Egy fillér sem gurulhat el

Rutinos közéleti ember Érmihályfalva polgármestere. Nyakó József nemcsak a közösség életét érintő döntő pillanatokban vállalt feladatokat, de hagyományőrzőként is közismert. Nevéhez fűződik a Nyíló Akác néptáncegyüttes megalakítása az észak-bihari városban, ahol júniusban a helyhatósági választáson döntő fölénnyel nyert. D. Mészáros Elek interjúja.

Néhány éve már ön áll a helyi RMDSZ-szervezet élén. Ez előtt nem törekedett nyílt politikai szerepvállalásra, pedig mindig ott volt, ahol a közéleti események zajlottak. Mennyire tartja politikus alkatnak önmagát?

Teljes mértékben. Már kisiskolás koromban is érdekeltek a köröttem zajló világ történései, az összefüggések, az azokat kiváltó okok. A jelent mindig a politika határozza meg, történelem csak később lesz belőle. A régi rendszerben is igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni az adott lehetőségekből. Nem szégyellem, hogy KISZ-titkár voltam, és éppen azért nem, mert az a státus pusztán egy olyan eszköz volt számomra, ami révén az érmihályfalvi közösséget tudtam segíteni. Nyilván behatárolt lehetőségek között tudtunk csak mozogni, a nyílt politikai szerepvállalás kizárt volt, de a KISZ meglehetősen tág teret biztosított a magyar kulturális élet felszínen tartása, a hagyományok ápolása terén.

Az 1989-es változások mit hoztak az ön életében, mikortól kapcsolódott be a magyar érdekképviselet munkájába?

1989. december 27-én közgyűlést hívtunk össze három barátommal, aminek elsődleges célja volt a város irányításának a megszervezése, a közrend megóvása. Létrehoztuk a Nemzeti Megmentési Frontot, megalapítottuk az RMDSZ-t. Kezdetben minden rendben ment, később rossz irányt vett az RMDSZ helyi vezetése, így én hosszú ideig nem vállaltam részt benne, nem tudtam azonosulni a Tőkés-vonal erőszakos politizálásával. Ahogyan ők mondták, nem voltam eléggé „jó arc”. Persze, egyre többen rájöttek, hogy téves és veszélyes az a populista politika, amit a volt püspök képvisel, egy idő után már nem teltek meg a templomban a padsorok, amikor Érmihályfalvára látogatott. A dolgok ilyetén változása okán 2005-ben engem választottak meg az RMDSZ élére. Onnantól elindult egy tisztulási folyamat a szervezeti munkában, ami sajnos nem járt együtt a városvezetés megújhodásával.

Érmihályfalvát gyakran az Érmellék fővárosaként szokás definiálni. Mégis, ha végigmegyünk az utcákon, úgy tűnik, a város nevében szereplő falva lenne a hitelesebb besorolás. Mivel magyarázható e nagyfokú lemaradás?

Ennek többrétű okai vannak. A régi rendszerben a városvezetőket rendszerint máshonnan hozták, így nagyfokú volt a bizalmatlanság az akkori vezetés és a lakosság között. Az emberek többsége bezárkózott a maga kis világába, igyekezett rendben tartani portáját, de az, hogy mi történik a kapun kívül, hogy elhanyagoltak az árkok, gazosak a közterületek, már nem érdekelt senkit. Vissza kell hoznunk az emberek közösségben való gondolkodását, azt, hogy mindenki magáénak érezze a várost. Ennek két útja van: a példamutatás, valamint a bírságolás. A júniusi választások óta a köztereken, útkereszteződésekben virágokat ültettünk, forró napokon vizes kocsi locsolja az aszfaltot, így igyekszünk otthonossá tenni lakóhelyünket. Hátha a példa ragadós lesz, különben úgy kell tennünk, mint az egyszeri apának, aki szép szóval terelgette jó felé a fiát, de miután látta, hogy hiába van minden fáradozása, nyakon suhintotta a kölkét, és láss csodát, mindjárt jobban mentek a dolgok. Egyszóval meg kell értenie mindenkinek, Érmihályfalva határ menti, többségében magyarok lakta város, és ehhez méltóvá kell tegyük környezetünket. De hogy ne csak a lakosság fásultságát ostorozzam, az elhanyagolt infrastruktúra, a gyatra minőségű utak, a rossz állagú középületek az előző vezetés rossz helységgazdálkodásával magyarázhatók. Most én nem akarom részletezni az elkövetett hibákat, amikre mostanság derül fény, de tény, hogy a hivatalból csak rész- vagy téves információk kerültek ki a közvélemény elé. A helyi vezetés és az RMDSZ sok esetben nem azonos nyomvonalon haladt, ez nagyban hátráltatta a város fejlődését. Nagyfokú űr keletkezett a város költségvetésében, többmilliós nagyságrendű számlák várnak kifizetésre, aminek tisztázása komoly ellenőrzések nyomán oldható meg. Szintén nagy a káosz a termőföldek körül, feltehetően itt is történtek visszaélések.

