„Aki pártot alapít, az versenyre készül”

Az év kezdete a számvetés ideje is. Mi az, amit tíz hónapos szövetségi elnöki mandátuma alatt az RMDSZ szempontjából a legnagyobb eredménynek tart 2011-ben?

Nehéz valamit kiemelni, első helyre tenni egy év munkájából. Amit célul kitűztünk, azt, úgy érzem, – egyetlen kérdést leszámítva – sikerült megvalósítani. Először is sikerült lebonyolítanunk az Erdélyi Konzultációt. Képet tudtunk alkotni arról, mit várnak a politikusoktól, az érdekvédelmi szervezettől a magyar emberek. Ez volt a múlt évben az egyik legfontosabb politikai akciónk: több tízezer emberrel szóba álltunk, megkérdeztük a véleményüket, megpróbáltuk megtudni, melyek a prioritásaik, mit szeretne a közösség. Ilyen szempontból az Erdélyi Konzultációt nemcsak 2011 egyik legfontosabb politikai, szervezési, közösségépítési tevékenységének tartom, hanem azt mondom, meg is kell majd ismételni. A másik eredményünk a népszámlálási kampány, a „Minden magyar számít!” szlogen alatt futott akciónk. Nem ismerjük a népszámlálás eredményeit, de azt tapasztaltam, hogy pozitív fogadtatásra talált ez a kampány az emberek körében. További eredmény a szövetség belső újraszervezése, a főtitkárság felállítása, működtetése. Azt talán már nem is kell mondanom, hogy fiatalítottunk, új csapattal dolgozunk. Közösségépítéssel, olyan szervezési feladatokkal kezdtünk el foglalkozni, amelyeket igényel az erdélyi magyar társadalom. Tavaly egész évben jártam a területi-megyei szervezeteket, rengeteg emberrel találkoztam, nagyon sok rendezvényen részt vettem, és azt tapasztaltam, a politikai érdekképviselet fontosságát 2011-ben is – a gazdasági válság, minden politikai bajunk ellenére – nagyon fontosnak tartják az emberek.

A kormányzás szempontjából mit tart eredménynek?

Az oktatási törvény 2011-ben lépett életbe, a jogszabály alkalmazása sok esetben számunkra kihívás volt és kihívás marad. A jogszabálynak még mindig vannak olyan rendelkezései, amelyeket nem lehetett egy az egyben érvényesíteni. Most éreztük, hogy egy ilyen típusú váltásnál, reformnál mennyi akadályba lehet ütközni. Nem föltétlenül azért, mert az emberek nem akarják a reformot, hanem a beidegződések miatt. Ezek a beidegződések például abban mutatkoznak meg, ahogyan az önkormányzat és a szülők beszállnak a pedagógusok mellé a döntéshozatalba. Azt tapasztaltam, minden baja, nyűge ellenére az oktatási törvény alkalmazása fontos lépés volt, amit értékelnek az emberek. A kormányzás szempontjából az is fontos volt, hogy a költségvetést – lemondások, megszorítások árán – egyensúlyban tudtuk tartani, Románia elkerülte azt a csapdát, amelybe sok európai uniós ország belekerült. Ezeknek az országoknak most kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyeket mi 2010–2011-ben meghoztunk. Ez nem azt jelenti, hogy okosabbak, hanem azt, hogy fegyelmezettebbek voltunk. Éreztük: a baj akkora, hogy mindenféle populizmus, fegyelmezetlenség, felelőtlenség nagyon gyorsan megbosszulja magát. Az emberek ezt ma már kezdik elfogadni, értékelni, mert látják, mi van körülöttünk. Látják, hogy nem azért voltak megszorítások, mert kínozni akarja a kormány az adófizető polgárokat. A kormányzati eredmények közé sorolnám azt is, ami a kulturális minisztérium tevékenységéhez kapcsolódik. Olyan programokat tudtunk tovább vinni és kiemelten támogatni a tárcánál, mint a műemlék-helyreállítás, a folyóirat-támogatás. A kulturális-szellemi örökség megőrzése terén is olyan lépést tettünk, amelyre eddig nem volt a példa: ez a csíksomlyói búcsú felterjesztése az UNESCO világörökségi listájára. Így csak azt tudom mondani: 2011 az RMDSZ és a kulturális tárca szempontjából jó év volt. A körülményeket is figyelembe véve teljesítettük, amit lehetett.

Mi az, amit tavaly nem sikerült teljesíteni?

