Egy szabadelvű ajánlat

2010. 12. 21. 13:27Elsőként hozta nyilvánosságra azt a szándékát, hogy a nagyváradi tisztújító kongresszuson indul az RMDSZ elnöki tisztségéért, anélkül, hogy megvárta volna, mit szándékozik tenni Markó Béla szövetségi elnök. Miért gondolta, hogy mindenkit meg kell előzzön ezzel a bejelentéssel?

Mindenki taktikázik, én nem teszem; ugyanis nem valaki vagy valakik ellen indulok a tisztség elnyeréséért, hanem mert elképzelésem van arról, hogyan kellene menedzselni az RMDSZ-t az elkövetkező időszakban. Gyakorlatilag jelezni szándékoztam, hogy akár Markó Béla, akár Kelemen Hunor, akár másvalaki kíván megméretkezni a tisztségért, én akkor is megpróbálom érvényesíteni az elképzelésemet, ha úgy tetszik, a programomat. Továbbá egyetlen szó szerepel a szövetségi zászlón: változás. Úgy vélem ugyanis, hogy ha továbbra is így mennek dolgok, ahogyan eddig, az nem vezet eredményre. Új szemléletmódot próbálok megjeleníteni az RMDSZ-en belül.

Mi volna az a szemléletmód?

Visszatérni az alapító atyák elképzeléseihez. Az emberek húsz éven keresztül az RMDSZ-re szavaztak, úgy tekintettek a Szövetségre, mint a saját szervezetükre, olyan értékre, amelyet tisztelni kell. Az RMDSZ az utóbbi időben kissé intoleránssá vált a mássággal szemben, az esernyővel szemben, amely alatt a választások előtt masírozott, de úgy látom, az emberektől is eltávolodott. Nem tekintem magam olyan erővel rendelkező embernek, aki varázsszóra mindenkit visszahoz a Szövetségbe. Tudomásul kell venni, hogy változott a társadalom, változott a politikai paletta összetétele. Vannak viszont olyan értékek, amelyeket feltétlenül meg kell őrizni. Ennek legfontosabb eleme a parlamenti jelenlét, hogy az erdélyi magyarság hallatni tudja a szavát az országos politikában, függetlenül attól, hogy kormányzó szerepet tölt be vagy sem. Ez olyan érték, melynek a megőrzéséért azokkal is tárgyalóasztalhoz kell ülni, akik eltávolodtak az RMDSZ-től, és más ma a politikai opciójuk. Úgy hiszem, erre megfelelő ember vagyok, rendelkezem a szükséges toleranciával és empátiával arra, hogy ne csak meghallgassak ellentétes véleményeket, de egyeztetni is próbáljak azokkal, akik ezeket vallják.

Komoly magyarországi hátszéllel új párt van alakulóban Erdélyben. Az EMNT bábáskodásával létrejövő alakulat, az Erdélyi Magyar Néppárt erősnek ígérkezik, éppen a budapesti támogatás miatt. Miért gondolja, hogy ilyen körülmények között is ernyő maradhat az RMDSZ?

Hibának tekinteném, ha az EMNT átalakulna politikai párttá, mert hármas felosztáshoz vezetne, amely veszélyeztetné a parlamenti jelenlétet. Tudunk negatív példákat felsorolni, hogy mit jelent, ha több magyar párt indul egyetlen közösség részéről. A párttá alakulás akkor is káros, ha ez elsősorban a helyhatósági választásokkor jelenik meg. Amikor pártok küzdenek egymás ellen, akkor az sebeket ejt, annak megosztás a következménye. Ezt el kellene kerülni. Persze, nem az én feladatom ezt eldönteni, hanem az EMNT-é. Az én elnökjelölti ajánlatom az, hogy mielőtt párttá alakulna, üljünk le komolyan beszélni, és nézzük meg, hogyan lehet megvalósítani a közös érdekképviseletet. Nincsenek előítéleteim, ezért gondolom, hogy komoly partner tudok lenni.

Az EMNT-nek a megalakulásától kezdve az volt a célja, hogy mint Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ő legyen az ernyő, amely alá befér az RMDSZ is.

Én azt látom, hogy az erdélyi magyar emberek meghatározó része tudatában van annak, hogy csatornázást, utakat és egyebeket, melyek a mindennapi életet könnyítik meg, nem Budapesttől, hanem Bukaresttől várhat. Az RMDSZ esetenként vitatott előélete – kormányon vagy ellenzékben – a pragmatikusan gondolkodókat afelé irányítja, hogy meg kell találni a hangot a román politikummal, de a magyarországival is. Nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy Magyarországon egy párt hatvan százalék körüli szimpátiának örvend, és itt is népszerű. Szél ellen nem lehet fütyülni. Meg kell találni a modus vivendit. Ez vonatkozik az EMNT-re, a Fideszre, vagy akár az MPP-re és az SZNT-re is. Mi a gond a Székely Nemzeti Tanáccsal? Az RMDSZ autonómiát akar a Székelyföldnek. Meg kell keresni az együttműködési lehetőségeket. Az együttműködés az a kifejezés, amely legjobban fedi a sajátos érdekeinket.

