Nem lesz összeomlás, csak az életszínvonal esik

Kering az interneten egy tévéinterjú, melyben Mihályi Péter közgazdász, a Veszprémi Egyetem Pénzügytan Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára nem kevesebbet állít, mint hogy az új magyar alaptörvény tulajdonképpen jogilag megszüntette a 120 éves magyar társadalombiztosítás intézményét, s hasonlóképpen járt el a nyugdíjrendszerrel is. A szakembert Tasnádi-Sáhy Péter faggatta.

Professzor úr! Hogyan lehetséges az, hogy az Ön által megfogalmazott súlyos állítások nem váltottak ki általános társadalmi felháborodást?

Két dolog történt. A Fidesz-kormány olyan iramban hozott új törvényeket, hogy ezt a közvélemény nem tudta követni, és a média sem képes egyszerre egy-két témánál többet kezelni. Az Alaptörvénnyel kapcsolatban volt számos dolog, amiről beszélni lehetett, ez már nem érte el az ingerküszöböt. A szakmai körök – jóllehet vitatkoztak erről a kérdésről is – belenyugodtak abba, hogy az Alaptörvény úgy rossz, ahogy van. Ennek ellenére az említett interjú sokakhoz eljutott, 140 ezren töltötték le az internetről, ami engem is meglepett.

A mai harmincasok számára az Alaptörvény talán ezzel hozza a legnagyobb változást, mivel, úgymond, kirántja alóluk a szociális hálót, sok szempontból nem bízhatnak az állam gondviselésében.

Én nem így fogalmaznék. Az Alaptörvényben van egy másik mondat is, mely szerint a nagykorú gyerekek kötelesek gondoskodni a szüleikről. Tehát az állam egyrészt kibújik a felelősség alól, másrészt áthárítja azt. Persze, ezek jogi kérdések, míg a nyugdíj elsősorban pénzügyi. E lépéssel közgazdaságilag nem csináltak semmit, jogilag viszont mozgásteret teremtettek maguknak. Ebből a jelenlegi aktív dolgozók azt szűrhetik le, hogy nem is érdemes egészségügyi és nyugdíjjárulékot fizetni, mert úgysem lesz belőle semmi, a legnagyobb kárt talán ez okozza.
Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, és a kormány nem meri fenntarthatóvá tenni, mivel ez elsősorban nyugdíjkorhatár-emelést jelentene, másrészt a magánnyugdíjrendszer erősítését, aminek épp az ellenkezőjét tette tavaly a magán-nyugdíjpénztári pénzek bekebelezésével, saját terheit növelve…

Abból, amit eddig elmondott, az derül ki, hogy ez csak látszólag van így, mivel pontosan ezekkel a jogi lépésekkel lehetővé teszi, hogy korlátozás nélkül eldönthesse, egy nyugdíjas mekkora összegből éljen, ha pedig az nem elegendő, akkor a gyerekét terheli a felelősség…

Sajnos, jól látja. Sokkal több kárt okoztak, mint ha nem csináltak volna semmit. Magyarországról is megkezdődött a fiatalok kivándorlása – ami Romániában már régi ügy, de nálunk eddig nem volt jellemző –, amire az ilyen lépések csak ráerősítenek.

A nyugdíjrendszerrel – az elöregedő társadalmak miatt – az egész nyugati világban baj van. Kitalálták már a gyógyírt valahol?

Leginkább egy dolgot tesznek mindenhol, drasztikusan emelik a nyugdíjkorhatárt. Ugye, ez kétszeres nyereséget jelent: az adott polgár egyrészt tovább dolgozik, másrészt kevesebb ideig kell neki nyugdíjat fizetni.

Ahhoz viszont, hogy az állampolgárokat hosszabb ideig munkában lehessen tartani, fejlett egészségügyi ellátásra is szükség van…

Ez nem probléma a fejlett országokban – és ilyen szempontból Magyarország és Románia is ide tartoznak –, a lakosság túlnyomó része 65-70 éves korában még munkaképes. Ma nem azért nem dolgozik egy 65 éves nő, mert semmilyen munkát nem tud ellátni, hanem mert az unokájával foglalkozik, mivel nincs elég bölcsőde és óvoda. Az aktív évek számának növeléséhez az értelmesebb országokban még ösztönzést is adnak, például progresszíven emelkedő nyugdíjakkal.

Az aktív évek elnyújtásához a részmunkaidős foglalkoztatás sokat segíthetne, de mint már korábbi megszólalásaiban is említette, erre Magyarországon nincsen mód.

Igen, egyrészt ez munkafegyelmi kérdés. Négyórás munkába már nem fér bele az óránkénti cigiszünet. De vannak olyan helyek is, ahol nincs elég munka, példa erre a vendéglátóipar. A nap nagy részében a helyek üresen konganak, a pincérnek nincs módja kitölteni a munkaidőt. Fontos probléma még, hogy a közlekedési költségek nagyon magasak. Romániában lényegesen jobb a helyzet ilyen szempontból, gondoljunk csak az olcsó mikrobuszjáratokra, amelyek nagyban megkönnyítik a munkaerő mobilitását. Persze, ez a közlekedésbiztonság rovására megy, de az emberek legalább el tudnak menni dolgozni. Magyarországon ilyen nincs, nálunk jórészt csak légkondicionált Volán-buszokon lehet utazni, ami teljes munkaidőben is szinte megfizethetetlen.

