Mindenkihez eljutni

A részvét nem függhet pártállástól – igazi sztárokkal a legszélesebb közönséget célozta meg az XKK kommunikációs központ, hogy a négy évvel ezelőtti, magyarországi cigánygyilkosságok áldozataira emlékeztessen. A porajmos, a roma holokauszt napján példátlan összefogással kerül közönség elé a Bőrük volt a bűnük kisfilm-sorozat. Varró Szilviával, a civil szervezet képviselőjével, Parászka Boróka beszélgetett.

Youtube-on terjeszthető kisfilmek, ismert magyar színészek beszélnek egy nehezen elmondható ügyről, a roma sorozatgyilkosságról. Honnan jön a műfaj, a forma és kiknek szól ez?

A filmek alapötlete évekkel ezelőtt vetődött fel, akkor, amikor még az elkövetők nem voltak meg. Azt tapasztaltam, hogy a magyar társadalmat nem rázta meg az, ami történt, a saját jó ismerőseim egy része is passzív maradt. Egyszerűen nem érintette meg őket, hogy egy négy éves gyerek meghalt. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a tragédiát eljuttatni a mainstreambe. Hogyan lehetne több az együttérzés ügye, a szegényekkel és a romákkal eleve szimpatizálók ügyénél.

Mi a magyarázat erre az általános részvétlenségre?

Nehéz általánosítani, de a magyarok nem résztvevő, a másik sorsában részt vállaló közösség. A saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva, nem érint meg más baja, erre épül a történelmünk nagyon sokszor. Különösen nem szeretünk kínos dolgokkal szembenézni, foglalkozni, azokhoz közel menni. Ez a történet jó távolinak bizonyult. Cigánytelep széléről van szó, cigányokról. „Nem lakom cigánytelepen, nem érint, nem vagyok cigány, köszönöm szépen, nincs közöm ehhez” – ez a közgondolkodás. Egy jelentős kisebbség pedig egyenesen azt gondolja, hogy az áldozatok megérdemelték. Ez a film hozzájuk nem is szólt, bár paradox módon őket sikerült a leggyorsabban aktivizálni. Úgy kerestük a formát, hogy minél több embert meg tudjunk érinteni. Minél több emberben megerősíteni a felismerést, hogy messzinek tűnik a cigánytelep, de ez az ügy mégis a saját ügye. Ezért választottunk nagyon populáris, szerethető, magyar színészeket ehhez a feladathoz, mert ők eljutnak a tömegekhez. Vágvölgyi B. András végigülte a tárgyalássorozatot, jól is ír, egyértelmű volt, hogy ő lesz a rendező. Lukács Dávid remek operatőr, a rendezésbe is belelógott. Tudni kell, hogy senki sem fogadott el egy fillért sem.

Sikerült elérni a kijelölt célt?

Rettentő boldog voltam, hogy az úgynevezett bulvárlapok nagyon érdeklődtek a program iránt, korrekt anyagokat csináltak, partnerek voltak. Az az előítélet, hogy a bulvárt úgysem érdekli az ilyesmi, nem teljesen igaz. A film recepciója azt jelzi, hogy ha megtaláljuk a megfelelő csatornát, akkor nagyon is komolyan veszik. Ha Kulka mondja el, hogy milyen nehéz beszélni egy valódi gyerek valódi haláláról, az átmegy. Négy két-három perces filmecskéről van szó, azokat a helyszíneket választottuk ki, ahol meghaltak emberek: Nagycsécset, Tiszalököt, Tatárszentgyörgyöt és Kislétát. Négy színész monológban mondja el ezeknek az eseteknek a történetét szigorúan a vádiratban, a bíróságon elhangzottakra és a tudósításokra alapozva. Nincs fikció abban, amit a néző kap, csak száraz információ.

Milyenek voltak a reakciók?

