A törvény, ami most kezdődik

2011. 01. 27. 10:55Önök szerint melyek a legfontosabb elemek kisebbségi szempontból, amelyek bekerültek a törvénybe?

Pásztor Gabriella: Azért neveztük mérföldkőnek a jogszabályt a kisebbségi oktatást illetően, mert az utóbbi húsz év legfontosabb tanügyi törvénye, nemcsak kisebbségi vonatkozásban, hanem általában a tanügyi reform szempontjából is. Kisebbségi elemeket huszonvalahány cikkely tartalmaz, de több mint félszáz olyan rendelkezés került a törvény szövegébe, mely a kisebbségek nyelvén folyó oktatást szabályozza.

Lakatos András: A román nyelvnek nem anyanyelvként való tanítása lehetővé teszi, hogy sajátosan, a magyar nyelv igényeihez igazított tanterv és tanmenet alapján tanítsuk a román nyelvet, és a tanterv alapján készüljenek el a tankönyvek. De az is jelentős eredmény, hogy a vizsgákon külön tételt kapnak a magyar gyerekek, külön pontozást alkalmaznak, elkerülendő azt a hátrányos megkülönböztetést, ami eddig érte őket, hiszen ugyanazokat a tételeket kapták, mint a román iskolatársaik, ugyanazok a tanárok javították, ugyanazon pontrendszer szerint, ami diszkriminatív volt. Az új módszertan több lehetőséget nyújt, hogy a román nyelvet minél jobban elsajátítsák, s a mindennapi életben tudják alkalmazni.

Mi az, ami egyáltalán nem vagy csak részben került be az RMDSZ elvárásai közül?

P. G.: A jogszabályalkotás terén minden célkitűzésünket megvalósítottuk. Márciusban a jászvásári kihelyezett kormányülésen olvasták fel először a törvényjavaslatot, a parlamentbe kerülése előtt is, után is folyamatos volt a konzultáció, akkor pedig, amikor a kormány felelősséget vállalt érte, néhány nap állt még a honatyák rendelkezésére, hogy módosító javaslatokat nyújtsanak be; a mi szempontunkból bekerültek a legfontosabb döntések. A magánoktatás terén voltak még elvi viták, de úgy érezzük, nem maradt ki semmi, benne van az önrendelkezés elve, az egyetemi karok létesítése. Bár a felsőoktatás szempontjából külön pont arról, hogy önálló magyar egyetem jöhessen létre, tételesen nem került be, de a felsőoktatást szabályozó kisebbségi artikulusokban átfogó rendelkezésként benne foglaltatik.

Nehezen született meg a javaslatcsomag, nehezen emelkedett törvényerőre, de gondolom, az alkalmazása sem lesz „diadalmenet”. A végrehajtási utasítások terén minden ki van dolgozva?

L. A.: Ez egy kerettörvény. Nincs benne „minden”, nem is lehet benne. A keret jelleg pozitív vonása a törvénynek, ötven kormányhatározatot, miniszteri rendeletet tartalmaz, több mint száz módszertani eljárás kidolgozását írja elő a következő nyolc hónapra. Még rengeteg munka van hátra, s az ördög is a részletekben bújik meg, oda kell figyelnünk, hogy valóban sikeresen alkalmazzuk. Hogy mennyire lesz sikeres, az a pedagógustársadalmon és a közélet szereplőin múlik. A törvény másik pozitívuma, hogy lehetővé teszi a gyerekközpontú oktatást.

Mikorra várható, hogy a teljes apparátus elkészüljön, és valóban alkalmazni is lehessen?

P. G.: A törvény alkalmazása fokozatosan történik, a törvény kimondja, hogy nyolc hónap alatt a vonatkozó határozatokat meg kell hozni, és a módszertanokat ki kell dolgozni. Felkérték a tanügyminisztériumot, állítsa össze az alkalmazás ütemtervét. A fokozatosság gyakorlata érvényesül azoknak az új elemeknek a bevezetésében, amelyek ciklusváltásra vonatkoznak, vagy egészen újszerűek, ezek mindig ciklusváltáskor lépnek életbe. Tehát a most első osztályt kezdő gyerek fogja a szakaszonkénti értékeléseket megélni, a kilencedik osztály bevezetése is a most induló ötödikesekre vonatkozik, majd középiskolában három, illetve négy osztályt végeznek.

