Gogol másképp az Ecsetgyárban

Újító szándékú színházi műhelynek ad otthont március 21. és 23. között a kolozsvári Ecsetgyár kortárs művészeti központ: leendő elméleti színházi szakemberek dolgoznak ki jeleneteket Gogol Revizorjából egy szövevényes projekt keretében. A részleteknek, SEBESTYÉN RITA ötletgazda segítségét kérve, Tasnádi-Sáhy Péter járt utána.

Hogy ne vesszünk el a több, egymásba kapcsolódó kezdeményezés között, először is vegyük sorra, mi is fog történni azon a bizonyos, remélhetőleg már napsütéses tavaszi hétvégén ott, az egyéb furcsaságokra is képes Ecsetgyárban.
Teatrológia-, dramaturg és más – a színházat inkább elméleti oldalról közelítő egyetemi hallgatók jeleneteket fognak kidolgozni (eljátszani) Gogol Revizor című drámájából David Buchbinder zenész, fesztiválszervező, illetve Köllő Csongor színművész segítségével, mint ahogy azt – majdnem egészében – a felvezetőben is említettem, ebben még nincs semmi szövevény. Csakhogy velük egy időben egy cardiffi színinövendékekből álló csoport, Ian Staples író, egyetemi tanár vezetésével ugyanezt fogja tenni az Egyesült Királyságban, walesi nyelven. A két csapat videokonferencián tárgyalja meg a tapasztalatokat. Mindeközben az Ecsetgyár egy másik helyiségében, inkább gyakorlati színházi emberek és egyéb gondolkodók szimpóziumot tartanak, hogy a színház és a társadalom egymásra hatásának kérdéseit megvitassák, következtetéseik rögzítésére pedig különszámot terveznek az aarhusi egyetem (Dánia) Otherness (Másság) című folyóirata számára.
No de mi végre? – merülhet fel bennünk, kevésbé színházi s kevésbé elméleti emberekben ezen információk birtokában a jogos kérdés.

Kisebbségben, felnőttként Talán ott érdemes kezdeni, hogy tavaly szeptember 28-án a Játéktér negyedéves színházi folyóirat körül szerveződő szakemberek – nemzetközi csapattá bővülve – életre hívtak egy projektet Representations of the Other (A Más/Másik reprezentációja) címen, melynek okairól Sebestyén Rita a következőképpen vall:
„Mi, romániai magyarok, eddig minden színházi diskurzusnak – a románnak és a magyarnak is – a peremén voltunk. Viszont a világban ma akkora a jövés-menés, mint eddig talán még soha. Ki ebből, ki abból az okból kel útra, így sokan szembesülnek a másság valamely formájával, akár saját magukra vonatkoztatva is. Ha ezt nyitottan szemléljük, akkor rájöhetünk, sokak élethelyzete rímel a mienkre. Romániai magyarokként több generációs tapasztalattal bírunk a témában, hisz a kisebbségi lét is a másságnak egy megnyilvánulása, amely rokonítható a nők helyzetével egy patriarchális társadalomban vagy éppen az idősek elfogadottságával egy innovatív, fiatalos közegben. Erre a kontextusra ráébredve lehetőségünk nyílik tapasztalataikat összegző, azokat átadni képes felnőttekként tekinteni önmagunkara. Ezért a Representations of the Other projekt pontosan ezeket a témákat és a köztük lévő párhuzamokat hivatott vizsgálni a színház eszközeivel. A márciusi eseménysorozat e kezdeményezés első önálló megnyilvánulása lesz.”

Gogol a játéktérben „Innovativitása ellenére nem a kolozsvári lesz az első csapat a világon, amelyik műhelymunkájának alapjául Gogol Revizor-ját választja. „AGogol InterPlayground (tükörfordításban: Gogol közösségi/nemzetközi játszótér) egy önálló projekt, mely Budondoból, Ugandából indult, és azóta bejárta Svédországot, Norvégiát, Bolíviát, Dániát, a Fülöp-szigeteket, Ukrajnát és Ausztráliát is. A projekt keretében előttünk már egy egész világhálózat tagjai dolgoztak a Revizor egyes jeleneteivel – mivel ez a dráma tökéletesen alkalmas arra, hogy a színház és a társadalom viszonyáról beszéljünk rajta keresztül –, a tapasztalataikat pedig megosztották egymással a projekt weboldalán. A mi workshopunk is ehhez a kezdeményezéshez kapcsolódva jön létre, két újítással. Mi vagyunk az elsők, akik nem színinövendékekkel dolgozunk, hanem a jövő színház-elméleti szakembereivel, azzal a céllal, hogy ők is játsszanak, próbálják ki a gyakorlatban azt, amiről majd írni/tanítani fognak, és

az így szerzett sejtszintű tudással gazdagíthassák a jövő romániai magyar színházi életét.

