Bábolna? Báboda!

2015. 08. 15. 16:57

Báboda címmel indít novembertől pedagógusok igényeire szabott bábos foglalkozásokat a nagyváradi Szigligeti Színház tanodája. A műhely előzményeiről és célkitűzéseiről a projekt szakmai vezetőjét, OLÁH ANIKÓ bábművészt kérdezte Tasnádi-Sáhy Péter.

 

Milyen alapvető célkitűzésekkel fogtak neki megtervezni a Báboda programját?

Azon túl, hogy a műhelymunkában résztvevő pedagógusokat igyekszünk a hivatásukhoz hasznos ismeretekkel gazdagítani, a Báboda egyfajta nyitást is szolgál: szeretnénk megerősíteni bennük, hogy nekünk - leginkább gyerekekkel foglalkozó - bábszínészeknek hozzájuk nagyon hasonló céljaink vannak, ezért jó, ha minél szorosabban próbálunk együttműködni.

Hogy telik majd az együtt töltött idő? Csak elméleti előadások lesznek, vagy gyakorlati ismereteket is átadnak majd?

Sem az elméleti, sem a gyakorlati oldalt nem szeretnénk elhanyagolni. A novembertől februárig tartó, havi egy-két hétvégére szervezett intenzív műhelymunka moduláris felépítésű, hat egységből fog állni. A legfontosabb célkitűzés az, hogy a pedagógusok megismerkedhessenek a legfőbb bábtípusokkal, úgy elméleti, mint gyakorlati szinten. Minden modul hármas tagolású: az adott bábtípusra vonatkozó történeti áttekintéssel kezdünk, a második részben a mozgatás technikai kérdéseire fektetjük a hangsúlyt, a harmadikban pedig el is készítjük az adott bábot. A záró rendezvényen szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek és a sajtó képviselőinek, hogy a résztvevők milyen tapasztalatokkal gazdagodtak, illetve elképzelhető, hogy kisebb produkciók is összeállnak.
Neves szakemberek lesznek meghívott előadóink, eljön Szentirmai László a Magyar Bábos Egyesület elnöke, Kádár Annamária mesepszichológus illetve dr. Boldizsár Ildikó meseterapeuta, mind olyan emberek, akiknek hatalmas tudása van a mesékről és a bábozásról (hisz a kettő szinte elválaszthatatlan), tőlük még mi bábosok is sokat tanulhatunk.

Ha már előkerült egymás mellett a két fogalom, mi az, amit a mese és a báb adhat egy gyereknek?

Remélem, hogy sok beszélgetés tárgya lesz a báb, hagyományos mese és az animáció, illetve a most divatos kütyük elemző szembeállítása. Személyes véleményem az, hogy a báb utóbbiaknál sokkal erősebb érzelemközvetítő eszköz, élő tárgy, ami folyamatos interakciót tesz lehetővé, azonnal reagálni tud a gyerekből feltörő gondolatokra, érzelmekre. Az animációs filmek gyönyörű képeket kínálnak, viszont a gyereket egyedül hagyják a történet által felmutatott problémákkal, gerjesztett félelmekkel, a szülő pedig nem érti, mitől jön a rengeteg agresszió. A bábszínháznak az a hatalmas előnye, hogy ott történik az adott pillanatban.

Mi az, amivel a báb esetleg több, vagy minimum más tud lenni, mint egy mesefigura karakterét magára öltő színész?

Szinte összehasonlíthatatlan a kettő, hiszen a színész mindig az emberi világot képviseli, aminek maga is tagja. Ha erre, az előttem álló ásványvizes üvegre rajzolok szemet, orrot, szájat filctollal, már egy másik világgal teremt kapcsolatot. Persze van olyan gyerek is, aki az emberek társaságában oldódik fel könnyebben, viszont a legtöbben egy báb hatására képesek azonnal kizökkenni a napi realitások közül. Ez egy lehetőség, ami elvisz a mese, mesélés terápiás célú felhasználásának irányába.

Gondolom voltak előzetes beszélgetések. A pedagógusok miként reagáltak a lehetőségre?

Igazság szerint a képzés ötlete is arról az oldalról jött, nyitott és érdeklődő pedagógus ismerőseim kérdezték először, hogy nem lenne-e lehetőség rá, hogy tanuljanak. Óvodákban sokan használnak nap mint nap bábokat a munkájuk során, viszont szakirányú ismeretek híján rengeteg kérdésük merül fel. A legtöbb kérdés a készítésre és a mozgatásra szokott vonatkozni. Például, hogy utóbbi sikeres legyen, előbbi során a kéz anatómiáját érdemes figyelembe venni.

Hogyan kapcsolódhat be valaki a programba?

A Szigligeti Színház honlapján található egy jelentkezési lap, azt kell kitölteni.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!