A hogyanra az RMDSZ tud válaszolni

„A mi kampányunk középpontjában az RMDSZ-nek kell lennie, s tudni kell, hogy az emberek a szervezetre szavaznak elsősorban. Az egyéni körzetes rendszer nem változtat azon, hogy van-e egy adott szervezetnek támogatottsága vagy nincs” – mondta lapunknak MARKÓ BÉLA Maros megyei szenátorjelölt. Szűcs László interjúja.

Mint az RMDSZ volt szövetségi elnöke, korábbi államfőjelölt, több mandátumon keresztül szenátor, alighanem rutinos jelölt. Mennyire más ez a kampány, ez a választás, különösen abban az értelemben, hogy milyen igények fogalmazódnak meg az emberek részéről?

Ilyenkor nyilván jó lenne azt mondani, hogy igen, más ez a kampány, mint az előzőek, s mások az elvárások. Az én tapasztalatom szerint itt inkább a folytonosságról lehet beszélni. Talán annyiban módosultak a vélemények, hogy ezúttal nagyobb hangsúly van a gazdasági, szociális kérdéseken, a munkahelyek megtartásán. Tehát érződik, hogy gazdasági válság van körülöttünk. Ez nem azt jelenti, hogy új témák jelentek meg, hanem inkább új hangsúlyok, melyekre oda kell figyeljünk, amikor a következő négy esztendő várható fejleményein gondolkodunk.
Azt sem érzem, hogy az RMDSZ kritikája élesebb lenne, sőt, úgy látom, az RMDSZ ellenzéke kifulladt. Nem tudnak igazán hiteles kritikát megfogalmazni, nyilván ez a választási eredményekből is kiderül, de úgy érzem, a támogatottságuk akár az önkormányzati választáskorinál is kisebb lesz.

A küzdelem tehát nem elsősorban azokért folyik, akik még nem döntöttek arról, hogy kire voksolnak, hanem azokért, akik még nem tudják, hogy egyáltalán voksolnak-e?

Igen. Én nem hiszem azt, hogy ne kellene megragadnunk minden alkalmat arra, hogy meggyőzzük azokat is, akik nem biztosak abban, hogy az RMDSZ jelöltjeire szavazzanak. De a nagy feladat az, hogy mozgósítsuk a magyarokat. Közhelynek hangzik, s nem először fogalmazzuk meg, hogy nekünk a legnagyobb versenytársunk a közöny, a kiábrándultság. Mert döntő lehet a részvétel. A közvélemény-kutatások a részvételt nehezen tudják felbecsülni, a részvétel egyesek szerint rekordarányú lehet, mások szerint nem lesz magasabb az átlagosnál. Mivel a két tábor elég élesen feszül egymásnak – ezúttal a román pártokra gondolok –, mindkettő megpróbál maximálisan mozgósítani, ebből könnyen következhet az, hogy a román részvétel magasabb lesz, mint korábban. Ez nekünk a legnagyobb kihívás ebben a pillanatban, hogy a máskor a választástól távol maradó magyarokat is el kell tudnunk vinni szavazni.

Az, hogy nem pártlisták között választanak az emberek, hanem egyéni jelöltek közül, mennyire ad lehetőséget a sajátos, egyéni üzenetek megfogalmazására?

Nekem a véleményem ebben a kérdésben eltér sokak véleményétől, az RMDSZ-en belül is. Azt magam is úgy gondolom, hogy egy pártnak, egy politikai szervezetnek a támogatottsága természetesen függ attól, hogy kik azok a személyiségek, akik azt a pártot vezetik, megadják annak a szervezetnek az arculatát. Viszont még ebben az esetben is a programon a hangsúly, hogy a szervezet mit ígér most, és mit teljesített a korábbi ígéreteiből. Az egyéni választási rendszer esetében is a döntő a szervezet. Vagyis számít, hogy ki a jelölt, de a legnagyobb veszély az, hogy ez a rendszer elhiteti még a politikusokkal is, hogy az emberek elsősorban rájuk szavaznak, attól függetlenül, hogy kinek a listáján indultak. Ez szerintem nem igaz. Én is sokkal kevesebb szavazatot kapnék, ha nem az RMDSZ jelöltje lennék. Az is meggyőződésem, hogy nem jutnánk be a parlamentbe. Én mindenkit óvnék attól, hogy azt higgye, hogy ez a választás róla szól. Ez a választás az RMDSZ-ről szól, emellett a jó, tehetséges politikusok elfogadottabbá tehetik, hozhatnak szavazatokat. Természetesen az eredmény nem függetleníthető attól, hogy ki a jelölt. De ismétlem, a mi kampányunk középpontjában az RMDSZ-nek kell lennie, s tudni kell, hogy az emberek erre a szervezetre szavaznak elsősorban. Az egyéni körzetes választási rendszer nem változtat azon, hogy van-e egy adott szervezetnek támogatottsága vagy nincs.
A másik veszély az, hogy a jelöltek hajlamosak úgy szemlélni, hogy mivel az emberek rájuk szavaztak, nekik csak a saját választókerületükkel szemben van kötelezettségük. Ez így nem igaz. Ahhoz, hogy visszaosztásból mandátumok legyenek, ahhoz nekünk minden szavazatot be kell gyűjtenünk. Ez azt jelenti, hogy később azokkal szemben is lesz kötelességünk, akiknek a kerületében esély sem volt arra, hogy a jelöltünk bejusson, mégis az RMDSZ-re szavaztak.

