Kereskényi: „Vissza tudjuk venni a városunkat”
2016. 05. 21. 15:04Hatodik generációs szatmári az a fiatal jogász, parlamenti képviselő, aki helyi magyar és német összefogással, a román szavazókat is megszólítva szeretne a fejlődésben az utóbbi években megtorpant Szatmárnémeti polgármestere lenni. Kereskényi Gáborral, esélyeiről és terveiről Szűcs László beszélgetett.
Kereskényi Gábor: „A választás tétje tudatosítani, hogy a váltás most reális” Fotó: Maszol.ro
Május közepén megjelent egy közvélemény-kutatás a szatmáriak választási preferenciáiról, ami azt mutatja, hogy a jelöltek között Ön vezet és az RMDSZ is jól áll. Hogyan értékeli ezt a felmérést?
A számok azt mutatják, a verseny szoros, erre számítottunk is Szatmárnémetiben. És ugyan kicsi az előny, de egy mérkőzés ugye kilencven percig tart, a hármas sípszóig. Az RMDSZ és a partnereink, a Német Fórum és az MPP, az utolsó percig kell dolgozzon azért, hogy ezekből az esélyekből realitás legyen.
Milyen irányba érdemes vinni a kampányt? Az adatokból kitűnik, hogy igen nagy a hányada azoknak, akik még nem döntötték el, hogy elmennek-e szavazni, s azoké is, akik ugyan voksolnának ötödikén, de még nem tudják, kire.
Több mint tizenöt éve vagyok jelen a közéletben, s mindig azt mondtam, a kézfogásos RMDSZ híve vagyok, ez az egyedüli módszer, ami sikerre vihet. Ajtótól ajtóig, embertől emberig járjuk a várost, beszélgetünk a szatmáriakkal. Ez az, ami már a jelölések letételekor megmutatkozott, hiszen a törvényben előírtakhoz képest hétszer annyi aláírást gyűjtöttünk össze, közel annyit, mint a többi jelölt összesen. Ezt szeretném folytatni, minél több szatmárihoz eljuttatni az üzenetünket. A városfejlesztési programunkat próbáljuk minél szélesebb körben ismertté tenni. Meg kell értessük, hogy a változás nem csupán szükséges, de lehetséges is. Ez a választás igazi tétje, tudatosítani, hogy a váltás realitás, 2016-ban vissza tudjuk venni a városunkat, és négy éves stagnálás után ki tudjuk mozdítani a holtpontról.
„Szükség van olyan partnerekre, akik komolyan gondolják, hogy Szatmárnémetit elindítsuk a fejlődés útján”
Hogyan befolyásolták a kampányát a választási törvény módosításai, korlátozásai?
E változások hatása pozitív, hiszen gátat szabtak annak, hogy a pártok fejetlenül költekezzenek, horribilis összegek menjenek bannerekre, molinókra, vagy az ilyenkor szokásos ajándék golyóstollakra, öngyújtókra stb. Mi amúgy sem tudtuk a lépést tartani a nagy román pártokkal ebben az őrült költekezésben. Azt is helyeslem, hogy maximalizálták a költségeket, ez is abba az irányba tereli a kampányt, hogy fel kell keresni közvetlenül a választópolgárt.
Mennyire egyszerűen etnikai jellegű a szavazás Szatmárnémetiben? Esetleg ezzel szembe menve igyekszik-e megszólítani a román választókat, s a román jelölteknek vannak-e üzeneteik a magyarság felé?
Ha csak a jelölésemet támogató ajánlásokból indulunk ki, akkor azt kell mondanom, reményteljes, hogy a 7200 aláíró közül több mint ezren románok szignálták a támogató ívemet. Bízom abban, hogy ez a választáson is megmutatkozik. Nekünk kötelességünk, hogy megszólítsuk a román szavazókat is, az önkormányzati munka azt feltételezi, hogy az egész közösséget képviseld. Ugyanez kimutatható a vetélytársak magatartásában is, ami egy-két jelölt esetében visszatetsző. A PMP jelöltje nemrég még a szociáldemokraták ifjúsági tagozatának volt a tagja, őt azért indították, mert magyar neve van, s próbáljon ily módon magyar szavazatokat lecsípni. Nem túl hiteles, hogy valaki két hónapja még az egyik pártban tevékenykedik, most pedig egy másik jelöltjeként indul. A jelenlegi megyei tanácselnök is, aki az ALDE jelöltje, próbálja megszólítani a magyar választókat. Egyszerű a dolga a választónak, elég arra gondolnia, hogy mit tettek az elmúlt négy vagy nyolc évben a magyar közösségért azok az emberek, akik most igyekszenek az orruk előtt a mézesmadzagot elhúzni. A megyei tanácselnöknek 2012-ben az volt az első intézkedése, hogy egy háromszázötven négyzetméteres zászlót tegyen ki a megyeházára, mintegy éreztetve a város magyarságával, ki itt az úr. Nem biztos, hogy ezek után hiteles a magyar szavazatokért kuncsorognia. Jó lenne, ha ez a megszólítás a román politikusok részéről ne csak négyévente történjen meg.
