2013 roppant nehéz év lesz

„Nehéz most olyan gazdaságpolitikai keveréket meghatározni, amely a válságból való kilábalást megoldja” – fogalmaz a jövő évi gazdasági kilátások, illetve a 2013-as költségvetés kapcsán LAKATOS PÉTER, az Állami Számvevőszék vezetőtanácsi tagja. A volt parlamenti képviselővel Szűcs László beszélgetett.

Mielőtt a 2013. évi költségvetésről szót ejtenénk, tekintsünk vissza a napokban lezárult kormányzati ciklusra. Mik a tendenciák?

Az elmúlt négy évből volt három rossz és egy jó. Utóbbin 2011-et értem, de ezen esztendők közös jellemzője az állandósult politikai harc. Három miniszterelnök, négy kormány, hetvenkilenc miniszter sem tudott fenntartható növekedést elindítani. A negatívumok közé tartozik, hogy elmaradt a schengeni csatlakozás, meghiúsult a privatizációs kísérletek nagy része, továbbra is veszteségesek és pazarlóak az állami tulajdonú vállalatok, alacsony százalékú az uniós pénzlehívások aránya, elmaradtak a szerkezeti reformok. Az is sújtja az országot, hogy továbbra is nagy a szürke- és feketegazdaság aránya, adóelkerülések, adócsalások jellemzik a gazdaságot. Drasztikusan csökkentek a külföldi befektetések. Hogy erről képet alkothassunk, íme egy adat: 2008-ban 9,5 milliárd euró volt a külföldi befektetések értéke, míg 2012 első 9 hónapjában 1,1 milliárd. A helyzetet nehezíti, hogy 2011. december 31-én – ez az utolsó hivatalos adat – Románia küladóssága elérte a 98,6 milliárd eurót, ami egy lakosra kivetítve, a csecsemőket is beleértve, 5000 euró. Amióta az Unióba beléptünk, a küladósság 57 milliárd euróraőtt, s ami ennél is nagyobb baj: nem látszik, hová tűnt ez a rengeteg pénz. Arra persze lehet hivatkozni, hogy Románia a legtöbb európai országhoz képest is csak 33-34 százalékban adósodott el a GDP-hez mérve, de a tendencia aggasztó.

Mindezek alapján ugye egyértelmű, hogy egy stabil parlamenti támogatottságú kormányra lenne szüksége az országnak?

Néha az az érzése az embernek, hogy inkább a belga példát kellene követni, ahol két és fél éven keresztül volt kormányválság, de a gazdaságban ez nem érződött. Lehet, hogy jobban működnének a dolgok, ha a kormány nem szólna bele. Ez persze nem törvényszerű. A fentiekhez hozzátenném, hogy ha a cégek szemszögéből figyeljük a helyzetet, van néhány megdöbbentő adat. Például 2011 végén 590 ezer bejegyzett hazai cégből, melyek 226 milliárd eurós összforgalmat bonyolítottak le, 250 ezer veszteséges volt, s az összveszteségük 10 milliárd euróra rúg. Átlagosan egy cég 384 ezer eurós forgalma mellett egy évben összesen 2125 euró profitot könyvelhetett volna el. De a képhez tartozik az is, hogy 110 ezer cégnek nulla profitja volt. Közben a négy év alatt húszezer cég vált fizetésképtelenné. Ezeknek az adatoknak mind hatásuk van a költségvetésre.

2013-ra milyen megoldás körvonalazódhat?

