Reménykedők és reménytelenek

Javultak a munkanélküli adatok az év ötödik hónapjában, Romániában öt százalék alatti a regisztrált álláskeresők aránya. A pozitív tendencia azonban nem ígér hosszú távú fellendülést a munkaerőpiacon. A nők, a romák, a vidéken élők, az alulképzettek veszélyeztetettek: elrettentő példák vannak az európai rabszolgatartásra. Parászka Boróka írása.

„Az megy Magyarba, aki Itáliában vagy Spanyolországban már nem kell” – így magyarázza egy Maros megyei, Jedd községből származó, gábor-roma férfi, ki, hogyan és hol vállal idénymunkát ezen a nyáron. A negyvenes évei elején járó munkavállaló évek óta dolgozik ugyanannál a „patronnál” Magyarországon, a nyári keresetéből jut valami télre. Nem sok, a tűzifát például nem tudja kifizetni a négy-öt havi béréből. Kölcsönkér azért, hogy kiutazhasson, és heteket dolgozik Magyarországon azért, hogy az útiköltség árát visszafizethesse. Így is szerencséje van, magyarázza, mert szakképzetlen romákat nem szívesen vesznek fel sem itthon, sem ott. Csak azért jut munka, mert a szakképzett magyarok és románok inkább nyugatra mennek.
A statisztikai adatok szerint még mindig tart a munkaerő-elvándorlás az országból, pedig a gazdasági mutatók javulásával úgy tűnik, itthon is van munka, egyre kevesebb a munkanélküli. A Statisztikai Hivatal májusi adatai szerint öt százalék alá csökkent a regisztrált állástalanok száma, sok tényezőtől függ, ki milyen hosszú ideig marad ebben a nyilvántartásban. Hosszú távon érvényes, hogy a férfiak között magasabb a regisztrált munkanélküliek aránya (5,43 százalék), a nők esetében a munkavállalói korban lévők 4,32 százalékát tartják nyilván állástalanként. Ez nem jelenti azt, hogy a nők foglalkoztatottsága jobb volna. A férfiak 66 százaléka talál munkát, míg a nők esetében ez az arány csak 52 százalék. A „gyengébbik nem” valóban gyengébb a munkaerőpiacon, a foglalkoztatási- és munkanélküli adatok közötti ellentmondás azzal magyarázható, hogy a nők egyszerűen eltűnnek a statisztikákból, sem álláskeresőként, sem munkavállalóként nincsenek nyilvántartva.
Igen sok az olyan háztartásbeli – figyelmeztet Horváth Levente Ákos, munkaügyi államtitkár –, akik bár állástalanok, nincsenek regisztrálva, ezért a későbbi elhelyezkedésük is esélytelenebb, és a szociális biztonságuk sem garantált. A szaktárca egyik fontos célja – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva az államtitkár – ezeknek az asszonyoknak a „láthatóvá” tétele a munkaerőpiacon. Bíznak abban, hogy – célzott programok és felvilágosító kampányok révén – az érintett állástalanok regisztrációja is felgyorsul.

Újragondolni az átképzést Életkori szempontból két tényező érvényesül. Akut probléma a középkorúak állástalansága, de súlyos gond a fiatal pályakezdők munkanélkülisége is. A legtöbb munkanélküli, 129.670 a 40-49 év közötti korosztályhoz tartozik. Nincsenek sokkal jobb helyzetben a 30 és 39 év közöttiek, százezer ember ebből a generációból keres munkát. A 15-24 éves korosztály tagjai közül csak húsz százalék talál munkát. Horváth Levente Ákos ezzel kapcsolatban elmondta: általános jelenség, hogy a közoktatásból, illetve felsőoktatásból kikerülők zöme szinte azonnal munkanélküliként regisztrálja magát, és kihasználja, hogy így rövid ideig állami segélyben részesül. Számukra esélyt jelenthet, hogy az állam támogatja a fiatal munkavállalók foglalkoztatását, azt azonban, hogy az ilyen (adókedvezményekkel fenntartott) munkahelyek mennyire jelentenek tartós megoldást, nehéz megmondani. Bár évek óta cikkeznek arról, hogy az oktatási rendszer és a munkaerőpiaci igények nincsenek összhangban, jelentős a diplomások „túltermelése”, egyelőre jellemző, hogy a munkanélküliek alulképzettek. Az érvényes statisztikai adatok szerint az állást keresők 80 százaléka nem rendelkezik egyetemi végzettséggel. Az érintettek közül 125.104 rászoruló számára folyósítanak még munkanélküli segélyt, 319.589 már nem jogosult erre, vagyis tartósan munkanélküli. Ezzel kapcsolatban Horváth Levente Ákos elmondta: át kell gondolni a munkaerőképzés és átképzés rendszerét, mert sokáig érvényes volt az a tendencia, hogy a munkaerőpiacon nem értékesíthető tudást kínáltak az átképző rendszerek is. „Humánerőforrás menedzsereket képeztek országszerte sok helyen, miközben ácsokra, meg vízvezeték-szerelőkre lett volna szükség,” – illusztrálja a helyzetet az államtitkár, aki úgy véli, ha tartós a gazdasági mutatók javulása, akár munkaerőhiány is felléphet az ország több területén, elsősorban az iparosított erdélyi megyékben.

