Én nem vagyok demagóg

2010. 10. 18. 13:24Miután napokon át támadta önt, az államfő kijelentette: mégis Frundának van igaza a Feddhetetlenségi Ügynökségre (ANI) vonatkozó törvénnyel kapcsolatban. Mire volt a jó támadássorozat?

Elutasítom a támadást, mert nemcsak jogilag és politikailag, de erkölcsileg is elfogadhatatlan. Románia egyik szenátora kifejtette politikai véleményét, javaslatát, melyet az igazságügyi miniszter ellenében 115 szenátor igenlő szavazatával és két tartózkodással a felsőház elfogadott. Hogy van akkor joga és erkölcsi alapja valakinek – lehet ő Románia államelnöke is –, hogy támadást intézzen a szenátor ellen, aki a 117 felsőházi tagból 115-öt meggyőzött? Nemcsak arról van szó, hogy az alkotmány tiltja a politikai véleményt miatti felelősségre vonást, hanem arról is, hogy az államfő engem az ellenségének tekint.

Miért?

Ezelőtt egy pár hónappal, amikor találkozott az RMDSZ-frakciókkal, hogy meggyőzzön minket a fizetés- és nyugdíjcsökkentésről, én elmondtam neki, szerintem a nyugdíj-csökkentés alkotmányellenes, és Románia elveszti a pert, ha a nyugdíjasok keresetet indítanak. Valószínűsítettem, hogy az alkotmánybíróság is igazat fog adni azoknak, akik alkotmányossági vizsgálatot kérnek, és megállapítja, hogy az eljárás ellenkezik az alaptörvénnyel. Ez rövidesen meg is történt.
Elleneztem, hogy a Demokrata-Liberális Párt három bírát nevezzen ki az alkotmánybíróságba. Eddig soha nem nevezett ki egy párt három bírát, mert létezett az egyezség: egyik hely az ellenzéké, másik a többségé, harmadikat pedig az államfő jelöltje tölti be. Mivel mindhárom bírát egyazon párt nevezte ki, megtört az alkotmánybíróság egyensúlya. Volt már alkalom, amikor nem értettem egyet az alkotmánybíróság döntéseivel, de meg kell vallanom, hogy sok esetben visszaterelte az alaptörvény medrébe azokat a törvényeket, melyeket politikai célokból fogadott el a törvényhozás.
Az sem tetszett az államfőnek, hogy nyilvánosan elmondtam, ha a kormány nem képes aktív pénzügyi, gazdasági megoldásokat találni a válsághelyzetre, akkor az RMDSZ-nek ki kell lépnie a koalícióból. Ezt megírtam az SZKT-nak is. Azért fejtettem ki levélben a véleményemet, mert a svájci Andreas Gross-szal Oroszország monitorizálásán dolgoztam Moszkvában. Ez úgy csapódott le, hogy Frundát, akire odafigyelnek az emberek, valahogy semlegesíteni kell, nyilvános politikai kivégzésre volt szükség. Olyan ember támadjon meg, akit nem lehet megtámadni, mert ezek fölött áll, vagy legalábbis ezt a benyomást próbálja kelteni. Ezért támadott meg Traian Bãsescu államfő. Csakhogy miután kitámadott, az ő alkotmányossági felülvizsgálati kérése alapján, a taláros testület ismét nekem adott igazat, bebizonyítva, hogy jól gondolkodtam.

Demagógnak és populistának nevezték az ön gazdasági elképzeléseit.

Elutasítom, hogy demagóg vagy populista megközelítés lenne. De ha az, akkor ugyanannyira populista, mint Isãrescu elemzése. A nemzeti bank kormányzója ugyanis ugyanazt mondta, amit én, azaz hogy valamit ki kell találni, mert így nem mehet tovább. Vannak olyan emberek, sajnos az RMDSZ-en belül is, akiknek nem tetszik az én felfogásom, hozzáállásom, ezért a szövetségen belül és kívül is támadnak. Azt is el kell mondanom, hogy amióta támadások értek, sok magyar és román ember hívott fel telefonon, akik egyetértenek velem, és úgy vélik, jó, ha vannak olyan emberek, akik elmondják a véleményüket és kiállnak a többség mellett.

