Óriási hiba volt a nyelvtörvény eltörlése

Az ország keleti felébe átterjedt, az orosz beavatkozás nyomán háborúval is fenyegető ukrajnai válság történéseinek jobb megértéséhez kértük az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjét, KÕSZEGHY ELEMÉRT, hogy válaszoljon kérdéseinkre. Szűcs László interjúja.

Szakmai kíváncsiságommal kezdeném, ti ott Kárpátalján, Ungváron milyen források alapján tájékozódtok a helyzetről, ami az országban kialakult?

Az országos szintű eseményekről kétféle módon tájékozódunk. Az egyik mód a tévé, rádió, az internet, a másik pedig az, hogy az ország szinte minden pontján élnek magyarok is, vannak telefonszámaink, így az ő segítségükkel is hiteles információkhoz jutunk. Tegnap például felhívtunk két magyar embert a Krímben, illetve egyet Harkovban, mivel most oda helyeződnek át az események. Amikor Kievben voltak a nagyobb balhék, akkor a fővárosban élő magyarjainkat szólaltattuk meg. A helyi eseményekről egyszerűbb, hiszen magunk is utána tudunk járni, meg tudjuk nézni, mi történik.

Ungváron mennyire félnek az emberek a háborútól?

A közbeszédben benne van a háború puskaporszaga. Ezek az események azért elég távol játszódnak le Kárpátaljától. Kijev tőlünk mintegy nyolcszáz kilométerre van, a forrongó Krím, Kelet-Ukrajna még távolabb, ezerötszáz kilométerre is. Tehát a konkrét eseményektől nincs akkora félsz, van viszont más miatt. Pár napja ukrán katonai illetékesek bejelentették, hogy elképzelhető, általános mozgósítás lesz az országban. Nem nehéz elképzelni, hogy ez mekkora riadalmat keltett, s nem csak a magyarok körében. De a magyarok lakta régióban ez már úgy csapódott le, hogy meg is indult az általános mozgósítás, s egyes források szerint 50, mások szerint száz 18-40 közötti katonaköteles férfi lépte át a határt Magyarország irányába. Később tisztázódtak a dolgok, mi is felvettük a kapcsolatot az itteni hadkiegészítő parancsnoksággal. Kedden (március 3-án – szerk. megj.) címlapon hoztuk, hogy szó sincs mozgósításról. A közösségi oldalakon keresztül már hétfő reggel igyekeztünk ezt hírül adni. Az illető települések polgármestereitől azt is megtudtuk, hogy az elmentek nagyon nagy hányada már vissza is tért Magyarországról.
Ami az átlagembert inkább nyugtalanítja, hogy mire számíthat gazdasági-szociális téren. Az itteni fizetőeszköz, a hrivnya nagyot bukott, pánikhangulat nálunk nem alakult ki, mint Kijevben, az üzletek, éttermek, a tömegközlekedés ugyanúgy működött mindvégig, mint rendesen. Az persze mindenkit aggaszt, ha a fizetése elértéktelenedik, vagy az, hogy a közszférában dolgozók egyáltalán megkapják-e a bérüket, hiszen az új vezetés közölte: az államkincstár üres.

Ennek az új kijevi vezetésnek a helyzete mennyire konszolidálódott?

Ez az új vezetés óriási hibát követett el azzal, hogy az új parlamenti koalíció határozatot hozott a nyelvtörvény eltörléséről. Amikor ezt a jogszabályt 2012-ben elfogadták, az akkori ellenzék, a most hatalmon lévők, kikeltek ellene, főleg a szélsőjobboldali Szvoboda párt. Utóbbi nyomására helyezték hatályon kívül most ezt a törvényt, de utólag rájöttek, hogy elsiették, hiszen ez lobbantotta be a kelet-ukrán megyékben és a Krím-félszigeten a hamu alatt izzó parazsat. Ez adta a lökést a kijevihez hasonló, csak éppen ellenkező irányultságú akciókra. Talán ennek tudható be, hogy Olekszandr Turcsinov, a parlament elnöke, aki egyben megbízott államfő, a nyelvtörvény eltörléséről szóló parlamenti határozatot egyelőre nem írta alá. Ehelyett létrejött a parlamentben egy képviselőkből álló munkacsoport, illetve a parlamenten kívül egy jogászok alkotta munkacsoport. Ennek a jó oldala, hogy a képviselői munkacsoportba bekerült a verhovna rada egyetlen magyar képviselője, Gajdos István, míg a külső munkacsoportba a korábbi nyelvtörvény egyik kidolgozója, Tóth Mihály jogtudós, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke. Kevésbé jó hír, hogy a parlamenti bizottságban helyet kaptak arányuknál nagyobb számban a Szvoboda képviselői is, köztük egy Fariaon nevezetű hölgy, aki mióta a parlamentbe került, körülötte minden a fröcsögő oroszellenességről, s mindenféle kisebbségellenes kijelentésről szól.

Az oroszgyűlöletet mi táplálja az ukránokban? Ez igazából még mindig szovjetellenesség? Hiszen a két nép között innen nem látni nagy kulturális különbséget?

Arról van szó, hogy a jelenleg 600.000 négyzetkilométeres Ukrajna negyvenvalahány millió lakossal a huszadik század során állt össze. 1954. február 19-én adta ajándékba Hruscsov Ukrajnának a Krím-félszigetet, 45-ben megkapta Kárpátalját, 40-ben Bukovina és Besszarábia egy részét, 38-ban Kelet-Galíciát. Tehát olyan részekből állt össze, ahol ugyan itt is, ott is éltek ukránok, de egész más a történelmük, ezért más mentalitások, más hagyományok alakultak ki.

