Miért kergetnék el az EKÉ-t az Avasból?

Mircea Govor, a Szatmár Megyei Tanács szocialista alelnöke nemrég durva hangon bírálta az Erdélyi Kárpát Egyesületet. „Úgy kirakjuk őket, hogy a lábuk sem éri a földet! Majd én gondoskodom róla, hogy eltűnjenek innen!” Az elöljáró ingerültségének okairól Márk-Nagy Jánost, az EKE szatmári igazgatóját kérdezte Sike Lajos.

Az esett azért is furcsa, mert egy olyan felelős vezető rohan ki a nagy nyilvánosság előtt a természetvédelem legjelentősebb itteni felügyelője ellen, aki különben jól ismerheti az EKE tevékenységét, mert hosszú ideje a megyei tanács alelnöke. Több mint különös azt hallani tőle, hogy ki hívta az EKE-t ide és milyen alapon büntet? Nem gondolja, hogy az egész csak egy színjáték volt?

Csakugyan az volt, semmi más. Az alelnök úr hangulatot akart kelteni ellenünk, már a tanácskozás elején jól felhergelni a neki panaszkodó polgármestereket, aztán gyorsan lelépett. Sem őt, sem pedig a sajtót nem hívtuk erre a találkozóra, hisz nem olyan jellegű volt. A Túr-menti községek polgármestereivel elsősorban a prefektust kívántuk tájékoztatni azokról a problémákról, amelyek a védett területek kapcsán vitákat okoznak köztünk. Govor alelnöknek nem sokkal előbb volt egy külön megbeszélése a polgármesterekkel, s mikor átjött hozzánk, a sajtót is magával hozta, hadd legyen tanúja, amikor leteremt bennünket. De a román sajtó sem dőlt be neki egyértelműen, többen átláttak a szitán. Vagyis nem hitték el, hogy több avasi község azért nem tud fejlődni, mert az EKE túl szigorúan veszi a természetvédelmi törvényeket. Mondanom se kell, mindenekelőtt szocdem polgármesterek vezette településekről van szó. Õk ma bátrabban mernek fellépni, követelőzni bármilyen valós vagy vélt ügyben, elvégre az országot is az övéik irányítják. S úgy gondolják, nekik több jár mint másoknak, nekik több mindent meg lehet engedni. Ha kell, még a törvényeket is az ő kedvükre értelmezni!

Ez a kiszorítósdi mostanában más területeken is tetten érhető. Olyan területeken, ahol elsősorban magyarok dolgoznak. Gondoljunk például a katolikus egyház segélyszervezetének, a Caritasnak a megrövidítésére. Ez a magyar és román lakosság soraiban egyaránt népszerű szervezet, jóllehet számos szociális intézményt működtet, s ezzel jelentős terhet vesz át az államtól, negyedannyi támogatást kapott az idén a PSD-s vezetésű Szatmárnémetitől, mint az elmúlt években. Ennyit is csak az RMDSZ keményebb fellépése nyomán. Az arány akkor érzékelhető, ha tudjuk, hogy a PSD holdudvarához tartozó egyik idősek háza 200 ezer lejt költhet a közpénzekből, a Caritas pedig összesen 124 ezret. De térjünk vissza oda, mivel is „tart be” az EKE az egyik legnagyobb és egyúttal leggazdagabb avasi településnek, Turcnak?

Nem engedtük, hogy egy háromszáz hektáros napelem-parkot Natura 2000 védettséget élvező területre építsenek. Pontosabban egy olyan füves, ligetes mezőre, amely a nagytestű ragadozó madaraknak, valamint a fekete és fehér gólyának fontos élőhelye. Nemcsak Turcon, de Kányaházán, Kisgércén és más avasi településen is sok gondot okoznak az illegális építkezések. A régi szokásjog szerint, kinek hol van a földje, nekivág egy új ház, csűr, vagy más objektum felhúzásához, s ha majd valakinek szemet szúr, megpróbálják hozzá utólag beszerezni az engedélyt. Jóllehet néhány éve, miután egy pályázat útján átvettük a Túr Menti Védett Terület felügyeletét és többször is tartottunk helyszíni tájékoztatást a lakosságnak a tudnivalókról, s megannyi, a lényeget bemutató térképes táblát helyezetünk ki, az illegális építkezések ma sem álltak le teljesen. Egyszer-kétszer figyelmeztetünk, aztán bírságolunk. Úgy, ahogy a törvény előírja. Kevesen kifizetik, többen nem fizetik ki a bírságot, ezért sok peres ügyünk van.

Az említett alelnök megpróbálta úgy beállítani, hogy a bírságból eredő pénz az EKE bevételét gyarapítaná, ezért érdekükben áll minél többet büntetni! Ez igaz?