Számítottunk arra, hgoy nagy vihart fog kavarni mindkét oldalról. Van egy erős támogatói közeg, és van egy szélsőjobboldali közeg, amelyet szintén mobilizáltunk, és erre is számítottunk. Készült egy paródia szélsőjobb portálon a Kulka János filmjéről. Ez elkezdett önálló utat járni, kanonizálódni, és nem is baj, illetve nem lenne baj, ha a kegyeleti jogokat tiszteletben tartanák. Aminek a legjobban örülünk, azok az utca emberétől jövő reakciók. Azt tapasztaljuk, hogy sokakhoz most jutott el, hogy embereket lőttek le, végeztek ki. Nem mondom, hogy elértük a célunkat, mert nem lehet egzaktul mérni a hatást, de valami elindult.

Mi a folytatás?

Az első lépés az volt, hogy elkészítettük a filmeket. A második az augusztus másodiki megemlékezéssorozat. Augusztus másodika a kislétai gyilkosság évfordulója, itt egy Balogh Mária nevű asszonyt öltek meg álmában, a lányát pedig súlyosan megsebesítették. Kisléta azért fontos, mert ekkorra – a Gyurcsány kormány idején – a titkosszolgálatoknak már össze kellett volna rakniuk a képet. A másodrendű vádlottat megfigyelték, a negyedrendű vádlott pedig a katonai elhárításnál dolgozott. A jogászok szerint elég egyértelmű a magyar állam felelőssége. Elegendő információ volt, hogy elkaphassák a mostani gyanúsítottakat. Arról dönt a bíróság, hogy kik a tettesek, de az ítélethirdetetés nem fog kitérni az állami felelősségre, mert ezt a rendőrségi nyomozás sem vizsgálta. A kislétai gyilkosság évfordulója egyben a roma holokauszt évfordulója, feltételezhető, hogy az elkövetők tudatában voltak annak, hogy 69 évvel ezelőtt éppen ezen a napon gázosítottak el sok ezer romát Auschwitz-Birkenauban. Ennek a tragédiának a jelentőségéhez ez is hozzátartozik, és ennek megfelelően emlékezünk. Jelentős cégeket, szervezeteket kértünk meg, hogy csatlakozzanak hozzánk. Társult az IBM, a Telenor, a Művészetek Völgye, a Budapest Film, a Terror Háza Múzeum. A kisfilmeket egy budapesti jezsuita templomban is lejátsszák. Nagyon figyeltünk arra, hogy minden szegmenst elérjünk. És nagyon figyeltünk arra, hogy ez ne egy balliberális gettóügy legyen. Ha augusztus 2-án sikerül virtuális mementót állítani, összekapcsolódnak civilek, szervezetek, akkor már elértünk valamit. Nagyon fontos, hogy megfelelő nyelven, formában szóljunk. Voltak természetesen, akik visszautasítottak.

Térjünk még egy kicsit vissza a titkosszolgálatokra. Mi a jelentősége ennek a tényezőnek?

A Gyurcsány kormány szerepének kérdése nagyon jelentős, mint ahogy az is, hogy a Fidesz miért nem tisztázza ezt a történetet, hiszen hozzáférése van a szükséges információkhoz. Pedig tudni kellene, hogy biztonságosan működik-e a magyar állam, szükség esetén valóban megvédi-e az állampolgárait.

Mire lesz elég ez az ítélet? Nőhet a biztonság, javulhat a megelőzés?

Pesszimista vagyok. Nem tudom, hogy mekkora ereje lehet egy ilyen ítéletnek. A legutolsó tárgyaláson, ahol a vádlottak felszólalthattak az utolsó szó jogán, voltak olyan résztvevők, akik „hősök” feliratú pólóban jelentek meg. Azt látom, hogy nem szűnik a verseny azzal kapcsolatban, kinek a fájdalma a nagyobb. Tőlünk is azt kérdezik, miért nem csináltunk az Olaszliszkán meggyilkolt Szögi Lajosról filmet. A Szögi Lajos halálát iszonyú és megmagyarázhatatlan tragédiának tartom, ez a történet is a nemzeti emlékezet része. De neki nem a származása, a magyarsága miatt kellett meghalnia.