Markó Béla: Sok a hordaléka ennek a versenynek

2011. 02. 24. 15:30Gondolt-e már arra, hogy a váradi kongresszus után mennyiben változnak hétköznapjai, hétvégéi? Törekszik-e valamiféle tudatos életmódváltásra?

Nemcsak hogy számoltam azzal, hogy megváltozik az életem, hanem az egyik ok, nem a legfontosabb, de az egyik, amiért úgy döntöttem, nem jelöltetem magam egy újabb mandátumra, hogy azt akarom, megváltozzon az életem. Szeretnék inkább eredeti hivatásomnak élni, az irodalomnak, illetve papírra vetni mindazt, amit az elmúlt húsz évben megéltünk. Azt gondolom, ilyen szempontból is ez volt az alkalmas pillanat arra, hogy ez a váltás megtörténjék.

Politikailag is alkalmas ez a pillanat erre a váltásra?

Politikailag soha nem volt alkalmas a pillanat. Lehet, azért is voltam ilyen hosszú ideig elnök, mert mindig elsődleges volt a stabilitás, fontos volt a folytonosság. Persze, nem mindenkinek, voltak, akik állandóan borítani szerettek volna. A mai pillanat politikailag ugyancsak nem egyszerű, de igazán könnyű pillanatokra nem emlékszem az RMDSZ életéből. Most felerősödtek bizonyos centrifugális erők az erdélyi magyar közéletben. Ezt a mozgást magyarországi politikusok egy része támogatja, ők maguk is erősíteni próbálják. Ezért nagy kihívás lesz az RMDSZ számára a 2012. évi választás, ahogy minden korábbi is az volt. Biztosítani kell a román politikai életben a stabil helyünket továbbra is, azt, hogy megkerülhetetlen szervezet legyünk a román pártok számára. Ezt saját közösségünk felé is bizonyítani kell, hogy jövőnk alakításához fontos a bukaresti befolyás, saját közösségünkkel kell minél szorosabb kapcsolatban lenni. Sajnos, ezzel kapcsolatban azt el kell ismernem, hogy a kommunikáció sohasem volt erős oldala az RMDSZ-nek. Harmadrészt, a magyarországi politika, mint látjuk, ismét eljutott addig a felismerésig, hogy a magyar–román viszony szempontjából meghatározó, hogy kik, mely pártok alkotják a kormányt, milyen fontos, hogy most ott vagyunk a kormányban. Meg kellene tenniük a következő lépést is, azt, hogy rájöjjenek arra is, hogy csak erős és egységes föllépéssel lehet ezt a jelenlétet továbbra is garantálni. A következő időszakban az RMDSZ-nek három irányban kell erőt, stabilitást mutatnia: Bukarestben, Budapesten és Erdélyben.

Amikor véglegessé vált az elhatározása, hogy nem indul újabb mandátumért, végiggondolta-e, hogy milyen kampány indul majd az elnöki tisztségért? Illetve jó-e ez az éles verseny, vagy azért ennek van olyan hozadéka is, aminek nem örül?

Az, hogy többes jelölés van, s az, hogy éles és nyilvános a verseny, azt bizonyítja, fontos az RMDSZ, fontos, hogy ki lesz az elnöke. Számomra azért kissé sok a hordaléka ennek a versenynek. Úgy látszik, az RMDSZ is próbálja eltanulni a negatív kampányt, azokat a módszereket alkalmazni, amelyekkel nem értek egyet. Nem állítom, hogy ezek a jelenségek túllépték volna a mértéket, de annak sem örülök, ahogy eddig zajlott.
Én ebben a versenyben egy olyasmit érzékelek, aminek az átgondolására minden jelöltet figyelmeztetnék. Sem az elmúlt 18 évben, sem most nincs szó olyan helyzetről, amelyben az RMDSZ egy stabil, örökösen 6-7 százalékos választói táborral rendelkező érdekvédelmi szövetség lenne, s csak az lenne a tét, hogy ki kapja meg ezt a stabil örökséget, s ki foglalhatja el az elnöki tisztséget. Itt nagy-nagy felelősségről, s egy folyamatos feladatról van szó. Az RMDSZ-nek újból és újból szembe kellett néznie megosztási kísérletekkel, egyben kellett tartani a szervezetet, tehát aki ezt a tisztséget vállalja, az elsősorban munkát vállal, fejfájást vállal, egy olyan állandó stresszt, ami állítom: embert próbáló. Én nem szabadulni akarok ettől, hanem úgy gondolom, ennyi idő után valóban elkopik valamennyire az ember. Ennyi idő után, még ha a politikánkat a többség helyesli is – mert hiszem, hogy a többség helyesli –, új arcokat akar látni, valamilyen változást érzékelni. Én abban bízom, hogy azt az irányt, amit a kollégáimmal kialakítottam az elmúlt években, azt tovább lehet vinni, de lehet, hogy más jobban tudja tovább vinni. Ismétlem: az RMDSZ elnökének lenni nem jótétemény, jutalom, díj. Ez feladat, nagy esély bárki számára, óriási feladat, s óriási feszültség.

