Nyolcsejtes embrió is vizsgálható

Dr. SOMKÚTI ISTVÁN egyetemi tanár, az Amerikai Magyar Orvosszövetség elnöke. A szülész-nőgyógyász professzor, az Abington Memorial Hospital vezető orvosa nem csupán nemzetközi szaktekintélyként vett részt a Mesterséges élet, mesterséges megtermékenyítés dilemmái tematikájú nagyváradi szimpóziumon, hanem a rendezvény leghangulatosabb szereplőjeként is népszerű lett a résztvevők körében. Szilágyi Aladár interjúja.

„Elnézést kérek kifogásolható magyar beszédemért, mentségemre szóljon, hogy itt, Nagyváradon tartom életem első előadását magyarul” – közölte hallgatóságával Somkúti professzor. Egyébként a kiejtése szinte tökéletes volt, legfeljebb némi egyeztetési és szórendbeli vétség igazolta bevezető mondatát. Beszélgetésünk során kiderült, miért is mentegetőzik: az Egyesült Államokban született, második generációs magyarként jobbára csupán otthon volt lehetősége az anyanyelvét gyakorolni.
„Ötéves koromig csak magyar szót hallottam, szüleim 1956-ban emigráltak Amerikába. Dédnagynéném 16 éves korában vándorolt ki Sátoraljaújhelyről, 1912 áprilisában, a Kárpátia hajón, azon az óceánjárón, amelyik a süllyedő Titanic megmenekült utasainak egy részét felvette a fedélzetére. Boston környékén telepedett le, egy cipőgyárban dolgozott, később ő vette védőszárnyai alá a szüleimet. Õk mindketten szakmabeliek, az alma nem esett messzire a fájától… Édesanyám, Anikó debreceni, ő mikrobiológus, budapesti születésű édesapám, Somkúti György biokémikus, a laktózmentes tej felfedezője.” (Beszélgetésünk befejeztével vettem magamnak a bátorságot, és utánanéztem a világhálón: bizony, dr. George Somkúti és dr. Stephen Somkúti neve egyéni, illetve társszerzőként számos tudományos publikáció, tanulmány élén szerepel…)
A konferencia első napját a római katolikus püspöki palota dísztermében rendezték. Nem véletlenül, hiszen a mesterséges megtermékenyítés problematikájának számos erkölcsi vonzata is van, s a történelmi magyar egyházak képviselői a püspöki rezidencián fejtették ki felekezetük tanítását, álláspontját a kérdésről.
„Ahogy tegnap hallottuk, a katolikus egyház inkább a »technológia nélküli eszközöket«, a természetes megtermékenyítést preferálja, a többi vallás könnyebben elfogadja ezeket az új módszereket. Úgy is gondolkodhatunk efelől, hogy Isten azért adott az embernek eszet, tehetséget, lehetőséget arra, hogy kutasson, hogy azt az élet érdekében tegye. Előadásomban a preimplantációs genetikai diagnosztika módszereiről beszélek. Nagyon jól felszerelt kórházunkban a magzatvíz vizsgálata a 14–15. hétben történik. Már a nyolcsejtes embrióból ki lehet venni egy sejtet, megvizsgálni, hogy van-e genetikai hiba benne. Tehát a kezdeti fázisban ki lehet szűrni az ilyen embriókat, hogy csak egészséges gyermek születhessen. Az orvostudomány gyorsabban halad, mint az etika. Gyakran nehéz döntés előtt állunk, amikor egy-egy már reménytelen helyzetbe került házaspár jelentkezik nálunk, hogy gyermeket, egy új lelket szeretnének teremteni. A méhen kívüli megtermékenyítés során a petesejt és a spermiumok a méh üregén kívül mesterséges körülmények között találkoznak, majd miután a megtermékenyülés megtörtént és az embrió osztódása elindult, az embriót visszaültetjük az anya méhébe, a további fejlődés már természetes körülmények között zajlik. A méhen kívüli megtermékenyülés olyan pároknak jelent megoldást, ahol a petesejt és a spermium találkozása valamilyen oknál fogva nem lehetséges. A mi klinikánkon a nem hasznosított embriót sem pusztítjuk el, lefagyasztva bocsátjuk a család rendelkezésére.”

