Hasznára válna a magyar közéletnek, ha egy kis huzat átjárná

A mai magyar politikai életben az egyetlen erdélyi, pontosabban partiumi születésű pártvezető, MAKAY ZSOLT fiatal kora ellenére négy éve az MDF helyébe lépett Jólét és Szabadság Szövetség (JESZ) elnöke. Az antalli örökséget vállaló, ahhoz visszatérni igyekvő, magát a „középjobboldali, konzervatív, keresztény politizálás új generációjához” soroló politikussal Szűcs László beszélgetett.

Olvastam, együtt indul a választáson áprilisban a Jólét és Szabadság Szövetség és a Magyar Demokrata Fórum. Zavarba hozott a hír, eddig úgy tudtam, a JESZ lépett a megszűnt MDF örökébe. Most akkor egy vagy két szervezetről van szó?

A JESZ a kizárólagos jogutódja a Magyar Demokrata Fórumnak 2011 óta. Ez a fiatalos csapat azután jött létre, hogy 2010-ben az MDF kiesett a parlamentből. Jó páran úgy gondoltuk, az antalli értékek védelemre szorulnak, s fontos, hogy átmenekítsük az utókor számára. Az MDF-ről az utóbbi években sokkal inkább az SZDSZ, Bokros Lajos, illetve botrányok jutottak az emberek eszébe. Közvélemény-kutatásokban is nagyon elutasított volt a név, negatívumok tapadtak hozzá. Ekkor az MDF, a nevet pihentetve hozzálátott egy fiatalalításhoz, ami jól sikerült. A JESZ ma az egyik legfiatalabb politikai szervezet. Amikor most bejelentettük, hogy szövetséget kötünk, nem önmagunkkal tesszük. Az elmúlt egy évben a helyettesem, Horváth István megbízottként az MDF újjászervezésén dolgozott. Sok régi, részben idősebb ember csatlakozott újra hozzánk, s ezt mi jelképesen ki is fejeztük azzal, hogy velük szövetséget kötöttünk.

Akkor valamilyen formában továbbra is létezett az MDF?

Inkább egy antalli baráti körként. Tehát ez egy belső szövetségként értelmezhető, olyanokkal, akik kiszorultak a közéletből, illetve csalódottak voltak. Az ő visszaintegrálásuk egy szövetségen belül könnyebb volt és jobban kifejezte azt, hogy ez egy generációkon átívelő, antalli, európai értékrend mentén létrejövő együttműködés. Természetesen ez egy pártként jelenik meg a választásokon: Jólét és Szabadság Demokrata Közösség – Magyar Demokrata Fórum. Ezen a néven indulunk.

Az MDF név újbóli használatában alighanem az is közrejátszott, hogy függetlenül az utóbbi évek történéseitől, ez mégiscsak egy jó brand, egyes korosztályok számára mindmáig a nagy rendszerváltó pártot jelenti.

Pontosan úgy mondanám, hogy visszajavult brand. Azért ma már

az MDF-ről a többségnek inkább Antall József neve jut ismét eszébe, s nem a botrányok.

Ez a jelentéstartalom a határon túl mindig is jobb helyzetben volt. Itt annak az embernek az emléke jelenik meg, aki elsőként vállalta fel, hogy a magyar nemzet nem a tízmillió állampolgárt jelenti, hanem tizenötmillió magyarról szól, akik nem egy országban élnek. Mi még egy lépést tettünk, jelképesen 25 millió magyarról beszélünk, hiszen a világban sokan vannak másod-, harmadgenerációs magyarok, akiknek, bár vegyes házasságban születtek, van magyar öntudatuk, ha nem is tudnak magyarul. Az ő integrálásukat a magyar nemzetbe nagyon fontosnak tartjuk. Látjuk, az Egyesült Államokban az ír amerikaiak, akik kilencven százaléka nem is beszéli ősei nyelvét, sokat tesz az ír nemzetért. A magyar nyelv védelme mellett tudnunk kell lépni azok irányába, akik kettős identitással rendelkeznek. S ilyen példákért nem is kell a tengeren túlra menni, hiszen Erdélyben rengeteg vegyes házasságban felnőtt fiatal is hasonló helyzetben lehet. Ez nemzetstratégiai szempontból a következő húsz évben fontos kérdés lesz. Egy nagy levegővel azt is elmondom, hogy ha valaki figyeli a világpolitikát, emlékezhet, Magyarországnak volt egy nemzetközi botránya, amikor az azeri baltás gyilkost kiadta. Nos, nem telt el öt óra, s az Egyesült Államok elnöke szólalt meg ebben a témában, persze ránk nézve negatívan. Az amerikai elnököt elérni egy ügyben, hogy azonnal megszólaljon, rendkívül nehéz. Ám Washingtonban az örmény lobbi olyan erős, hogy el tudta érni az elnök azonnali megszólalását. Nem egy főosztályvezető adott ki sajtóközleményt, hanem Obama szólalt meg. Megvizsgáltuk, hogy mi az örmények titka. Az, hogy nem nyelvi, hanem örmény nemzetiségi alapon szervezettek, s egy kiválóan működő lobbi irodát tartanak fenn.

