Cozma vezér a tengerparton

2015. 08. 17. 11:18

A konstancai Replica napilap külön riportban számolt be arról, hogy Miron Cozmát, a hajdani bányászvezért és Nicolae Mavrodint, az Ifjú Forradalmárok Szövetségének elnökét a Tengerészet Napján tartott ünnepség megzavarása miatt 500-500 lejes pénzbírsággal büntették. A tudósítás szerint a rendfenntartó erők és a két „népvezér” mintegy háromszáz híve közötti dulakodást az váltotta ki, hogy – mivel nem szerepeltek a hivatalos programban – a Băsescu-ellenes jelszavakat skandáló csoportot nem engedték be a kaszinó melletti térre, a koszorúzási ceremónia alkalmával.

 

Számomra az nem kínált töprengeni valót, hogy Cozma és társai a volt elnök ellen tüntettek a tengerészek ünnepén. Az viszont igen, hogy miféle „forradalmárok” lehetnek azok, akik a bányászjárások hírhedett főkolomposának társaságában kívántak koszorúzni. Talán annyira „fiatalok” volnának, hogy nincs tudomásuk az első, a második, a sokadik fővárosi mineriász rohamosztagainak hőstetteiről, amidőn éppen az Iliescu-rezsim ellenzékét verték széjjel Bukarestben? Alaptalannak vélem ezt a feltételezést, hiszen a Mavrodin-féle társaságnak több, korosabb, a parlamentet képviselőként megjárt tagja is van.

Azon is kiakadtam, hogy sokszorosan elítélt földink (Miron Cozma 1954-ben született a Bihar megyei Derna bányásztelepén) nyegle gőggel vette oda a rendfenntartóknak: „Nem félünk tőletek! Costeşti-en 20 ezer csendőr fölött győzedelmeskedtünk!” A gyengébbek, inkább a fiatalok kedvéért emlékeztetek arra, hogy a „Costeşti-i ütközet” az utolsó, az ötödik bányászjárás zárójelenete volt 1999 januárjában, Emil Constantinescu országlása idején. Akkor már nem az elnökségviselt Ion Iliescu, hanem a szintén államfői ambíciókkal megáldott Corneliu Vadim Tudor hívta őket Bukarestbe. Végül a bányászvizit elmaradt, Cozma börtönbe került, Vadim Tudor pedig az elnökválasztás második fordulójába, ahol egyharmados támogatottsággal vesztett Iliescu ellenében. A jelek szerint a börtönévek kikezdték a bányászvezér emlékezőtehetségét. Ugyanis anno dacumál az úttorlaszok Bukarest felőli oldalán nem húsz-, csupán kétezer csendőr vitézkedett, húszezren a zsilvölgyiek és a menet közben hozzájuk csatlakozók voltak. Érdekes, Vadim Tudort azóta sem vonta senki felelősségre amiatt, hogy bányászokkal akart „rendet teremteni” Bukarestben. Miért tették volna, hiszen az előző négy bányászjárás „atyjának”, Ion Iliescunak sem görbült meg egyetlen haja szála?

 

Szaladár



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!