A költségvetéssel kapcsolatban nem lesz már idő a sokszor hangoztatott program alapú büdzsére áttérni. Mielőtt az új parlament érdemben foglalkozna a tervezettel, a Nemzetközi Valutaalappal is egyeztetni kell, úgyhogy szerintem legkorábban valamikor január közepére lesz meg az új költségvetés. Hogy az előző kérdésre visszatérjek, egy biztosabb támogatottságú kormány nagyobb garanciát jelent a költségvetés végrehajtására és a külföldi befektetők felé is. Sajnos a válság W alakot öltött, s rövid növekedés után megint megtorpanás jött. A stagfláció veszélye is fel-felsejlik. Ez a lassú gazdasági növekedés, vagy akár a recesszió melletti magas infláció és munkanélküliség. Románia esetében a recesszió és a stagnálás már megvan, a munkanélküliség uniós szinten ugyan nem olyan nagy, de figyelembe kell vennünk, hogy külföldön hány romániai dolgozik. Ezek jó részének esetleges hazatérése komoly problémát jelenthet. Ami az inflációt illeti, sajnos a Nemzeti Bank az elmúlt tíz évben egyszer sem tudta azt eltalálni, mindig magasabb volt. A stagfláció hatásai nagyon bonyolultak. A magasabb infláció megemelheti ugyan az állam bevételeit és kiadásait, s mind a bevételek, mind a kiadások csökkenhetnek, ha lassul a gazdasági növekedés. A helyes gondolkodás egy ilyen stagflációs helyzetben, hogy a kormány ösztönzi a növekedést a kiadások emelésével vagy az adók csökkentésével, míg a jegybank a kamat emelésével küzd az infláció ellen. Nehéz most olyan gazdaságpolitikai keveréket meghatározni, amely a válságból való kilábalást megoldja.

Tehát szűk a döntéshozók mozgástere?

A helyzet az, hogy Románia a következő esztendőben 13 milliárd eurót kell visszafizessen. Ha legalább a jelenlegi szinten akarja tartani a gazdaságot, ami a folyó fizetési mérleg finanszírozását feltételezi, ez a GDP 4 százalékát teszi ki, ami hozzávetőleg 5 milliárd euró. Ehhez jönnek hozzá a rövid lejáratú külföldi magán- és köztartozások. Összesen tehát közel húszmilliárd euróra lenne szükség. Rövid távon két megoldás kínálkozik: a jegybank hozzányúl a valutatartalékokhoz, vagy a folyó fizetési mérleg hiányát módosítja, ami csökkenti a gazdaság növekvő pályára állításának esélyeit. Olyan szorításban van a jövő évi költségvetés, hogy nagyon szűk a kormány mozgástere. Kitörési pontot jelenthet az uniós források sokkal jobb felhasználása, ezen a téren radikális javulás szükséges, itt az utolsó pillanat, amikor még megoldhatók bizonyos ügyek.

Mire érdemi változásokra számíthatunk a költségvetéssel kapcsolatban?

Kevéssé valószínű, hogy áfacsökkentést kezdeményez a kormány, ugyanis ehhez a Valutaalap sem valószínű, hogy hozzájárulna. Ugyanakkor várható, hogy végre a költségvetésben bizonyos prioritásokat határoznak meg, hogy ne folytatódjanak a negatív tendenciák. Románia például listavezető az Unióban a befejezetlen beruházások tekintetében. Várhatóan a beruházások száma csökken, de összegszerűen nem változnak, viszont sok pénz megy majd el a megkezdettek befejezésére és a felgyülemlett adósságok kiegyenlítésére. Sürgető, hogy az egészségbiztosítási, társadalombiztosítási kasszák esetében strukturális reformot hajtsanak végre, mert hosszú távon nem valószínű, hogy a nyugdíjakat például tudja az állam biztosítani. E kasszák hiányához maga az állam is hozzájárult, hiszen a fegyveres testületeknél dolgozók nyugdíjának az újraszámításával nemhogy kisebb nyugdíjakat kalkuláltak ki, hanem egyharmadával megnőtt a kifizetések értéke.

Óvatosan pesszimista vagy inkább óvatosan optimista?

Nagyon pesszimista vagyok, 2013 roppant nehéz lesz, nincs választási év, nincs miért ígérgessenek a politikusok. Az új kabinetnek első évében meg kell lépnie azokat a hálátlan intézkedéseket, amelyek megkerülhetetlenek. Az önkormányzatok is nehéz év elé néznek.

Gondolom, szociális feszültségek is lesznek…

Ennek az is oka, hogy a jelenlegi rendszer nem oda juttatja a segélyeket, ahol ezekre a legnagyobb szükség lenne. Az is figyelmeztető adat, hogy jelenleg a társadalom- és egészségbiztosítási kasszának a legnagyobb összegekkel az állami cégek adósai, csupán az elmaradások harminc százalékát teszik ki a magáncégek. Az államnak gyorsan kell lépnie, például növelni a termelői szektor arányát az összfoglalkoztatottak tekintetében.