Tévúton a székelyföldi turizmus?

A térséget felkereső turisták alapján duális, a helyi közvélekedésben túlbecsült, az elvárható gazdasági teljesítmény terén viszont alulreprezentált a székelyföldi idegenforgalmi ágazat – derült ki a kolozsvári Kvantum Research és Nemzeti Kisebbségkutató Intézet napokban bemutatott felméréséből. A témával kapcsolatos tudnivalókat Domján Levente foglalta össze.

Régiófejlesztési ellentmondás és gazdaságpolitikai tanácstalanság jellemzi a székelyföldi turizmusfejlesztési törekvéseket – állítja a Kvantum Research és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2011-es esztendőre elkészített felmérése kapcsán Kiss Tamás szociológus, a projekt kutatás-vezetője, aki a felmérés eredményeit néhány napja Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen mutatta be.
„Ellentmondás feszül egyrészt a gazdasági tények és a közvélekedés között. A turizmus súlyát ugyanis a közvélekedésben elképesztően túlértékelik, sokan a mezőgazdaságnál és az iparnál is nagyobb kitörési pontnak vélik, ebből adódóan a turizmust rendre Székelyföld fő gazdasági kiugrási lehetőségének nevezik. Másrészt ezt hangsúlyozzák a különböző szakmai és politikai diskurzusok is, noha a számok távolról sem ezt támasztják alá. A turizmus – mint gazdasági ágazat – ugyanis mind Romániában, mind ezen belül a Székelyföldön a bruttó nemzeti összterméknek egyes adatok szerint kevesebb mint 1, más források szerint kicsivel több mint 1 százalékát termeli ki. Tehát óriási különbség van az idegenforgalom közbeszédben és a reálgazdaságban megjelenő súlya között” – magyarázta a helyzetet lapunknak Kiss Tamás.

A románok tovább maradnak. A felmérést a Corvinus Alapítvány támogatásával a tavalyi év folyamán kétezer, a Székelyföldre látogató – ebből 912 magyar, 1085 román és 52 angol nemzetiségű – turista megkérdezésére alapozva végezték. Kiderült, a székelyföldi turizmus duális jellegű, azaz a közhiedelemmel szemben egyszerre és egymással párhuzamosan formálódott ki a Székelyföldet kedvelő román és a magyar turista tömeg is. Így például, míg a Székelyföldre látogató magyarországi turisták 70 százalék fölötti hányada Udvarhelyszéket – ezen belül Székelyudvarhelyet – és a Gyimeseket is magába foglaló Csíki-térséget keresi, addig a román nemzetiségű turisták – kolóniaszerűen – Kovásznán, Szovátán és Tusnádfürdőn érzik jól magukat. Viszonyításul az utóbbi három fürdővárost a magyarországi turisták csupán 2,5, 6,6, illetve 4,2 százaléka keresi fel – derült ki a felmérésből. A hazai, tehát zömében román nemzetiségű turisták ráadásul jóval többet is időznek egy-egy szálláshelyen: azaz, míg a Kovásznán és Tusnádfürdőn a turisták által átlagosan eltöltött napok száma 16,7, illetve 11,1 nap volt, addig Háromszéken, Csíkban, Gyergyóban és Udvarhelyszék vidékén ez a mutató 3,1 és 4,2 nap között változott. Az átlagosan elköltött pénzösszeg ugyanakkor – térségenként igen nagy eltérést mutatva – 200 és 600 lej között változott.

Költekezőbb hazaiak. Kiss Tamás az adatokat elemezve több turizmusfejlesztési tévhitre és korrigálni való tényezőre is felhívta a figyelmet. „Egyrészt a turisztikai stratégiákban úgy jelenik meg Székelyföld, mint hogy ha az egy etnikai, kulturális turizmusra és a magyarországi piacra berendezkedett turisztikai desztináció lenne, holott a felmérésünk szerint sokkal fontosabb lenne ennél a belső küldőpiac. Az évente a Székelyföldre látogató turisták 50 százaléka ugyanis román anyanyelvű, további 20 százaléka erdélyi magyar, és a küldőország szerint csupán a fennmaradó 30 százaléka anyaországi magyar és egyéb külföldi. Ezzel szemben a román és a helyi, erdélyi turistákkal a turisztikai fejlesztési stratégiák úgy tűnik, sokszor nem is számolnak” – kommentálja a felmérés eredményeit a kutatást vezető szakember.
Kiss Tamás szerint ebből újabb ellentmondás keletkezik. Ráadásul a felmérést készítő csapat tagjai a válaszok kiértékelése alapján, úgy érzik, hogy a térségbe látogató turisták szemében Székelyföld, mint egységes turisztikai desztináció nem is létezik. „Míg a romániai politikai csatározások síkján Székelyföld forró pontnak számít, addig a román turista nem Székelyföldre jön, hanem Kovásznára, Szovátára, Parajdra, Tusnádfürdőre, azaz azokra a településekre, amelyek valamilyen szinten rajta vannak az ország turisztikai térképén” – hangsúlyozza a kutatás vezetője. A helyzeten bár a kutatók szerint pozitívan változtathat a két megye turisztikai szolgáltatóinak – Hargita és Kovászna Megye Tanácsának ösztönzésére – a bukaresti és budapesti szakvásárokon egységes, Székelyföld standként való bemutatkozása, de ettől függetlenül Kiss Tamás véleménye szerint „ez még nem ment át a román köztudatba”. Pedig – állítja – a hazai belső piaci kereslet felé való nyitás vezethetne a leggyorsabb és leglátványosabb eredményekhez is, anélkül persze, hogy ezzel párhuzamosan elhanyagolnák a magyarországi küldő piaci igényeket is. A panzió és hoteltulajdonosok tapasztalata által is megerősített kutatási adatok szerint a romániai turisták költekezőbbek magyarországi társaiknál, ugyanakkor kevésbé igényesek. A külföldi turisták igényeinek ezzel szemben a székelyföldi vendéglátók az utak minősége, a szolgáltatások ár-arány értéke miatt gyakran nehezen tudnak megfelelni – összegez Kiss Tamás.
A felmérés készítői ugyanakkor a kutatás során arra is kíváncsiak voltak, hogy miként vélekednek maguk a székelyek a székelyföldi turizmusról. A lakossági adatfelmérésből Kiss a turisztikai ágazat túlbecsülése mellett a legfontosabbnak tartott hívószavakat emelte, mint például a borvizeket, a fenyőerdőket és a székely kapukat. Kiss Tamás ezt nem tartotta meglepőnek, sőt, véleménye szerint a turisztikai fejlesztési stratégiák is olyan elemekből kell kiinduljanak, melyeket a helyi lakosok is magukénak éreznek. „Akkor is, ha helyenként ezek közhelyként hatnak vagy pedig egyáltalán nem sugallnak újdonságot, egy erős székelyföldi marketingnek akkor is olyan szimbólumok köré kell épülnie, ami a székely identitásnak is megfelel, és amivel a székelyföldi ember is azonosulni tud” – tette hozzá a szakember.