A reform egyik legfontosabb gyakorlati vonzata a tankönyvek ügye. Lényeges fejleménye, hogy a kisebbségek anyanyelvükön tanulhatják Románia történelmét és földrajzát is. Nagyon hamar kellene lépni ebben a tekintetben is. Hogy állnak az új tankönyvek kidolgozása terén?

L. A.: Remélem, nem késsük le a vonatot…

Már vannak kész tankönyvek?

L. A.: Még nem is lehetnek. A közoktatást teljesen átszervezi ez a törvény. A háromszor négyéves nevelési ciklusokról átállunk az öt-öt-három évesre. Ötéves lesz az elemi oktatás, ötéves az általános iskolai és hároméves a középiskola, vagy négyéves, a szakiránytól függően. Az új rendszer koncepciója alapján először a minisztérium dolgozza ki a nemzeti alaptantervet. Ennek alapján kidolgozzák a kerettanterveket, amelyekből kiderül, hogy osztályonként milyen tantárgyakat és hány órában tanítunk. A kerettantervek alapján készülnek el a tantárgyi tantervek, programok. Azokra kell nagyon odafigyelnünk. A román nyelv és irodalom programot RMDSZ-kezdeményezésre már elkészítettük 2008-ban, az kiindulási alap lehet a továbbiakhoz, hiszen széles körű konzultáció előzte meg. De ez is átdolgozásra szorul, mert ez még a háromszor négyéves ciklusra volt kidolgozva. A törvény lehetőséget ad arra, hogy a magyar nyelv és irodalom programját is mi állítsuk össze, a zeneoktatásét is, és ami legalább annyira fontos: a magyarság történelmének tantervét is. Nos, amikor megszülettek ezek a tantervek, amelyek azt is rögzítik, hogy tehermentesítjük a tanulókat, a keret huszonöt százalékát a tanárok maguk használhatják fel, a minisztérium kiírja a pályázatot a tankönyvek megírására, erre kell nekünk felkészülnünk. Értelemszerűen az új programot a cikluskezdő osztályokkal vezetjük be, ők indulnak az új tanterv alapján, új tankönyvek szerint. A lényeg, hogy elkerüljük azt a helyzetet, ami eddig volt, hogy a magyar gyerekek többéves késéssel kapták meg a megfelelő, románból fordított tankönyveket.

Tehát elmúlik annak a veszélye, hogy románul rosszul megírt, magyarra rosszul lefordított, silány tankönyvek kerüljenek a gyermekeink kezébe?

L. A.: Tőlünk függ, mennyire élünk a lehetőségekkel. Már évek óta megírhatjuk magyarul a fizika, a kémia, a biológia stb. tankönyveket. A magyar érdekeltségű kiadók, a pedagógusszövetség, az Erdélyi Tankönyvtanács, a tanárképző és továbbképző intézetek már most kell hogy keressék azokat a szakembereket, akik ezen a téren tudnak teljesíteni.

P. G.: Az RMDSZ Oktatási Főosztályával indítottuk el azt a folyamatot 2008-ban, hogy tankönyvírókat képezzünk. Sajnos a tanárképző főiskolák nem figyelnek oda erre a szegmensre. Előbb Kolozsvárra toboroztunk egybe kétszáz pedagógus kollégát, akiknek tankönyvírói ambícióik voltak. Egy adott tantárgyból el kellett készíteniük egy tankönyv vázlatát, abból egy fejezetet meg kellett írniuk. A legjobbak, úgy negyvenen, Budapesten részesültek továbbképzésben. Az akció a magyar Nemzeti Tankönyvkiadó támogatásával zajlott le, eljöttek a legjobb magyar tankönyvszerzők, mint Csapó Benő vagy Hofmann Rózsa jelenlegi oktatási államtitkár. Õk koordinálták a budapesti munkát is.
A törvény a tanárrá válás folyamatát is megreformálja. Kimondja, hogy a hároméves bolognai ciklust elvégző, licencvizsgát tevő egyetemista, aki tanárrá akar válni, pedagógiai szakirányú mesterképzést végez. Tanárként egy évig egy olyan tapasztalt, jó eredményeket felmutató mentor mellé kerül, aki irányítja az ő kezdő lépéseit. E kezdőév befejezése után mehet véglegesítő vizsgára.