Elsősorban a Kulturális Autonómia Tanácsok megalakítását hiányolom, amit idén márciusra halasztottunk. Másik nagy adósságunk, hogy nem sikerült elfogadtatni a kisebbségi törvényt. Ám nem mondtunk le róla, keressük a megfelelő pillanatot, hogy olyan törvényt fogadjunk el, amelynek van tartalma. Tartalom nélküli jogszabályt el lehetett volna fogadni, ám ebben nem szerepelt volna a kulturális autonómia, nem lettek volna benne a Kulturális Autonómia Tanácsok hatáskörei.

2012 az összevont helyhatósági és parlamenti választások éve lesz. A koalícióban nem sikerült tavaly megegyezni a választási törvény módosításáról, így abban állapodtak meg, hogy a szavazás a jelenlegi jogszabályok szerint zajlik majd. Ehhez képest a PD-L több vezető politikusa már a múlt év végén s ez év elején is sürgette a választási törvény módosítását. Módosul vagy sem a törvény?

Sürgetni lehet, ám ha a Demokrata-Liberális Párt nem kapja meg a koalíció támogatását, akkor nem tud választási törvényt módosítani. Ezt tudhatják a partnereink is, ugyanis a törvény módosítása az idei koalíciós tanácskozásokon nem is került szóba.

Mi lenne a választások legvalószínűbb időpontja?

November 18. vagy 25., november második felének valamelyik vasárnapja.

Tavaly öt parlamenti mandátum üresedett meg, köztük három RMDSZ-es, ezért időközi választásokat is kellene tartani az öt választókerületben. Az ellenzék máris törvényszegéssel vádolja a miniszterelnököt, mert még mindig nem írta ki a választásokat. Mire vár Emil Boc?

Egyeztettünk már erről a kormányfővel, s abban maradtunk, hogy március második felében kerüljön sor az időközi választásokra. Ez azt jelenti, hogy februárban kell majd az erre vonatkozó kormányhatározatot elfogadni, hogy a 45 napba beleférjünk.

Van olyan mandátum is, ami már tavaly nyáron megüresedett. Miért késik ennyit az időközi választások kiírása?

Tavaly több beszélgetésünk is volt erről a koalícióban. Az egyik szempont az volt, hogy az időközi választásokat ne a karácsonyi ünnepek környékén tartsuk, ekkorra esett volna például Pálffy Mózes mandátumának pótlása. Két mandátum – Gyerkó László szenátor és Lakatos Péter képviselő – esetében még a hatvan napos határidőn belül vagyunk.

A Demokrata-Liberális Párt (PD-L) megnevezte idei prioritásait, s azt szeretné, ha ezek elsőbbséget élveznének a koalíció szintjén is: alkotmányreform, közigazgatási reform és egészségügyi reform. Hogyan viszonyul egyenként ezekhez a célkitűzésekhez az RMDSZ?

Álláspontjaink nagyjából már ismertek a múlt évből, és idén sem változtak. Nem tartjuk lehetségesnek 2012-ben a megyék átszervezésével járó közigazgatási reformot. Az én javaslatom az volt, hogy ez az év szóljon a vitákról, az előkészületekről, és az új parlamenti többség, 2013-ban, mandátuma elején, ha még óhajtja, tűzze ezt a kérdést napirendre. Nem látom annak a lehetőségét, hogy idén a koalícióban kompromisszumos megoldást találjunk erre a kérdésre. Csak olyan átszervezést tudnánk elfogadni, amely könnyebbé teszi, nem pedig megnehezíti a polgárok életét, és amely a magyar közösséget nem hagyja a döntéshozatalon kívül az önkormányzati szférában. Az alkotmánymódosítást egy esetben látom lehetségesnek: a pénzügyi fegyelemről szóló uniós kormányközi megállapodás rögzítése esetében. Ha ezt valamennyi parlamenti párt elfogadja azzal együtt, hogy nem nyit meg más kérdést, akkor az ország érdeke, a gazdasági stabilitás érdeke miatt ezt mi is el tudjuk fogadni. Más kérdésekben egyetlen párt sem tud ma az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget létrehozni. Ami az egészségügyi kerettörvényt illeti: mi csak a közvitára bocsátását támogattuk abban a formájában, ahogy a minisztérium nyilvánosságra hozta. Ám nem támogatjuk azt, hogy ebben a formájában parlament elé kerüljön.

Melyek lennének az RMDSZ törvényhozási prioritásai, sikerül-e majd rábírni a kormányzási partnereket, hogy ezek a koalíció prioritásai legyenek?

A törvényhozás terén továbbra is a kisebbségi törvényt tekintjük prioritásnak, még akkor is, ha belátom: egy választási esztendőben nem valószínű, hogy ezt dűlőre lehet vinni. Ugyanúgy egyébként, ahogy a PD-L prioritásait sem lehet.

