„Romániában még nem verik az újságírókat”

Hosszabb ideig tartó háttérbe szorulása után újraéledt a nacionalista retorika a román médiában – állapította meg legfrissebb jelentésében az ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség. A szervezet igazgatója szerint a jelenség oka a szenzációhajhászás, a magyarellenesség már nem a román társadalomban élő előítéletekből táplálkozik. Mircea Tomat, az ActiveWatch vezetőjét Cseke Péter Tamás kérdezte.

Az ActiveWatch idén is elkészítette jelentését a romániai sajtó állapotáról, amely szerint a média soha nem volt ennyire átpolitizált, mint 2012-ben. Miben nyilvánult meg ez a jelenség?

Jelentésünkben nem a sajtó átpolitizáltságára, hanem a jelenség aggasztó mértékére hívjuk fel a figyelmet. A romániai média időszakonként eltérő intenzitással mindig is a politikusok befolyása alatt állt, de a befolyásolás mértéke tavaly kiugróan magas volt. Mi a szakmaiságot mellőző, az audiovizuális törvényt sértő újságírói magatartást mérjük, és valósággal kiakadt a mérőműszereink tűje, olyan intenzitású volt a jelenség. Két tévéadót is megnevezhetnék, amely nem médiaintézményként, hanem politikai propagandagépezetként működött az általunk vizsgált időszakban: az OTV és az Antena3. Az OTV pályára állított egy politikai pártot, újságírói párttagokká váltak, majd eltűnt a médiából, mert nem fizette ki az audiovizuális törvény sorozatos megszegése miatt kiszabott bírságokat. Az Antena3 politikai propagandájának az OTV-nél jóval nagyobb hatása volt, mert a nézettsége is nagy. Azért akadtak kisebb tévék is, amelyek politikai érdekek szolgálatában álltak: a B1 TV és a Romania TV. A Realitatea TV-t nem sorolnám ide, mert a tulajdonosi háttere annyira képlékeny volt, hogy már-már pártatlan televízióként működött a jelentésben vizsgált időszakban.

Mi az újságírók felelőssége abban, hogy a sajtó átpolitizáltsága ilyen méreteket öltött?

Ez nagyon kényes kérdés. Vannak olyan újságírók, akik nem vállalják a politikai zsoldos szerepét, de akadnak bőven olyanok is, akik egymással versenyezve szolgálják ki a politikusokat. Utóbbiak elsősorban az Antena3-at is birtokló sajtótröszt alkalmazottjai. Az biztos, hogy a médiatulajdonosoknak jelenleg túlzottan nagy a hatalmuk az alkalmazásukban álló újságírók fölött. A munkaadónak megvan az eszköze arra, hogy olyan irányban befolyásolja a lappolitikát, amilyen irányban akarja. Az újságíróknak nincs intézményesült érdekvédelmük, nem tudnak ennek a hatalomnak ellenszegülni, szakszervezetük, a Mediasind erőtlennek bizonyult. Voltak apróbb győzelmeik, de nem tudtak gátat vetni annak a jelenségnek, amely például az Antena3-nál megnyilvánul. Az igazsághoz tartozik, hogy az újságíróknak túl sok választanivalójuk nincs, mert az utóbbi években háromezer sajtós maradt munka nélkül. Az alkalmazásban lévőket pedig annyira elriasztja állásuk elvesztésének a lehetősége, hogy nem ragaszkodnak a gerincességhez, a felelős szakmai magatartáshoz.

Az ActiveWatch kizárólag a román sajtóban észlelhető negatív jelenségekről számol be éves jelentéseiben. Történt-e egyáltalán pozitív elmozdulás is a hazai médiában az elmúlt években?

Pozitívumként azt említeném, hogy a környező országoktól eltérően a román újságírókat nem érte fizikai agresszió írásaik miatt. Az apróbb incidenseket leszámítva persze, amelyek elsősorban a labdarúgóklubok tulajdonosaihoz, a hazai futballvilág szereplőihez kapcsolódnak, akik néha dulakodnak a sportújságírókkal. Bulgáriában, Magyarországon vagy Ukrajnában ezzel szemben szinte napirenden van az újságírók testi bántalmazása. Azt is pozitívumnak nevezném, hogy Romániában a nagy olvasottságú és nézettségű sajtó nem egyetlen kézbe összpontosul, mint például Olaszországban.