Van valamiféle karakterisztikája a nyugdíjproblémának a volt keleti blokk országaiban?

Nemrég érkeztem meg Belgrádból, ahol nyugdíjszakértőkkel is beszéltem, s ők érdekes adatra hívták fel a figyelmemet: az egész európai régióban a GDP arányában Ukrajnában és Szerbiában a legmagasabbak a nyugdíjkiadások. Ez a hajdani kommunista berendezkedésnek köszönhető, tudniillik mindenkinek jár valami. A populista politikusok pedig nem mernek hozzányúlni a rendszerhez, ugyanis a nyugdíjasok komoly szavazóbázist jelentenek. Ez különböző mértékben a legtöbb posztkommunista országban jellemző, Putyinnak is fontosak a nyugdíjas szavazók.

Magyarország az 1997-es reformmal sokat javított a helyzetén, a három pillér – a meglévő állami és a kétféle magán-nyugdíjpénztári rendszer – bevezetésével, valamint a nyugdíjkorhatár emelésével, csak aztán nem történtek további lépések, most pedig egyenesen hátrafelé haladunk.

Ez azt jelenti, hogy össze fog omlani a rendszer?

Úgy gondolom, nem ennyire ostobák. Azt gondolják, hogy a szociális kiadások csökkentésével az embereket rá lehet venni arra, hogy többet dolgozzanak. Ebben elvileg van is közgazdasági igazság, viszont nem annyira drasztikusak ezek a lépések, hogy az embereket életformaváltásra kényszerítsék, inkább bele fognak nyugodni, hogy kevesebből élnek. A közmunkával kapcsolatban is az a helyzet, hogy az érintettek ezt nagyrészt nem fogadják el, mert van segély, amiből úgy-ahogy megélnek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy meg kell szüntetni a szociális juttatásokat, de ha nem lennének, az emberek kénytelenek lennének mozdulni, mint ahogy Romániából milliók elmentek, mert éhen haltak volna. Összefoglalva: nem gondolnám, hogy ebből összeomlás lesz, csak az életszínvonal lesz alacsonyabb. Egy széles réteg – főleg az idősek – a következő húsz évben rosszabbul fog élni, mint idáig.

Ez a mai fiatalok vállát egyre jobban nyomó problémákra nem jelent megoldást, ugye?

Nem bizony. Minden európai országnak törekednie kell arra, hogy az öregedő társadalom helyzetén javítson, ennek egyik útja a munkaerő importja. Magyarországnak olcsó és fiatal munkaerőre lenne szüksége, amiről jelenleg szó sincs a kormányzati kommunikációban, míg a témát kutató komoly demográfusok azt mondják, évi 50-60 ezer embert kellene importálnunk, ami részben elhatározás kérdése, de nagyon nehéz feladat.

A kettős állampolgárság ezen nem segíthet? A külhoni magyarok ezzel a lehetőséggel pillanatok alatt áttelepülhetnek Magyarországra.

Volt idő, amikor rengeteg orvos érkezett Erdélyből Magyarországra, de ez a folyamat leállt. Aki át akart jönni, az már nagyrészt megtette. Nem erdélyiekről meg kárpátaljaiakról meg diplomásokról beszélek, hanem ázsiai munkavállalókról. Szóba került, hogy kínaiak gyorsvasutat építsenek Budapest és Ferihegy között. Óriási hatása lenne, ha ez úgy zajlana, hogy a befektetők azt mondják, oké, akkor jövünk, de tízezer munkással. Kiderülne, hogy a jelenleg a MÁV-nál fizetett segédmunkás-órabér feléért is meg lehet építeni a vasutat, jó minőségben, határidőre, szombat-vasárnap is dolgozva. Nagy társadalmi sokkot okozna, ha látnánk: lehet jobban dolgozni, mint ahogy a magyar munkaerő teszi.
A dolgok itt egyébként messzire vezetnek, mivel a magyar kormány jelenleg összevész Európával és az USA-val, miközben próbál Kínával barátkozni, nehéz lesz nekik elmagyarázni, hogy csak a pénzt adják, és ne szóljanak bele, hogy hogyan és kivel építtessenek.

A munkaerőimportból Németországnak és Franciaországnak hatalmas gondjai származnak…

Én inkább azt mondanám, ezzel a megoldással Németország Európa leggazdagabb és legfejlettebb országa lett, miközben csinált más problémákat magának. Tavaly jártam Ausztráliában, ahol döbbenettel láttam, hogy az is egy multikulturális ország lett, amit már fel is vállalnak. Vagy Moszkvát például – voltam ott tanítani – kizárólag kazah, tadzsik meg üzbég munkavállalók építik éjjel-nappal, akik egy szót sem beszélnek oroszul. Amerika képzett és képzetlen munkaerőt is importál, ezért ilyen sikeres. Mi ezzel a tendenciával pillanatnyilag ellentétes irányba megyünk, és rá is fogunk fázni. Olyan társadalom, amiben nincs probléma, csak a mesében van. A dolog úgy működik, hogy egy adott problémát csak egy másik kreálásával lehet megoldani. Egyszerre kell integrálódni az Európai Unióba és a világgazdaságba, amibe beletartozik a munkaerő importja is, és az ezzel kapcsolatos társadalmi konfliktusokat fel kell vállalni.