Munkazaj a világhálón

A világhálón terjedőben az úgynevezett szabadúszó munka keresése, akik pedig ügyesen kiaknázzák ezt a lehetőséget, irigylésre méltóan jól járnak. Kustán Magyari Attila riportja az outsorcing és a freelancerek világába vezet be, s azt is megtudhatjuk, mi az internetes szabadúszás egy mellékága, a stock fotózás..

Az elmúlt években volt iskolatársaim, közeli barátaim tucatjai hagyták el az országot, gyakran Európát is, egy jobb élet reményében. Az internetre feltöltött fotóik alapján úgy látom, a többségük boldog, megtalálta a helyét, a beszélgetéseink során az derül ki, hogy nem biztosak abban, valaha visszatérnek-e az országba, hiszen nemcsak az anyagi háttérrel elégedettek, hanem az új ismerőseik száma is gyarapszik. Egy másik réteg viszont itthon maradt, és annak ellenére, hogy nincs alkalmazva, képes arra, hogy eltartsa magát. Õk a – képzavarral élve – világhálón szörfölő szabadúszók.

Csepp a tengerben A nyugati államokban működő vállalkozások régen ráébredtek arra, hogy az outsourcing, azaz az elvégzendő munka kiszervezése hatékony spórolási lehetőség, az indiai, pakisztáni, vagy romániai fiatalok jóval olcsóbban dolgoznak, mint nyugati társaik. Nem a sebtében felhúzott nadrággyárakról van szó, hanem azokról az apró-cseprő munkákról, amiket egy számítógépen is el lehet végezni kellő tudással: egy fotó, videó kijavításáról, cikkek megírásáról stb.
Hogy részletesebb betekintést nyerjek a témába, olyan honlapokat kerestem fel, amelyek közvetítőként működnek a nyugati vállalatok és a keleti vállalkozók között. Ilyen például az egyik legforgalmasabb oldal, az Elance, ahol az elmúlt hónapban 74 ezer munkát kínáltak fel több mint másfélmillió regisztrált számára.
A legkeresettebb munka a programozás, majd a logók, videók, fotók, brosúrák készítése, a cikkírás, fordítás, de akár a jogi tanácsadás is. Egy-egy programozó 40-50 dolláros órabérrel is dolgozhat, ami 140-175 lejnek felel meg, az újságírói munka ennek töredékét, a 10-15 dolláros órabért hozhatja a konyhára, ezzel pedig szakmám a kínált fizetések sereghajtói közé tartozik. Jó hír viszont, hogy a rendszer többnyire biztonságos, aki elvégzi a munkát, az meg is kapja a jussát érte, a cégek ugyanis a közvetítő honlaphoz beutalják a fizetést, hogyha pedig mindkét fél elégedett, az üzlet megköttetik. Az sem mellékes, hogy az állam nem vet ki adót az ilyen jellegű keresetre, így a kemény munkával kézbe kapott tíz dollárból egy cent sem kerül mondjuk a sztahanovista ütemben épülő erdélyi autópálya megvalósítására.

Ladikból gyorsnaszád Kolozsvári ismerősöm ajánl be egy sikeres fiatalembert, mondván, ő maga is rendszeresen vállal munkákat, de kis hal az akváriumban, nem igazán volna mit mesélnie nekem. Aki végül nyilatkozik, M. F., néhány év alatt annyi dollárt válthatott át lejre, amiből kisebb céget alapíthatott. A még jobbára üres, bérelt lakásban találkozunk, nagy álmok megvalósításának a színhelyén.
F. az egyetemi évektől búcsúzva rögtön kipróbálta a freelancer életmódot, eleinte ő is négermunkával kezdte, olcsó és gyors, többnyire programozással kapcsolatos feladatokat talált, hogy a reputációját lassan emelve feltornássza magát az „előkelőbb” jelentkezők társaságába. Egy forgalmasabb közvetítő honlapon olyan nagy a konkurencia, hogy egy kezdő alig találhat munkát magának.
Elsősorban az amerikai ajánlatokat követte, így gyakran éjjel is a monitor előtt ült, hogy mindenki más elől elhalászhassa az előnyös lehetőségeket. Kezdetben 600-900 lejt keresett, meg tudott élni belőle – ma már olyan hónapról is be tud számolni, amikor ötezer dollárt gyűjtött be. Egy éven át gürcölt, amíg annyira elismertté vált a vállalkozók körében, hogy lassan kiadhatta a munkát másoknak is.
Csak megbízható emberekkel dolgozik együtt, az ismerősei köréből választ partnereket, mert nagyon fontos, hogy a munkát időre és jó minőségben adhassák le. Mint már említettem, India és Pakisztán ifjai erős konkurenciát jelentenek, de csak a lista alján. F. elmeséli, számos különös visszajelzést olvasott a keletiekkel kapcsolatosan, egyik esetben azért késtek a munkával két hetet, mert addig nem volt villanyáramuk, másvalaki a nagymamáját gyászolta, így nem volt ideje dolgozni. A munkaadók közt is találni igazi gyöngyszemeket, F. egyik régi kapcsolata évek óta az önkielégítés elleni propaganda-bemutatókat készíttet vele, egy másik munka során hetekig azon szórakozott, hogy az archiválandó videókon a fiatal Chuck Norris vagy van Damme hogyan verekszik és poénkodik.

