Óvásban Európa-bajnokok vagyunk

2010. 10. 13. 16:40Elena Udrea fejlesztési miniszter szerint büntetni, pontosabban a közbeszerzési eljárások során lepontozni kellene azokat a cégeket, amelyek korábban sorozatos óvásaikkal lassítottak vagy akár le is állítottak versenytárgyalásra kiírt munkálatokat. Ön szerint ez kivitelezhető?

Rendkívül sok az óvás, ebben a tekintetben Európa-bajnokok vagyunk. Ezt bárki megnézheti az Óvásokat Elbíráló Hatóság honlapján is, amelynek statisztikájából látható a növekedés. Amennyi óvást Románia egy év alatt felmutat, annyi összesen nincs az EU többi 26 tagállamában. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a közbeszerzés vagy rosszabbul alkalmaznák, hanem annak a következménye, hogy az eljárás bármely szakaszában bárki benyújthat óvást. A fellebbezés ingyenes, és utólag, a hatóságok részéről kevesen éltek azzal a joggal, hogy az ügymenet alaptalan késleltetése miatt kártérítési igénnyel éljenek, noha a törvény ezt lehetővé teszi. Ugyanakkor az európai irányelvek szerint, amelyeket a nemzeti közbeszerzési törvénybe kötelező módon be kellett építeni, bárkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy az eljárás során óvást nyújtson be, sőt, az elbírálást úgy kell elvégezni, hogy az óvást benyújtó cégnek lehetősége legyen a hiba kiigazítására, így akár a szerződés megnyerésére is. Azért büntetni valakit, mert óvást vagy óvásokat nyújtott be, meglátásom szerint nem lehet, és nem is lesz lehetséges. De alaptalan óvás esetén kártérítést lehetne kérni a többletköltségekért – hogy ne mondjak mást, az alkalmazottak erre fordított idejéért, az ügycsomók fénymásolásáért –, s ennek igénylése mind a cégeknek, mind az államnak jogában áll. Az óvások visszaszorítása érdekében egy olyan bélyegilleték bevezetését látom lehetségesnek, amit az óvni óhajtó fél fizetne. A fejlesztési miniszter javaslata viszont nem erről szól, hanem arról, hogy aki többször nyújt be óvást, az kerüljön feketelistára. Erre nincs alkotmányos mód, az alkotmány értelmében ugyanis mindenkinek jogában áll annyiszor fordulni az igazságszolgáltatáshoz, ahányszor csak akar. Az más dolog, hogy ha ezzel valakit megkárosít, akkor a károsultnak jogában áll kártérítést kérni.

Az óvások gyakoriságára okot adhat-e az, hogy a versenytárgyalást kiíró önkormányzat, állami szerv az indokoltnál több kritériumot szab és túlbonyolítja az eljárást?

Úgy érzem, igen. Ha megnézzük az elektronikus közbeszerzési rendszert (SEAP), akkor rengeteg ilyen esettel találkozunk. Az erre vonatkozó 34-es sürgősségi kormányhatározat 176. cikkelye úgy szól, hogy a hatóságnak jogában áll megfelelési kritériumokat megszabni. Normális esetben ezeket egy kockázatelemzéshez kellene kötni, hogy a munkálatok kivitelezése kapcsán fellépő rizikó a minimumra csökkenjen. Ha nem így teszi – mert az odaítélési dokumentációkat java részben a SEAP-ról, illetve elég nagy arányban egymásról másolják –, akkor ez oda vezet, hogy sokszor olyan megfelelési kritériumok is bekerülnek egy dokumentációba, amelyeknek ott sem helyük, sem értelmük. Úgy látom, a gondolkodásmódot is át kell alakítani, mert a hatóságnak egy munkálatra, illetve egy árubeszerzésre kell összpontosítania, nem pedig a cégek ellenőrzésére, a papírok begyűjtésére. Tehát a verseny az árajánlatok, illetve az ajánlatok minősége terén kellene hogy eldőljön. Példának okáért, ha egy egyéves szolgáltatási szerződést szeretnék megkötni, és a szerződés ideje alatt nem szeretnék kellemetlen meglepetést, akkor olyan cégeket kell keresnem, amelyek nincsenek csődeljárás alatt. Ez esetben indokolt ez a kitétel. De ha csak száz csomag nyomtatópapírra van szükségem, aminek nincs garanciális vetülete, akkor miután megvizsgáltam, hogy a papír megfelel és működik vele a nyomtatóm, nincs okom azt kérdezni, hogy ön eladóként a csőd szélén áll-e vagy sem, befizette-e már a helyi adóit vagy sem. Mivel a papírért utólag fizetek, az eladó cég helyzete a papír használhatósága kapcsán számomra nem jelent kockázatot.

A közbeszerzési törvénnyel van baj vagy inkább azzal, hogy túl gyakran módosítják?