Egy napja Kelemen Hunor azt nyilatkozta, hogy Markó Béla tagja marad az RMDSZ vezetőségének, ma viszont azt olvastam, hogy Ön azt mondta, nem lesz tagja a vezetőségnek. Nem ugyanarról beszéltek?

Én szenátor leszek 2012-ig, az nem biztos, hogy szeretnék újabb parlamenti mandátumot. A kormányban sem cserélünk, legalábbis eddig erre nincsen szándék, ezt az RMDSZ új vezetésével megbeszéljük. Tehát egyelőre maradok miniszterelnök-helyettes, persze erről a kormányról nem lehet tudni, hogy meddig tart. Az RMDSZ-struktúrákra vonatkozóan a javaslatokban szerepel egy olyan, hogy a volt elnök tagja lesz az Állandó Tanácsnak, ezt vállalom, hiszen ez egy lehetőség, hogy a tapasztalatomat, véleményemet adott esetben elmondhassam, befolyással lehessek a döntésekre. De operatív tisztséget nem vállalok. Ez természetes, különben miért ne akartam volna elnök maradni. Tehát nem aspirálok semmilyen más tisztségre az RMDSZ-ben. Tehát nem akarok visszavonulni a hegy tetejére, hogy onnan időnként szózatokat intézzek.

Az ellenzék vezérei azzal az üzenettel kívánnak megjelenni a kongresszuson, hogy az RMDSZ álljon át az ő oldalukra. Milyen válaszra számíthatnak az üzenethozók?

Ugyanennek az ellenzéknek a vezető tagjai máskor szívesen vádolják az RMDSZ-t azzal, hogy könnyen áll át egyik szövetségből a másikba. Számtalan ilyen nyilatkozatot idézhetnék, akár a szociáldemokratáktól, akár a nemzeti liberálisoktól. Vagy hogy már voltunk eleget kormányon. Most pedig egyfolytában arra biztatnak, hogy szegjük meg a szavunkat, rúgjuk fel azt az egyezséget, amit megkötöttünk. Abban is ellentmondás van, hogy kisebbségjogi kérdésekben saját korábbi magatartásukat is megtagadva rendkívül élesen és rosszul váltottak. Az oktatási törvényt még az alkotmánybíróságon is megtámadták. Ilyen körülmények között előbb nekik kellene az ellentmondást feloldani. Nem kínálgatni a pozíciókat, s közben fenyegetőzni azzal, hogy ha nem állunk át gyorsan, nem szegjük meg a szavunkat, akkor majd nyolc évig lehetünk ellenzékben. Én azt szeretném hallani tőlük, hogy a román–magyar viszonyban, az etnikum közi kérdésekben ők hogyan látják a dolgokat, mennyiben s miben nyitottabbak, mint a mostani kormánypártok, s általános kérdésekben, mint a gazdasági válság vagy a decentralizáció dolgában mi van a programjukban. Amikor a PD-L-vel koalícióra léptünk, akkor is ilyen témákról egyeztünk meg. Megegyeztünk az oktatási törvényről és betartották a szavukat, minden korábbi vita és konfliktus ellenére. Nem voltunk mi különösebben jóban, de kölcsönösek voltak az érdekek, s betartották a szavukat.

Sajátos helyzetet teremt, hogy az RMDSZ-kongresszus miatt vár az államfő azzal, hogy miniszterelnököt váltson. Ön úgy fogalmazott, ma nincs szükség Emil Boc leváltására. Mi kell ahhoz, hogy holnap, holnapután szükség legyen erre?

