Kiss Tamás: A reális cél a hosszú távú érdek

2011. 05. 24. 14:37

Egyáltalán mi szükség van a népszámlálásra, illetve elsősorban kinek van szüksége a népszámlálásokra?


Elsősorban az államnak; a népszámlálás és a statisztikai adatszolgáltatás nélkül a modern államigazgatás nem tud meglenni. A modern korban az állam olyan társadalmi jelenségek optimalizálására törekszik, mint a gazdaság, a népesedési folyamatok, az egészségügy, amelyeket pontos statisztikai adatszolgáltatás nélkül nem lehet elképzelni. És ebben a népszámlálás továbbra is nagyon fontos dolog. Főleg olyan körülmények között, amikor a migráció tömegessé válik. Ez egy olyan pillanatkép, amely meghatározza az ország lakosságáról való gondolkodásunkat.

Feltehetően a szakemberek tisztában vannak a társadalmi folyamatokkal, változásokkal, a várható adatok többségével, azzal, hogy mi történt 2002, a legutóbbi referendum óta. Tudják, hogy mennyien vagyunk, milyenek az arányok. Ezért is kérdezem, mi a jó: ha nagyjából bejön az, amire számítanak, vagy ha a népszámlálás meglepő adatokkal indokolja a szükségességét?

Egyrészt nagyon sok minden van, amit nem tudunk. Például lezajlott egy oktatási expanzió Romániában az ezredforduló óta, s nincs adatunk arról, hogy mekkora a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Nemzetiségi bontásban végképp nem. Természetesen a népességszám, illetve a korstruktúra tekintetében az a jó, ha az előrejelzések megfelelnek a népszámlálásnak. Mert ha nem így történik, az azt jelzi, hogy a statisztikai adatszolgáltatás, a statisztikai regisztráció nem teljesen megbízható. Például a migráció kapcsán Romániában ez reális probléma. Kezdve például a választókorú népesség számától a választási részvételi adatokig minden eddigi számítást kétségessé tehetnek a regisztrálatlan migránsok.

Különösen etnikailag „színes” országokban referendumok idején gyakran kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy menynyire reálisak azok az adatok, amelyekkel a felmérés nyomán dolgozhatnak majd. Egyáltalán érdeke az államnak, hogy valós adatokat kapjon, függetlenül attól, hogy most ez a románság erdélyi arányára vagy egyéb adatra vonatkozik?

Szerintem az államnak hosszú távú, stratégiai érdeke, hogy reális képet kapjon, viszont az nem biztos, hogy ez megegyezik a politikai szereplők rövid távú érdekeivel. Nyilvánvaló, hogy ha a migráció kapcsán a népszámlálás azt a képet mutatná, hogy a 2002. évi népessége 10-15 százalékát Románia elvesztette, ami ráadásul elsősorban a fiatal, aktív korú népességre vonatkozik, akkor az egészségügyi ellátórendszerről, a jóléti ellátórendszerekről egy olyan új irányú tervezésnek kellene megindulnia, amit nem biztos, hogy a jelenleg hatalmon lévő politikai erők fel szeretnének ma vállalni. Itt az államigazgatásnak a hosszú távú érdeke, a társadalom hosszú távú érdeke ütközhet a rövid távú politikai érdekekkel.

Szakemberként vannak-e aggályai a romániai referendum korrektségével kapcsolatban, vagy ilyen problémáktól egy uniós tagállamban talán már nincs miért tartani? Vannak-e erre vonatkozó garanciák?

Visszaélések minden népszámlálás kapcsán előfordulhatnak, viszont olyan elemeket, amelyek strukturálisan, tervezetten visszaélésre engednének következtetni, nem látok. A nemzetiségi regisztráció kapcsán az lenne nagyon fontos – s erre vannak próbálkozások –, hogy a népszámlálásnak a kommunikációja, illetve a népszámlálásnak a regisztrációs íve is kétnyelvű legyen. Ez jelenthetne áttörést az adatok megbízhatóságában. Illetve az is, hogy a népszámlálási kampány kommunikációja se egynyelvű legyen, s ne a nemzetállami logika mentén menjenek tovább, hanem valamifajta egyensúly legyen ebben a dologban.

Kisebbségi vonatkozásban melyek az igazán fontos kérdések, amelyekre a népszámlálás adatai válaszokat adhatnak?

Ebben a vonatkozásban a népszámlálás meghatározza azt, hogy az elkövetkező tíz évben milyen képünk van erről a közösségről.

A legutóbbi referendum óta mennyiben változott a népszámlálás módszertana, változtatott-e a helyzeten az, hogy közben Románia tagja lett az Európai Uniónak?