Ezek szerint nehéz négy év vár önre, üres a város pénztárcája, a megoldásra váró feladatok pedig nem kis horderejűek. Négy évre vagy hosszabb távra tervez? Melyek a legnagyobb kihívások?

Hosszú távra tervezek, hisz nagy beruházásokra van szükség. Ez a hosszú távon való gondolkodás nem feltétlenül az én szerepvállalásomra vonatkozik, de mindenképpen RMDSZ-es városvezetést látok további több cikluson át. Összébb kell húznunk a nadrágszíjat, következetesen be kell hajtanunk a kintlévőségeinket. Csak a be nem gyűjtött lakossági adóhátralék egymillió lejre tehető. Ha nem lennének adósságaink, a költségvetésből jól lehetne gazdálkodni. Nem engedhetünk egyetlen fillért sem kigurulni az ujjaink közül. Jogos a kritika a város arculatára vonatkozólag, valóban balkáni. Mi még ott tartunk, amit mások már rég elfeledtek. Utakat kell aszfaltozni, megoldani a zavartalan vízellátást, a szennyvízelvezetést. Ez utóbbi beruházás befejezéséhez további hétmillió lejre van szükség. A választási kampány idején úgy fogalmaztam, hogy Érmihályfalva olyan, mint egy régi, lerobbant bányászváros, amelyikben megszűnt a tevékenység. A városközpont arculata lehangoló, a tömbházak lakótársulásaival tárgyalni fogunk az ingatlanok külső átfestéséről. Sok az elhanyagolt, gondozatlan terület, ezek rendbetétele nem csak pénzkérdés.

Az ön irányítása alá került tizenegy ezres kisváros lakóinak nyolcvanöt százaléka magyar nemzetiségű. Mellettük románok és romák élnek Érmihályfalván. Ez a lakossági arány milyen tanácsi összetételt produkált?

Az előző ciklushoz képest némiképp változott a városvezetés összetétele. A polgármestert, akárcsak helyettesét, ezúttal is az RMDSZ adja. Míg az előző ciklusban tizennégy RMDSZ-es tanácsos mellett két MPP-s és egy PD-L-s lett megválasztva, júniustól tizenhárom RMDSZ-es és négy EMNP-s felel a város irányításáért. Vagyis teljesen magyar nemzetiségűre sikeredett ez a kompánia.

Ez jelent-e valamilyen könnyebbséget, az első benyomások alapján tudnak-e hatékonyan együttműködni a polgári oldallal?

A tanácsosi arányok nem tükrözik az etnikai összetételt. Az, hogy most mindannyian magyarok vagyunk a városirányításban, ha jól sáfárkodunk, többletet fog jelenteni. Nem a pártérdekekre kell koncentrálni, hanem a város valós gondjainak a megoldására. Kompetens testületet akarok, eddig úgy látom, hogy konstruktívak a polgári oldal tanácsosai. Egyelőre még a mézesheteket töltjük, túl fiatal még ez a frigy, majd viselve válik meg, hogyan is állunk egymással.

Végezetül három olyan szót várok öntől, amit legszívesebben kipipálna a munkafüzetében mint megvalósítást.

Infrastruktúra, munkahelyek, közösségteremtés.

Akkor mégis lenne további kérdésem: Hány új munkahelyre lenne szükség, illetve mit ért közösségteremtésen?

Körülbelül ezer munkahelyre lenne még szükség. A közösségteremtésen pedig a közösségteremtést értem. Ez a város elvesztette azt a varázsát, ami nemzedékeken át jellemezte. Elfogyott az az erő, ami ki tudta taszítani a közösségből a rosszat. Mire is gondolok? Néhány éve, ha megjelent egy gyanús személy valamelyik utcában, a szomszédok figyelmeztették egymást. De ezt tették bármilyen veszély esetén. Mihályfalvának volt egy falusi jellege, és ez pozitív értelemben értendő. Ezt az odafigyelést kellene ismét meghonosítani.