Sok olyan aggasztó jelenség jellemzi ezeket a heteket, mintha a 90-es években járnánk. Zászló-ügyek borzolják a kedélyeket Szatmárnémetiben és a Székelyföldön, Vásárhelyen utcanév miatt bírságolnak, módszeresen rongálják az RMDSZ reklám-bannereit, még Váradon is megfigyelhetők szimbolikus ügyek miatti román–magyar feszültségek. Ezek a jelenségek magyarázhatók a kampánnyal, esetleg többről van szó?

Európának ennek a részében, miután eltelt több mint húsz esztendő, s az országok többségében lezajlottak az európai integrációs folyamatok, úgy érzem, egyféle megtorpanás mutatkozik. Mindenütt nagyon komoly gondok vannak, nem csak gazdasági szempontból, hanem ami a demokrácia intézményeit illeti, egyáltalán azokat a jogi kereteket, melyeket eddig kialakítottunk. Például ez Magyarországon is megfigyelhető, de Romániában is a román–magyar viszony kapcsán. Nemcsak arról van szó, hogy a választási kampányban egyesek mindig megpróbálják a magyar kártyát kijátszani és nacionalista retorikát használni, hanem komolyan kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy a választások után egyesek megpróbálják visszapörgetni a történelem kerekét, akár már bizonyos jogokat is visszavenni, s nem csak a megoldási folyamatot leállítani. Mi magunk is azt mondjuk, én is arra hívom fel a figyelmet a választókerületemben, hogy a következő négy év legnagyobb kihívása az, hogy ne forduljon vissza a történelem, hanem menjünk előre. Ha nem vagyunk ott, vissza fog fordulni. El kell mondanom, én magam is igen hosszú töprengés után azért vállalok újabb mandátumot, mert úgy érzem, elég éles helyzetek várhatnak ránk, ezért ott kell lenni. Szóval mindez, amiket tapasztalunk, nem egyszerű „kampány-nacionalizmus”, mert ha szétnézünk, látjuk, hogy Szlovákiában is állnak a dolgok, romlott is bizonyos értelemben a szlovák–magyar viszony. Ez lehet az oka annak, hogy egyes román politikusok magyarellenes nagyotmondással próbálnak kampányolni. Igaz, ennek az ellenkezőjével is találkoztam. A liberális párt elnöke, Crin Antonescu, akinek – miután a magyarok jó ideig rokonszenveztek vele – sikerült kivívnia újabban a magyarok ellenszenvét magyarellenes retorikájával, de most, legutóbb Marosvásárhelyen próbált ezen változtatni, és tulajdonképpen kimondatlanul próbálta érvényteleníteni, amit ebben a témában eddig mondott. Más kérdés, hogy ez nem sikerülhet, mégis, ez egy pozitív megnyilvánulás volt. De nekünk nemcsak a választási retorikát kell körüljárnunk, hanem meg kell nézni azt is, mi történik Európában ebben az időszakban. Ami minket illet, a magyar választók elsősorban azért szavaznak az RMDSZ-re, mert az egyedüli szervezet, amely a sajátos identitásproblémákra: anyanyelvi oktatás, kultúra, anyanyelvhasználat, egyáltalán arra az igényre, hogy magyarként korlátozás nélkül lehessen élni Romániában és egy ezt lehetővé tevő jogrendszert kiépíteni, erre az igényre csak az RMDSZ válaszol, s nem csak ígéretek formájában. Hiszen bizonyította, hogy az elmúlt két évtizedben dolgozott, és sok mindent sikerült megvalósítani. Hiába próbálják a román pártok elcsábítani a magyar választókat, hiszen erre az igényre ők nem tudnak választ adni. A magyar versenypártok pedig nem bizonyították mostanáig, hogy ezeket a problémákat meg tudnák oldani, s ami még fontosabb, nem is tudják felmutatni azt, hogy ha az RMDSZ helyett őket támogatná a magyar választó, akkor hogyan tudnák ezeket a problémákat orvosolni. Tehát a hogyanra nem tudnak válaszolni. Ezért az RMDSZ-nek nem csak szociális és gazdasági kérdésekkel kell foglalkoznia, nem csak ilyen jellegű üzeneteket kell megfogalmaznia, hanem az identitásproblémákra is kell keresni a megoldásokat. S nem szabad szkeptikusnak lenni amiatt, hogy az utóbbi időben nem sikerült néhány kérdést úgy alakítani, ahogy szerettük volna. De azért Marosvásárhelyen is kimozdultak a holtpontról az orvosi egyetem körüli konfliktusok. Minél távlatosabb, minél nagyobb ívű identitásprogramokat kell felmutatnunk. Alapvetően ez a mi programunknak a legfontosabb és a legstabilabb része. Ezután jön, ami rendkívül lényeges, hogy az önkormányzatainkat hogyan támogatjuk. De az önkormányzatok léte, hatásköre, autonómiája is szerves része az identitásprogramnak.

