Óvatos döntés Verespatakról

„Õszintén? Nehezen” – válaszolta az új környezetvédelmi miniszter arra a kérdésünkre, hogyan tudja a minden oldalról rá nehezedő nyomás közepette a beígért „tárgyilagos és pragmatikus” döntést meghozni a verespataki aranykitermelés környezetvédelmi engedélyéről. Korodi Attilát Cseke Péter Tamás faggatta feladatairól az Erdélyi Riport 2012/15. számában.

Alig tette le a miniszteri esküt, máris feladatot kapott az államfőtől. A beiktatáskor mondott beszédében Traian Bãsescu sürgette a döntést a verespataki beruházás ügyében. Hogyan kommentálná ezt a sürgetést?

Nem lepett meg. Nem lepett meg, mert az államfő sürgető álláspontja számomra nem volt új. Az én álláspontom erről pedig az, hogy már annyira fel van gyorsítva az engedélyeztetési folyamat, hogy ennél gyorsabban végigvinni már nem lehet. Egyébként nemcsak az elnöki hivatal, hanem a kormányfő is sürgeti, hogy a környezetvédelmi minisztérium fejtse ki álláspontját a verespataki beruházásról. Felkértem a kollégáimat, gyűjtsék be számomra a szükséges adatokat, nézzük meg, hol tart most az engedélyeztetési folyamat. Látni szeretném, meddig jutottunk ebben a kérdésben, hogy azután felvázolhassunk a kormányfőnek is egy időtérképet, és nézzük meg, milyen teendők vannak ebben az ügyben az elkövetkező időszakban. A legfontosabb kérdés az, hogy a kanadai befektetők által javasolt aranykitermelési módszer megfelel-e Romániának, megfelel-e a vonatkozó törvényeknek, szolgálja-e a fenntartható fejlődést. Erre a kérdésre keressük a választ. Környezetvédelmi miniszterként én nyilvánvalóan a környezetvédelmi szempontokat tartom elsődlegesnek, és óvatosnak kell lennem.

A verespataki beruházás engedélyeztetési folyamata hat éve húzódik. Miért vesz ilyen hosszú időt igénybe ez a procedúra?

Aki belevág egy ilyen jelentős beruházásba, annak a befektetés jelentőségéhez illő komolysággal kell megtennie az ehhez szükséges lépéseket. Most arra utalok, hogy a legutóbbi hat évből három és fél évet az RMGC önhibájából állt az engedélyeztetési folyamat. Nem volt teljes a dokumentációjuk, stratégiai fontosságú irataik hiányoztak. A közvélemény is megtudhatta 2007-ben, hogy a cégnek hiányzott a befektetéshez szükséges városrendészeti engedélye, ezért kellett leállítanom annak idején miniszterként az engedélyeztetési folyamatot.

Hol tart most a bányaterv engedélyeztetési folyamata?

Információim szerint a műszaki kérdésekben most már megtörténtek a véleménycserék, talán egy-két kérdés maradt még hátra. Most kellene a minisztériumoknak szakmai ágazatonként véleményt formálniuk, s ennek alapján elő lehet készíteni a döntést.

Az RMGC vezérigazgatója szerint a cég már válaszolt a környezeti hatástanulmányt elemző tárcaközi bizottság valamennyi technikai kérdésére, és a testületnek már csak egyszer kellene összeülnie kimondani a végső szót a beruházás környezetvédelmi engedélyéről. Mikor ül össze újra a bizottság?

Erre nem tudok válaszolni.

Több civil szervezet még miniszteri beiktatása előtt kérte az engedélyeztetés leállítását, arra hivatkozva, hogy a Fehér megyei Ítélőtábla nemrég jogerősen érvénytelenítette a beruházó számára kibocsátott önkormányzati területrendezési terveket. Korábbi mandátuma idején ugyanez történt, és akkor miniszterként leállította ezt a folyamatot. Megteszi-e ismét ezt a lépést?

Le szeretném szögezni, hogy az én mandátumom idején a településrendezési engedélyt, nem a településrendezési tervet függesztették fel. Jelenleg olyan ítélettel állunk szemben, amelyre a környezetvédelmi minisztériumnak még nincs jogi rálátása, mert nem volt részese a pernek. Másfelől egyelőre az ítélet indoklását sem ismerjük. Ezért azt, hogy ez az ítélet mit jelent az engedélyeztetési folyamatban, nemhogy én nem tudom, a szakhatóság sem tudja még eldönteni.

Az RMGC-vel perben áll amiatt, hogy 2008-ban leállította a bányaterv engedélyeztetését. Hol tart most ez a per?

