Politikát a Nagykörúton túl is

Az első említés, amit a 4K!-ról találtam az interneten, egy terézvárosi csendrendelettel kapcsolatos városi performance volt, amikor az este 10 után hangoskodó háziállatok humánus elaltatásáért gyűjtöttetek aláírást. Ide datálódnak a gyökereitek?

Még 2007 őszén kezdünk el harcolni a közterek visszafoglalásáért. Abból indultunk ki, hogy nálunk a város agora jellege már nem létezik, ezért játékos happeningeket szerveztünk. A név már a kezdetektől megvolt, és az alaptézis is, hogy a harmadik köztársaság kiüresedett, szóval senki sem vádolhat minket, hogy ne lenne konzisztens a mondanivalónk, azóta legfeljebb csak cizellálódott, és – sajnos – aktuálisabbá vált. Az általad említett akció egy ironikus tiltakozás volt: azt mondtuk, ha már csendrendeletet akar az önkormányzat, ne álljon meg félúton, legyen teljes kijárási tilalom, és hozzon megfigyelőket Észak-Koreából.

Ott olyasmi is elhangzott, hogy ebben a demokráciában demonstrálhatsz, aláírást gyűjthetsz, jogod van, csak az égvilágon semmi sem történik. Milyen az a demokráciamodell, ami hozzátok közel áll?

Mi nem a képviseleti demokrácia ellen vagyunk, de úgy kell felépíteni az intézményrendszert, hogy ki tudja fejezni a népakaratot. Egyszerű szabályokról van szó, például a választott képviselők legyenek visszahívhatók. Ez ellen azzal szoktak érvelni, hogy irányíthatatlanná válik az ország, miközben sok helyen működik, és nem vezet politikai instabilitáshoz, csak megfelelő törvényekkel kell körbebástyázni. Például már a kezdeményezéshez is rengeteg aláírás kell, vagy egy ciklusban csak egyszer lehet vele élni. Van, ahol több szavazat kell a visszahíváshoz, mint amivel az adott képviselőt megválasztották. Meg lehet úgy csinálni, hogy stabil maradjon a rendszer, viszont ha a többség elégedetlen, érvényesíteni tudja az akaratát.

Több népszavazás? Az kicsit költséges megoldás…

A népszavazással kapcsolatban a költségeket említeni demagógia. Elképesztő dolgokra pazarol az állam horribilis összegeket, helyette egy kicsit több pénzt fektetni a demokráciába bőven megéri. A részvételi demokráciát önkormányzati szinten nyugodtan lehetne művelni. A helyi szint az, ahol kevésbé kellene érvényesülniük a nagy országos ideológiáknak, ahol az emberek a döntéseik következményeivel is jobban szembesülnek.

Többször emlegetitek, mint bázisotok fontos összetevőjét, az Y generációt, ami egy szociológiai fogalom. Mit, pontosabban kiket takar?

Az Y generáció a nyolcvanas–kilencvenes években született és itt a keleti blokkban a rendszerváltás után szocializálódott korosztályt jelenti. A generációkutatás többek közt a marketingben kapott fontos szerepet Amerikában. Ott jöttek rá, hogy egy adott korosztálynak közös élmények alapján képződik egyfajta közös értékrendje, ami élethosszig végigköveti. Az Y generáció fogalmát azért kezdtük el használni, mert karakteresnek éreztük a törést, ami a nyolcvanas–kilencvenesek és a megelőző generáció között létezik. Ez a korosztály az, amely számára evidenssé vált a technikailag – mobil, internet – összekapcsolt világ, s nem tanulta meg a diktatúrát. Ezen előnyök mellett nagy nyomás is nehezedik rá egész Európában, mivel beszűkültek a lehetőségei, megszakadt az a második világháború óta tartó ív, hogy minden generáció jobb kilátásokkal bír a szüleiéinél. Ha teljesítették a társadalmi elvárásokat, akkor tisztes megélhetésre számíthattak. Ez most megfordult, és hatalmas pszichológiai törést okoz mind a szülőknek, mind a gyerekeknek.

