Szép sziget – Tajvan

2010. 10. 13. 16:28
A területet, amely az utóbbi 115 évben nem volt a szárazföldi Kína fennhatósága alatt, Peking ma is az egységes kínai állam részének tekinti, azokkal az országokkal pedig, amelyek elismerik Tajvan államiságát, azonnal megszünteti diplomáciai kapcsolatait. Ezzel magyarázható, hogy a Formozai-szoros túloldalán található másik kínai köztársaságot jelenleg csak 25 – zömmel dél-amerikai és afrikai – ország ismeri el hivatalosan, bár kereskedelmi képviseletet sok állam működtet ott. Tajvan a sziget egyik őslakos törzse, a szirája egyik altörzsének, a tájvoánnak a nevét viseli; régebben gyakran emlegették Formozaként – ez a sziget 16. századi portugál nevéből, az Ilha Formosából (Szép sziget) származik.

Gyarmatosítás. Eredetileg polinéz népek lakták, de számuk mára a lakosság két százalékára apadt. A malájokkal, polinéziaiakkal és tagalogokkal rokon, a kínaiak által kaosannak (hegyi népnek) nevezett 20 törzs közül a tajvani kormányzat jelenleg 14-et ismer el, s a névadónak számító sziráják nem tartoznak az elismertek közé. Peking és Tajpej álláspontja eltér a tajvani őslakosok eredetéről, ugyanis a Kínai Népköztársaság a középkori gyarmatosítás tényét sem hajlandó elismerni. A történelmi adatok szerint azonban a kínaiak a 12–13. században vándoroltak be ide tömegesen. A kínai történészek a polinézeket feketeként vagy vadakként emlegették.
Tajvan első urai, a 16. század közepén, a portugálok voltak, őket a hollandok szorították ki. 1662-ben a tulipánosokat Cseng Cseng Kung csapatai kiűzték, s Kung megalapította a Peking fennhatóságát elismerő Tungning Királyságot; ez húsz évig létezett. A 17. század végére a sziget a kínai Csing dinasztia irányítása alá került. Sokakat telepítettek be, főleg Fucsien tartományból.


Inkább a japánok? Az 1894–95-ös kínai–japán háború elvesztése után, a szimonoszeki béke értelmében Kína kénytelen volt átengedni a szigetet Japánnak. Ez felháborodást váltott ki a tajvaniakból, szerintük áldozatul dobták oda őket az ellenségnek. Az ellenállók – noha Kína iránti lojalitásukat hangoztatták – 1895-ben kikiáltották a Tajvani Köztársaságot, de ezt a japánok öt hónap után felszámolták.
Tajvan ötven évig a Japán Császársághoz tartozott. A második világháború végén a japán helyőrség a kínai hadsereg előtt tette le a fegyvert, így a sziget kínai megszállás alá került, és 1945. október 25-én visszacsatolták Kínához. A zömmel kínai eredetű lakosság azonban nem fogadta nagy örömmel a „felszabadítókat”: a katonai vezetés és a polgári lakosság közti összetűzések legvéresebbikében, az ún. 228-as incidensben 30 ezer felkelőt mészároltak le 1947 februárjában. 1949-ben, a Kínában zajló polgárháborúból vesztesen kikerülő Kuomintang kétmillió menekülttel Tajvanra vonult vissza, Csang Kaj-sek vezetésével. Míg a kontinentális Kínában a kommunista párt kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, Tajvanon megmaradt a Kínai Köztársaság.
A szigetország egyike lett az ázsiai kis tigriseknek, gazdaságilag a régió egyik vezető állama. 1971-ben az ENSZ-közgyűlés megvonta Tajvan ENSZ-tagságát, helyette a Kínai Népköztársaságot ismerte el, és 1992 óta az olimpiákon is csak a Kínai Tajpej elnevezést lehet használni.
A tajvaniak saját identitással rendelkeznek, és nem hajlandók elismerni Peking uralmát. A független államiságot sokan 1895-ig, a Tajvani Köztársaságig vezetik vissza, amikor szerintük Kína cserbenhagyta a sziget lakóit.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!