A Feddhetetlenségi Ügynökséget szabályozó (ANI) törvénnyel kapcsolatban kezdte önt nyilvánosan támadni Traian Bãsescu. Ön az ellen emelt szót, hogy a bíróságok mellett alakuljon egy testület, illetve javasolta, hogy egységesítsék a jogszabályt. Erre jelentette ki az államfő, hogy önnek van igaza, újra kell alkotni az ANI- törvényt. Mit jelente az újraalkotás, hiszen alig értünk valamit ebből az egész vitából?

Az ANI-törvényt egy ügyvéd egy konkrét perben megtámadta, és arra hivatkozott, hogy az ANI bírósági tevékenységet folytat, ami alkotmányellenes. Továbbá a vagyonnyilatkozatok egyes részei alkotmányellenesek, mert nem lehet kötelezni egy köztisztségviselőt, hogy vagyona egészét nyilvánosságra hozza, mert ezzel potenciális támadásnak teszi magát. Emiatt a kormány kérte a törvény módosítását, de nem kérte, hogy vagyonellenőrző bizottságok létesüljenek. Az alsóház tárgyalta a tervezetet, ahol néhány független képviselő javasolta, hogy a táblabíróságok mellett hozzanak létre vagyonellenőrző bizottságokat. A két bíróból és egy ügyészből álló testületek az ANI felkérésére átvilágíthatták volna a törvénybe foglalt tisztségviselők vagyonát, úgy működtek volna, mint rendkívüli bíróságok: tanúmeghallgatással, szakértői vélemények kikérésével, adatlekérésekkel, ide értve a bankokat is. Javasolhatták volna a nem bizonyított vagyon elkobzását, államosítását. Ezeknek a bizottságoknak a döntései kerültek volna a táblabíróságra. Ez ellen a bizottság ellen harcoltam, és elmondtam azt, amit mindenkinek kell tudnia: soha nem létezett ANI és bizottság egyszerre. Az ANI jogi elődei voltak a bizottságok, melyek a megyei törvényszékek, táblabíróságok és a legfelsőbb bíróság mellett működtek. Nagyjából azt a feladatot végezték, amit megalakulása után az ANI. Utóbbi nagyobb hatáskörrel rendelkezett, olyannal is, amely alkotmányellenes. Javaslatomra a szenátus törölte a bizottságok létrehozását a jogszabályból. Az ANI-nak megmaradt ugyanaz a hatásköre az új törvényben is, ami eddig. Továbbra is átvilágíthatja a vagyonnyilatkozatokat, az összeférhetetlenségi nyilatkozatokat. Abban az esetben, ha az ANI arra a következtetésre jut, hogy valaki törvénytelenül gazdagodott meg, vagy összeférhetetlenségi helyzetben van, akkor a bírósághoz, a DNA-hoz vagy a pénzügyhöz fordul, amely lefolytatja a vizsgálatot. Amennyiben az adott személy gyanús, bíróság elé kerül.
Saját bevallása szerint az ANI 2007 és 2009 között négyezer vagyonbevallást vizsgált meg, ezekből 187 esetében jutottak arra a következtetésre, hogy törvénytelenül szerzett vagyonokról van szó, és fordultak az ügyészséghez. A 187 esetből az ügyészség hármat igazolt vissza, ezek kerültek bíróság elé. Egyikben van döntés: az ügyészség veszített, Radu Mazãre (Konstanca polgármestere – a szerk.) megnyerte a pert.

Mit javasolt összevonásra?

Amikor vitattuk a törvényt, elmondtam, nem egészséges, hogy ugyanezt a területet négy törvény szabályozza. Javasoltam, hogy a négyből alkossunk egy törvényt. Ezt ellenezte az igazságügyi miniszter. Azt mondta, nincs itt az ideje, mert minél hamarabb el kell fogadni a törvényt. Amit most Bãsescu államfő javasolt, azt én néhány hónappal korábban indítványoztam, és a kormány leszavazta. Akkor kinek volt igaza? A román kormánynak, vagy nekem?