A hazai média trösztösödése mennyire járult hozzá a sajtó átpolitizálásához?

Oxfordi szakemberek készítettek nemrégiben egy érdekes tanulmányt a kelet-európai média tulajdonviszonyainak időbeni alakulásáról. A román sajtóban kezdetben az újságírók munkaközösségei voltak a lapok tulajdonosai, majd megjelentek a piacon a nyugati trösztök, amelyek masszív felvásárlásba fogtak Romániában. Furcsa módon 2000 után a külföldi sajtótrösztök kivonultak a román piacról, és átadták a terepet hazai beruházóknak, akiknek többségének – akárcsak a környező kelet-európai országokban – korábban semmi közük nem volt a médiához. Ezek a befektetők sok esetben kétes hírű, vagy akár bűncselekményekkel vádolt üzletemberek, akik gazdasági és politikai érdekeik érvényesítésére vásárolták médiát. Ekkor, 2000 után kezdődött a romániai újságírók térdre kényszerítése.

Lehet úgy fogalmazni, hogy a nagy külföldi trösztök jelenléte megóvja a sajtót a politikai befolyásoktól?

Azért a Romániában beruházó külföldi sajtótrösztök sem mentesültek teljesen a befolyás alól. A România liberã-t birtokló WAZ és az Evenimentul zilei tulajdonosa, a Ringier 2004-ben, választási évben döntöttek úgy, hogy lecserélik a szerkesztőségeiket. A Ringier kapcsolatai az akkori kormánnyal egyébként nyilvánosságra is kerültek. Emlékezetes, hogy a francia tulajdonban lévő Europa FM három újságírója is lemondott, mert a rádió gazdasági igazgatója cenzúrázta anyagaikat.

A jelentés szerint a vizsgált időszakban feléledt a romániai sajtóban a homofób és a nacionalista retorika. A dokumentum ehhez képest egy egészen rövid kis fejezetben foglalkozik a nacionalizmus jelenségével. Miért?

Talán azért, mert a nacionalista diskurzus nagyon sok sajtótermékben, de alacsony intenzitással jelentkezett, a jelenség e megnyilvánulásoknak inkább az együttes hatásában mutatkozott meg. Amikor mi a konkrét eseteket dokumentáljuk, akkor csak azokat vesszük számba, amelyek a leglátványosabbak voltak. A nacionalista diskurzus újjáéledését jelzik a lapok cikkeinek internetes olvasói kommentárjai is, melyek sok esetben szélsőséges, rasszista megnyilvánulások.

A román sajtó előszeretettel táplálja a román köztudatban élő, Székelyfölddel kapcsolatos sztereotípiákat. Hargita Megye Tanácsának a székelyzászló-botrány idején volt egy próbálkozása a előítéletek felszámolására: újságírókat hívott meg tanulmányútra a központi román sajtóból Csíkszeredába. Az újságírók egy része el is ment, ott ült három napig, azonban ennek alig maradt nyoma a médiában, a kezdeményezés nem érte el a kívánt hatást. Vajon miért nem?