Ugyan már! Ez is az ellenünk folytatott hangulatkeltés része. Õ nagyon jól tudja, hogy ezek a pénzek az állami bevétel részét képezik. Nekünk semmi érdekünk, hogy nagyobb legyen az e néven befolyó összeg. Csak egy érdekünk van: az, hogy megőrizzük a védett területeket, az életterükként szolgáló növényekkel és állatokkal együtt. S lehetőleg úgy adjuk majd át fiainknak és unokáinknak, hogy ne kelljen szégyenkezzünk, bátran a szemükbe merjünk nézni.

Úgy tudom, jó 20 ezer hektár élvez kiemelt védettséget, főleg a Túr alsó folyásánál, ahol több a holtág, a mocsaras, az erdős liget. Milyen ritkaságok indokolták az akadémikusok által javasolt Nutura-2000 besorolást?

Mozaikos síkvidéki tájról van szó, amely valóban több növény és állatritkaságnak az otthona. Szám szerint mintegy ötven faj sorolható ebbe a kategóriába. Ilyen például a lápi tűzlepke, a vidra, a leány-koncér (ami egy nagyon ritka hal) vagy az előbb is említett feketególya. A sok magas képzettségű szakembert, köztük biológus doktorokat felsorakoztató szatmári EKE, mint említettem, minisztériumi pályázat által nyerte el a húszezer hektáros túri védett terület felügyeletét, s nem szégyen megemlíteni, hogy pályázatunkra a legmagasabb osztályzatot kaptuk. Eddig senki nem kérdőjelezte meg hozzáértésünket. Sajnáljuk, hogy most éppen onnan ért támadás bennünket, ahonnan segítséget várnánk közös gondjaink megoldásához. Mert igazán eredményesek csak akkor lehetünk, ha a helyhatóságokkal együtt dolgozunk. Rajtunk nem múlik, eddig is kerestük velük a kapcsolatot és több közös akciót szerveztünk együtt. Sajnálatos, hogy a politika egyre jobban és lám, egyre durvábban szól bele dolgainkba, ami nem tesz jót a természetvédelemnek. Ha nem tartjuk be a törvényeket és engedünk a napi politikának, akkor csak szürkébb lesz környezetünk, sivárabb az életünk.

Hallottuk, a feszültségek növeléséhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy az érintett gazdák nem kapják meg a védett területükön kieső jövedelemért a kárpótlást? Ugye, normális dolog, ha a gazda nem azt vethet, ültethet földjén, amit akar, amit jövedelmezőbbnek tart, sőt meg sem változtathatja annak eredeti állapotát, akkor kárpótlás jár, mint ahogy van, illetve volna is mód erre.

Igen, jelenleg ez a védett területek fenntarthatóságának egyik legnagyobb problémája. A kárpótlás, noha törvény szabályozza, országosan nincs megoldva. Egyszerűen nem értjük, miért nem foglalkoznak vele az országos hatóságok, miért várnak olyan sokáig vele, amikor a tőlünk nyugatabbra lévő államokban, köztük Magyarországon is olajozottan működik a kárpótlás. Úgy tudom, a terület jellegéhez és értékéhez mérten 100-200 eurót adnak hektáronként, ami nem túl nagy pénz, de például egy csökkent termőképességű szikes talaj esetében már igencsak elfogadható. Pedig, ha több pert is indítanának az állam ellen, talán kimozdulna az ügy a holtpontról. Mondjuk is többször a gazdáknak, ne hagyják magukat, ha másképpen nem megy, per útján szerezzék meg járandóságukat, ám úgy látszik, a híres hazai bürokrácia nagy visszafogó erő.

Az említett tanácskozáson Szatmár megye prefektusa, miután az ön, majd Békéssy Erzsébet, a megyei környezetvédelmi ügynökség igazgatójának véleményét is meghallgatta, azt mondta, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartania!

Mint a kormány képviselője, nem is mondhatott mást! Látszólag ő is felmérte, hogy ki tartja be és ki nem a törvényeket. Már csak hivatala miatt sem mondhatott olyasmit, hogy ezt vagy azt a kihágást, törvényszegést nem kellett volna büntetni. De ha igazán segíteni akar az ügynek, akkor elvonatkoztatja a politikától, csillapítja a hőbörgő polgármestereket és közbejár, hogy a gazdák megkapják végre az említett kárpótlást.

És mire számít az alelnök fenyegetése nyomán?

Õszintén szólva, semmi jóra! Vagyis hamarosan kemény és hosszan tartó ellenőrzéseket küldenek hozzánk. Más szóval, nyomást gyakorolnak ránk, hogy vegyék el a kedvünket. S legközelebb, a 2015-ös pályázati kiírás után esetleg ne az EKE felügyelje a megye legnagyobb természetvédelmi területét. De velünk a törvényesség. Erőt és kitartást ad az a tudat, hogy mindenben a hatályos román törvények szerint cselekedtünk. Tehát semmi okunk, hogy meghátráljunk!