Régóta hangoztatom, hogy Romániában nem a törvények módosítására kellene gondot fordítani, hanem a törvények alkalmazására. Nálunk rengeteg törvény van, de jobbára nem alkalmazzák vagy rosszul alkalmazzák őket. Az is előfordul, hogy nem is ismerik a jogszabályokat. Erre kellene kiemelten gondot fordítani, nem pedig a törvények havi vagy háromhavi módosítására. Ez a közbeszerzési törvényre is igaz. Amikor a Közbeszerzési Hatóságnál dolgoztam, a jelenlegi törvény hatályba lépése után, 2006-tól másfél évig minden módosítást megakasztottam, de azután már nem sikerült az árral szemben úszni. Ma is azt vallom, hogy ez a közbeszerzési törvény alkalmazható, csak mindenkinek ismernie is kellene. A törvényt ugyanis nem szakaszonként kell ismerni, hanem globálisan kell látni, ez esetben ugyanis minden sajátos esetre kapható megoldás. Már csak azért se kellene módosítani, mert 2006-ban a törvényt kidolgozó csapat tagjaként az európai irányelveket vettük át, tehát gyakorlatilag a Romániában most hatályban levő törvény 80 százalékban ugyanaz, mint a magyar, osztrák, német, francia vagy éppen olasz közbeszerzési törvény. Ha ezekben az országokban működik, akkor itthon is kellene működnie.
A törvény két részből áll, a hazai és az európai értékhatárból. Módosításokat csak a hazai értékhatárban végezhetünk. Az európai részbe esnek az 5 millió eurón felüli munkálatok és a 125 ezer euró fölötti szolgáltatások, valamint árubeszerzés. Ami ez alatt az értékhatár alatt van, azt nemzeti zónának nevezzük. Az itt eszközölt módosítások java része az óvásokkal kapcsolatos volt, hisz e téren, mint már említettem, Európa vezetői vagyunk. 2007-ben mintegy négyezer, 2008-ban hatezer, tavaly pedig hétezer fölötti óvást nyújtottak be a cégek, miközben 2009-ben a közbeszerzési eljárások száma a korábbi évekbeli 120 ezerhez képest csökkent. Úgy hiszem, hogy az európai példák alapján Romániába is be kellene hozni az ún. békéltetők intézményét, amelynek révén a két félnek még az óvás benyújtása előtt módjában áll egy független közvetítő segítségével megegyezni. Ez jó pár európai országban működik, s tizedére csökkenti a hatósághoz eljuttatott óvások számát.

Az, hogy a közbeszerzések értékének immár 40 százalékát on-line módon kell lebonyolítani, azt is jelenti, hogy a korrupciót szeretnék kiszorítani a folyamatból?

Ez az egész arról szól. Ezt a követelményt az Európai Bizottság nyomására vezették be, az EB ugyanis azt szerette volna, hogy már 2010-re elérjük az 50 százalékot. Amúgy elég sietve vezették be, hiszen a 2008-ban kötelezővé tett 20 százalék helyett az online közbeszerzések aránya a valóságban évi 2 százalék alatt volt, de információim szerint 2009-ben sem érték el mindenhol a 20 százalékot. Az egészségügyben túllépték, de számos intézményben ettől jelentősen elmaradtak. Ezt amúgy bárki könnyedén ellenőrizheti a SEAP-on. Tehát akkor, amikor még a 20 százalékot sem érjük el, 40-re ugrani szerintem túl gyors lépés volt. Az EB egyébként ezt az elektronikus nagyságrendet a közbeszerzést átható korrupció kiszorítása miatt írja elő, s ez nemcsak Romániának, de Magyarországnak és más uniós tagállamoknak is nagy problémájuk. Ám úgy vélem, Románia e téren is az élen jár.

Megállja a helyét Emil Boc érve, miszerint a közbeszerzési törvény módosítása, az eljárások egyszerűsítése révén hatékonyabban lehet az európai pénzeket is lehívni?

Igen, mert az európai uniós támogatási alapok lehívása és a pénzek elköltése szempontjából a közbeszerzés is egy láncszem. Tehát ha a közbeszerzést úgy tudom betervezni, hogy a finanszírozási szerződés megkötése után egy-két hónap alatt lebonyolítom, akkor biztos, hogy eredményeket lehet belőle kicsikarni. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy ugyan ki tudom számítani, mennyi idő kell a közbeszerzési eljárás lebonyolítására, de az óvások miatt menet közben akár hónapokat is veszíthetek. Az ítélőtáblán például, bár a közbeszerzési óvásokra rövidített eljárás van előírva, így is hosszú idő telik el. Példaként említhetem, hogy egy októberben megóvott tender tárgyalása idén márciusban volt. Ilyenkor megtörténhet, hogy a hatóság nem tudja betartani a finanszírozási szerződésben foglalt határidőket, ami miatt akár el is veszítheti a támogatást. E téren tehát biztos, hogy változtatni kell.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!