Névjegy
Kereskényi Gábor 1980. január 29-én született Szatmárnémetiben, nős, egy gyermek édesapja. A Kölcsey Főgimnáziumban érettségizett, majd a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett 2003-ban állam- és jogtudományi diplomát Cum Laude minősítéssel. Ugyanott négy évvel később posztgraduális mesteri diplomát szerzett.
2004-től városi tanácsos, 2005 és 2008 között a Lakosságnyilvántartási Főigazgatóság jogtanácsosa, 2008-2012 között Szatmárnémeti alpolgármestere, 2012-től az RMDSZ városi tanácsi frakciójának vezetője, közben jogi-adminisztratív főosztályvezető az Apaserv Rt.-nél. A legutóbbi választáson parlamenti képviselői mandátumot szerzett.
Angol és német középfokú nyelvismerettel rendelkezik.
„Szinte mindenhez hozzá kell nyúlni, mert semmi nem működik megfelelően” Fotó: Transindex.ro
Van-e bármiféle párbeszéd a jelöltek között. Marosvásárhelyen Soós Zoltán közvetlen vitára hívta ki a polgármestert, próbálkozott-e Ön hasonlóval?
Lassan két hónapja próbáljuk elérni azt, hogy Dorel Coica polgármester kiálljon egy tévévitára, de menekül ez elől. Ilyés Gyula is próbálkozott hasonlóval négy évvel ezelőtt, sőt, ő most is felajánlotta Coicának, hasonlítsanak össze egy évet az Ilyés mandátumából Coica négy éves teljes mandátumával, de még ezt sem vállalta. Érthető a magatartása: nincs mit felmutasson, s vízióval sem rendelkezik a következő négy évre.
Milyen terveik vannak arra vonatkozóan, hogy működőképes többséget alakítsanak ki a helyi tanácsban? Hiszen nem elég elnyerni a polgármesteri tisztséget, ha a tanácsban nincs többség. Körvonalazódik-e bármiféle koalíció?
Egy dolog világos, a várost nem fogjuk tudni egyedül vezetni, szükség van olyan partnerekre, akik komolyan gondolják, hogy Szatmárnémetit elindítsuk a fejlődés útján. S tekintettel arra, hogy rengeteg kétharmados vagyonkezelési döntésre is szükség lehet, jó lenne minél szélesebb körű koalíciót kialakítani. Nyitottak vagyunk, persze az együttműködés attól is függ, mennyire megy el ez a kampány olyan irányba, ami felé például a hivatalban lévő polgármester próbálja vinni. Arra gondolok, hogy egyre nehezebben tűnik kivitelezhetőnek egy olyan elképzelés, hogy a helyi PSD-vel, pontosabban ezzel az emberrel együtt tudjunk dolgozni. Sok minden függ a többi román párt szereplésétől is. Ezzel együtt valószínűsíthető, hogy a helyi tanácsban a legerősebb frakcióval mi és a szocdemek rendelkezünk majd.
Ha június 5-én sikerül győzni, mi az, amin a leggyorsabban, s mi az, amin a legradikálisabban változtatni kell?
