Rossz úton járunk

2010. 10. 14. 09:27
Mi a véleménye a megszorító intézkedésekről? Érintik-e ezek a reálgazdaságot, és ha igen, hogyan?

Az első lépésből is világosan látszik, hogy ha egy fogyasztói rétegnek a zsebéből pénzt veszünk ki, akkor annak a rétegnek a fizetőképessége csökken. Ez pedig láncreakciószerűen tovább fog terjedni a többi vásárlói réteg felé, a társadalom egy meghatározó részére, ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi társaságok pénzbevétele is esni fog. Ha pedig a láncon végigmegyünk, a cégek kisebb forgalma kevesebb profitot fog jelenteni – ha egyáltalán lesz még valami –, azaz az adóbevétel-kiesés révén az intézkedés visszaüt az államra. Arról már nem is beszélve, hogy ha a vállalkozónak csökken a forgalma, romlik a nyereségessége, akkor bizony némely dolgot újra kell gondolnia, például a személyzeti állománnyal kapcsolatos korábbi döntéseit, de az is lehet, hogy más tevékenység felé fordulva próbálja szinten tartani a bevételeit. A vállalkozói szféra sajnálatos módon mára olyan állapotba került, ami már a tűrhetetlenség határát súrolja. Ha a Boc-féle megszorító csomagnak csak egyik része lenne a közszférai 25 százalékos bértakarékosság, még üdvözölném is ezt a döntést, de más a helyzet. Látnunk kell ugyanis, hogy a három évvel ezelőttihez képest a közalkalmazottak száma szinte a háromszorosára nőtt. Szűk berkeinkben szétnézve is, míg a Hargita Megyei Tanácsnak például három évvel ezelőtt mintegy 100 alkalmazottja volt, addig ma több mint 270 van. És egy olyan megyéről van szó, amely viszonylag kicsinek számít, az ország egyik legalacsonyabb gazdasági mutatóival megáldva. Ha viszont ilyen mértékben nőtt a közalkalmazottak száma, akkor kérdéses, hogy milyen eredménye lehet a bércsökkentésnek. Úgy hiszem, helyesebb lett volna, ha a három évvel ezelőtti bérkeretet állítják vissza, és rábízzák az illetékesekre a döntést: a bérkeret ismeretében továbbra is ennyi emberrel akarnak-e dolgozni, vagy az eredetire csökkentik a közalkalmazottak számát.

Magyarán azt állítja, hogy minden három közalkalmazott közül kettőre nincs szükség?

Pontosan. Romániában a bürokrácia óriásira nőtt, nem hiszem, hogy lenne párja Európában. Minden egyes adófizető vállalkozónak, az alkalmazottai mellett, átlag négy-öt bürokratát is el kell tartania. A másik probléma viszont az, hogy attól, hogy a közalkalmazottak fizetését csökkentjük, a gazdaság még nem fog élénkülni. Az utóbbi öt hónapban nem indultak el az uniós pályázatok, a gazdaság élénkítésére pedig semmit nem költött a kormány. Az elmúlt hetekben szervezett vállalkozói kerekasztal-beszélgetésekből pedig egyértelműen az derül ki, hogy a vállalkozók terhelhetősége – és rajtuk keresztül a gazdaságé – hihetetlenül gyenge állapotban van. Például számos vállalkozásnak még a 2008-ban elvégzett munkálataiért sem fizetett a kormány.
Ha viszont ezek a problémák továbbra is megmaradnak, akkor ez automatikusan a vállalkozói szféra százszázalékos tönkretételét vonja maga után. Lehet különféle törvényeket hozni a fiskalitás be nem tartása ellen, lehet szigorú ellenőrző csoportokat is alakítani, de ez az alapproblémát nem oldja meg. Sajnos azt tapasztalatom, hogy amikor egy vállalkozó már képtelen kitermelni azt a pénzmennyiséget, amit járulékok, adók befizetésére kellene fordítania, vagy ezeknek már csak egy részét tudja kifizetni, akkor vagy zsonglőrködni kezd, vagy a befejezésen gondolkodik.

