labdarúgó-mérkőzéseken és a klubok szintjén megnyilvánuló rasszizmus ellen. Gondolom, hogy többek között ez zavarhatta őket. Következetesen tagadják ugyanis, hogy a rasszizmus valós jelenség a román fociban. Ami pedig Gigi Becalit illeti: a Steaua tulajdonosát többször is elmarasztalta már a CNCD, tehát neki már akadt bőven dolga az intézményünkkel, orrolhat ránk emiatt.

Becali nemrégiben ilyeneket mondott: romát kellene kinevezni a CNCD élére, „mert Asztalos Csaba magyar, a magyarok pedig a románok ellenségei”. Emiatt nem marasztalta el az intézmény az üzletembert?

Mivel a kirohanása a személyem ellen szólt, úgy döntöttem, nem teszek panaszt Becali ellen a saját intézményemnél, és hivatalból sem indítunk ellene vizsgálatot. Nem lenne szerencsés, mert érintett vagyok az ügyben. Megjegyzem azonban, hogy ez a kijelentése, úgy ahogy van, diszkriminatív.

Korábban kijelentette, hogy a Steaua meccsein sorozatosan hangzanak el rasszista, idegengyűlölő skandálások. Meddig terjed a CNCD hatásköre ilyen ügyekben? Indítottak-e saját hatáskörben vizsgálatot?

A futballmérkőzéseken tetten érhető rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások ellen elsősorban a Miticã Dragomir vezette Hivatásos Labdarúgó Ligának (LPF) kellene fellépnie, erre a szabályzatuk lehetőséget ad. Indíthatunk mi is vizsgálatot, de ezekben a diszkriminációs ügyekben a LPF-nek saját hatáskörben kell vizsgálódnia. Ezt tettem szóvá a Steaua–CFR mérkőzés után is a román sajtóban, amikor megkérdeztek: mi a véleményem arról, hogy a fővárosi csapat menedzsere kitűzte a román zászlót a kolozsváriak kapujába? Több alkalommal is szabtunk ki 2005 óta diszkrimináció miatt szankciókat a klubokra. Azokban az esetekben, amikor az LPF járt el, mi már nem büntettünk. Minden alkalommal azt néztük, hogy a büntetésnek hatása legyen. Ezért minden egyes alkalommal felkértük az LPF-t, alkalmazza a saját szabályzatát, mert annak van a legnagyobb hatása.

Mi lehet a megoldás e jelenség visszaszorítására? Az UEFA-tól jobban félnek a klubok, mint a ligától vagy a diszkriminációellenes tanácstól?

Valóban, ha az UEFA elkezdi alkalmazni a saját szabályzatát a romániai klubokra, annak nagyobb fenyítő hatása van. A nemzetközi szövetség durva szankciókat szokott kiszabni a rasszista megnyilvánulások megbüntetésére. Így történt például a Steaua–Shellbourne meccs után 2005-ben, amikor az UEFA büntetése az volt, hogy a román csapat a következő nemzetközi kupamérkőzésén nem játszhatott a saját stadionjában és még csak Bukarestben sem.

Milyen a hangulat most a CNCD-ben a történtek után? Mennyire szolidárisak elnökükkel a tanács tagjai?

Egyesek szolidárisak, mások eléggé passzívak. Egyébként én már korábban is kifogásoltam a tanács jelenlegi összetételét, úgy gondolom, hogy olyan személyeket kell a testületbe kinevezni, akik szakmai szempontból is helyt tudnak állni.

Átlagban hány panasz szokott érkezni a CNCD-hez havonta?

Éves adatot tudnék mondani: tavaly 500-an kerestek meg minket diszkriminációhoz kapcsolódó panaszokkal, kevesebben, mint 2010-ben. A múlt évben 96 esetben állapítottunk meg diszkriminációt. Ám nem minden esetben minket keresnek meg az állampolgárok, joguk van ugyanis egyenesen a bíróságokhoz fordulni. Adataink szerint tavaly a bíróságok mintegy négyezer diszkriminációs esetet tárgyaltak. Idén eddig 386 panaszt regisztráltunk.

