Európai vita két és fél napról

Interaktív online beszélgetésre invitálta a Magyar Közgazdász Társaság és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság azokat, akik az Európai Unió hétéves költségvetéséről, a kohéziós politika jövőjéről szerettek volna vitázni a szervezők meghívottaival. A beszélgetés élő internetes közvetítéssel zajlott, az előadók ezt követően válaszoltak az írásban feltett kérdésekre. Kustán Magyari Attila online tudósítása.

Szokatlan eszközöket vettek igénybe a szervezők, amikor április második keddi napján dr. Szemlér Tamást, a Budapesti Gazdasági Főiskola intézeti tanszékvezetőjét, dékánját és dr. Kengyel Ákost, a Budapesti Corvinus Egyetem docensét ültették egy asztalhoz a vitavezető Halm Tamással, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkárával.
Az élő internetes beszélgetést megnyitó Halm a határon túli nézőket is köszöntötte, majd néhány alapvető kérdés tisztázására kérte meghívottait. Elöljáróban kiderült, az EU-s költségvetés sarokszámairól – nem kevés időt spórolva meg – csak hétévente kerül sor vitákra, míg a kisebb tételekről évente döntenek. Az ezredforduló óta fennálló hétéves ciklus időtartamának egyébként nincs racionális magyarázata, a lényege, hogy stabilitást adjon egy huzamosabb időszakra. A közös költségvetés közel nyolcvan százalékát agrár- és kohéziós politikára költik el, de kutatásra, fejlesztésre, külkapcsolatok fenntartására is jut támogatás.

Hiedelmek megdöntése Azt gondolnánk, az Európai Unió fenntartására arányaiban sokat költenek, holott dr. Szemlér Tamás példája mentén mindez körülbelül annyiba kerül, mint a New York-i tűzoltóság működtetése. Nagyságrendileg a közös költségvetés is jóval kisebb a tagállamok arányaihoz viszonyítva: míg egy állam megtermelt jövedelme 35-50 százalékát osztja újra, addig az európai büdzsé mindössze egy százalékot – ez másként megközelítve az európaiak két és fél napos munkájának eredményét teszi ki. Első látásra teljesen fölöslegesnek tűnik az elnyújtott vita, hiszen minimális arányú összeg fölött kardoskodnak, ez a csatározás azonban az országok nettó pozíciójáról szól.
A költségvetés tagállamokra bontva a fejlettségi szinttel fordítottan arányos képet mutat, a fejlettebb országok nettó befizetők, míg a kevésbé erősek haszonélvezők. Lapunk ezzel kapcsolatosan feltett kérdésére, miszerint Románia számára kifizetődő-e az EU-tagság, Halm Tamás úgy felelt, bár konkrét számokat nem tud fejből idézni, de „látatlanban” azt válaszolja, nagyon is kifizetődő, gondoljunk csak arra, hogy román állampolgárok milliós nagyságrendben mentek dolgozni az EU gazdagabb tagállamaiba, az ország fizetési mérlegében pedig jelentős tételnek számít e dolgozók bérének a hazautalása. Ugyanakkor, Magyarországhoz hasonlóan a befizetés és kiadás aránya pozitív mérleget mutat az ország számára.

Versenyképesség vs. kohézió Annak ellenére, hogy az Európai Unió az Egyesült Államokkal és a távol-keleti országokkal folytatott versenyben egyre nehezebben tud helytállni, felzárkóztatásra és agrártámogatásra költ a legtöbbet, ezért Halm Tamás felvetette a kérdést, nem volna-e kifizetődőbb kutatásfejlesztésre vagy iparpolitikára használni a közös költségvetést? Szemlér Tamás elmondta, ezzel a problémával foglalkoznak, a versenyképesség címszó alatt elkölteni tervezett pénzek az előző hét évhez képest több mint egyharmaddal nőnek majd, habár felmerül a kérdés, hogy mennyire érdemes szembeállítani a versenyképességet a kohézióval. Egyes szemléletek a perifáriák felemelését részesítik előnyben, azzal az érvvel, hogy így majd az egész térség versenyképesebbé válik, más elképzelések mentén érdemesebb volna a centrumot erősíteni, mert az majd erősíti a gyengébb országokat is. A jelen állapotok szerint, mint említettük, a versenyképességre költött összegek jelentősen nőttek, míg a kohézióra költött pénzek nyolc százalékkal csökkentek.

Mennyit ér az euroszkeptikus? Az előadást követően arról is szó esett, hogy az Európai Unió támogatja-e saját belső ellenzékét, az euroszkeptikus tábort? Halm Tamás az ilyen „hitvallású” képviselők fizetésére és a rendezvényeiket támogató keretre hívta fel a figyelmet azzal a megjegyzéssel, hogy az EU nyilvánvalóan nem esik túlzásba ilyen jellegű nézetek finanszírozása esetén. Arra a kérdésre, hogy az EU-val szembeni elégedetlenség befolyásolja-e a költségvetést, azt felelte, az Uniót úgy kell megítélni, hogy vajon nélküle mi menne jobban egy adott tagállamban? Véleménye szerint talán az Egyesült Királyság számít az egyetlen kivételnek, ahol az indokolt mértéknél erősebb az elégedetlenség az EU-val szemben, ezért is írnak ki népszavazást a tagságot illetően 2017-re. A feltett kérdésre Szemlér azt válaszolta, az elégedetlenség abból a szempontból nyilván befolyásolja a költségvetést, hogy emiatt is igen nehéz a büdzsé méretének növelése mellett érvelni. Kengyel Ákos megjegyezte, a sikeresebb gazdasági teljesítmény valóban javíthatná az EU megítélését, nem véletlen, hogy az uniós forrásokból megvalósuló fejlesztéseknél kötelező az uniós támogatásról szóló táblák elhelyezése. Véleménye szerint azonban az átlagember számára a problémát a távolinak és átláthatatlannak tűnő, ráadásul bürokratikus intézményi és döntéshozatali rendszer jelenti, a „demokratikus deficit” fogalma nem véletlenül alakult ki.