Tavaly tavasszal még azt nyilatkozta: ha 2011. júniusig nem fogadja el a parlament a kisebbségi törvényt, az RMDSZ kilép a kormányból. Ezek szerint idén már nem tűznek ki határidőt a törvény elfogadására?

Nem, nem tűzünk ki célul időpontot, de a kisebbségi törvény prioritás marad, mint ahogy az oktatási törvény is hosszú ideig prioritás volt, s végül sikerült is elfogadtatni. A többi idei prioritásunkat a parlamenti frakcióink határozzák meg februárban.

Melyek idén a fontosabb kormányzati célkitűzéseik?

A gazdasági stabilitás fenntartása, a populizmus elkerülése ebben az esztendőben. Fontos a fejlesztések, a közberuházások fenntartása, mert a gazdaságot így lehet életben tartani. Magántőkére idén is alig lehet majd számítani. Azon leszünk, hogy ne essünk a felelőtlen költekezés bűvkörébe azt gondolván, hogy ezzel meg lehet nyerni a választásokat. Inkább azt kell mondani, amit elértünk, ne kockáztassuk, és tartani tudjuk azt a minimális gazdasági növekedést, amire idén esélye van Romániának. Emellett az RMDSZ olyan kormányzati kezdeményezésekkel áll majd elő, amelyek a családalapítást, a gyermekvállalást serkentik. Az erre vonatkozó csomagot tavaly el is fogadta a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Folytatni szeretnénk azokat a kezdeményezéseket, amelyeket tavaly már elindítottunk és jól is működtek, többek között a Kogãlniceanu-kártyára, a kis- és közepes vállalkozások megsegítésére gondolok, mert a gazdaság egyik motorját képezik.

A válaszaiból is kitűnik, hogy a PD-L-nek és az RMDSZ-nek – legalábbis a törvényhozás szempontjából – eltérőek a prioritásaik. Fenntartható így a koalíció a választásokig?

Igen, fenntartható, mert a PD-L, az RMDSZ és az ország érdeke is azt kívánja, hogy stabilitás legyen. Amiben meg tudunk egyezni, abban lesz előrelépés, amiben nem, abban nem, egy koalícióban mindig így van. Mi nem arra szövetkeztünk, hogy a PD-L-sek yesmanjei leszünk, ők sem arra szövetkeztek, hogy az RMDSZ minden elképzelését támogatják. Sok erőfeszítésbe, ideg- és agymunkába, fogcsikorgatásba kerül egy koalíció fenntartása, de így működik.

A PD-L által szorgalmazott célkitűzések szinte mindegyike mögött az államfő áll. Látva az önök ellenkezését, Traian Bãsescu a reformok kerékkötőjének nevezte az RMDSZ-t. Elképzelhető, hogy az államfő az RMDSZ folyamatos bírálatával szétrobbantsa a koalíciót?

Elutasítom azt a kijelentést, hogy a reformok kerékkötői lennénk. Nem vagyunk az agyament, felelőtlen változtatások hívei. Ezt már sokszor bebizonyítottuk. Nem hiszem, hogy az államfőnek érdekében állna a koalíció szakadása. Ez akkor lehet az érdeke, ha valami irracionalitás kerül a gépezetbe. Nem érdeke, hogy ez a kormány megbukjon, politikai instabilitás keletkezzen, mert a saját pártja fogja megszenvedni. A politikai instabilitás, ha csak néhány hónapos is, gazdasági szempontból visszaveti Romániát. Ezt épeszű ember nem kockáztatja meg. Ezért nem hiszek azoknak a forgatókönyveknek, hogy az RMDSZ kiszorul a koalícióból és a PD-L vidáman, kisebbségi kormánnyal vezeti az országot.

Nemcsak az államfő, a Szociál-Liberális Szövetség vezetői is bírálják önöket. Politikusaik nyilatkozatai szerint az RMDSZ nem kerülhet kormányra, ha az ellenzék nyeri meg a választásokat, mert a PD-L-vel együtt felelős az „elhibázott” kormányzásért. Ezt hogyan kommentálja?