Az érintetteknek joguk van bíróságon megtámadni a CNCD szankcióit. Az esetek hány százalékában történik ez meg?

Az elmarasztalt személyek vagy intézmények szinte minden esetben bíróságon óvják meg a határozatainkat. Meg kell mondanom azonban, hogy az igazságszolgáltatás 90 százalékban nekünk ad igazat. Egyébként nemcsak a megbüntetettek fordulnak bírósághoz, hanem azok a panaszosok is, akiknek beadványát megalapozatlannak tekintettük.

Általában milyen jellegű panaszok ezek, milyen típusú hátrányos megkülönböztetésről szólnak?

Elsősorban etnikai jellegű hátrányos megkülönböztetésről szólnak a panaszok, a panaszosok nagy hányada roma vagy romákat érintő diszkriminációról szól.

Ha jól tudom, pereli az intézményt a nagybányai és a kolozsvári polgármesteri hivatal is. Mindkét önkormányzatot a romák diszkriminálása miatt büntette a CNCD. Hol tartanak most ezek a perek?

A kolozsvári polgármesteri hivatallal első fokon nyertünk, a nagybányaival szemben első fokon veszítettünk. Mindkét per a legfelsőbb bíróságon folytatódik.

Tíz éve hozták létre Romániában a diszkriminációellenes tanácsot, hét és fél éve vezeti az intézményt. Ennyi év távlatából hogyan látja, szükség van-e a CNCD működését szabályozó törvény módosítására?

Igen, már csak azért is, mert az Európai Unió is kéri Romániától, hogy aktualizálja a diszkriminációellenes törvényeit. Születtek is már módosító tervezetek, amelyek előbb-utóbb a parlament elé kerülnek.

Ha Asztalos Csabán múlna, min változtatna a jogszabályon?

Többek között szigorítanám a szankciókat. Jelenleg a legnagyobb kiszabható büntetés 8 ezer lej, tehát kevesebb, mint kétezer euró.

Így már érthető, miért cigányoz vígan Gigi Becali, számára nem jelent gondot egy ilyen büntetés kifizetése.

Ezért is kértük, hogy az UEFA járjon el a labdarúgáshoz köthető diszkrimináció esetében. A Steaua esetében olyan szankciókat szabhatnak ki, amelyek millió eurós veszteségeket okozhatnak a klubnak.

Hogyan látja, miként viszonyul a román politikai osztály a diszkrimináció kérdéséhez? Most konkrétan arra utalok, hogy a kormányzó pártszövetség nemhogy elítélné Gigi Becali rasszista, homofób, nőellenes megnyilvánulásait, hanem liberális színekben indítják a futballmecénást a parlamenti választásokon.

Csak abban reménykedhetem, hogy az USL színeiben Becali visszafogottabb lesz, mint eddig volt. Ám általában úgy érzékelem, hogy a politikai osztály hajlamos a diszkrimináció jelenségét bagatellizálni, a szőnyeg alá söpörni. Remélem, hogy a politikusok látni fogják ennek a kérdésnek a súlyát.

Hogyan látja, elérte a célját létrehozása óta a CNCD? Sikerült visszaszorítani valamelyest a hátrányos megkülönböztetéseket, a diszkrimináló kijelentéseket Romániában?

Részben sikerült teljesítenünk a küldetésünket. Az állampolgárok tudják, hogy létezünk, egyre többen keresik meg az intézményünket. Tíz éve még nem létező problémának tekintették a diszkriminációt Romániában. Manapság azért ez már nincs így. Eredményeket tudunk felmutatni: számtalan jogerős bírósági ítéletet diszkriminációs ügyekben. Tíz éve ilyen ítéletek még nem születtek. Léptünk előre, de van még munka elég.