Október 23-i beszédedben valami olyasmit mondtál, hogy ’89-ben, a világpolitikai változások miatt, kvázi az ölünkbe hullott a köztársaság; most nincs ilyen, a negyedik köztársaságért meg kell küzdenünk. Úgy sejlik ki belőle, mintha lenne valami hiányérzetetek a vértelen változások miatt. Gondolom, nem fegyverbe akarjátok szólítani a népet…

Nem. Arról van szó, hogy Magyarországon ez a változás nem alulról indult el. Az akkori vezetők tisztán látták, hogy mi történik a világpolitikában, okosan osztottak és szoroztak ahhoz, hogy a legtöbb kártya maradjon a kezükben. Ebből kifolyólag ezt a köztársaságot nem is sikerült „belakni”. Most itt a lehetőség, mert a Fidesz-kormányzatnak az intézményrendszert folyamatosan gyengítő, a jogokat visszavágó politikája életre hívott egy olyan tömegmozgalmat, amit korábban nem lehetett látni ezek mellett az értékek mellett. Most sem fegyverrel kell megküzdeni a céljainkért, hanem törvényes változás kell.

Nyolcvankilencben volt egy határozott határvonal, amit át kellett lépni: a már puha diktatúrából, népköztársaságból a köztársaságba. Most ilyet nem nagyon látni. Merthogy azt egyelőre senki sem cáfolja, hogy Magyarországon, bár sokaknak nem tetsző, mégis demokrácia van. Hogyan képzeljük el ezt a változást, amiről beszéltek?

A népköztársaság valóban diktatúra volt, a harmadik köztársaság pedig egy rosszul működő demokrácia, mi ebből szeretnénk egy jól működőt építeni, ami kevésbé lesz drámai változás. Az Orbán-rendszer közvetlenül nem korlátozza a szabad politikai tevékenységet; a legdurvább, ami történt valakivel a tüntetés szervezői közül, hogy kapott a nyakába egy adóellenőrzést. A probléma abban rejlik, hogy a politikai hatalmat centralizálják. Voltak és vannak olyan autoriter rendszerek, amik az emberek lelkére nem tartottak igényt, csak monopolizálják a politikai hatalmat, de nem mozdulnak el totalitárius irányba. Az Orbán-rendszer is így működik. Az ideológia alapú kultúrharc, amit folytatnak, már inkább béna az ő szempontjukból is. De az is tény, hogy egy pillanatképről beszélünk, itt meglepő gyorsasággal zajlanak a dolgok, ha csak azt nézzük, hogy hány határt lépett át a kormány az elmúl másfél évben, nem lehet tudni, mi lesz másfél év múlva. Megvan a reális veszélye, hogy az ellenzék mozgásterét próbálják maximálisan beszűkíteni.

Azt mondjátok, olyan negyedik köztársaság kell, ami valós fejlődési pályára állítja Magyarországot. Milyen újdonsággal tudtok szolgálni a témában?