Ha nem is lenne tisztújítás, az RMDSZ kongresszusa előtt egy-két héttel akkor sem lenne szerencsés dolog a kormányt átalakítani. Egy héttel a mandátumának lejárta előtt az RMDSZ elnökének, vagyis nekem, nem is lett volna ildomos valami éles lépésbe belemennem. Elmondtam az államfőnek is, hogy a kongresszusig mi nem vagyunk hajlandók semmiféle éles, radikális váltásra, kormányváltozásra. Ennél fontosabb, hogy időközben ők is elgondolkodtak azon, szükséges-e ebben a pillanatban a miniszterelnök-csere. 2010-ben a durva megszorító intézkedések nyomán zuhant a kormány népszerűsége, s egy kabinet népszerűsége – okkal, ok nélkül – erősen kötődik a miniszterelnök személyéhez. Az ő nevét skandálják, az ő nevét írják fel a tüntetők a transzparensekre. Ilyen értelemben logikus, hogy ha nem kezdődik egy lassú emelkedés, akkor a kormányt jelképező nevet, cégtáblát nem ártana majd egyszer másra cserélni. Ugyanakkor abban sem vagyok biztos, hogy a kormány ne tudna valamennyit visszanyerni a népszerűségéből. A megszorító intézkedések időszaka remélhetőleg lejárt, itt-ott kisebb területeken még biztosan kell igazgatni a dolgokat, de van némi esély arra, hogy stabilizálódik a gazdaság, sőt valamennyire meg is mozdulhat. Akkor pedig a kormány megítélése is változhat. Tehát sor kerülhet miniszterelnök-cserére vagy arra, hogy a kabinetet alaposan átalakítsuk, de nem látom úgy, hogy most lenne itt a megfelelő pillanat. Kormányváltásba egyébként is csak akkor szabad belemenni, mikor az ember száz százalékban biztos abban, hogy az új kormányhoz biztosítani tudja a parlamenti többséget. Ez volt a másik szempontom, amit az államfőnek el is mondtam, vigyázzunk, nehogy egy hosszan elnyúló kormányválságot idézzünk elő. Most dolgozzunk inkább a prioritásainkon, egy új protokollumon, ezzel együtt a jövő lehetőségei közül nem zárnám ki ezt a cserét sem.

A kampányról már mondott véleményt; mire számít magának a kongresszusnak a két napján. Milyen üzenettel fordul a küldöttekhez?

Nem csak az elmúlt két évet próbálnám meg összegezni, a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakot, nem is az elmúlt négy évet, legutóbbi elnöki mandátumom időszakát. Nekem vissza kell tekintenem 1993-ig, Brassóig, ha nincs is módom arra, hogy ezt részletekbe menően megtegyem. A kongresszuson biztosan lesznek viták, lesznek véleménykülönbségek, de ettől nem kell félni. Átéltünk mi már nagyon éles pillanatokat. Amikor táborokra szakadni látszott az RMDSZ, megoldottuk azt is.

A szatmárnémeti kongresszusra gondol?

Ó, ott már nem is volt kongresszuson belüli feszültség, csak a külön helyszínen szervezett ellenrendezvény. Ami egyébként annak idején hozzájárult ahhoz, hogy az RMDSZ egy radikális döntést hozzon, megszüntesse a tiszteletbeli elnökséget, ami az utolsó pillanatig dilemma volt. A többséget az ellenrendezvény győzte meg arról, hogy ezt meg kell tenni. A feszültségek igazán 1991-ben, a marosvásárhelyi kongresszuson tetőztek, Brassó után az országos testületekben nagy volt a polarizáció, s az 1995-ös kongresszuson is többes jelölés volt, Csíkszeredában is. De ha már visszanyúlunk az időben, emlékezhetünk arra is, hogy feszültségek, éles ütközések már az első váradi kongresszuson is voltak, ugyanabban az épületben, ahol a tizedik kongresszusunkat tartjuk.


ÉK 1
Most felerősödtek bizonyos centrifugális erők az erdélyi magyar közéletben

Ék 2
Operatív tisztséget nem vállalok, különben miért ne akartam volna elnök maradni

Ék 3
Vigyázzunk, nehogy egy hosszan elnyúló kormányválságot idézzünk elő



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!