Hogyan értékeli azt, hogy a budapesti kormány az EMNT-vel kötött stratégiai partnerséget és nem az RMDSZ-szel?

Ez a magyarországi kormánykoalíció döntése. Ezt nem lehet felülírni, tudomásul kell venni. Magyarország az anyaország, ennél szebben nem lehet elmondani, milyen kapcsolódás van, és mérhetetlenül fontos, hogy mi magyarnak érezzük magunkat. Azonban az utcát nem az anyaországi pénzekből fogják betonozni. Esetleg európai pénzekből.

Frunda György a kettős állampolgársággal kapcsolatban azt mondta, hogy a magyar kormánynak ez a döntése arra szolgál, hogy az erdélyiek elhagyják a szülőföldet. Ön hogyan értékeli a könnyített magyar állampolgárságot?

Egyik jó barátom azt mondta, hogy ő ellenzi a kettős állampolgárságot, mert ő már két állam polgára, úgyhogy a hármas állampolgárságért száll síkra. A kettős állampolgárság elfogadott az Európai Unió határain belül. Az emberek szeretik, ha két útlevelük van, biztonságérzetet ad, hogy ha valami rosszra fordul, van hová menni. Magyarok vagyunk, az, hogy magyar útlevél is van a zsebünkben, ártani biztos nem árt. Ilyen a közhangulat. Számunkra mint helyi közösségre lehet negatív hatása. Ezt Frunda György érzi és ki is mondja. Az európai, de a romániai trend is az, hogy elfogadni a kettős kötődést, de a jogokat a tartózkodási helytől teszik függővé. Ezt a trendet el kell fogadni.

Ön a Szabadelvű Kör platform elnöke, felvállaltan liberális. Pillanatnyilag Magyarországon, de Erdélyben is szitokszó a liberális. Hogyan tudja ezt az ellenérzést kezelni, amikor ön egy ernyőszervezet elnöke kíván lenni?

Ez hungarikum, és szerintem Erdélyre nem jellemző. Ez úgy hülyeség, ahogy van – ha csak 1848-ra gondolunk, amikor nem a felső klérus robbantotta ki a forradalmat, hanem a szabadelvű ifjúság… A szabadelvű hagyomány követői Tisza István és számos magyar politikus. Európában, ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy liberálisok vezetik Lengyelországot; Anglia és Németország nem olyan országok, melyekhez nem akarunk hasonlítani, és bizony ott a liberálisok a kormánykoalíció tagjai a konzervatívokkal, esetenként a baloldaliakkal. A liberalizmus olyan eszmekör, amely szerte Európában jelen van. Erre azt mondani, hogy szitokszó, több mint bűn, hiba. Ami az elnökjelöltségemet illeti, ha nagy és sokszínű közösség vezetője leszek, akkor ehhez igazítom a gyakorlatomat. Én viszont szabadelvű voltam, vagyok és az is maradok.

Azt mondta, hogy a liberalizmus elutasítása hungarikum. Csakhogy az erdélyi magyarságról és magyar szervezetről van szó.

Most maga provokál engem. Éppen a szabadelvűségem okán toleráns vagyok minden eszmerendszerrel szemben. Sokra becsülöm azt, aki valóban és meggyőződéssel kereszténydemokrata, mert az értékek tiszteletreméltóak, a szociáldemokráciát is elfogadható és reális eszmerendszernek tekintem, ha nem úgy gyakorolják, mint a PSD. Ebből a szempontból nekem nincsenek problémáim, másoknak pedig ne legyen velem.

Az erdélyi magyar társadalomban is többé-kevésbé hangsúlyosan megjelentek a szélsőséges megnyilvánulások, ezek nacionalista, kirekesztő viselkedésről, retorikáról tesznek tanúbizonyságot. Az RMDSZ jelenlegi vezetősége viszont igazán még egyszer sem határolódott el tőlük. Elnökjelöltként ön hogyan viszonyulna ezekhez a csoportosulásokhoz, megnyilvánulásokhoz? Elnökként hogy kezelné ezt a jelenséget?

Közismert, hogy én nyilvánosan megszólaltam ezekkel a megnyilvánulásokkal kapcsolatban. A magyarság szempontjából kontraproduktívnak és károsnak tartom azt a kizáró attitűdöt, amelyet a Jobbik és kapcsolt szervezetei képviselnek. Nem arra törekszenek, hogy integráljanak, hanem hogy kizárjanak embereket a magyarságból. Szent István óta tudjuk, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy Magyarország szerencsés pillanatai akkor voltak, amikor vonzerőt jelentett a magyarsághoz tartozni, és akik származás, vallás alapján papíron nem voltak magyarok, azok is azt kívánták, hogy a nemzethez tartozhassanak. A kirekesztés, ez az egész gondolatvilág számomra idegen, károsnak vélem. Az RMDSZ a magyarországi politikai pártokkal az egyenlő közelség elvét vallja. Vannak technikák betartani ezt az elvet, megtartani a formális kapcsolatot, de jelezni kell, hogy mi nem ebben és nem így gondolkodunk.