Markó Béla szövetségi elnök is demagógnak és populistának minősítette önt, miután az SZKT-hoz címzett levelében többek között kifogásolta, hogy az RMDSZ vezetése nem kérte ki a miniparlament véleményét a megszorító intézkedésekről. Hogyan keletkezett ilyen feszültség a szövetségen belül?

Nem akarom nyilvánosságra hozni az RMDSZ-en belüli vitákat, mert úgy vélem, ezeket a szövetségen belül kell megoldanunk. Tény viszont, hogy én párszor kértem az Szövetségi Képviselők Tanácsának összehívását, mielőtt összeült volna az SZKT. Ezen az ülésen nem lehettem jelen, a moszkvai munkám időpontját nem halaszthattam, az SZKT-t, mint ismeretes, a rendkívüli kormányülés miatt, két héttel később tartották meg, mint amikorra eredetileg tervezték. Nem vagyok levelező tag, regényeket sem szeretek írni az SZKT-ra, de el akartam mondani az aggályaimat és a véleményemet azokról a hibákról, amelyeket az RMDSZ elkövetett az utóbbi időben. Említettem a nyugdíjcsökkentést, amivel kapcsolatban azt javasoltam az RMDSZ-nek, hogy ellenezze ezt a kormányban, mert alkotmányellenes. Alternatív megoldásként ajánlottam, hogy másfél évre fagyasszák be a nyugdíjakat. Ugyanannyi pénzt lehetett volna spórolni. Elleneztem, amikor az RMDSZ a PD-L kérésére támogatta, hogy a demokrata-liberálisok három bírát nevezzenek ki az alkotmánybíróságba. Elleneztem azt is, hogy az RMDSZ támogassa Mircea Geoanã leváltását a szenátus éléről, mert tudtam, hogy nem jár sikerrel a kezdeményezés, miközben csorbul a Szövetség hitelessége. Ezeket szerettem volna elmondani, és azt is, hogy ha ez a kormány, melynek szerves része az RMDSZ, október közepéig, az új költségvetési törvény elkészítéséig nem képes gazdaságserkentő döntéseket hozni, akkor a Szövetség lépjen ki a koalícióból. Vannak olyan RMDSZ-vezetők, akiknek ez nem tetszik. Vannak olyanok is, akik támogatják az elképzeléseimet, de ezt nyilvánosan nem merik vállalni.
Én nem vagyok sem demagóg, sem populista, de elmondom a véleményemet. Az a hiteles politikus, aki vállalja az elveit akkor is, amikor népszerűek, akkor is, amikor népszerűtlenek, akkor is, amikor tetszik a szervezet vezetőinek, akkor is, ha nem tetszik. Nekem sokkal fontosabb a magyarság, az RMDSZ jövője, mint a részvétel a kormányban. Ha e mostani úton megyünk, akkor attól tartok, hogy két év múlva nemhogy a parlamentbe nem jutunk be, de a magyar régiókban is elveszítjük az önkormányzati választásokat. Ezt egyféleképpen lehet megoldani, ha megelőzzük a bajt. Higgadtan kell tárgyalni, a közös érdeket kell követni és úgy dönteni. Úgy vélem, amit én javasoltam, az megfelel a magyarság érdekeinek. Persze lehet rajta javítani, lehet bővíteni, de ez a főirány. Erről tárgyalni és dönteni kell.

A megszorító intézkedésekkel az RMDSZ is veszít népszerűségéből, elfordulhatnak tőle a választók. Meglátása szerint mennyire kommunikáció kérdése ez? Hogyan tudná ezt jobban kommunikálni az RMDSZ?