Sok helyen magyar osztályokban Románia történelmét, földrajzát, de más tantárgyakat is magyarul nem beszélő román pedagógusok tanítanak. Van egy olyan kitétel a törvényben, hogy a pedagógusnak ismernie kell az illető kisebbség nyelvét. Ez hogyan oldható meg?

P. G.: Már 1998 óta létezik az a rendelkezés, hogy a kisebbségek nyelvén való oktatásban részt vevő pedagógusok nyelvi vizsgát tesznek. Arra a módszertanra kell majd odafigyelnünk, amely ezt szabályozza. A törvény szellemében megindul a decentralizáció. A nagy áttörést az fogja jelenteni, hogy az iskolák maguk fogják a versenyvizsgáikat megszervezni, s a kisebbségi tanintézményeknek, a kisebbségi tagozatú iskoláknak kell odafigyelniük arra, hogy a diákjaik megtartása érdekében a legjobb és a nyelvet jól ismerő pedagógusokat alkalmazzanak.

Nem áll fenn a törvényalkalmazás átpolitizálásának a további veszélye? Az például, hogy az érdekvédelmi szervezetek felzúdulnak a kisebbségi nyelvet nem ismerő román pedagógusok „hátrányos megkülönböztetése” miatt.

L. A.: Az elmúlt húsz év meggyőzött arról, hogy a tanügyi reform legnagyobb kerékkötői a szakszervezetek. Nem érdekeltek a decentralizációban, az intézményi autonómiában. A régi, tanárközpontú rendszer minden igazgatót arra késztetett, hogy az úgynevezett címzetes tanárnak, ha törik, ha szakad, biztosítsa a katedráját. A vegyes tagozatos iskolákban a testnevelő tanárnak, a zenetanárnak, akár a fizikatanárnak odaadták a magyar osztályokat is, mert hát ki kellett egészíteni az óraszámát, erre kötelezett a törvény. Azt az elvárást, hogy ismerje a kisebbségi nyelvet, nem lehetett érvényesíteni. Erről a gyakorlatról kell átváltani, a törvénynek nem a tanár, hanem a gyerek érdekeit kell védenie. Fontos újítás, hogy a kinevezésekről, a katedrák összeállításáról nem a tanfelügyelőség, hanem az iskola dönt. Az iskolák társulási szerződéseket köthetnek egymással, kis vidéki iskolák nem tudnak teljes katedrát biztosítani, de két-három iskola közösen hirdethet meg posztokat. Ugyanakkor szomorú tapasztalat, hogy közösségünk sok olyan lehetőséggel képtelen élni, amit az RMDSZ politikai szinten kiharcol.

Mi lesz a szórványvidéki oktatással, milyen lehetőségeket biztosít erre a törvény?

P. G.: Az osztálylétszámok, csoportok létrehozása esetén külön engedményeket tesz a kisebbségi oktatás számára. Ez a kisebbségben élő román gyerekekre is érvényes. A pozitív diszkrimináció annak a felismerése, hogy annak a kisebbségi gyereknek, aki nem tud a településén anyanyelvén tovább tanulni, biztosítani kell erre a lehetőséget, ha a szülő óhajtja, ezért támogatást fog kapni, akár az ingázást választja, akár a bentlakást. Sok mindennek az életbeléptetéséhez több pénz kellene, mint eddig, ez nem diszkrimináció, hanem természetes igény. Már egy 1999-es miniszteri rendelet biztosította például a csángó vagy a roma gyerekek anyanyelvi oktatását, a törvény mentén újabb, ezt a lehetőséget megerősítő rendelet születik.

L. A.: Az RMDSZ-nek prioritása marad a szórvány. Erős szórványiskola-központ jött létre Déván, Máramarosszigeten, Szilágysomlyón, Aradon, most indul a mezőségi központ kialakítása, a kalotaszentkirályi már az utolsó fázisig eljutott. A szórványban az egyetlen életképes megoldás e kollégiumi iskolaközpontok működtetése. Tavaly a Communitas Alapítvány ötmilliárd régi lejt osztott ki a szórványoktatás támogatására. Ahol a helyi magyar közösség össze tud fogni, ott előbb-utóbb siker koronázza az erőfeszítéseket.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!