Azt, hogy nem volt nyoma a sajtóban, elsősorban a szakma jellegével magyarázom. Az újságírók hírcentrikusak, egy székelyföldi tanulmányút pedig nem hír, nem esemény, hiszen azt a célt szolgálja, hogy háttértudásukat gyarapítsa a térségről. De ez nem jelenti azt, hogy a kezdeményezésnek nem volt hatása. Többé nem lehet ugyanis becsapni a tanulmányút részvevőit, már ismerik a székelyföldi realitásokat. Ennek hatása a későbbiekben mutatkozhat meg. Egyébként kevesen tudják, hogy az ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség létrehozása 1994-ben akkor fogant meg bennünk, amikor a román-magyar konfliktusok sajtóbeli tükrözéséről készült egy jelentés. Kolozsvári vagyok, és annak idején elképedtem azoknak a városlakóknak a balekságán, akik képesek voltak bevenni Gheorghe Funar nacionalista maszlagjait. Azóta vizsgálom a nacionalizmus jelenségét a sajtóban, és el kell mondanom, hogy ez a jelenség 1996-tól kezdődően fokozatosan gyengült a hazai médiában. A nyomtatott sajtóban ma már legfennebb a Jurnalul nationalban lehet olvasni olyan nacionalista hangvételű írásokat, amelyek a kilencvenes évekre emlékeztetnek. A jelenség a televíziókban éledt újjá, inkább szenzációhajhászásból. Jó példa erre a trikolóros hajpántú kovásznai román diáklány esetével kapcsolatos hírverés. Egyébként ma már a szociológiai felmérések is azt igazolják, hogy a románok sokkal kevésbé ellenségesen viszonyulnak a magyarokhoz, mint a kilencvenes években.

Igaz, hogy a hazai sajtópiacnak csupán egy kis részét képezi, de a jelentésben nincs egy szó sem a romániai magyar média, a romániai magyar újságírók helyzetéről. Miért?

A magyar nyelvű sajtó helyzetére csak a választási években tértünk ki a jelentéseinkben, legutóbb a 2008-asban. Akkor készítettünk egy tanulmányt is a parlamenti pártok jelöltjeinek feddhetetlenségéről. Az RMDSZ-jelöltek arcélének megrajzolásához magyar újságírók segítségét kértük, akik csak úgy vállalták a feladatot, ha nem kell a nevüket is adniuk hozzá. Egyébként bármennyit is kutakodtak, alig találtak foltot az RMDSZ-jelöltek múltjában. Felkértük arra is őket, hogy 2008-as jelentésünkhöz térképezzék fel a romániai magyar sajtó tulajdonviszonyait. Arra az eredményre jutottak, hogy a romániai magyar média jelentős részét RMDSZ-es politikusok vagy hozzájuk kötődő személyek birtokolják, a közszolgálati rádiók területi stúdióit pedig szintén RMDSZ-hez közel álló személyek vezetik. A romániai sajtó helyzetéről szóló jelentésünkbe így bekerült az a megállapítás, hogy a magyar nyelvű médiát az RMDSZ monopolizálta. Úgy tudom, azóta megtört ez a monopólium. A magyar sajtó helyzetét vizsgáltuk 2000-ben és 2004-ben is, és arra jutottunk, hogy a magyar média alig foglalkozik a román belpolitikával, a politikai hírek szinte kizárólag az RMDSZ-ről szóltak.

A román igazságügy helyzetéről szóló jelentésében az Európai Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a román sajtó átpolitizáltsága már-már a jogállamiságot veszélyezteti. Egyetért ezzel a megállapítással?

Az ActiveWatch már a jelentés közzétételekor tiltakozott e következtetés ellen. Brüsszelt elsősorban a bírákat és ügyészeket ért támadásokat töltötte el aggodalommal. Tiltakozó közleményünkben elismertük, hogy a román sajtóban valóban aggasztó jelenség egyes köztisztséget ellátó vagy az igazságszolgáltatásban dolgozó személyek „meglincselése”, ám azzal a brüsszeli ajánlással már nem tudtunk egyetérteni, hogy törvénnyel kéne védeni az ügyészeket és bírákat a sajtótámadások ellen. Ez sérti a szólás- és a sajtószabadságot.

Ismer olyan romániai politikust, aki őszintén hisz a sajtószabadságban és nem ért egyet azzal, hogy a média politikai érdeket szolgáljon?

Nekem elsősorban azok a politikusok jutnak az eszembe, akik felkarolták a közszolgálati rádióról és televízióról szóló törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatainkat. Ide sorolnám Raluca Turcan képviselőt, bár neki is voltak időközben hajmeresztő megjegyzései a sajtóról. De feltétlenül ide sorolnám Eckstein-Kovács Pétert is, aki szerintem meggyőződéssel hisz a sajtószabadságban.