Ebben az esetben nem elsődleges a kommunikáció. Ez a probléma akkor jelentkezik, ha jó döntéseket hozunk, és nem tudjuk őket megértetni az emberekkel. Most elsősorban a döntésekről van szó. Szerintem nem szabad megalkudnunk és olyan döntéseket elfogadnunk, amelyekkel több pénzt vesznek el az emberektől. Legyen az illeték, adó vagy bármiféle kifizetési többlet. Úgy vélem, az RMDSZ-nek a kormányon belül ki kell harcolnia a serkentő, aktív gazdaságfejlesztési és pénzügyi programot, annál is inkább, mert a Szövetségnek már van ilyen elképzelése. Meg kell győzni a koalíciót, hogy ezt fogadja el.
Mindezek ellenére állítom, hogy az RMDSZ-es miniszterek azok közé a tárcavezetők közé tartoznak, akik jól dolgoznak. Borbély László, Kelemen Hunor, Cseke Attila jól látják el feladataikat, nem kell szégyenkeznünk miattuk, támogatni kell őket. A pénzügyi, gazdasági döntésekkel van baj, ezt kell elmondani. Borbély László elég gyakran áll ki és beszél a problémákról. Az RMDSZ vezetőségének ki kellene állnia az emberek elé, nem zárt körben, SZKT-n, SZÁT-on, megyei elnökök előtt elmondani a gondokat. Úgy, mint a régi időkben, el kell menni az emberekhez – nyugdíjasokhoz és értelmiségiekhez és mindenkihez – megbeszélni ezeket a dolgokat. Aktivizálni kell a romániai magyar vállalkozókat, értelmiséget, szakembereket, hogy kidolgozzuk az alternatív megoldást. Az sem szégyen, ha a magyarországi 29 pontból átvesszük azokat, melyeket lehet alkalmazni Romániában, és javasolni a román kormánynak, hogy ezeket vegyük át.
Hiszek abban, hogy az RMDSZ van olyan erős, és van annyi tartása, hogy nem újságban üzenünk egymásnak, hanem egymással szemben asztalhoz ülünk és megtaláljuk a megoldást.

Maradjunk még a romániai magyar politikánál. Az RMDSZ az EMNT-vel közösen vesz részt az egyeztető fórumon, a szövetség listáján jutott be az Európai Parlamentbe Tőkés László. Az EMNT elnöke Tusnádfürdőn nem kis vihart kavarva az utcára hívta az embereket harcolni az autonómiáért. Hogyan vélekedik erről?

A román sajtóban már elmondtam, hogy nem lehet Koszovót és a Székelyföldet közös nevezőre hozni. Tőkés László csúsztatott, ugyanis Koszovó a függetlenségét nyerte el, nem autonómiát szerzett. Leszakadt Szerbiától. Én nem tudok arról, hogy lenne olyan RMDSZ-es politikus, aki azt akarná, hogy a Székelyföld elszakadjon Romániától. Én sem ezt akarom. Én területi autonómiát akarok, mert az számos kérdést megoldana, és az emberek jobban élnének. Ezt támogatom, de nem támogatom sem a leszakadást, sem az utcai megmozdulásokat. Nem úgy tudjuk megoldani a kérdést, hogy az embereket kihívjuk az utcára, és verekedésnek, esetleg egy marosvásárhelyihez hasonló pogromnak tesszük ki őket. A megoldást a parlamentben, politikai eszközökkel kell megtalálni.

Traian Bãsescu Tusnádfürdőn találkozott Orbán Viktor magyar kormányfővel. Mindkét vezető hazaüzent. Tőkés László viszont a román államfő jelenlétében is azt mondta, hogy törekvéseiben számít a magyar kormányra. Ki folytat kettős beszédet?

Tusnádon valóban Orbán Magyarországnak, Bãsescu a románságnak üzent. A román államfő puhább volt, mint tavaly. Tavaly elmondta, mit tartalmaz az alkotmány első cikkelye, és szó sem lehet autonómiáról. Idén ezt mellőzte, lágyabb volt a beszéde, keresztnevén szólította a magyar kormányfőt, mondta, majd mindent megbeszélünk. Úgy vélem, a jövőben próbálnak jobb együttműködést elérni, de szerintem sem Bãsescu, de egyetlen román párt nem fog egyetérteni az autonómiával, sem más ilyen típusú engedményekkel. Ezt csak a parlamentben, hosszú politikai vitával lehet elérni, úgy, hogy egyazon autonómiát fogadunk el több romániai régió számára. Ha jól emlékszem, az Európai Unió 2013-ig várja el Romániától a közigazgatás átszervezését, addig erről nem lehet szó. Addig nem tartom lehetségesnek a nagy összeborulásokat, és azt sem, hogy Tőkés László megoldja ezt a kérdést.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!