Mint kamarai elnök, illetve mint gyakorló vállalkozó, milyen gazdaságélénkítő intézkedéseket látna kívánatosnak?

Sok esetben már az is jó lenne, ha a korábban bejelentett kormányprogramokat valóban el is indítanák. Gondolok például a falurenoválási programra, a közbeszerzések felgyorsítására, ezek egyfajta mentőövek lehetnének a vállalkozóknak is, különösen az építőiparnak. Lassan közhellyé válik, hogy az európai uniós pályázatokban rejlő lehetőségeket jobban ki kellene használni, nem pedig nehezíteni az uniós finanszírozást igénylő vállalkozások dolgát. Ma nemcsak a munkanélkülit alkalmazó céget kellene díjazni azzal, hogy a járulékok fizetését egy évre átvállalja az állam, hanem azt a vállalkozást is, amely nem bocsát el alkalmazottat. Annak a cégnek, amelyik meg tudja tartani, illetve fenn tudja tartani alkalmazottait, véleményem szerint legalább ekkora elismerés járna. A munkanélküliség meggyőződésem szerint idén tovább fog nőni, míg a talpon maradó cégek hátára egyre nagyobb terheket raknak. Hiszen ha csak 5 százalékkal is nő a munkanélküliség egy-egy régióban, az azt jelenti, hogy a vállalkozónak 5 százalékkal több állástalan munkanélküli-segélyére kell kitermelnie a pénz. De a munkanélküliek közfoglalkoztatásával Romániában amúgy is alapvető problémák vannak. Más, nyugati országokban, a munkanélküliek a segélyért cserébe elvégzik azokat a takarítási, karbantartási munkálatokat, amelyek épp szükségesek az adott településen. Nálunk viszont a munkanélküli reggel sorban áll, megkapja a pénzét, és hazamegy. Köszöni, jól van. Másrészt rengeteg olyan „hivatalos” munkanélküli van, aki emellett a feketegazdaságból is jelentős jövedelmet szerez.

Ha már a költségvetési bevételek növeléséről van szó, ön szerint nem lett volna egyszerűbb, tisztább a fogyasztás jellegű adók 1-2 százalékos emelése? Elsősorban az áfára, illetve a jövedéki adóra gondolok.

De igen. Ez főleg a dohány- és alkoholtermékek jövedéki adójának az uniós átlaghoz való felzárkóztatására vonatkozna. De ahogy az állami pénzforrás-generáló intézkedéseket elnézem, hamarosan ehhez is hozzá fognak nyúlni, hisz a Nemzetközi Valutaalap egyértelművé tette, hogy az általa folyósított hitelből többé nem fog állami fizetéseket és nyugdíjakat finanszírozni. Ami a következő, 850 millió eurós hitelrészlet-lehívásból bejön – ha a politikusok nyilatkozatainak hinni lehet –, azt csak gazdaságélénkítésre fordítják. Erről azonban szintén sokat lehetne vitatkozni. Az államnak ugyanis előbb egy 180 fokos fordulaton, alapvető szemléletváltáson kellene átesnie. Ugyanis nálunk minden törvény és minden politikai nyilatkozat abból indul ki, hogy Romániában minden vállalkozó gazember. Ezért a vállalkozóknak nap mint nap bizonyítaniuk kell, hogy ők nem csalók, hanem rendes adófizetők, munkahelyteremtők, és a kenyérkeresőkön keresztül családfenntartók. A nyugati országokban merőben más ez a szemlélet. Ott ugyanis minden vállalkozó tisztességes mindaddig, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik be. Ezt sajnos az 1989 előtti korszakból hoztuk magunkkal, amikor mindenki mindent kellett bizonyítson ahelyett, hogy a vádaskodónak kellett volna ezt megtennie. Így pedig, amíg a vállalkozót nem olyan kiváltságos emberként kezeli a politikum és a társadalom, mint aki munkahelyet teremt, kenyeret ad, és az állam nem ismeri el, hogy a vállalkozók által befizetett pénzből működik az egész közigazgatás, az egész társadalom, addig itt mindvégig téves utakon fogunk járni.