Van egy csomagunk, amit nevezhetünk úgy, hogy az első tíz intézkedés a változásokért. Sajnos, szinte mindenhez hozzá kell nyúlni, mert semmi nem működik megfelelően. Sem a közszolgáltatások, sem az infrastruktúra. De elég a korrupcióból is, ezért minden tízezer lejnél nagyobb közbeszerzést nyilvánossá kívánunk tenni. A mostani városvezetés kétes módon intézi a közbeszerzéseket. Minden szatmárinak joga van tudni, mire mennek el az adólejei. Rendet kell tenni a közlekedésben is, hiszen a városközpontot totális káosz jellemzi. Szintén a tíz pont része, hogy parkosítani szeretnénk a Szamos-partot, valamennyi lakónegyedben műfüves focipályát és kosárlabda pályát építünk. Korszerűsíteni kell a közszállítást is. Munkahelyek teremtése céljából ki szeretnénk terjeszteni a beruházóknak járó adókedvezményeket. A Szatmár hazavár programmal vissza szeretnénk csalogatni a fiatalokat. Közművesített telkeket biztosítanánk ifjú házasok számára. Ugyancsak része a programnak, hogy szerezzük vissza és újítsuk fel az egykori Pannónia szálló épületét, ezzel párhuzamosan a belváros arculatát szakemberek bevonásával újratervezni.
A Pannóniát hogyan lehet visszaszerezni, s milyen funkciót kaphat?
Két módon szerezhető vissza, kisajátítással közérdekű cél megjelölésével, ami egy hosszabb, akár három éves folyamat. Vagy megvásárolni a jelenlegi tulajdonosoktól, több részletben történő fizetéssel, hogy ez ne terhelje meg a város költségvetését. Bármi módon szerezzük is vissza, közfunkciót szánunk neki. Azért nyilván nem tudjuk kisajátítani, hogy szállodát működtessünk benne. Ez nem is cél. Komoly kihívás lesz, hogy mit kezdünk az épülettel. Akár az is benne van a pakliban, hogy oda költöztessük a városházát, de művelődési célokat is szolgálhat. Annyi biztos, a jelenlegi tulajdonos nem képes finanszírozni az épület felújítását. Gyorsan lépni kell, ha meg akarjuk menteni az épületet.
Az 1902-ben épült, szecessziós stílusú, ma üresen álló Pannónia szálloda (később Dacia) épületének állaga folyamatosan romlik. Tíz éve került egy román üzletember tulajdonába. Értékét egy korábbi becslés 4-7 millió euróban határozta meg, felújítására hasonló nagyságrendű összegre lenne szükség Fotó: Erdélyi Riport archívum
Sok panaszt hallani a szatmári egészségügy siralmas helyzetéről, számos beteg inkább Magyarországra vagy más hazai nagyvárosba megy kórházi kezelésre, műtétekre. Tudom, az egészségügyi intézmények nem helyi tanácsi hatáskörbe tartoznak, ettől függetlenül próbálnak-e tenni a helyzet javítása érdekében, ami a város és a megye hatékony együttműködését is feltételezi?
Pozitív példa volt még néhány esztendeje, amikor Ilyés Gyula polgármester és Csehi Árpád, a megyei tanács elnöke idején folyamatos volt az együttműködés a két intézmény között. Az egészségügy az a terület, ami csak akkor működhet hatékonyan, ha összhang van a megye és a város között. A kórház a megyei önkormányzathoz tartozik, de a városházának lehetősége van arra, hogy támogassa a kórház vagy a mentőszolgálat eszközbeszerzéseit. Ezt meg is tettük korábban, egyik kezdeményezője voltam annak, hogy a város támogassa egy MRI készülék beszerzését. Komputer tomográfot is vásároltunk a kórháznak a város pénzén. Még Cseke Attila minisztersége idején felújítottuk a sürgősségi kórházat, a járványkórházat és a járóbeteg ellátót. Arra is kell gondoljunk, hogy hazacsalogassuk a Szatmárról elszármazott fiatal orvosokat, segítsük őket például szolgálati lakásokkal.
Valahol olvastam, hogy Ön ötödik generációs szatmári. Ez mennyire előny, mennyire kihívás?
Igazából a hatodik generációra nyúlnak vissza szatmári gyökereim. Ez nem feltétlenül előny, inkább egy plusz felelősséget jelent. És azt az erkölcsi kötelességet, hogy mi, szatmáriak gondját viseljük. Ismerjük ezt a várost, szeretjük ezt a várost, itt élnek szüleink, itt éltek nagyszüleink, dédszüleink, akik maguk is tettek a településért. Ez mindannyiuk felelőssége, akik szeretnénk jobbítani Szatmár jelenlegi helyzetén. Hiszen nem csak az által válik valaki szatmárivá, hogy sokadik generációs városlakó. Igaz, van, akinek több évtized sem volt elegendő ahhoz, hogy beilleszkedjen ebbe a közösségbe, s megtegyen bármit is azért, hogy Szatmárnak visszaadjuk azt a polgári jellegét, ami a múlt század elején jellemezte.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