Alapvetően nem változott, kis változtatások vannak. Ami a technikai regisztrációt illeti, az változást jelent, hogy 2002-ben alapértelmezett volt a román, azt ikszelni kellett, s csak utána következett, hogy ha egyéb, azt is jelölje be. Most ez nyílt kérdésként van megfogalmazva, amit szövegesen rögzítenek, s utána kódolnak. Tudtommal még függőben van a kétnyelvű kérdőíveknek a kérdése. Két variáns merült fel, az egyik az, hogy a húsz százaléknál nagyobb kisebbséggel rendelkező településeken legyenek ténylegesen kétnyelvűek a formanyomtatványok, míg a másik lehetőség, hogy a kérdezőbiztosoknál legyen magyar nyelvű kérdőív. A mi szempontunkból az első megoldás lenne a kedvezőbb. Egy másik kérdés a kódolási kategóriák körül nem világos teljes mértékben. 2002-ben szerepelt a referendumban székely anyanyelv és székely nemzetiség, amit az összeírók külön kódoltak, s az eredményeket jelenítették meg egyben, a magyart és a székelyt összevonva. Számunkra kedvezőbb lenne, ha már a kódolásnál a magyar, székely formula jelenne meg.

Az identitásvállalással vannak olyan speciális helyzetek, mint a romáké, a vegyes házasságban élőké, illetve a csángóké. Utóbbiakkal kapcsolatban milyen adatokra számít?

Nemrég készült arról egy felmérés, hogy a moldvai katolikusoknak, akik mintegy kétszázezren vannak, mekkora hányada beszél magyarul. Tánczos Vilmos felméréséről van szó. Egyébként a kilencvenes években ez a szám hatvanezer körüli volt, s most lement negyvenezerre. Úgy tűnik, hogy a népszámlálás a valóságnak ezt a dimenzióját a jelenlegi módszertannal, ami az anyanyelvre, a nemzetiségre kizárólagosan kérdez rá, nem tudja pontosan visszaadni.

Feltételezem, nem a véletlen műve, hogy a legtöbb európai országban most, 2011 őszén tartanak népszámlálást.

Egyáltalán nem véletlen, volt egy időbeli szinkronizálás az Európai Unión belül, sőt, még az unión kívüli országokban is, mint amilyen Szerbia vagy Horvátország. Persze az időbeni szinkronizálás nem jelenti azt, hogy módszertani szempontból is teljesen egységesek lennének a népszámlálások. A statisztikai adatszolgáltatásnak a története, vagy nemzetiségi szempontból az etnikai kategorizációnak a története, eltérő, van, ahol az etnikai hovatartozásra nem is kérdeznek rá. Romániában pedig gyakorlatilag úgy kérdeznek rá, ahogy az 1930-as népszámlálásban rákérdeztek. Magyarországon 2001-ben szakítottak – a térségben egyedüli országként – az addigi regisztrációs technikával, máshol nagy változások nem történtek. Elég régóta standard kérdések vannak használatban.

A felmérésben közreműködő kérdezőbiztosoknak a kiválasztása, illetve a képzése hogyan történik?

A megyei statisztikai hivatalok a felelősek módszertani szinten az adatfelvétel koordinációjáért, viszont a kérdezőbiztosoknak a rekrutációja a polgármesteri hivatalok által történik, ezek a hivatalok fogják a biztosokat összegyűjteni, az önkormányzatok lesznek a munkáltatóik, a kifizetések is rajtuk keresztül történnek.

Mikorra számítanak az első értékelhető eredményekre?

Körülbelül egy fél év elteltével szokott az adatszolgáltatás megkezdődni. Az is egy cél lehet, hogy az adatszolgáltatásba legyenek magyar szakemberek bevonva.

Van-e arra vonatkozó értesülése, hogy a román szakembereket mi foglalkoztatja leginkább a témával kapcsolatban?

A migráció kérdése. Ami már a 2002-es népszámlálás után látszott, hogy meghatározó román demográfus- és szociológuskörökben „ideiglenes kintlevőségként” kezelték ezt a migrációs veszteséget, de például a legutolsó román népességszámítások is azzal számolnak, hogy ezek az emberek visszatérnek.

A Kisebbségkutató Intézeten belül mivel foglalkozik, amikor éppen nem aktuális a népszámlálás, mi a kutatási területe?

Amikor nincs népszámlálási év, akkor is az etnodemográfia, a demográfiai folyamatok és a nemzetiségek közötti összefüggés a fő kutatási területem, a másik a rétegződésnek a kérdésköre, a különböző etnikumok társadalmi pozíciói hogyan alakulnak a magyarok, illetve a romák vonatkozásában. A harmadik fő területem pedig a politikai szociológia, a választói viselkedés meghatározói, ezen belül az etnikai pártoknak, az etnikai szavazatoknak a kérdésköre.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!