Alapfokon már megnyertem azzal az államtitkárral együtt, akit szintén bíróság elé citált az RMGC. A kanadai–román vállalat megfellebbezte az ítéletet a legfelsőbb bíróságon, ahol a per elhúzódott, és a cég kérte, függesszék fel egy évre. Most érdekes helyzet alakult ki: nem is tudjuk pontosan, hogy az RMGC akarja-e a per folytatását.

Mennyiben befolyásolja a döntését ez a per?

Nem befolyásolja, mert olyan jogi konfliktusról van szó, amelyet a cég végül feloldott 2010-ben azáltal, hogy megszerezte a városrendezési engedélyt. Ezért is folytatódhatott végül abban az évben az engedélyeztetési procedúra.

Minden oldalról nagy nyomás nehezedik az új környezetvédelmi miniszterre Verespatak-ügyben. Hogy lehet ilyen körülmények között objektív és pragmatikus döntést hozni, ahogyan korábbi nyilatkozataiban kinyilvánított szándékai szerint tenné?

Õszintén? Nehezen. Remélem, lesz erőm arra, hogy ténylegesen döntéshelyzetbe jussunk. A szakmai véleményezés egyébként nem személyesen a miniszter vagy a minisztérium feladata, hanem a tárcaközi műszaki bizottságé. Jómagam csak koordinálom az engedélyeztetési folyamatot.

Tulajdonképpen miről kell a tárcaközi bizottságnak döntenie: a beruházás környezetvédelmi engedélyéről?

Igen, ez azonban olyan engedély, amelynek tartalmaznia kell mindazokat a fizikai, jogi és más feltételrendszereket, amelyek más szakágazatoktól is függnek. Ezért ez egy komplex dokumentum. Ez azonban olyan méretű beruházás, amelyet kormányhatározattal kell jóváhagyni. Tehát a végső szó a kormányé lesz ebben a kérdésben.

Beiktatásakor arról beszélt, hogy új projektekre nem igazán lesz elég mandátumának hátralévő nyolc hónapja, ám a minisztérium fontos és felelősségteljes feladatok előtt áll. A Verespatakról szóló döntésen kívül melyek ezek a feladatok?

Az egyik feladatom az uniós alapok lehívásához kapcsolódik. Arra kell késztetnünk az önkormányzatokat, hogy használják ki hatékonyabban az uniós alapok adta finanszírozási lehetőségeket. Ez azt jelenti, hogy végre kezdjék el a munkálatokat, kezdjék el benyújtani a számlákat az elvégzett munkálatokról, hogy végre kezdjük el ezeket kifizetni. Ez érdekes erőfeszítése lesz a minisztériumnak, ezek a műveletek ugyanis nem a mi közvetlen hatáskörünkbe tartoznak: nem mi írjuk ki a közbeszerzéseket, nem mi végeztetjük el közvetlenül a munkát, minden a helyi önkormányzatoktól függ. A másik feladatom – és erre a miniszterelnök kért fel – a Romsilva állami erdőgazdálkodási vállalat újraszervezése lesz. A minisztériumnak meg kell határoznia a Romsilva középtávú fejlesztési irányát. Meg kell jelölnünk pontosan, hova akar fejlődni, hova kellene elérnie ennek a vállalatnak. A román állami erdőkkel gazdálkodó társaság ugyanis az egyik legmegmerevedettebb hasonló tevékenységű struktúra Európában. Volna még egy tervünk a Romsilvával kapcsolatban, amely még az előző mandátumban körvonalazódott. A belügyminisztériummal, az igazságügyi minisztériummal és a pénzügyminisztériummal együtt interdiszciplináris erdészeti kivizsgálási mechanizmust kell létrehoznunk és működtetünk. Mert nem a kis falopásokkal van a gond Romániában, hanem a strukturált, maffiaszerű erdőgarázdálkodással. Ezt a jelenséget kellene olyan mederbe terelni, ahol az ellenőrzés hatékony és nemcsak arról szól, hogy valaki néhány köbméter fát ellop az erdőből, és az illetőt tetten érjük.

Mandátumának átvételekor kijelentette, sokat jár majd terepre. Hova vezet az első útja?

Több mint valószínű, hogy elsők között Maros és Fehér megyébe látogatok el. Olyan helyszínekre megyek, ahol folyamatban vannak a környezetvédelmi minisztérium programjai. Fehér megyében a megyei hulladékgazdálkodási tervet kellene aláírni, illetve átbeszélni a többi környezetvédelmi beruházás hogyanját, Maros megyében pedig a nitrátos talajszennyezést kezelő programunk egyik beruházását kell bemutatnom. Valóban fontosnak tartom, hogy sokat járjak terepre, hogy ellátogassak a környezetvédelmi szempontból kritikus helyszínekre.