A szocialisták már megszoktattak bennünket azzal, hogy amikor nincs szükségük ránk, vagy amikor nincs szükségük valakire, akkor félrelökik. 2009-ben volt egy szándék a PD-L részéről arra, hogy – ez a saját érdekeik szempontjából hasznos lett volna – minket is bevegyenek a Szociáldemokrata Párttal alkotott nagykoalícióba. A szocialisták akkor négy lábbal rúgták ki az RMDSZ-t. A párt akkori elnöke, Mircea Geoanã és főtitkára, Liviu Dragnea egyszerre rúgott akkor belénk. Ha az ellenzék ötven százalék fölött nyer a választásokon, akkor nem lesz szüksége ránk. Ez logikus: miért lenne szüksége az RMDSZ-re? Ha pedig nem nyernek ötven százalék fölött, akkor nehéz helyzetbe kerülnek, lesz egy óriási problémájuk ebben az évben. Nekünk az a fontos, hogy a parlamentben legyünk, erős frakciónk legyen, s ha egyetlen párt vagy pártszövetség sem ér el abszolút többséget a választásokon, akkor kormányzási partnerek lehessünk, partneri képességünket megőrizzük. Én biztos vagyok abban, hogy ha az USL ötven százalék alatt lesz a választások után és mi erős frakcióval a parlamentben leszünk, akkor nem mi fogjuk őket keresni azért, hogy leüljünk tárgyalni. Egyébként a PD-L-vel is ugyanez a helyzet. Ha ötven százalékkal nyernének, ők se hívnának senkit koalícióba. Fenntartom: az a politikai a közhely, miszerint soha ne mondd azt, hogy soha, 2012-ben Romániában hatványozottan érvényes.

Visszatérve a választásokra: az RMDSZ-nek idén a tavaly bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárttal együtt immár két magyar politikai szervezettel kell versenyeznie. A legutóbbi SZKT-n körvonalazódni látszott az a stratégia, hogy az RMDSZ önállóan indul a választásokon. Jól értelmeztem az SZKT-n elhangzottakat?

Az RMDSZ semmiképpen nem tud koalíciót kötni, mert a megnövekedő küszöb miatt nem kerülhetnénk be a parlamentbe. Egyvalamit tudunk elképzelni: az RMDSZ identitása alatt együttműködünk mindazokkal, akik a politikában szerepet kívánnak vállalni. Másrészt, ne legyünk naivak: aki pártot alapít, az a versenyre készül, nem az együttműködésre. Bármilyen egyéb nyilatkozatot szerintem a szemétkosárba lehet hajítani. A másik oldalnak nyilvánvalóan az a szándéka, hogy bennünket legyőzzön. Nem tudom, mi lesz 2012 végéig, én azt látom, ha holnap lennének a választások, az RMDSZ bejutna a parlamentbe.

Mire alapozza derűlátását?

Közvélemény-kutatásokra is, és nem csak azokra a felmérésekre, amelyeket mi rendeltünk. Az RMDSZ-t minden egyes választási esztendőben eltemették. Megülték a tort a hullája fölött, megitták a forralt pálinkát és a töltelékes káposztát is elfogyasztották azok, akik az RMDSZ hullájától jönnek izgalomba. Idén is ezt fogják sokan tenni. 2012 végén meghúzzuk majd a vonalat: biztos vagyok benne, hogy ott leszünk a parlamentben.

A magyarországi kormánypárttal sem volt korábban konfliktusmentes a viszony. Hogy érzi, oldódott a feszültség a Fidesz és az RMDSZ között, amióta ön átvette a szövetség vezetését?

Normalizálódott és folyamatosan normalizálódik a viszony. Ez az irány tartható, a viszonyunk tovább javítható. Részemről pozitívnak minősítendő az elmúlt hónapokban megejtett két találkozó a Fidesz és az RMDSZ, illetve jómagam és Orbán Viktor között. Nem oldottunk meg minden problémát, a bizalmat erősíteni kell. Szükség van arra, hogy gyakran találkozzunk és beszélgessünk. Azzal az érzéssel maradtam, hogy a Fidesz is felismerte: nem lehet az RMDSZ-t megkerülni a magyar–magyar és a magyar–román kapcsolatokban. Fontos, hogy a viszonyunk jó legyen. Nem szerelemről szól a történet, mi nem azt kívántuk, hogy mi legyünk a Fidesz első számú dédelgetettjei. Látszik, hogy ők Tőkés Lászlóék pártját támogatják pénzzel, logisztikával. Azt akartuk, hogy ez a kapcsolat normalizálódjon, s úgy látjuk, hogy ezt sikerült is elérnünk.

Magyarország megítélése közben sokat változott, a Fidesz-kormány nemzetközi bírálatok össztüzébe került. Ezt hogyan kommentálja?

Magánemberként erről van véleményem, de politikusként nem kívánom sem bírálni Magyarországot, sem minősíteni azokat a bírálatokat, amelyek a magyar kormányt ebben a pillanatban érintik. Nem tudok eltekinteni attól, hogy egy másik országnak vagyok a minisztere, ilyen minőségemben sem tehetem meg.