Orvosok, ha szövetkeznek Valamikor a hatvanas években Clevelandben, Budapest után a „második legnépesebb magyar városban” volt egy összejövetel. Pár magyar orvos: Kaveggia László, Prehál Gyula, Batizi Gusztáv, Návori Kornél és még néhányan, szinte véletlenül találkoztak össze. Õk határozták el, hogy szakmai szervezetet alakítanak. Az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA, Hungarian Medical Association of America) bejegyeztetése 1968-ban történt meg. Első elnökének Magoss Imre professzort választották. Ugyancsak véletlen volt, hogy Kaveggia doktor egy alkalommal Floridában, a napfényes Sarasotában járt, és megtetszett neki a hely. Õ javasolta, hogy rendszeres találkozásaikat ebben a kellemes környezetben tartsák.
Ekkor még csak kis társaság voltak, de a létszámuk fokozatosan nőtt. Ugyancsak Magoss professzor nevéhez fűződik, hogy megkapták a Continuing Medical Education (CME) jogot és rövidre rá az American Medical Association elismerését mint hivatalos továbbképző szervezet. Felvették a kapcsolatot a magyarországi orvostudományi egyetemekkel. A szervezet egyik legfontosabb feladata a diákcsere-program lebonyolítása lett. Az Amerikai Magyar Orvosszövetségnek 2006 és 2008 között dr. Mechtler László volt az elnöke. A tagság nagyobb részét ebben az időben már klinikusok alkották, de szép számmal vannak jelen tudományos kutatók is. Nem kizárólag amerikaiakból áll a szövetség. Kanadai, németországi, angliai, természetesen magyarországi, illetve az utóbbi években utódállamokbeli magyar orvosok is csatlakoztak.
Mechtler professzor megfogalmazása szerint: „Amerikában nagy becsületük van a különféle nemzeti szövetségeknek, mert működésükkel valamit visszaadnak a származás szerinti, eredeti hazájuknak is. A HMAA tagjai számára fontos, hogy ezáltal is tartják a magyarságukat, tudnak valamit segíteni a magyar egészségügynek is. Valójában a szövetség nem közvetlenül a tagnak nyújt előnyöket, inkább csak egy jó érzést kínál számára, hogy tehet valamit. Amerikában már kiépült az a szellemiség, ami az önkéntességen alapuló segítségnyújtást, a »valamit visszaadni a társadalomnak« elvét magasra értékeli.”
Dr. Somkúti Istvánt 2008-ban választották a HMAA elnökének, azóta még gyakrabban látogat Magyarországra és a környező országokba. „A mi feladatunk, amit már elődeink kitűztek: támogatni a magyar orvostársadalmat, eszmecserék és szakmai előadások tartásával. Szeretnénk fejleszteni és bemutatni az új vívmányokat és módszereket, átadni a gyakorlatban alkalmazható fontos tapasztalatokat. Büszkék vagyunk rá, hogy 2002-ben megalapítottuk a csereprogramunkat. Magyarországról immár több mint 350 magyar diák jött át Buffalóba a négy magyar orvostudományi egyetemről, mi fedezzük az útiköltségüket és az ottlakásukat. Minden évben húsz utolsó éves magyar orvostanhallgatót lát vendégül a szövetség Buffalóban. Három hónapig itt végzik az egyetemi gyakorlatukat. Most próbáljuk a rezidensek számára az úgynevezett fellowship vonalon a programokat beindítani. Nemrég zajlott le Balatonfüreden immár az V. diáktalálkozónk, ahol több mint 700 magyar medikus hallgatott – és néhányuk tartott – angolul előadásokat.”

Nem csak tudománnyal él az orvos Somkúti doktort a gyökerei is hazahívják. „Budapesti konferenciánkat az Országházban tartottuk. Felemelő érzés volt számomra ott járni, hiszen a szüleimtől sokat hallottam a haza házáról, utána a Vereckei-hágóra is elvittek bennünket… Egyébként a mi sarasotai összejöveteleink sem csupán a tudományosság jegyében zajlanak. 2009-ben bekövetkezett haláláig szervezetünk tiszteletbeli elnöke a kassai születésű, 1966-ban disszidált William Ganz kardiológus volt, a Swan–Ganz-katéter társfeltalálója. Ganz professzor szívesen járt a kötetlen, hangulatos rendezvényeinkre, szívesebben, mint az orvostudomány fellegváraiban megtartott konferenciákra. Kocsmázunk, vitorlázunk, immár hagyománya van a »magyar–magyar« és az »amerikai–magyar« orvosok közötti vízilabda-mérkőzéseknek is. És elmaradhatatlanok pótanyukánk, pótnagymamánk, Sándor Anna néni bográcsgulyásos partijai. Most is itt van velünk a teremben, elkísért bennünket Nagyváradra. Mindenkit szívesen várunk október 29. és november 2. közötti éves találkozónkra. Ha másért nem, Anna néni világhíres pogácsájáért érdemes eljönni Sarasotába…”