Kombinát-ügy: pánik van

2015. 08. 12. 18:16

Újabb fordulathoz érkezett a marosvásárhelyi vegyi kombinát ügye: a civil szervezetek tiltakozást szerveznek, s már az eddig kivárásra és alkura törekvő önkormányzat is elégedetlen. 1990 óta lappangó feszültségek kerülhetnek felszínre, tüntetés és ellentüntetés is jöhet. Sok múlik azon, hányan lesznek csütörtökön Marosvásárhely főterén Parászka Boróka összeállítása.

Minden eddiginél súlyosabb a környezeti szennyezés Marosvásárhelyen – a laikus szemlélő legalábbis ezt a következtetést vonhatja le az utóbbi hetek tapasztalataiból. Heti rendszerességgel „sárgul el” a megyeközpont levegője: sűrű, csípős köd ereszkedik nem csak a belvárosra, de a város környéki falvakra. Alig lehet látni, lélegezni: elnéptelenednek ilyenkor a parkok, az utcák, a hőségben is zárva tartják az emberek az ablakokat. Mindent áthat az irritáló ammóniaszag.

Az aggasztó helyzet ellen civil szervezetek tiltakoztak, az 1989 december 21. Egyesület augusztus 13-ra tüntetést hirdetett. Néhány nappal az előtt lesz demonstráció, hogy az egész ország figyelme ide irányulna: ennek a hétnek a végén az idei év legnépszerűbb, a polgármesteri hivatal által kiemelten támogatott esemény lesz, koncertet ad Al Di Meola amerikai gitáros. Ha valamikor, hát most lehet elég hatásosan megmutatni Romániának: baj van Marosvásárhelyen.

 

Közvita jó rendőrrel, rossz rendőrrel

Vélhetőleg az önkormányzat érzi a botrány előszelét, tűzoltásként, a demonstrációt két nappal megelőzve közvitára hívta az érintetteket. A közvita nem vált igazán minden érintett felet megszólító fórummá, a Környezetvédelmi Őrség munkatársai például nem jelentek meg, noha ennek a testületnek a fellépésétől sokat várnak a helyiek. Nem tudni mi volt a távolmaradás oka, Székely Annamária főfelügyelő a Marosvásárhelyi Rádiónak úgy nyilatkozott, azért maradtak távol, mert „nem kaptak meghívót”.

A helyiek pontos, ellenőrizhető információkat várnak évek óta, és bár az Azomures-vitának több évtizedes előzményei vannak, máig nincs mindenki által hitelesként elfogadott, hosszú és középtávú adatsor arra vonatkozóan, milyen – az itt élők életminőségét, életkilátásait érintő –következményei vannak az 1962-ben alapított vegyigyár működésének.

Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea és az alpolgármester, Claudiu Maior a „jó rendőr” – „rossz rendőr” szereposztásban közelített a kombinát-kérdéshez a hét eleji közvitán. Előbbi szerint nem tolerálható, ami Marosvásárhelyen folyik, és a svájci tulajdonú gyár környezetszennyezésével a svájciakat kell szembesíteni, számukra sem lehet elfogadható, ami Románia közepén történik. Claudiu Maior alpolgármester viszont arról beszélt, „nem akarnak konfliktust generálni”, annak ellenére, hogy fontosnak tartják a város tiszta levegőjét. Smaranda Enache a Pro Európa Liga képviselőjeként a közszféra ellenőrzésének szigorítását, közpénzből finanszírozott hatástanulmányok elkészítését sürgette. Azt is elmondta: amennyiben bebizonyosodik, hogy az Azomures működése miatt szenvednek tartós egészségkárosodást a helyiek, úgy kártérítési perek sorát indíthatják a gyár ellen.

Dănuţ Ştefănescu, a megyei környezetvédelmi ügynökség igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyár zagytározójának semlegesítése jelenleg is zajlik, ez lehet a biztosítéka annak, hogy ne szennyeződjön a továbbiakban a Maros. Ugyancsak ő hangsúlyozta: az ammónia-kibocsátást illetően 2011-ben 9510 mérést végeztek, ekkor 211 esetben mértek az egészségügyi határértéken felüli szennyezést, 2012-ben 13596 mérés történt és 305 túllépés volt, 2013-ban a 12336 mérésből 155 alkalommal volt egészségre káros a mért érték, tavaly 13668 mérést végeztek, 148 esetben bizonyult a megengedettnél magasabbnak az ammónia szint. Idén az eddigi 9815 mérésből 151 esetben sértett határt az Azomures. Az utóbbi három évben 465 000 lej bírságot róttak ki a gyárra. Az Azomures által befizetett adó tavaly elérte a 20 millió eurót. A gyár több helyi kezdeményezés, rendezvény, szervezet kiemelt támogatója, és az alpolgármester úgy fogalmazott, a cég – a panaszok ellenére – „korrekt partner”.