A galíciai rész mindig mások fennhatósága alatt állt, ezért az ukrán eszmeiség legelszántabb fegyverhordózói a nyugat-ukrajnaiak.

Tudod, ők valahogy úgy tartják, hogy ukránabbak az ukránoknál. Ott orosz nem nagyon van, ezek az ukránok nem is nagyon találkoznak oroszokkal.

Mi a helyzet a Krími-félszigettel, volt-e ott törekvés ukránosításra?

Ott most a lakosság hatvan százaléka orosz, 13 százaléka krími tatár, a többi meg vegyes, köztük ukránok is. Az ilyen erőszakos ide-oda telepítés a Szovjetunió idején volt jellemző, nem véletlen, hogy Kárpátalján is negyvenezer orosz él, de ez később megszűnt. Inkább az ideológia erőszakos terjesztése folyt, ami akkor csúcsosodott ki, amikor Juscsenko került hatalomra. Ekkor jött létre az első olyan kormány, amelyik az ukránok mindenek felett elvet vallotta. Az akkori kabinet oktatási minisztere egy sor kisebbségellenes, így magyarellenes rendeletet is hozott. Lehetetlenné tette például a magyar nyelvű felvételi vizsgát az egyetemen, hogy csak egy példát említsek. Amikor Janukovics 2010-ben hatalomra került, ezt az egészet eltörölte. Ráadásul az ő időszaka alatt hozták 2012 augusztusában a nyelvtörvényt, s tavaly fogadták el az új választási törvényt, amely lehetővé tette olyan új, egyéni választási körzetek létrehozását, ahol az adott régió kisebbségei többségben vannak.

A két magyar párt eltérő módon viszonyult az ukrán politikához.

A narancsos forradalom idején a kárpátaljai magyarság kép táborra szakadt. Az UMDSZ 2004 folyamán már Janukovics mellé állt, mert az ő választási programjában szerepelt a kettős állampolgárság kérdésének a megoldása is. A KMKSZ Orbán Viktor patronálása alatt Juscsenkoval kötött együttműködési megállapodást. Utóbbi nyert, de az ígéretei közül az önálló kárpátaljai magyar tankerület, vagy a Tisza-melléki magyar többségi járás sem valósult meg az ígéretei közül. A magyarok nagy része a mostani napokban inkább a kivárás mellett teszi le a voksát.

Budapesten voltak olyan hangok, amelyek máris Kárpátalja visszatérését vizionálták. Milyen realitása van ezeknek a kijelentéseknek?

Világos, egy ilyen esemény ilyen vélekedéseket generál, illetve hoz felszínre bizonyos politikai erők részéről. A kárpátaljai magyarok közt is vannak, akik azt mondják, jó is lenne, ha egy ilyen történelmi elégtétel megvalósulna. Ennek a mai helyzetben semmi realitása nincsen. Először is egy ilyen helyzetben Kárpátalján elkezdene veszekedni minimum két ország, Magyarország és Szlovákia. Másrészt a Krím esetében több a legitimitása annak, hogy elszakadjon Ukrajnától, s az elszakadás mögött egy világhatalom áll, Oroszország. Kárpátalja esetében majd a NATO fogja ezt megtámogatni? S arról se feledkezzünk el, hogy jelenleg Kárpátaljának 12,2 százaléka magyar nemzetiségű. További 5-6 százalék román, német, roma, zsidó, a többi pedig szláv. Több mint egymillió ember szláv. Ez kellene Magyarországnak? Mit kezdene ezzel, illetve Kárpátalja szociális-gazdasági problémáival?

Térjünk még vissza a Krími félszigethez. Hogyan látod e terület jövőjét hosszabb távon?

Nem tudom, mi lesz. Az a helyzet, hogy istenigazából egyik félnek sem áll érdekében a háború. Nem vagyok jós, de szerintem megoldást az jelenthet, ha Krím az eddigieknél is különlegesebb státust kap, mert teljes leválása dominóhatást eredményezne, ugyanakkor az sem lehet, hogy minden úgy maradjon, ahogy eddig volt. Valószínűleg valamilyen különleges státust kap.

Az utóbbi időben mennyire érvényesült a terület autonómiája?

Nekik korábban volt egy működő autonómiájuk. Van külön alkotmánya a félszigetnek, s az alapján krími államfőt választhattak, megválaszthatták a maguk legfelsőbb bíróját, ügyészét, nagyfokú önállósággal rendelkeztek. Ezt az alkotmányt teljesen átszabták, s attól eltekintve, hogy van egy minisztériumnak nevezett valamijük, ami inkább egyféle főosztálynak felel meg, meg van parlamentjük, ami annyi, mint egy megyei tanács, más nem sok maradt. Õk ezeket a megnyirbált jogokat sérelmezik, kérve, hogy állítsák vissza a korábbi állapotokat. Érdekes adalék az egészhez, hogy készítettünk a napokban egy interjút valakivel, aki annak idején megjárta Afganisztánt. A mostani konfliktussal kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy

a helyzet azért is szörnyű, mert lehet, hogy a barikád két oldalán most olyan fiúk néznek egymással farkasszemet, s fognak fegyvert egymásra, akiknek apái egymás életét mentették az afgán háborúban.

Ez azt is jelzi, hogy az ukrán-orosz kötelék még ma is nagyon erős. Az utóbbi huszonhárom év azért nem törölt el mindent.