A vállalkozói hajlam hogyan alakulhat ilyen körülmények között? Idén is egyre több cég zár majd be?

Ha továbbra is a fent említett helyzet lesz domináns, akkor egyértelmű, hogy a vállalkozások bezárásában vagy felfüggesztésében még egy nagy hullám várható. Ennek mértéke attól is függ, hogy milyenek lesznek azok a gazdaságélénkítő intézkedések, amelyek segíteni hivatottak a vállalkozókat. Jelenleg a kis- és középvállalkozások, de főleg a mikrovállalkozók vannak nagyon nehéz helyzetben: ha egy két-három főt foglalkoztató cég minden törvényes előírást be akar tartani, minden papírt be akar szerezni, akkor ennek a cégnek az életben maradása szinte lehetetlen. Az adminisztratív munka ugyanis két vagy három személy után is pontosan ugyanolyan, mint egy 40-50 alkalmazottal működő vállalkozás esetében, ez pedig nagyon nagy terheket ró a mikrovállalkozókra. Úgy tűnik, nem számít, hogy ez a csoport a román GDP mintegy 20 százalékát állítja elő.

A megszorítások közepette badarság lenne, ha a vállalkozók adókönnyítést várnának el?

Ha tíz évre visszamenőleg megnézzük a környező, az Európai Unióhoz nemrég csatlakozott országok adópolitikáját, akkor egy következtetést mindenképpen le lehet vonni. Ez pedig az, hogy ha az adóterhek olyan szintre emelkednek, amit a vállalkozó nem tud befizetni, akkor a vállalkozó spekulálni kezd, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az adókat elkerülje. Tehát a kisebb, elfogadható mértékű adó, egy vállalkozói szemléletű koncepcióban, sokkal több pénzt hozna az államnak, mint a magas adók, melyek az elkerülést ösztönzik. A mikrovállalkozók esetében például, amíg a forgalom 1 százalékát kellett befizetniük, nem volt semmi gond, rendben meg is tették, de a minimáladó bevezetése után ezek a cégek már tömegesen dobták be a törülközőt.
Különben egy évvel a minimáladó bevezetése előtt átiratban tiltakoztunk a kormány képviselőinél az adó bevezetése ellen, megkísérelve elmagyarázni ennek az adónak a káros hatásait. A Hargita megyei kormánybiztos akkor egy kérdést szögezett nekem: tudom-e, hogy csak Csíkszeredában legalább 250 olyan zsebcég működik, amely egyebet sem csinál, mint hogy a költségeit írja le, illetve a tulajdonos igényeit elégíti ki? Az úriembernek hiába magyaráztam, nem volt hajlandó megérteni, hogy költséget minden cég csak a bevételeiből tud leírni. Így az a szóban forgó 250 cég, ha semmi mást nem csinál, csak befizeti az egy-két alkalmazottja utáni járulékot és adót, azokat nem bocsátja el, nem küldi őket a hivatalba munkanélküli-segélyért folyamodni, akkor ennek a 250 zsebcégnek köszönhetően 500 fővel több fogyasztója van a megyének. Ezt az akkori kormánybiztos nem volt hajlandó megérteni. A minimáladó bevezetése után három hónappal csak Hargita megyében több mint 700 cég szűnt meg, az év végéig az egész országban pedig 130 ezer.
Ha a tavalyi tapasztalatok alapján idén is így fogják gondolni a gazdaságélénkítést, akkor az újra vállalati csődök sorozatát vonja maga után. Sajnos szkeptikus vagyok a kormány adócsalás elleni keményebb fellépésével, illetve annak eredményességével kapcsolatban is. Addig ugyanis, amíg az adóhatóság a bevételeket a rendesen bejegyzett, törvényesen működő cégek között keresi, s addig, amíg a sarki valutaváltó tízszer nagyobb profitot termel, mint egy hat-nyolc főt foglalkoztató termelő cég, addig szintén nincs miről beszélnünk.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!