„A fikciót jobban meg tudom ragadni”
 

„A fikciót jobban meg tudom ragadni”

2016. 11. 04. 16:55

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Álljunk meg egy szóra rendezvénysorozatának az eddigi leghosszabb és talán az egyik legszórakoztatóbb eseményének az idei évadnyitó beszélgetés bizonyult. Molnár Vilmos írót, szerkesztőt László Noémi kérdezte. Sarány Orsolya tudósítása.


 

A hatvanas évek nappaliját idéző Macskaházban tartották az évadnyitó, Álljunk meg egy szóra estet. László Noémi moderátor szerint a berendezés és a lámpa keltette benne a hatvanas évek hangulatát, ám Molnár Vilmos meghívottban inkább a szekuritátes emlékei elevenítődtek fel, ott világítottak így az arcába utoljára.

Miért kezdte Molnár Vilmos is, mint számos más író, versekkel pályafutását, ezzel a kérdéssel indította az estet László Noémi. Erre Molnár Vilmos elmondta, ő és más prózaírok azért próbálkoznak először versekkel, mert félnek a hosszabb szövegektől. Az első írásait ő nem is nevezné verseknek, inkább aforizmáknak, abból fejlődött tovább a négy soros versikékig, de azok is inkább szövegeket voltak, mint versek. Aforizmákat és a verseket több alkalommal közölt az Utunkban a nyolcvanas években, majd 2010-ben megjelent első verseskötete is, Postakocsi címmel.

Versek után a novellákat kedvelte meg, ám nem zárkózik el egy regény megírása elől sem, készülőben is van egy regénye, egy kisregény. Molnár szerint két dolog dönt a műfajról: az alkat, az, hogy „ki, mire van beállítódva”, valamint a téma, amely előre meghatározza a műfajt.

Prózájában a fikciót tartja relevánsnak, és emiatt kedveli a novellákat, amelyek könnyebben tudják kiváltani az olvasóban az író által óhajtott meghökkentést, jobban működik benne a csattanó. „A fikciót könnyebben meg tudom ragadni, ki tudom fejezni a novellában. Ütősebb, s ha van benne egy csavar, jobban meg tud hökkenteni.” A epikai hitelesség az írói hitelesség mértékegysége.

„Mindig is a fikció érdekelt, a mi lenne ha, mi lett volna ha. Ám ez csak akkor működik, ha van hiteles valóság mögötte,”- mesélte az író.

Az epikai hitel nem egyelő a valósággal, ám nem szabad teljesen földtől elrugaszkodott dolgokról írni. Ő is fikciót ír, ám leszögezi: vannak alap dolgok, amiken nem lehet változtatni. Egy írásnak nem kell tényszerűnek, realistának lennie, sokkal fontosabb, hogy az író saját magához, az általa kreált világhoz legyen hiteles, ám ha valami valóságot ír le, akkor az maradjon valósághű. Majd hozzáteszi: „Néha azért van sikere egy írásnak, mert nem hiteles, de én ezt nem szeretem.”

Az író célja, hogy meghökkentse, kirántsa az olvasóját a mindennapi rutinjából, ennek eszköze számára az abszurditás. Nem szereti, ha az erdélyi stand-up-comedy öregjének hívják, ám történetei pont az abszurditás miatt humorosak, így nem sértődik meg, ha nevetnek írásain. A meghökkentés és humor közti különbségre egy példát hoz, amelyben egy iskolai látogatása alkalmával a diákok teljes komolysággal, elemzői figyelemmel hallgatták végig felolvasását, míg másnap egy humorfesztiválon ugyanazon a történetén mindenki nevetett.

A beszélgetés folyamán több alkalommal felolvasott álmeséiből, minimálmeséiből (Mese a történetről, Mese az üres négyzetekről). Ezek kapcsán merült fel saját Micimackója, amelynek tíz fejezetét már megírta és publikálta is folyóiratokban, ám a Disney szerzői jogai miatt könyvként csak 2026-ban jelenhet meg, de mint mondta, ő kivárja. A regény Milne Micimackójának egy alternatív variánsa, nem utánzat, amelyben Malacka a főszereplő. Annyival egészítette ki a történetet, hogy beletette a Paci nevű kitalált szereplőt, aki nem plüssállat, hanem hús-vér ló, ennek okán nem tud társalogni a többi szereplővel.

Nemcsak írói tevékenységét jellemzi az abszurditás, saját történeteivel az esten is több alkalommal meghökkentette válaszaival a résztvevőket. Elárulta például, számára a hegymászás, természetjárás nemcsak emberileg nevelt, hanem segítséget nyújtott a kommunizmus túlélésében is, hiszen, mint mondta „nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is el lehet hagyni Romániát”. Avagy megtudhattuk, hogy volt az életében egy nagy pillanat, amikor két ember, egy hölgy és egy pincér igazi hősként tekintett rá, egy meg nem történt kocsmai verekedést követően. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!