Külső, uniós tényezők Lakatos Péter, az Állami Számvevőszék tanácsosa arra figyelmeztet: az ipari és mezőgazdasági struktúraváltás határozza meg, hogyan alakulnak a foglalkoztatási és munkanélküliségi statisztikák Romániában. Megoldatlan az 1989 előtt mesterségesen, „erőszakosan” iparosított nagy központokban kialakult akut munkanélküliség kezelése, ahogy az is aggasztó, hogyan alakul a mezőgazdasági foglalkoztatottság. „Az utóbbi évben mindenki a jó termésben bízott, és ez rendre be is jött. Az idén azonban, főleg az elmúlt hetek időjárása miatt látszik: már nem lesz olyan szerencsénk. A mezőgazdaságban a tartós foglalkoztatás csak akkor lesz elérhető, ha valóban struktúraváltáson esik át a szakág” – nyilatkozta Lakatos.
A belföldi foglalkoztatáspolitika nagy mértékben függ attól, hogyan alakul az uniós munkaerőpiac. A tagállamok számára még mindig fontos munkaerő-kibocsátó Románia, habár a magyarországi munkavállalók lassan háttérbe szorítják honfitársainkat. A legfrissebb statisztikák szerint Ausztriában nagyobb arányban nőtt a magyarországi, mint a romániai vagy lengyelországi munkavállalók száma. Májusban 63.277 magyar állampolgár dolgozott hivatalosan Ausztriában, a romániaiak száma ehhez képest elenyésző: az új munkavállalók száma nem éri el a kétezer főt, a lengyelek pedig az ezres küszöböt sem lépik át. A román állampolgárok számára január elsejétől vált nyitottá az osztrák munkaerőpiac, az év első négy hónapjában kevesebb, mint tízezer ember kereste itt a boldogulást.

Akik előtt nincs más út A munkaerő elvándorlása a kelet-közép európai térség egyik legsúlyosabb problémájává vált. Miközben Magyarországot tömegesen hagyják el a munkavállalók, az országon belül akut a munkaerőhiány. A Világgazdaság beszámolója szerint a balatoni idegenforgalmi szezon ütközik nehézségekbe azért, mert nincs elég szezonmunkás, ezért a helyi szállodák, éttermek Romániában, elsősorban Erdélyben toboroznak munkaerőt. Csakhogy az itt, 12-14 óra munkával megkereshető fizetés alig éri el a romániai átlagbéreket, és messze elmarad a hasonló munkák nyugat-európai bérezésétől. Valóban csak az választja ezt az útirányt, aki máshol – képzetlensége, életkora, társadalmi helyzete miatt – esélytelen. Így alakulhat ki az, hogy a romániai munkavállalók számára Magyarország lehet az egyik legbizonytalanabb térség.
Áprilisban Mórahalmon robbant a „rabszolgatartó” botrány. A térségben, ahol a helyiek közül sokan a rendszerváltás óta nem találnak képzettségüknek, szaktudásuknak, szociális helyzetüknek megfelelő munkát, egyre több romániai, zömében roma származású embert foglalkoztatnak, a helyi – nagyon alacsony – bérek töredékéért. Az ott dolgozó román állampolgárok jogait pedig súlyosan korlátozzák. Tatár Gábor LMP-s képviselő hangfelvételt tett közzé, amely bizonyította: a romániai munkavállalókat önkormányzati támogatással elkülönítik, rendészeti felügyelet mellett dolgoztatják, és közben a szabad mozgást is feltételekhez kötik. „Lehet, hogy megdöbbentő lesz, amit mondok, de nem látszik (kiút), mert kimondottan üldözzük az integrációt. Akadályozzuk a letelepülésüket. Mi abból indulunk ki, hogy õk munkavállalás céljából érkeznek ide, nem is engedjük a letelepedésüket, legalábbis igyekszünk megakadályozni. Nagyon sok esetben hatósági eszközökkel, gyámhatósági eszközökkel, egészségügyi szűrővizsgálatokkal kezdődően sok egyéb kérdést vetünk be annak érdekében, hogy ide csak az érkezzen, aki munkát vállal. Ne jöjjön az asszony, ne jöjjön a gyerek, ne jöjjön több gyerek. Ne akarja igénybe venni az oktatási infrastruktúránkat, a szociális ellátórendszerünket,” – hallható a felvételen a Tatár Gábor kérdéseire, a romániai munkavállalókkal kapcsolatban válaszoló Nógrádi Zoltán, mórahalmi polgármester.
Munkanélkülinek, tartósan álláskeresőnek lenni ma Romániában nem könnyű, de nem reménytelen. Az ország határain kívül, különösen Magyarországon azonban nem feltétlenül kerülnek jó helyzetbe a munkakeresők. Az ideális romániai munkavállaló fantomképe a statisztikai adatok szerint így állítható össze: legyen férfi, 25 év és 40 év közötti, felsőfokú végzettséggel vagy szakképzettséggel rendelkező, s éljen lehetőleg erdélyi nagyvárosi vagy fővárosi, ipari körzetben. És ami a legbiztosabb szempont: semmiképpen se legyen roma.