„Sokszor leszóltak Cotroceni-ből”

 Alaposan beleszólt a politika ezekben a hetekben az egészségügyi tárca munkájába, a fontosabb döntések sokszor az RMDSZ-es miniszter feje fölött születtek. RITLI LÁSZLÓT az egészségügyi kerettörvény kapcsán kirobbant botrány kulisszatitkairól faggatta Cseke Péter Tamás. 

Miközben ez az interjú készül, több ezer ember tüntet Bukarestben, akiket kezdetben az vitte ki az utcára, ami az egészségügyi reform kapcsán történt. Amikor négy hónapja elvállalta a miniszteri tisztséget, gondolta volna, hogy ilyen forrongó hangulat várja majd a fővárosban?

Csak arra számítottam, hogy nagyon sok munka lesz. A munka jellege sem volt meglepetés, hiszen a Bihar megyei közegészségügyet vezettem tizenkét évig, napi kapcsolatban voltam a minisztériummal. Ezekre az utcai reakciókra azonban valóban nem számítottam, s most már csak az nyugtat meg, hogy ami ezekben a napokban az országban történik, az már nem az egészségügyről szól.

A gondok akkor kezdődtek, amikor az államfő decemberben a nyilvánosság előtt sürgette az elnöki hivatal szakemberei által kidolgozott egészségügyi kerettörvény közvitáját. Amikor ön a minisztérium élére került, mit tudott erről a törvényről?

Tudtam, hogy az államfő már 2008-ban sürgette az egészségügyi reformot, szakembereket gyűjtött maga köré, akiket egy új törvény kidolgozására kért fel. Az elnöki bizottság úgy vélte, az lenne a megoldás, ha a privát szféra nagyobb szerepet kapna az egészségügyi rendszerben, mert hatékonyabban költi el a pénzt, mint az állam.

Traian Bãsescu decemberben azt is kijelentette, hogy a tervezet már tavaly októberben átkerült a minisztériumba. Az egészségügyi tárca szakembereinek volt-e alkalmuk október előtt beleszólni a törvény alakulásába?

A törvénytervezet végső változata nem októberben jutott el hozzánk, hanem november 17-én. Ám már előtte, mandátumom első napján, augusztus 18-án megjelentek a minisztériumban az elnöki szakbizottság tagjai, és közölték: uraim, van itt egy tervezet, amely már majdnem elkészült, és politikai döntés született arról, hogy minél sürgősebben, akár felelősségvállalással el kell fogadtatni. Ekkor konzultációk kezdődtek a törvény szövegéről a minisztériumi szakemberek és az elnöki bizottság között. November 17-én az államfő személyesen közölte, hogy elkészült a tervezet, átküldték a végső változatot és minél hamarabb közvitára kell bocsátani.

Emlékezetes decemberi tévényilatkozatában Traian Bãsescu azt sérelmezte, hogy a minisztérium vonakodik közvitára bocsátani a tervezetet. Az egészségügyi minisztert és az RMDSZ-t azzal támadta, hogy különböző érdekekből „ül a törvényen”. Mi történt a tervezettel november közepe és december közepe között?

Hát valóban „ültünk a törvényen”, a minisztériumi szakembereknek ugyanis továbbra is több kifogásuk is volt a tervezettel kapcsolatban. Folytatódtak a viták az elnöki bizottság tagjaival, azaz a törvény szerzőivel. Érdekesnek tartom, hogy az elnöki bizottság tagjai sokszor úgy érveltek: a tervezet szövegén nem lehet változtatni, mert az államfő ragaszkodik az eredeti elképzelésekhez. Végül azért több pontban módosult a törvény az elnöki szakbizottság változatához képest, lépésről lépésre néhány dolgot be tudtunk vinni a szövegbe, és a módosított formájában bocsátottuk december végén közvitára. Én időközben megfogalmaztam egy levelet a miniszterelnöknek és az államfőnek; ebben közöltem a minisztérium kifogásait, és konzultáltam az RMDSZ vezetőségével is. A kormányfő azt mondta, hogy a kifogásainkat megfontolandónak tartja, ám közben az államfő a nyilvánosság elé lépett, s türelmetlenül sürgette a közvitát; nemigen várhattunk tovább.

Az államfő előbb önt, később azonban kizárólag Raed Arafatot támadta a közvita csúszása miatt. Mi volt a helyettes államtitkár szerepe ebben a történetben?

Raed Arafatnak november közepe után, a tárgyalások másfél hónapjában nem sikerült meggyőzni a törvény szerzőit arról, hogy a sürgősségi ellátás területére ne engedjék be a magánszférát. A helyettes államtitkár ezért a törvényt vállalhatatlannak tartotta, és távozott a minisztériumból.

Ön hogyan viszonyult Raed Arafat kifogásaihoz?