Talán a magyar Külügyminisztériumnak vagy bárkinek, aki a baltás kiadatásáról döntött, kellett volna erről tudnia.

A magyar diplomácia soha nem tartozott a világ legjobbjai közé. Komoly diplomáciai eredményeket talán utoljára a dualizmus korában értünk el. Lenne mit tanulni sok más nemzettől. Például az örményektől és az írektől. Elképesztő, hogy a rendszerváltás óta a magyar kormányoknak nem sikerült valami hasonlót felépíteniük. Sőt, fel sem tűnik a magyar kormányoknak, mekkora lemaradásunk van. S e kérdésnek van más vonzata is. Elsősorban azt kell kimondani, hogy a politikusnak az a dolga, hogy a rábízott közösséget az adott állapothoz viszonyítva jobb anyagi, mentális és kulturális állapotba hozza. Ilyen eredményes törekvést a magyar politikában legutóbb talán Bethlen Gábornál lehetett látni. A fejedelem életútja kötelező olvasmány kellene legyen bárkinek, aki legalább egy helyi képviselőséget vagy polgármesterséget elvállal.

A JESZ-MDF-et hol helyezné el a magyar politikai palettán?

Tradicionálisan a jobbközépen. Ott, ahol Antall József miniszterelnök is elhelyezte önmagát.

Egy európai, euro-atlanti, polgári, jobbközép párt vagyunk. A mostani viszonylatban a Fidesztől balra, de semmiképpen nem a baloldalon.

Mi soha nem fordítottunk hátat az euro-atlanti értékeknek. Hiszünk a gazdaság erősítésében, ehhez Kelet irányába, Oroszország vagy Kína irányába gazdasági téren ugyan fontos nyitni, de kulturális értékrend alapján egy keresztény, keresztyén Európához tartozunk, s nekünk Nyugat felé kell lépegetnünk.

Itt a jobbközépen van olyan széles megszólítható réteg, akikből kellő számú JESZ-MDF szimpatizáns, szavazó legyen?

Ma Magyarországon mindenki tudja, aki a híreket figyeli, újságot olvas, hogy a magyar társadalom nagyon bizonytalan, depressziós, komoly negatív spirálban van. A közvélemény-kutatásoknál ritkán hangsúlyozzák ki, hogy az eredmény sok esetben a megkérdezettek egyharmadának a véleményét fejezi ki, tehát nem igazán tudjuk, hogy az emberek, a választók kétharmada mit gondol. Csak azt tudjuk, hogy elégedetlen, nem él jobban, rosszabbul él. 2013 decemberében Nagykanizsa mellett egy pedagógus családnál jártam, s azt tapasztaltam, hogy a családfőnek nincs munkája, a villany kikapcsolva, s a gyerekek úgy tanulnak petróleumlámpa mellett, mint én 86-ban a Ceauºescu-korszakban. Ez 25 évvel a rendszerváltás után, lassan az Európai Unió közepén olyan mély szégyene a magyar politikai-gazdasági elitnek, amelynek a lenyomata látszik a közhangulaton. Ezen biztos, hogy változtatni kell. Mi egy gazdaságélénkítő programról beszélünk. Nyomtatott változatban egyedül nekünk van választási vitairatunk.

A remélt siker fontos feltétele, hogy ez a program el is jusson a választópolgárokhoz. Mennyi esélyük van erre a mai magyar médiaviszonyok között? Ma erős túlzás lenne azt mondani, hogy a csapból is a JESZ programja folyik…

Erősek vagyunk az internet világában, a Facebookon, ami jóval olcsóbb is. Ugyanannyi követőnk, támogatónk van, mint Gyurcsány Ferenc pártjának. Nem vagyunk ma még olyan támogatottak, mint a DK, de a fiatalok körében ugyanolyan aktívak tudunk lenni. Ami lehetőségeink korlátainak legfőbb oka: a JESZ-MDF a magyar nagypárti oligarcháktól teljesen független, keservesen megőrzött függetlenségünket meg is tartjuk. Ennek kockázata, hogy nehezebben tudunk eljutni a hagyományos médiát inkább fogyasztó idősebbekhez.

Az áprilisi választás kapcsán arról is beszélt, hogy olyan jelöltekben gondolkoznak, akik az antalli örökséget is vállalják, ugyanakkor a mai kor kihívásainak is megfelelnek. Találnak-e ilyen embereket, akik a választót is meg tudják szólítani?

A jelöltkeresést illetően komoly gond, hogy Magyarországon ma sokakban egzisztenciális félelem van, sőt, ez a félelem vélhetőleg nagyobb, mint a valóság. Nekem nincs túl jó véleményem a második Orbán-kormányról, szemben az elsővel. Az első tandíjmentességért küzdött, a második tandíjat vezet be.