Egy ilyen műhelymunka erre tökéletesen alkalmas, olcsó és hatékony megoldás, hiszen egy erős hétvége alatt is fontos tapasztalatokat lehet szerezni. A másik újítás – a szimultán munka – egy szerencsés véletlen műve. Kapcsolatba kerültem Ian Staples író, egyetemi tanárral, aki hallván a workshopról felvetette, mi lenne, ha virtuálisan összekapcsolódva szerveznénk az eseményt, hisz sok a közös bennünk, mivel ők walesi nyelven, tehát szintén kisebbségként dolgozzák fel a történetet” – avat be Sebestyén Rita a részletekbe.
Elsőre talán furcsán hangzik, hogy David Buchbinder személyében éppen egy kanadai zenész vezeti a workshopot, de természetesen erre is van magyarázat. Buchbinder úr a Representations of the Other csapatának tagja, aki saját kezdeményezésén, a többek között bevándorlókat bevonó közösségi színházi események szervezésével is foglalkozó Diasporic Genius-on keresztül számos hasznosítható tapasztalattal bír, amit nagy örömmel ajánlott fel a kolozsvári rendezvény javára.

Változások kora Talán rácsodálkozunk, miként is szövődhet egy ilyen bonyolult mintázatú háló, melyben ennyiféle kezdeményezés találkozik, pedig mint Sebestyén Rita elmondja, nem is olyan nehéz: „Amikor a Játéktér megszületett, és kiderült, hogy a célkitűzéseink sokak számára érdekesek, többen keresik velünk az együttműködést, én is elkezdtem aktívan keresni a világban, így találtam meg ezeket az embereket, és ezeket a projekteket. Ekkor gondoltam arra, hogy nekünk is legyen saját, nemzetközi projektünk, leírtam minden gondolatomat, és kerestem hozzá együttműködőket: ez lett a Representations (ahogyan már rövidítve hívjuk). Õsz óta folyamatosan pályázunk, de így sem állnak komoly összegek rendelkezésünkre a szervezéshez (jóllehet élvezzük a Communitas és a BGA támogatását), viszont hihetetlen sok dologi segítséget kapunk. Szinte elképzelhetetlen, mennyien tartják szakmailag és emberileg rendkívül fontosnak, hogy ez kezdeményezés létrejöhessen. Már most 60-an részt vesznek ilyen-olyan módon, körülbelül 15-en a szervezésben is segítenek, teljesen önként. Romániából lehet, kevésbé látszik, de a társadalmi hierarchiák már messze nem egyértelműek, csak hogy egy példát hozzunk, a civil és az üzleti szféra már sokszor összemosódik, sok mindent újra kell gondolni.

A színház pedig ehhez jó közeg, hisz egyszerre veszi igénybe a testet, a lelket és a szellemet, így a színházi emberek nagyon érzékenyek a társadalmi változásokra.

Úgy tűnik, az általunk felvetett téma, a másság, nagyon alkalmas arra, hogy ezekről a változásokról beszéljünk, hihetetlen micsoda igény van a kommunikációra; így a márciusi eseményt egyfajta határátlépési, pozícióváltási szándéknak is tekinthetjük. A workshop mellé szervezett szimpóziumon szeretnénk átgondolni a színház és a társadalom viszonyát, megvizsgálni, milyen szerepet játszhat a színház a társadalmi változásokban. Nagyon érdekes, miként látja ezt egy filozófus, vagy éppen egy színházi szakember. A téma fontosságát jelzi, hogy a nemzetközi hírű, nagyon progresszív aarhusi egyetem felajánlotta, összegyűjtött tapasztalatainkat szívesen megjelenítenék Otherness című lapjuk különszámaként. Én személy szerint akkor tartom ezt a beszélgetést sikeresnek, ha kicsit más nézőponttal jövök majd el, mint ahogy érkeztem.”
Az eseménynek lesz a nagyközönség számára is nyitott része: március 23-án mind a kolozsvári, mind a cardiffi csapat bemutatja a színpadra állított jeleneteket, ezt követően pedig beszámolnak a gyakorlat során szerzett tapasztalataikról.
Záróakkordként a workshop és a szimpózium résztvevői „gogoli vacsorát” (jellegzetes orosz ételeket) főznek Leopold Erika (Kolozsváron végzett színháztudomány szakon, jelenleg gasztro-blogot vezet Budapesten) és Laczó Júlia (a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, képzett szakács) vezetésével.