Raed Arafat előbb nem értett egyet azzal, hogy megjelenjenek a magán-mentőszolgálatok, és attól tartott, hogy privatizálják az általa létrehozott rohammentő-szolgálatot is. Én akkor megnyugtattam, hogy a SMURD-ot nem lehet privatizálni, hiszen félkatonai szervezet, amely a belügyminisztérium felügyelete alá tartozik. Utána azt kifogásolta, hogy a magán-mentőszolgálatok is hozzájuthatnak a közpénzekhez. Én azzal érveltem: a magánkórházak például már most is hozzáférhetnek a közpénzekhez, az állami egészségbiztosító pénzéhez. Azt mondtam neki: távolról sem látom olyan borzalmasnak a sürgősségi mentőszolgálat jövőjét, ha az új törvény életbe lép. Ráadásul a törvény amúgy sem azonnal, hanem fokozatosan lépne életbe, és a sürgősségi ellátás jelenleg viszonylag jól működik, tehát nem ennek a megváltoztatása lesz a prioritás. Nem tudtam megnyugtatni.

Egészségügyi miniszterként és szakemberként az elnöki hivatal tervezetét összességében vállalhatónak tartotta?

Igen, én ezt a törvényt nagyjából vállalhatónak, technikailag kivitelezhetőnek tartottam. Már működő modelleket vettünk volna át. Személyesen megmutattam a törvényt Jakab Zsuzsának, az Egészségügyi Világszervezet európai regionális igazgatójának, aki elhívott még két szakembert Barcelonából, hogy tanulmányozzák a tervezetet. Átnézték, s azt mondták: mehet, de az államnak szigorúan szabályoznia kell majd az alkalmazását, és ehhez jól működő informatikai rendszerre lesz szükség. Tehát én szakemberként támogattam ezt a tervezetet.

Mi volt az RMDSZ vezetőinek álláspontja, mielőtt a törvény közvitára került volna?

Több kifogást is támasztottak a tervezettel szemben, ezeket Kelemen Hunor szövetségi elnök utóbb a nyilvánosság előtt is megfogalmazta. Az RMDSZ vezetői azt támogatták, hogy kezdjük meg a jogszabály társadalmi vitáját, ám semmiképpen ne felelősségvállalással, hanem parlamenti vita útján fogadják el, és így lehetőség van érdemben módosítani a törvényt ott, ahol kifogások vannak. Ezzel nagyjából mindenki egyetértett, a nagyobbik kormánypárt, a PD-L is. Egyébként butaság azt mondani, hogy az RMDSZ az egészségügyi reform ellensége lenne, ahogy az államfő eleinte állította. Hajdú Gábor a mandátuma alatt a legalaposabb reformot hajtotta végre, és Cseke Attila a minisztersége alatt a kórházak decentralizációjával, bizonyos esetekben pedig ezek bezárásával racionalizálta, jobbá tette a rendszert. Kelemen Hunor többször hangoztatta: a reformokat folytatni kell, ám olyan formában, hogy az adófizető polgárok érdekeit szolgálja, és nem más, privát érdekeket.

Volt idén egy furcsa epizód: Raed Arafat távozása után Tudor Ciuhodaru képviselő az egészségügyi miniszter tiszteletbeli tanácsosa lett, majd két napra rá leváltották. Mi állt az események hátterében?

Leszóltak az államelnöki hivatalból, hogy amíg nem találunk megfelelő embert Raed Arafat helyére, fogadjuk el Ciuhodarut tiszteletbeli tanácsosnak. Került egy szakember Arafat helyére, tehát megköszöntük a képviselő 24 órás tevékenységét, és elbúcsúztunk tőle.

Nem zavarja, hogy az ön feje fölött születtek fontos döntések? Hogy az államelnöki hivatal a minisztériumra erőlteti a tervezetét és saját embereit, eközben minden lépéséről előzetesen konzultálnia kell az RMDSZ-szel is?

Nézze, vannak olyan momentumok, amikor a politikum beleszól egy miniszter munkájába. Arra azonban nem számítottam, hogy a politika az én tevékenységembe ennyire hangsúlyosan bele fog szólni. Nem tudom ezt mással magyarázni: választási év van.

Térjünk a jelenre: az elnöki hivatal tervezetét visszavonták, Raed Arafat visszatért a hivatalába. Ha jól értettem, nem mondtak le egy új egészségügyi törvény kidolgozásáról, csak más formában készítik elő. Hogyan?

Megbíztam a frissen kinevezett államtitkárt, Vasile Cepoit, aki nagyon jó szakember, hogy vegye kézbe az új törvény előkészítését. Először a jogszabály alapelveit határozzuk meg, melyeket azonnal meg is osztunk a közvéleménnyel. Az egyes fejezeteket szakosodásuk függvényében a minisztérium főosztályai dolgozzák ki. Mindeközben konzultálunk a szakmai szervezetekkel, orvosi kamarával, szakszervezetekkel, a betegek képviselőivel, a parlamenti szakbizottságokkal. Így majd összeáll egy változat, amit szintén közvitára bocsátunk, előreláthatólag fél éven belül. Ezzel a megoldással most már a teljes politikai osztály és az államfő is egyetért.