 

A gyár zagytározó tavának semlegesítése már megkezdődött

 

Nem bezárást követelnek

Az augusztus 13-ra, a városközpontba meghirdetett demonstráció egyik szervezője, az 1989. december 21. Egyesületet képviselő Hamar Alpár-Benjámin a közvitát „agymosásnak” nevezte, és úgy fogalmazott: a találkozó egyetlen eredménye, hogy a kétkulacsos játékot (a cég érdekeit szem előtt tartó, és a cég ellen tiltakozó választók szimpátiáját is kereső) Dorin Florea elismerte, hogy a helybelieket szisztematikusan fertőzi a gyár. A tüntetéssel kapcsolatban Hamar Alpár-Benjámin szerint az érezhető, hogy a hatóságok most pánikban vannak.

Nincs forgatókönyv arra, mi történik, ha a marosvásárhelyiek nagy tömegben tiltakoznak az egészségkárosító környezetszennyezés ellen. „Tévedés azt hinni, hogy mi a gyár bezárását követeljük, azt szeretnénk elérni, hogy ne történjen környezetszennyezés” – fogalmazott a civil szervezet képviselője, utalva arra, hogy sokan azért nem támogatják a tiltakozást, mert a gyárban dolgozók munkahelyét féltik. Ez a félelem annyira erős, hogy az augusztus 13-ra meghirdetett tüntetés hírére ellentüntetést szerveztek. A gyár körüli vitának etnikai jellege is van: a környezetszennyezés ellen tiltakozók jelentős része magyar, és gyakori az a meggyőződés, hogy az Azomuresnél zömben Marosvásárhelyre betelepített román munkások dolgoznak. Arra a felvetésre, hogy ha a gyár megszűnik, és tömeges lesz a munkanélküliség, többektől kaptunk rövid választ: „Semmi gond, menjen mindenki haza oda, ahonnan jött, és akkor nem lesz nagyobb a munkanélküliség az eddiginél Marosvásárhelyen”.

Mindezek ellenére bizonytalan, hogy kik állnak a környezetvédelmi demonstráció ellentütetése mögött. Az a hír röppent fel, hogy az Azomures dolgozóit tömörítő szakszervezetek a kezdeményezők, ám ezt a közvitán az érintettek tagadták. A Marosvásárhelyi Rádió információi szerint az ellentüntetést a gyár munkásai kezdeményezték, de nem szakszervezeti képviselet révén. Az önkormányzathoz benyújtott gyülekezeti kérelmet az ellentüntetésre (amelyet azonos helyszínre és időpontra kért valaki, vagy valakik) elutasították az illetékesek, az alternatívaként meghatározott helyszínt pedig nem fogadták el a kérelmezők. Egyelőre bizonytalan, hogy lesz-e olyan, aki az Azomures szennyezése ellen tüntetők ellen vonulna utcára.

Azt viszont többen jelezték, hogy az 1989. december. 21 Egyesület által kezdeményezett tüntetésen való részvételükről megpróbálták lebeszélni munkáltatóik, marosvásárhelyi cégtulajdonosok, intézményvezetők. Túl fontos partnere az önkormányzatnak, és több helyi nagyvállalatnak az Azomures ahhoz – magyarázták a panaszosok –, hogy „büntetlenül”, „nyíltan” szembe lehessen fordulni vele. Sokan vannak olyanok, akik elmondták: a neten, Facebookon, álnéven támogatják a környezetvédőket, valós személyiségüket jól fel fogott érdekükben azonban titokban tartják.

 

A vásárhelyi Azomures ügynek is sikerült némi etnikai színezetet adni

 

Nyíltan nem mertnek panaszkodni

Az általunk megkeresett Azomures-dolgozók mind visszautasították a nyilatkozatot. Volt olyan, aki elkötelezte magát amellett a gyár mellett, amely „egyedül képes eltartani a várost”, és volt olyan, aki bár jelezte, hogy elégedetlen a munkavédelmi feltételekkel, félti a saját és a családja egészségét, azt is elmondta, hogy nyíltan nem fog panaszkodni, mert félti az állását. Az érdekvédelmi szervezetek munkatársai a közvitán úgy fogalmaztak: haladékot kap a gyár a környezetvédelmi követelések teljesítésére, de ha nem történik érdemi előrelépés az év végéig, akkor a tiltakozó civil szervezetek mögé állnak.

Megkerestük az Azomures dolgozóinak többségét tömörítő Alternativa 2002 Szakszervezetet is, és arra kértük: foglaljanak állást a jelenlegi munkakörülményeket illetően, valamint pontosítsák, milyen lépésekre számíthat a cégvezetés, ha a környezetvédelmi- és egészségvédelmi követelések nem teljesülnek. Cikkünk megjelenéséig kérdéseinkre nem érkeztek válaszok. Az Alternativa 2002 szakszervezet az elmúlt tíz évben többször került konfliktusba az Azomures vezetésével. 2003-ban sztrájkot szervezett a tömörülés, amelyet a vállalat illegálisnak minősített. A döntés ellen Strasbourghoz fordultak a károsultak.

Az utóbbi években arra is volt példa, hogy az üzem területén névtelen szóróanyagok jelentek meg, amelyben arra szólították fel a munkásokat, ne csatlakozzanak a szakszervezethez. Most szakítópróbához érkezett az üzem, a város. Nem csak az a tét, hogy sikerül-e élhetővé tenni Marosvásárhelyet az ország közepén. Hanem az is, sikerül-e gazdasági, munkavédelmi szempontból kikényszeríteni az átláthatóságot egy olyan mamutvállalat esetében, mint az Azomures.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!