Ön Traian Bãsescu államfő tanácsosa. Olyan munkahelyről, státusból indul versenyezni az RMDSZ elnöki tisztségéért, amely nem elkötelezettségmentes állami beosztás.

Traian Bãsescu megosztó személyiség. Vannak, akik kedvelik, vannak, akik nagyon nem szeretik. Ez valamelyest a személyemre is kivetül. Kérem viszont azt is figyelembe venni, hogy az RMDSZ régi törekvése volt, hogy az államelnöki hivatalban legyen képviselete az erdélyi magyarságnak. Lehet, hogy konyhatitkot árulok el, de amikor megkerestek, sokkal fajsúlyosabb pozíciót ajánlott fel az államelnök. Akkor azt mondtam, én kisebbségi tanácsos szeretnék lenni, és az RMDSZ-t képviselem. Engem a Szövetség delegált, és ha azt mondja, hogy mindenünnen ki kell menjünk, ahol valamilyen romániai hatalmi övezettel kapcsolódunk, akkor ki kell vonulnunk a parlamentből, a kormányból, a helyi közigazgatásból. Jobb lesz nekünk?

Nem gondolt arra, hogy az elnökjelölti kampány idejére felfüggessze tevékenységét, vagy esetleg véglegesen lemondjon a tanácsosi tisztségről?

Nevetgélek kicsit magamban. Technikai szempontból ez a munkakör egy titkárnőt és egy tanácsost jelent. A munkatársaim nem beszélnek magyarul. Nem tudom, hogy ez a beosztás milyen negatív hatással járna a kampányra, hiszen a szóba jöhető elnökjelölt barátaim miniszteri stallumban vannak, milliárdokról dönthetnek, több száz ember dolgozik a kezük alatt. Nyilvánvaló, hogy amikor komolyan elkezdődik a kampány, illetve a kongresszus idejére felfüggesztem a tevékenységemet. Ugyanakkor nem hiszem, hogy korrekt volna látványosan lemondani.

Milyen támogatásra számít a küzdelmében? Meglesz a szükséges ajánlási, illetve szavazatszám, hogy elnyerje az elnöki tisztséget?

Bizonyosságom nincs, és szerintem az elkövetkező három hónap dönti majd el, hogy sikeres leszek-e vagy sem. Ha nem éreztem volna, hogy valós esélyen van a tisztség elnyerésére, akkor nem indultam volna. Én nem vagyok az a jelölt típus, aki indul, és akkor ezt konvertálja valamilyen pozícióért az RMDSZ-en belül. Ez nem az én esetem. Gondolom, a hosszas politikai pályám bizonyítja, hogy soha nem feltétlenül törekedtem pozícióra. Az esélyem akkora, amekkora az erdélyi magyar társadalom igénye a változásra. Úgy vélem, itt van a kritikus pont, ahol a jelölésem tényleges győzelemhez vezethet. Az emberek többsége ugyanis úgy érzi, hogy nem a konfrontációnak, hanem a dialógusnak van helye, és változás kell ahhoz, hogy sikeresen szerepeljen az erdélyi magyarság a politikában.

Amennyiben felajánlják, lemondana valaki javára?

Nem. Senkinek a javára nem mondok le. Végigviszem a programomat, elképzelésemet, majd meglátjuk, meggyőzöm-e ezzel a többséget.



Névjegy

Eckstein-Kovács Péter (Kolozsvár, 1956. július 5.) jogász, politikus.
1980-ban szerzett diplomát a Babeº–Bolyai Tudományegyetem jogtudományi karán. 1981-ig jogtanácsosként, 1987-ig ügyvédként dolgozott Csíkszeredában, majd visszatért Kolozsvárra.
1990–1992 között az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője, 1992–1996 között kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996-tól 12 éven át Kolozs megyei szenátor. A szenátus jogi, fegyelmi, mentelmi és igazoló, illetve az európai ügyek bizottságának tagja, több éven keresztül az előbbi elnöki feladatait is ellátta. 1994-től az RMDSZ Szabadelvű Kör platformjának alapítója és elnöke, számos civil szervezet alapításában vett részt.
1999–2000-ben kisebbségügyi miniszter. Kezdeményezésére fogadták el a diszkrimináció minden formáját tiltó törvényt, valamint a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló jogszabályt.
2009 januárjában Traian Bãsescu román államfő az általa létrehozott miniszteri rangú, kisebbségügyi államelnöki tanácsadói poszt betöltésére kérte fel.
Nős, három gyermek édesapja.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!