Milyen kormányzati forgatókönyveket tart valószínűnek a december 9-i választás után? Vannak-e optimista, illetve pesszimista verziók?

Én minden esetben azt mondtam korábban is, hogy ami a választások után lesz, arról a választások után kell beszélni, illetve ezekről a választások után kell tárgyalni. Az RMDSZ soha nem kötött előzetes koalíciókat, hanem egyedül vettünk részt a választásokon, s nyitottnak tekintettük a választás utáni lehetőségeket. Most is azt mondom, a legfőbb célunk, hogy olyan erőnk legyen a választások után, hogy egyáltalán tárgyalhassunk arról, hogy az RMDSZ köt-e koalíciót vagy nem köt. Én erre a kérdésre elsősorban elvi választ adnék, azt mondanám, ha megfelelő program van és megfelelő partner, megfelelő feltételek mellett az RMDSZ-nek kormányzásra kell törekednie. Tehát nem gondolom, hogy jó lenne, ha ellenzékben maradnánk. Ha nem sikerül jó koalíciót kialakítani, jó feltételeket kitárgyalni, ha nincs megfelelő program, akkor természetesen ellenzékben is tud az RMDSZ bizonyos folyamatokra befolyással lenni. Akkor is rendkívül fontos, hogy ott legyünk a törvényhozásban, de elsősorban azt támogatnám, hogy az RMDSZ legyen ott a kormánynál.

Gondolom, ez utóbbi már csak azért is indokolt lehet, mert Victor Ponta miniszterelnök arról beszélt, hogy 2013 nyarára el szeretné fogadtatni az új alkotmányt, míg 2014-ben regionális választásokat szervezni, ami azt jelenti, hogy addig rendezni kívánja az ország regionális átszervezését. Feltételezem, ezeket a döntéseket nem kívülről, ellenzékből szemlélve tudja a magyar érdekképviselet a leginkább befolyásolni.

Persze. Egyszerűen, ha az alkotmányt nélkülünk módosítják, ha a közigazgatási átszervezést nélkülünk viszik végbe, akkor nagy baj van.

Két fontos irodalmi, kulturális díjat vehetett át a közelmúltban, mindkettő magyarországi, az Alföld-díj, illetve a Hazám-díj. Mit jelentenek irodalmi, költői pályáján ezek az elismerések?

Mindkettő rangos díj, a debreceni Alföld folyóirat díját megkapni fontos szakmai elismerés, s ezt nem udvariasságból mondom, közhelyként, hiszen azt tudják az írók, olvasók, hogy ez a lap mennyire igényes szépirodalmi közleményeit illetően, s mennyire számon tartják. Én is így érzem, s azok is erősítik ezt a véleményemet, akikkel együtt kaptam: Tandori Dezső költő, illetve Fried István professzor. Számomra ennek van egy sajátos jelentősége e pillanatban. Az, hogy ez egy irodalmi díj, ez nem a politikusnak szól, hanem a költőnek. Nekem ez egy fontos pillanat, ezért is örültem neki. Ami a Hazám-díjat illeti, azt is elsősorban a költőnek adták, persze ennek van azért egyféle közéleti üzenete is. Ezt évente hét személyiségnek adják, az idén többek közt olyanokkal együtt kaptam, mint Rubik Ernő, Tokody Ilona, Szilágyi István, Máthé Erzsi. Itt is úgy éreztem, írói-költői munkám volt a döntő.

A napokban Bukarestben bemutatták egy román–magyar, kétnyelvű kötetét, Az egyhangúság dicsérete – Lauda monotoniei címmel. Milyen volt a mű fogadtatása?

Paul Drumaru nem először fordít tőlem verseket, elsősorban szonetteket. Õ kiváló fordító. Két neves román kritikus mutatta be a kötetet a bukaresti nemzeti könyvtárban elég népes közönség előtt: Alex ªtefãnescu és Daniel Cristea-Enache; mivel nem tudnak magyarul, a román szonettek alapján értékelték úgymond a könyvet, s mondtak elismerő szavakat. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a fordítások kiválóak. Hogy az eredeti szonettek is kiválóak-e, amelyekből a fordítások készültek, azt nyilván másnak kell eldöntenie.

Jó, hát akkor ezt bízzuk a magyar kritikusokra.