De akkora egzisztenciális diktatúra még nincs, mint amit az emberek magukra húznak. Komoly feladat, hogy az embereket gondolatilag felszabadítsuk, merjenek szabadon kiállni, dönteni.

Mi bízunk benne, hogy sok ember nyitott lesz, bátor, s vitákra kész. Azt mondjuk, beszéljünk őszintén a problémákról. Ilyen például most nagyon aktuálisan Paks bővítése. Ez a huszadik század technológiája. Múlt év decemberében Dániában volt olyan nap, amikor az ország energiafelhasználásának több mint száz százalékát megújuló energiákból állították elő. A jövő a fejlett országokban más irányba halad. Bennünket most ötven évre belekényszerítenek egy döntésbe. Erről beszélni kellett volna. Ha a társadalom többsége úgy akarja, akkor tessék, bővítsük Paksot. Erről népszavazási kérdést is beadtunk. De ne úgy járjanak el, hogy titkosítanak egy dokumentumot. Az emberek kellő információ birtokában, a gyerekeikre is nézve döntsék el, mit látnak jónak. A polgár se mentse ki magát a döntés felelőssége alól. Érezze ő is a döntés súlyát. Az se baj, ha tévedünk, de együtt döntsünk, szabadon. Én református emberként erősen hiszek abban, a szabad akarat azért adatott, hogy annak a felelősségét is érezzük át. Ne vegyék el tőlünk ezt a felelősséget, még jó szándékból sem.

Laikusként arra gondolok, ha csak nagyságrendileg ennyi összeget költhetnének a következő tíz-tizenöt évben megújuló energiatermelő rendszerekre…

Mi büszkék vagyunk arra, hogy a JESZ mondta elsőként 2011 őszén a No rezsi elnevezésű programjában, hogy a legnagyobb teher ma Magyarországon a rezsi. Akkor még szó sem volt a kormány részéről rezsicsökkentésről. Mi azt mondtuk, tűrhetetlen, hogy míg 1990-ben az átlagbér húsz százalékát vitte el a rezsi, ma van olyan panelben élő, akinek a jövedelme nyolcvan százalékát elviszi. Olyan programokat kell indítani, ami csökkenti a rezsit, de nem ilyen mesterséges lépésekkel, rendeletileg. Az európai forrásokból kellene minél nagyobb összegeket fordítani a megújuló energiákba. Ne csak a betonba, kőbe fektessük az uniós forrásokat, ma már szép főterei vannak kihalófélben lévő falvaknak is. Ez azért is fontos, hogy az emberek ne kivándoroljanak, hanem itthon tudjanak élni. Ma Magyarországról közel félmillió aktív ember hiányzik, aki elhagyta az országot az elmúlt hat évben. Budapest után London a legnagyobb magyar város. Ezeket a folyamatokat meg kell fordítani.

S arról mit gondol, hogy a Londonban élő magyar állampolgár nem szavazhat az áprilisi választáson, miközben a határon túl élőknek adott ez a jog?

Szerintem mindenkinek kell szavazni. Az MDF ebben mindig tiszta véleményt képviselt, a határon túli magyarok, a kettős állampolgárok tekintetében, követve az antalli logikát. Három ember több mint egy, tizenöt millióan erősebbek vagyunk, mint tízmilliónyian, s ahogy az imént utaltam rá, huszonöt millióan meg még erősebbek. A Londonban élők szavazati jogáról pedig azt gondolom, hogy minden korlátozás demokráciaellenes.
Valahol nyilatkozta, hogy a 89-es rendszerváltó generációnak ideje lenne nyugdíjba vonulnia. Ám sokuk még ugyancsak aktív életkorában van, maga Orbán miniszterelnök is alig múlt ötven. Ön szerint egy fiatalabb politikus generáció arra is alkalmas lenne, hogy a mai megosztottságon, éles szembenálláson felülemelkedjen?
Nézze, maga Orbán Viktor mondta, hogy minden, a politikában eltöltött esztendő duplán számít, ez alapján ő maga is megérdemelné, hogy nyugdíjba vonulhasson. Láthattuk, ő maga is legjobb formáját negyvenéves kora körül nyújtotta, első kormányzati ciklusa idején. A második Orbán-kormány fáradt, rengeteg kérdésben tehetetlen, és sok rossz döntést hoz. Szerintem a magyar közéletnek a hasznára válna, hogy egy kis huzat átjárja. A szembenállás, a feszültség miatt, ami ebben a rendszerváltó politikai nemzedékben ott van, újabb kreatív döntés már nem várható. Nem véletlen, hogy például az Egyesült Államok elnöke csak két ciklusra választható meg. A politika emberpróbáló feladat.

Akkor kijelenthetjük, hogy ha Makay Zsoltot valamikor a harmincas években, két miniszterelnöki mandátumát követően egy fiatal ellenzéki nyugdíjba küldené, akkor zokszó nélkül visszalép?

Ilyenkor egy rendes, református lelkészi családból származó gyerek csak azt mondhatja: a próféta szóljon a kérdezőből, s igen, küldjenek el bátran két ciklus után.