Legyünk mi is nyugatiak F. azt szeretné, ha az amerikai kontinensen vagy az angolszász országokban tapasztalt hozzáállást a hazai vállalatok is elsajátítanák. Helyi cégekkel is van dolga, de kellemetlen tapasztalatokról számol be. Ennek ellenére szeretné, ha itthon is rendet lehetne teremteni, fiatal befektetőkkel ismerkedik, megpróbálja kiaknázni az itteni lehetőségeket. A külföldi munkákról viszont nem tesz le, négy-öt barátjával közösen arra törekszik, hogy még igényesebb és nagyobb bevételeket ígérő megrendeléseket találjanak. Ötlete számtalan, az egyedüli korlát, ami előtte áll, az az idő és a pénz. Amikor már alaposan elbeszélgettünk, azzal búcsúzunk, hogy később még meglátjuk, hová fejlődik a következő években.

Lustaság és minőség Két barát, András és Attila alapította a marosvásárhelyi székhelyű Ra2 Stúdiót. Előbbi remek fotós, utóbbi a számítógépes grafikák szerkesztésénél remekel, így a két erő összefogásával olyan páros született, amely hamar sikerre vitte a vállalkozást. A műfaj, amiben sikeresek, az internetes szabadúszás egy mellékága, a stock fotózás.
A kifejezést magyarítva használhatjuk most a raktár szót: ma már szakosodott honlapok foglalkoznak azzal, hogy világszerte beküldött, kreatív munkákat „raktározzanak el”, a különféle reklámcégek pedig itthon jelentősnek számító összegért, számukra potom áron vásárolják fel ezeket. A fotók letölthető méreteitől függnek az árak, 75 centtől akár 75 dollárig terjedően, egy-egy képet pedig számtalanszor felhasználhatnak, ezért egyetlen munka több száz letöltést is megérhet.
Arra a kérdésemre, hogy milyen filozófia áll az ilyen jellegű munka között, pragmatikus választ kapok:
– Ez egyszerű üzlet. Minőséget kell termelni, mert azt megveszik, minél jobb, minél egyedibb a munkád, annál több a vevőd. Meg kell próbálni minél több témában fényképezni, grafikákat készíteni, a képlet körülbelül annyiból áll, hogy mindennap felkel valaki, aki megkeres és megveszi a képeinket. Mára több száz képet adunk el naponta, ami azt jelenti, hogy elég sokan kelnek fel reggelente.
Visszaemlékeznek a kezdeni időszakra, akkoriban nehezen érték el, hogy észrevehetők legyenek abban a bizonyos tengerben, de tudták, hogy a bizonytalanság a legnagyobb ellenség ilyenkor. Idővel rájöttek, milyen fotókat igényelnek a másik oldalról, ezért alkalmazkodtak, idővel pedig befektettek a meglehetősen drága felszerelésekbe is. A konkurenciával mára nem kell foglalkozniuk, bár világszerte milliók élnek meg a stock fotózásból. Két fő ellenfelük van csupán, a lustaság és a minőség.
Úgy érzem, ez megfelelő összegzése a szabadúszás filozófiájának. Aki így próbál szerencsét, akkor kel és fekszik, amikor akar, de inkább ébred korán és alszik el késő éjjel, ha valóban azt szeretné, hogy egy kicsit is látható legyen a milliónyi munkavállaló tengerében. A lehetőség adott, aki pedig szorgalmas és céltudatos, az nekivághat a kalandnak!