A 4K! szerint egy olyan fejlesztési politikát kell vinni, ahol az államnak határozottabb koordináló szerepe van. Az, ahogyan Magyarország betagozódott a világgazdaságba ’89-ben, egyértelműen hátrányos a számunkra. Mi nem beszélünk gyarmatosításról, mint a Jobbik, főleg mivel ebben hatalmas szerepe volt az akkori politikai elitnek, amelynek tagjai úgy gondolták, kizárólag a külföldi működő tőke idecsalogatására épülő fejlődési modell mindent megold és nyugat-európai életszínvonalra repít minket. Magyarország azonban ezt a tőkét csak alacsony hozzáadott értékkel tudta vonzani, az összeszerelő műhelyek szintjén versenyzünk Bulgáriával meg Thaifölddel, hogy ki tud olcsóbb lenni. Ez a modell létrehozott egy kettészakított gazdaságot, ahol van egy erős, exportképes multinacionális szektor, és egy gyenge magyar kis- és középvállalkozói réteg. Ezért fontos, hogy tisztességesen lehessen boldogulni, mert most a kis- és középvállalkozások a szürkegazdaságba kényszerülnek, munkavállalók tömegeinek sincs más választásuk, mint hogy vagy elfogadják, hogy minimálbérre jelentik be őket, és a többit zsebbe kapják, vagy lesz más jelentkező az állásra. Emiatt rendes nyugdíjra sem lesznek jogosultak, közben az állam nem kap elég bevételt és kivérzik. Ez egy ördögi kör. A régi nagy kérdések helyett, hogy milyen hosszú a munkaidő, vagy milyenek a körülmények, az is kérdésessé válik, hogy lehet-e tisztességes munkaszerződést kapni. A szürkegazdaság nem morális kérdés, hanem strukturális kényszer, ezért az egész rendszert kell megváltoztatni. Magyarország egy másik fontos problémája, hogy az egész külkereskedelmünk szinte kizárólag az EU-ra korlátozódik. A politikának tudatosabban kellene azon dolgoznia, hogy az országnak a világgazdaságban betöltött szerepén változtasson. Meg kell próbálni érdemi gazdasági kapcsolatokat kiépíteni az euro-atlanti zónán kívül is, magyarul az emberiség többségével.

Ahogy Kína felé a mostani kormányzat próbálgat irányokat látni?

A kormány jelenlegi kínai kapcsolataival a legnagyobb gond, hogy nem ismerjük, milyen valós megállapodások jöttek létre. Nyáron Orbán azt mondta, az államadósság finanszírozását középtávon megoldottnak látja a kínaiak révén, most mégis vissza kellett menekülnie az IMF-hez. Mi úgy gondoljuk, az IMF-től és a nyugati bankoktól függeni nem jó, de még mindig kevésbé veszélyes, mint a kínai államtól. Jelenleg nincs a kormánynak következetes gazdaságpolitikája, az, amit matolcsyzmusnak neveznek, annyit változik, hogy már definiálhatatlan.

Beszéljünk kicsit az ellenzékről. Azt mondjátok, meg kell szervezni azokat az erőket, amelyek majd létrehozzák a negyedik köztársaságot. Mi a probléma a parlamenti ellenzékkel?

Először is, amikor az ellenzékről beszélünk, a Jobbikot nem számítjuk ide, mert – fogalmazzunk úgy – nem tűnnek elkötelezettnek a köztársaság mellett. A problémánk a jelenlegi parlamenti ellenzékkel az, hogy nem voltak képesek megszervezni a rendszerrel szembeni ellenállást, így elszigetelődtek. Ráadásul a két párt – MSZP, LMP – közt kialakult egy patthelyzet, nem képesek az érdemi együttműködésre. A baloldal képviselete kvázi ellátatlan. Biztos, hogy szükség lesz a meglévő ellenzékre a köztársaság helyreállításához, de új erők is kellenek, és mindegyik részvételével létre kell jönnie egy szövetségi rendszernek. A mostani ellenzék széles rétegeket nem tud megszólítani.

A 4K! mennyire tud majd széles rétegekhez szólni? Mennyire tudja levetkőzni a kezdeti urbánus értelmiségi jelleget?

Ez az elkövetkező évek nagy tesztje lesz. A következő években az urbánus jelleg feltehetően megmarad, értve ezen azt, hogy a terjeszkedés pillérei a vidéki városok, és nem az aprófalvak lesznek. Egyébként a baloldalnak hagyományosan inkább a városi közegben van bázisa. Amit le kell vetkőznünk, az az értelmiségi jelleg, a budapesti Nagykörúton kívül is értelmezhető politikát kell csinálnunk.